Farkas Gábor (szerk.): Sárbogárd város története (Sárbogárd, 1989)
Sárbogárd - Bogárd-Tinód története 1323-1849
mond király rendelkezése alapján Tinódon a székesfehérvári keresztes konvent birtokba iktatta Tinódy Bálint, Tinódy Péter birtokosokat. A Tinódy család Bogárdon is szerzett magának birtokot. 1498-ban a Tinódy család egy tagját iktatták be bogárdi részbirtokba, ahol jelen volt Bogárdi Csaba Benedek, Szentmártoni Pál és Szeredi Miklós, mint a szomszédos helységek tulajdonosai. A Tinódyak egyre több földet szereztek maguknak Bogárd határában. Például 1513-ban újabb birtok átadására került sor számukra. A 15—16. század fordulóján a Tinódy család tagjai közül többen viseltek állami vagy megyei hivatalt: 1498-ban Lászlófy Imre szolgabíró neve ismert, 1517-ben pedig Tinódy Demjén és Lázár diák királyi emberekként szerepeltek. 1527 végén az uralkodó úgy intézkedett, hogy az Erdős család kihaltával a bogárdi részbirtokot Dórjaival Károly és Keresztúri Gergely kapják meg.3 Bogárd-Tinód a török hódoltság idején 1543—1688 A török magyarországi megjelenése első idejétől kezdve Bogárd, Tinód és környéke falvainak nagy károkat okozott. Ez már a mohácsi csata esztendejében lemérhető, de ezután szinte minden török hadjárat alkalmával nagymérvű a pusztítás, míg végleg eltűnik. Bár a 16. század elejei magyar életnek nincs nyoma többé Bogárdon és Tinódon, mégis meg kell állapítani, hogy a 16. században a lakosság egy része vissza-visszatért házaiba, az életet regenerálta. Végleges török megszállás alá a vidék 1543 után került, amikor elesett Kelet-Dunántúl legfontosabb erődje, Fehérvár. A lakosság a hódoltságban, kettős elnyomás alatt élt, és mind a török, mind pedig a magyar végvári katonaság számára adózott. A hódoltsági lakosság mindkét félnek adózott, mert ígéretet kaptak arra, hogy megvédik őket a zsarolásoktól. 1550 után a magyar kézben lévő Palota várának kapitányai meghódoltatták maguknak a Fehérváron alul fekvő falvakat. A palotaiak cserébe azt ígérték a falvak lakóinak, hogy megvédik őket a török zaklatásaitól. A palotai kapitány a falvakba magyar földesúri tiszteket helyezett el. A tiszteknek kötelességük volt a népre felügyelni, de ők szedték be a palotai várhoz kiszolgáltatandó élelmet, és egyéb természeti járandóságokat. Ezek a földesúri tisztek képviselték a meghódoltatott falvakban a magyar végvárak érdekeit. A török azonban nem nézte jó szemmel a magyar földesúri tiszteket a hódoltsági falvakban, de jobbára kénytelen volt eltűrni őket. Bogárd a török adóösszeírásokban 1546-ban és azt követő évtizedekben rendszeresen szerepelt. Összeírás maradt fenn 1546., 1552., 1565., 1570., 1571., 1572., 1578. és 1581. évekből. Az adóösszeírásokból kiderül, hogy Bogárdon adózó lakosság sokáig nincs. Az elpusztult falut a török ugyan telepítette, de a lakosság nem maradt meg. A fontos közlekedési útvonalak csomópontjában települt falu lakói ki voltak téve a katonaság önkényeskedéseinek. A szomszédos falvakban: Szentmártonban, Szereden, Alapon, Hörcsökön élnek olyan családok, melyek Bogárdról vagy Tinódról költöztek illetve menekültek el. Az 1580. évi török összeírás szerint már voltak adózóképes lakói: így a Tabódi, a Csóka, a Csorna, a Németi, a Dezső, a Sági, a Cseh, a Gáspár.