Családi Kör, 1991. július-szeptember (2. évfolyam, 26-38. szám)

1991-07-18 / 28. szám

A­zt mindannyian tudjuk, hogy a kragujevaci Zastava autógyár igazi jugoszláv jellegű üzemként épült, és a termelés beindulásakor, de utána is fokozottan ügyeltek arra, hogy ha­zánk valamennyi köztársaságában legyenek társastermelő üzemegységei. Ez a szép és igazi szocialista kezdeményezés be is vált majdnem három évtizeden át, elsősorban a testvériség-egység gyakori hangoztatásának köszönhetően, és olyan alapon, hogy a dön­téseket a Zastava hozta, a többiek meg dol­goztak neki. Az egyeduralmat biztosító egy­séges szocialista jugoszláv piac igencsak el­kényeztette a Zastavát, és úgy felhizlalta, hogy ma már 52 ezer dolgozója van - noha a fele is elég lenne. A mind lazább és lazább föderáció lazábbá tette a társastermelő üzemek fegyelmezett­ségét is, olyannyira, hogy most már ezek zsa­rolják a Zastavát, ugyanazokkal a módsze­rekkel, amelyekkel a kragujevaci gyár zsarol­ta őket 5-10 évvel ezelőtt. A jelen pillanatban talán felesleges is ecsetelni, hogy milyen rendszerességgel érkeznek az alkatrészek például Szlovéniából, Horvátországból vagy Kosovo tartományból. Elég, ha csupán annyit mondunk, hogy jelenleg mintegy 12 000 befe­jezetlen kocsi vesztegel a gyár környékén le­vő parkolóhelyeken. Nem tudom, láttak-e már 12 000 gépkocsit egy helyen parkolni. Mond­hatom, megkapó látvány de méginkább meg­kapó, helyesebben: megdöbbentő, ha ezt a 12 000 kocsit beszorozzuk tízezer márkával. Mert ennyi holttőkéje fekszik a Zastavának a félig kész kocsikban, miközben 18 000 befi­zető várakozik, igényt tartva a büntetőkamat­ra is, amit a Zastavának kell kifizetni. Az lenne a legnagyobb tragédia, ha a Zas­tavát az az egységes jugoszláv piac tenné tönkre, amely létrehozta. A jelen nem sok jó­val kecsegtet, és a bizonytalan politikai hely­zet egyszerűen eltemetheti ezt az ugyancsak politikai gyárat. A július 24-től esedékes kol­lektív évi szabadságokig az autógyárban csak 4 napot dolgoznak hetente, amire talán még büszkék is lehetnének, hiszen a fejlett kapitalisták előtt tértek át a 4 napos munka­hétre. A Zastava autógyár-részlegének pechjére, a polgároknak is egyre kevesebb pénzük van gépkocsivásárlásra, és az sem mellékes, hogy jelenleg a tankok kelendőbbek a gépko­csiknál - legalább­is erre mifelénk. Ennek pe­dig a Zastava egy másik üzemegysége örül, mégpedig a fegyvergyártó részleg. Itt három műszakban dolgoznak és azon gondolkod­nak, hogy a gépkocsigyár munka nélküli laka­tosait, szerelőit és lakkozóit átképezzék a kü­lönböző önvédelmi kézifegyverek gyártására. Ez az áru ugyanis jelenleg sokkal kelendőbb, a raktárak üresek, de a külföldi megrendelé­sek is meghaladják a 25 millió dollárt. A Zastava jelenleg „fél gőzzel” üzemel és kapacitásait csak 58 százalékban használja ki. Ami azt jelenti, hogy dolgozói sem számít­hatnak teljes fizetésre. És természetesen a vevők sem a rendszeresebb szállításokra. Ar­ra pedig gondolni sem merünk, hogy a Zasta­va is kénytelen lesz követni az ország sorsát, amely minden túlzás nélkül, több mint bizony­talan. Nagy Nándor Két lábon vagy négy keréken Konföderáció a Zastavában is? 45 Ha mégis valaki útra indul... Ami az utazást illeti, a jelenlegi helyzetben nemigen van szükség az úgynevezett nyári jó tanácsokra. Az egyetlen igazi jó tanács talán csak az lehetne, hogy: maradjunk itt­hon" Még azt is jól gondoljuk meg, ha a szomszédos köz­ségbe akarunk utazni. Az az igazság, hogy most már las­san nem tudjuk azt sem, mikor vagyunk itthon és mikor kül­földön. Az autópályákon már otthon, illetve külföldön vagyunk. Azaz: egyenlőek a külföldiekkel. Eddig ugyanis az útilleték különböző volt a hazai és a külföldi autósok számára. Mert mi fele annyit fizettünk az autópályák használatáért. Most kiegyenlítettek bennünket, és annyit fizetünk, mint a külföl­diek. Ezek szerint Szlavónbród és Zágráb között az autó­pálya igénybevételéért most már nekünk, „hazaiaknak" is 220 dinárt kell fizetni, Zágráb és Karlovac között 60 dinárt, mindössze 40 kilométerért. Aki például Rijekánál, Krk szi­getére akar átkelni a hídon, annak 65 dinárt kell fizetni. Isztriában az Ucska alagút igénybevételéért pedig úgy­szintén 65 dinárt. Tehát aki útra indul, annak nemcsak több bátorságra, hanem több pénzre is van szüksége. Török átok... Ami bennünket vajdaságiakat illet, ilyenkor nyáron általában sok bajunk van a közlekedéssel. Az aratás kezdetével meg­jelennek a kombájnok, amelyek nemcsak a búzatáblákon mozognak otthonosan, hanem a műutakon is, ideértve az E-5-ös nemzetközi utat is, melynek vajdasági szakaszán, Horgostól Feketicsig, nemcsak a traktorok és a kombájnok, hanem foga­­tos kocsik is szabadon közlekedhetnek. A búzát szállító traktorok gyakran 2-3 pótkocsit vontatnak, és ezeket bizony nem könnyű megelőzni. Erre az immár szokásos nyári veszélyre most rádobnak még egy lapáttal a török vendégmunkások, akik Szlovéniát elke­rülve Magyarországon át és Bácskán keresztül igyekeznek a belgrád-nisi autópálya, illetve hazájuk felé. Erre elsősorban a szabadkaiaknak, a topolyaiaknak, a kishegyesieknek és a feketicsieknek kell ügyelni, mert innen már a török vendégmunká­sok rátérnek a Belgrád felé vezető új útra, és Nymodon Szöreget meg Újvidéket már elkerülik. Legyünk tehát óvatosak, és gondoljunk arra, hogy a hazafelé igyekvő török vendégmunkások Európát átutazva itt nálunk találkoznak először kombájnnal, pótkocsis traktorral és fogatos járművel, nemzetközi úton. Érthető, hogy meglepődnek, és az is érthető, hogy fáradtak, ha Stockholmból, Frankfurtból vagy Hamburgból indultak. Mi viszont pihentebbek vagyunk - és főleg itthon vagyunk. Ezért mi sokkal többet tehetünk a közlekedés biztonságáért is.

Next