dr. Illéssy János: Az 1754-1755. évi országos nemesi összeírás (1902)
vára, ha már vérrel nem tudnak, legalább pénzzel áldozzanak. Az i 585 :5.-czikktől kezdve egész 1848-ig, a rendiség eltörléséig számos országgyűlési végzés intézkedik arról, hogy az egytelkes, a pusztán armalista, a jobbágytelken lakó, vagy köznépi gúnynéven: hétszilvafás, bocskoros nemes az országos segélyresubsidium , a katonaság fizetésére, a hadfölkelésre insurrectio taksáljon, a vármegye közigazgatási költségeihez járuljon hozzá, sőt az 1613 .4.-cz. szerint tizedet is adjon. Még elkerülhetetlenebbé tette és szélesebb alapra fektette a nemesség megadóztatását — habár nem oly mértékben, mint a jobbágyságét — az 1713. dec. 8. art. 2 §-a, mely elismervén azt, hogy az eddigi nemesi fölkelés és a főurak bandériumai az ország védelmére elégteleneknek bizonyultak, honfiakból és külföldiekből álló erősebb és szabályozott, minden eshetőségre szolgáló katonaság tartását elodázhatatlannak nyilvánította. Ez az első törvényczikk nálunk, mely állandó hadseregről szól. Nem követel, mint pl. napjainkban, hanem félve mutatkozik be, de minden szerénysége mellett is nyomában a megjegyzés, hogy: mivel pedig az állandó katonaság zsoldból él, a zsold meg adózásból telik ki, kétségtelen, hogy ezen adó felől a szükséghez képest a Karoknak és Rendeknek határozniok kell. És mikor ezt a törvényczikket a nemes urak megalkották, ismét saját előjogaikon csorbítottak egy jókora darabkát. Az állandó katonaság véget vetett a nemesség honvédelmi kötelességének, azaz hogy valójában ezt a kötelességet más alakban hárította át a nemességre, t. i. az adózás alakjában. Az átmenet nem volt azonban rögtönös. Az 1715:8. t.-cz.-ben kimondott állandó katonaság még messze mögötte maradt annak, mint amit ma értünk alatta, — hisz az első ujonczozást csak az 1701 :66 t.-cz. ajánlotta meg, — éppen azért a nemesség adózása se lett még ekkor általános. Elsősorban a jobbágyság és vele együtt a kis nemesség vállaira nehezedett az uj rendszer anyagi terhe. A kormánynak nagyon érdekében állott ez újabb közterhet minél szélesebb alapon megosztani, annak egy részét a különben is roskadozó jobbágyságról levenni. Nagyon érdekében állott a nemesek közül adó alá venni mindazokat, akiket a korábbi törvények alapján meg lehetett adóztatni. Tudni kivánta tehát, hogy mely nemesek szabadulhatnak meg az adótól s mely nemesek kötelesek azt viselni. Ez a czél szülte és nem más, azokat a nemesség-vizsgálatokat, amelyeket III. Károly király 1723. ápr. 10-kén az egész országra kiterjedőleg elrendelt. Sokan vannak — köztük dr. Nyáry Albert — akik azt tartják, hogy a rangbitorlások becsempészése s a nemesi jogokkal űzött visszaélések adták a lökést a nemesség-vizsgálatokhoz. Ez csak ürügyül szolgált, az igazi czél mégis az adóalanyok szaporítása volt. Mutatják ezt a vizsgálatoknál zsinórmértékül előírt szigorú szabályok, amelyeknek következetes alkalmazása már előre sejtette, hogy sok áldozatot fog követelni a nemesség sorából. Érezték, tudták ezt a vármegyék, amelyek a nemesség-vizsgálatokat az első fokon eszközölték. Csínján nyúltak a kényes darázsfészekbe. Enyhíteni iparkodtak a szabályok szigorúságán, kíméletesen alkalmazták s ezt annál könnyebben tehették, mert a normatívumokat a kancellárián nem fogalmazták meg világosan, egész hatá- 1 Br. Nyáry A. A heraldika vezérfonala.