Szabó Ferenc (szerk.): Mezőberény története 2. (Mezőberény, 1973)
Fejezetek Mezőberény művelődéstörténetéből - II. Irányi István: Petőfi Mezőberényben, egykorú adatok és a szájhagyomány tükrében
egyik szakaszán; félelmetességét pedig, hogy a Fási erdő árnyékában, alig párkilométerre a híres Márkus-örvénytől, Márkus-fától, Rózsa Sándor hajdani tölgyfájától.35 Petőfi 1844-ben Pesten írt költeményei: „Hejd Büngözsdi Bandi”, „A csaplárné a betyárt szerette”, mezőberényi ihletésűek is lehetnek. Ezeknek bizonyítására itt nincs bővebb lehetőség. Nem kétséges, hogy az említett híres betyárok (Büngözsdi Bandi, Rózsa Sándor, Zöld Marci) fő működési területe volt ez a vidék. Éppen Petőfi ne szerzett volna tudomást róluk, amikor jó barátjának, Kemény Pálnak 36 otthonában is megfordultak már csapatostól? Kemény Pál apósa — Szmnaka György — ismert megyei betyárüldöző csendbiztos volt, gyakori vendég Kemény házában. Ilyen alkalommal mindig friss betyártörténeteket hozott. Az nem bizonyos, hogy Petőfi személyesen találkozott volna Sztrakával. Arról azonban tudunk, hogy Kemény Pál a Sztrakától hallottakról beszélt a költőnek. A beszélgetések többnyire esténként folytak a Kemény Pál háza előtt levő fapadon, s a szemközti szlovák templomban megszólaló tülök hangjáig tartottak.37 Arról hitelt érdemlően nem emlékezik meg a szájhagyomány sem, hogy a költő valóságban is kint lett volna Büngözsd vagy Kereki pusztaságán „mocsári Orpheus”-ként, a „békalencse közepén”, a nép többi elmarasztalt illegális képviselőjével együtt. Mindez 1849-re vonatkoztatva tűnt fel a szépirodalomban országosan.38 Pedig ez a probléma nem 1849-ben jelentkezett először, hanem a költő első és második mezőberényi tartózkodása idején. Természetesen ekkor még inkább csak a betyárok bujdoklásáról beszélhetünk és nem a költő esetleges „menekvéséről”. Jogosan kérdezhetjük ezt is, miért nincs ennek biztosabb nyoma Petőfi költészetében? Orlai barátja miért nem emlékezik meg erről? A betyárbandák tagjait Sziráczki György révész39 rendszeresen szállította át a körösi réven, a Sárrét világába. A költőnek bőséges alkalma volt arra, hogy találkozhasson betyárjaival. Lehetséges-e továbbá mindaz, hogy költött itt előbbi költeményein kívül még más darabokat is, melyeket a csikászok meg igazi betyárok vittek volna szét a Sárrét mentén? Sokat tűnődtem ezen! Talán Németh László drámaírói gondolatai is ezen a vágányon haladtak egykor! — Ha csak néhány betyár vonatkozású, herényi ihletésű költeményének tartalmát fogadjuk el magyarázatként, akkor is érdekes eredményekre juthatunk, melyek Petőfi költészetét új színekkel, változatosabb, konkrétabb tartalommal töltik meg. Ilyen alapon láthatjuk — és csakis ilyen alapon — magunk előtt a költő ujjongó felkiáltását: „Ez lenne testvér, az igazi népköltőség!”40 Romantikus hangulatot kelt Petőfinek az Ókerti Wenckheim borpincében 35. Belencéresi Dezső helybeli költő, megyei újságíró (1878—1904) nem feledkezik meg költészetében ezekről az eseményekről és a nevezetes betyárokról sem. 36. Lásd részletesebben a Kemény Pálról szóló megemlékezésben (60. jegyzet). 37. Kemény Pál egykori háza(iskolája) előtti fapad fényképét őrizzük már csak a községben. (Megtalálható ma is Biszkup Ferencné hagyatékában.) 38. A „Szabad Nép” cikkei: a) 1954. dec. 19. Bóka László: „Jelszó Petőfi!” b) 1954. dec. 28. Illyés Gyula: Petőfi Mezőberényben. — Hozzászólás Bóka L.: „Jelszó Petőfi!” c. cikkéhez, c) 1955. jan. 1. Horváth Márton: A „Petőfi Mezőberényben” vitájához. 39. Sziráczki György kereki gulyás és révész 1832. jún. 2-án született. Ha igaz Pauló György emlékezése, akkor 17 éves korában (1849-ben) vitte át a költőt a kompon. 40. Németh László: Petőfi Mezőberényben — Történelmi dráma (1954). 43