Családi Kör, 1991. július-szeptember (2. évfolyam, 26-38. szám)
1991-07-18 / 28. szám
Azt mindannyian tudjuk, hogy a kragujevaci Zastava autógyár igazi jugoszláv jellegű üzemként épült, és a termelés beindulásakor, de utána is fokozottan ügyeltek arra, hogy hazánk valamennyi köztársaságában legyenek társastermelő üzemegységei. Ez a szép és igazi szocialista kezdeményezés be is vált majdnem három évtizeden át, elsősorban a testvériség-egység gyakori hangoztatásának köszönhetően, és olyan alapon, hogy a döntéseket a Zastava hozta, a többiek meg dolgoztak neki. Az egyeduralmat biztosító egységes szocialista jugoszláv piac igencsak elkényeztette a Zastavát, és úgy felhizlalta, hogy ma már 52 ezer dolgozója van - noha a fele is elég lenne. A mind lazább és lazább föderáció lazábbá tette a társastermelő üzemek fegyelmezettségét is, olyannyira, hogy most már ezek zsarolják a Zastavát, ugyanazokkal a módszerekkel, amelyekkel a kragujevaci gyár zsarolta őket 5-10 évvel ezelőtt. A jelen pillanatban talán felesleges is ecsetelni, hogy milyen rendszerességgel érkeznek az alkatrészek például Szlovéniából, Horvátországból vagy Kosovo tartományból. Elég, ha csupán annyit mondunk, hogy jelenleg mintegy 12 000 befejezetlen kocsi vesztegel a gyár környékén levő parkolóhelyeken. Nem tudom, láttak-e már 12 000 gépkocsit egy helyen parkolni. Mondhatom, megkapó látvány de méginkább megkapó, helyesebben: megdöbbentő, ha ezt a 12 000 kocsit beszorozzuk tízezer márkával. Mert ennyi holttőkéje fekszik a Zastavának a félig kész kocsikban, miközben 18 000 befizető várakozik, igényt tartva a büntetőkamatra is, amit a Zastavának kell kifizetni. Az lenne a legnagyobb tragédia, ha a Zastavát az az egységes jugoszláv piac tenné tönkre, amely létrehozta. A jelen nem sok jóval kecsegtet, és a bizonytalan politikai helyzet egyszerűen eltemetheti ezt az ugyancsak politikai gyárat. A július 24-től esedékes kollektív évi szabadságokig az autógyárban csak 4 napot dolgoznak hetente, amire talán még büszkék is lehetnének, hiszen a fejlett kapitalisták előtt tértek át a 4 napos munkahétre. A Zastava autógyár-részlegének pechjére, a polgároknak is egyre kevesebb pénzük van gépkocsivásárlásra, és az sem mellékes, hogy jelenleg a tankok kelendőbbek a gépkocsiknál - legalábbis erre mifelénk. Ennek pedig a Zastava egy másik üzemegysége örül, mégpedig a fegyvergyártó részleg. Itt három műszakban dolgoznak és azon gondolkodnak, hogy a gépkocsigyár munka nélküli lakatosait, szerelőit és lakkozóit átképezzék a különböző önvédelmi kézifegyverek gyártására. Ez az áru ugyanis jelenleg sokkal kelendőbb, a raktárak üresek, de a külföldi megrendelések is meghaladják a 25 millió dollárt. A Zastava jelenleg „fél gőzzel” üzemel és kapacitásait csak 58 százalékban használja ki. Ami azt jelenti, hogy dolgozói sem számíthatnak teljes fizetésre. És természetesen a vevők sem a rendszeresebb szállításokra. Arra pedig gondolni sem merünk, hogy a Zastava is kénytelen lesz követni az ország sorsát, amely minden túlzás nélkül, több mint bizonytalan. Nagy Nándor Két lábon vagy négy keréken Konföderáció a Zastavában is? 45 Ha mégis valaki útra indul... Ami az utazást illeti, a jelenlegi helyzetben nemigen van szükség az úgynevezett nyári jó tanácsokra. Az egyetlen igazi jó tanács talán csak az lehetne, hogy: maradjunk itthon" Még azt is jól gondoljuk meg, ha a szomszédos községbe akarunk utazni. Az az igazság, hogy most már lassan nem tudjuk azt sem, mikor vagyunk itthon és mikor külföldön. Az autópályákon már otthon, illetve külföldön vagyunk. Azaz: egyenlőek a külföldiekkel. Eddig ugyanis az útilleték különböző volt a hazai és a külföldi autósok számára. Mert mi fele annyit fizettünk az autópályák használatáért. Most kiegyenlítettek bennünket, és annyit fizetünk, mint a külföldiek. Ezek szerint Szlavónbród és Zágráb között az autópálya igénybevételéért most már nekünk, „hazaiaknak" is 220 dinárt kell fizetni, Zágráb és Karlovac között 60 dinárt, mindössze 40 kilométerért. Aki például Rijekánál, Krk szigetére akar átkelni a hídon, annak 65 dinárt kell fizetni. Isztriában az Ucska alagút igénybevételéért pedig úgyszintén 65 dinárt. Tehát aki útra indul, annak nemcsak több bátorságra, hanem több pénzre is van szüksége. Török átok... Ami bennünket vajdaságiakat illet, ilyenkor nyáron általában sok bajunk van a közlekedéssel. Az aratás kezdetével megjelennek a kombájnok, amelyek nemcsak a búzatáblákon mozognak otthonosan, hanem a műutakon is, ideértve az E-5-ös nemzetközi utat is, melynek vajdasági szakaszán, Horgostól Feketicsig, nemcsak a traktorok és a kombájnok, hanem fogatos kocsik is szabadon közlekedhetnek. A búzát szállító traktorok gyakran 2-3 pótkocsit vontatnak, és ezeket bizony nem könnyű megelőzni. Erre az immár szokásos nyári veszélyre most rádobnak még egy lapáttal a török vendégmunkások, akik Szlovéniát elkerülve Magyarországon át és Bácskán keresztül igyekeznek a belgrád-nisi autópálya, illetve hazájuk felé. Erre elsősorban a szabadkaiaknak, a topolyaiaknak, a kishegyesieknek és a feketicsieknek kell ügyelni, mert innen már a török vendégmunkások rátérnek a Belgrád felé vezető új útra, és Nymodon Szöreget meg Újvidéket már elkerülik. Legyünk tehát óvatosak, és gondoljunk arra, hogy a hazafelé igyekvő török vendégmunkások Európát átutazva itt nálunk találkoznak először kombájnnal, pótkocsis traktorral és fogatos járművel, nemzetközi úton. Érthető, hogy meglepődnek, és az is érthető, hogy fáradtak, ha Stockholmból, Frankfurtból vagy Hamburgból indultak. Mi viszont pihentebbek vagyunk - és főleg itthon vagyunk. Ezért mi sokkal többet tehetünk a közlekedés biztonságáért is.