Szabó Ferenc (szerk.): Mezőberény története 2. (Mezőberény, 1973)
Fejezetek Mezőberény művelődéstörténetéből - II. Irányi István: Petőfi Mezőberényben, egykorú adatok és a szájhagyomány tükrében
A költő tehát gyűjtött népdalokat, énekelte azokat, másokat is tanított ezekre. Ekkor jutott el a népdalok bölcsőjéhez, Mezőberényben. Bonyhay Benjámin akkori herényi népköltő, jegyző, érett segítő hatása is a legjobbkor érkezett. Az említett, jól ismert népdalszerű szerelmi költemény tárgy nélkül, személy nélkül, keserű hangvétellel és mély fájdalommal telítve született. Hogy hol íródott? Nem lehet biztosan megállapítani. Írhatta a költő az ókerti szőlőkben, a pince közelében, ahol volt „dombtető”, de nem volt erdő, csak dús gyümölcsös ... Vagy a később létesült park környezetére utalt, amelyet „Vászony-erdőnek” emleget a hagyomány. A nagyhírű népdalok bölcsője tehát itt (is) ringott Mezőberényben, az ókerti dombtetőn, esetleg a község belső erdejében, vagy éppen Orlaiék házában. A patrónus Bonyhay pedig olyan ember volt, aki még másokra is hatott. Eötvös József: „A falu jegyzője” c. nagy társadalmi regényében is érvényesül szerepe. Petőfinél még inkább érezhető az idősebb, tapasztalt nótárius-költő közelsége, benső barátsága, kinek munkásságát, tekintélyét Orlaival együtt nagy tiszteletben tartotta. — Sajnos, e rövid tanulmányban Bonyhay pályafutásának felvázolására nem vállalkozhatunk. Az állandó jelzők, amelyeket a puritán, áldozatos életével érdemelt meg, emlékezetessé teszik alakját: a népköltő és jegyző, az árvák atyja, az iskolák és egyházak gondnoka, a nép gyógyítója, aki kötetekben foglalkozott a természetes gyógymód felhasználásával és fejlesztésével, szegények gyámolítója, jobbágyok felszabadításának előbbrevivője — múlhatatlan érdemeket szerzett.47 Népszerűsítette Tessedik iskoláját, a békéscsabai „Selyem Fabriká”-t, szükségesnek tartotta minden községben a „takarék magtárak” létesítését. Voltak tévedései, de feltétlenül jószándékú ember volt, aki még nem ismerhette fel korának ellentmondásait, ezért jótékonysága sem ment tovább a „cselédek bérének megadásá”-nál, kellő pihenésének biztosításánál. Nagy népszerűségéből élete végén sem veszített.48 * A legszebb Petőfi emlékek közé tartoznak a Petricsék Laposi-szőlőskertjéhez fűződő történetek. Ezt a helyet nemcsak a költő többszöri ottléte teszi nevezetessé, hanem azok a bensőséges és meleg érzelmi szálak is, amelyek e környezethez fűzték. A kert pontosan egy fertály nagyságú volt. Az akkori Nagyváradi út nyugati oldalán terült el. Emlékei az egykori diófák tövéből kisarjadó fák, melyeknek törzsére véste monogramját.49 A kert kunyhóját Petrics Sámuelék építették. A kerttel együtt később Orlai-Petrics Soma tulajdona lett.50 A gondosan kezelt kertnek itt is jó bora 47. Főelve volt: „...tömörüljünk minél több hasznosnak, szépnek, jónak kimunkálásában, jöjjön a jó eszme bárkitől, csak az életre való, üdvös a haladást eszközlő legyen. — Nem kit, de mit!” Sürgeti írásaiban a „hátramaradás hibáit” kiküszöbölni. („Emlékezzünk régiekről” c. cikke, Békésmegyei Értesítő 1869. jún. 6. 23. sz. Bonyhay B.: Egy pár szó a megyei pártkérdésről.) 48. Ney Ferenc budapesti „Emléklap”-járól: „Adjon Isten jó estét” című versezet, Bonyhay házasságának 25. évfordulójára. — Saját irattáramból. 49. Három diófa maradt meg a kipusztult fa helyén. Mindegyik 1—1 szívbe rajzolt P. S. monogrammal. Időközben ezek a fák is elpusztultak már. 50. A kunyhó vályogból készült, nádtetős födéllel. Később legalább 25 évig volt Vietoriszék birtokában. Alapja 2,5 x 4 m, magassága 2,5 m volt. 1 ajtószárny ma-