Családi Kör, 1996. július-szeptember (7. évfolyam, 27-39. szám)

1996-07-25 / 30. szám

22/1996. JÚLIUS 25. Kereken ötszáznegyven éve, 1456 óta minden délben minden keresztény országban meg­szólalnak a harangok. Ennek eredeti okát jórészt már elfeledték. Nyugat-Európában azt tartják, hogy üstökös megjelenésére emlékeztet, erre mifelénk meg úgy hiszik, hogy Hunyadi János nándorfehérvári győzelmének emlékére rendelte el a pápa. Ez utóbbi áll közelebb az igazsághoz; csak nem a diadal után, hanem a csatát megelőzően, 1456. június 29-én ren­delte el III. Callixtus pápa a Nándorfehérvár elleni török támadás kivédésére irányuló kö­nyörgésként a déli harangozást. (Mindenképpen eredményesnek bizonyult az intézkedés, hiszen világraszóló diadalt hirdet - akár előtte, akár utána kezdtek el harangozni...) J­úlius 22-én volt pontosan ötszáznegyven éve, hogy Hunyadi János főkapitány a Nándorfehérvár fölmentésére érkező ke­resztes sereg élén nagy győzelmet aratott II. Mehmed szultán fölött. Erről az eseményről a középkor jeles szakértőjét, Belgrád múltjának kutatóját, dr. Jovanka Kálié egyetemi tanárt, a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia levelező tagját kérdeztük. - Régtől fogva ismert, hogy Belgrád rend­kívül jelentős helyen fekszik Délkelet-Európá­­ban. Itt érintkezik a balkáni térség a Pannon­síksággal és Közép-Európával, itt kereszteződ­nek a legfontosabb szárazföldi és folyami utak; már a római időktől kezdve itt haladt át a fő útvonal Közép-Európából a Közel-Keletre. Amikor azonban Belgrád geostratégiai fekvé­séről beszélünk, szem előtt kell tartanunk, hogy ez nem csupán utak kereszteződése, ha­nem az európai és a balkáni történelem szin­tézisének, kultúrák találkozásának a helyszíne is. Ezért mondhatom, hogy Belgrád múltja egyúttal a délkelet-európai történelem is kicsi­ben. Mindannak, ami Közép-Európában, illetve a balkáni térségben történt, megvolt itt a vissz­hangja... Amennyire katonapolitikai szempont­ból jelentős volt Európa e részében a nándor­fehérvári diadal, ugyanolyan mértékben jelké­pes is. 1456-ban II. (Hódító) Mehmed - aki elfog­lalta Konstantinápolyt, valósággal sokkolva a keresztény Európát - mintegy százezer főnyi seregével Belgrád alá vonult. Ez akkor a ma­gyar államhoz tartozott. Neves vitézek védték, de közülük kétségtelenül Hunyadi János emelkedik ki, aki egy személyben erdélyi vaj­da, Szörényi bán, temesi ispán és a seregek főkapitánya. Már 1441-ben híressé vált, amikor Belgrád környékén komolyabb összecsapá­sok kezdődtek a törökkel. Az év őszén legyőz­te Iszhak szendrői bég csapatait, súlyos vesz­teséget okozva nekik. Attól kezdve Hunyadi gyakran csatázik ebben a térségben. A keresztény Európa védelme Belgrád 1456. évi ostroma a törökök és a keresztény Európa közötti összecsapást jelen­tette. Ebben a harcban a magyarok és a szer­­bek együttesen vállalták a legtöbbet. Szeren­csére egykorú, eredeti leírások maradtak fenn az ostromról; külön is kiemelném Giovanni da Togliacozzo ferences barátot, aki Giovanni da Capistrano (Kapisztrán János) kíséretében tartózkodott Belgrádban, és szemtanúként írta le az eseményeket. Kapisztrán János ferences prédikátor már egy évvel korábban Magyaror­szágra érkezett, hogy keresztes háborút hir­dessen a török ellen. 1456 nyarának elején a keresztesek Péterváradnál gyülekeztek, s in­nen vonultak le Zimonyba. Legnagyobb ré­szük az ottani táborban is maradt, nem vett részt közvetlenül a belgrádi harcokban. Július 2-án Kapisztrán a kereszteseknek csak kis, vá­logatott csapatát vezette a várba, akikről felté­telezhette, hogy katonailag elég képzettnek. Július 3-a után már nem is lehetett bejutni a várba. Június folyamán a szultán hatalmas se­rege gyűlt össze Belgrád alatt, az akkori leg­jobb török hadvezetők irányításával. Az ostrom 1456. július 3-án kezdődött el, amikor minden oldalról körülzárták Belgrádot, beleértve a du­nai vízi utat is. Napokon át hevesen ágyúzták a várat, háromszáz ágyú dörgött szüntelenül. 20-án már olyannyira sérültek voltak a falak, hogy a kapitányok szerint is kérdésessé vált a további védelem. S ekkor, július 21-én az esti órákban II. Mehmed általános rohamra indítot­ta a seregeit. Szerdai nap volt, Mária Magdolna ünnepének előestéje. A janicsároknak a lerom­bolt falakon át sikerült bejutniuk a külső várba. Az általános roham, az elkeseredett küzdelem egész éjjel tartott, de 22-én reggel már nyilván­valóvá vált, hogy a török nem tud győzedel­meskedni, s az óriási veszteség láttán a szul­tán végül is kénytelen volt elrendelni az elvo­nulást... Kapisztrán János szerepe különösen vallási és lélektani szempontból volt jelentős. Főleg a váron kívüli összecsapásokban jeles­kedett, különösen 22-én, amikor a keresztesek élén megtámadta és elfoglalta a vár alatti török ostromgépeket és ágyútelepeket. Ekkor sok keresztes elhullott - olvashatjuk Tagliacozzi emlékiratában. Érdemes megemlíteni, hogy akkor igen sok külországi keresztény volt a vá­rosban. Az alsóvárosban és a vár alatt na­gyobbrészt szerbek laktak. 1456-ban a pápa keresztes háborúra való felhívására nagyon sok ausztriai, cseh- és lengyelországi keresz­tes sereglett ide. Természetesen legnagyobb számban magyarországi keresztesek voltak itt. Külön kiemelném a lengyel diákokat, akik a fellegvárba vezető hidat védték. Az elkesere­dett harcokban sokan elestek közülük. Még az általános török roham előtt Zimony­­nál a középkor egyik legnagyobb folyami csa­tája zajlott le. Július 14-én a keresztesek hajói, amelyeket Hunyadi János és Brankovics György szerb despota szerelt fel, megtámad­ták a törökök igen erős flottáját. Véres küzde­lem folyt minden egyes hadigályáért, s a döntő pillanatban hajóznak ki a belgrádi kikötőből a szerb naszádosok, akiktől a szemtanú Toglia­­cozzi szerint igen tartottak a török hajósok. A folyami csatában megsemmisült a török hajó­had, s létrejött a dunai összeköttetés Magyar­­országgal, ami rendkívül fontos volt a csata végső kimenetele szempontjából. Belgrád egy fontos állomás a török hódítás balkáni sorozatában. Vegyük csak Konstan­tinápoly elestét; 1453-ban Délkelet-Európa egyik sorsdöntő eseményében egy civilizáció rendült meg, amely gótként állott az iszlám hó­dítás előtt. Konstantinápoly, s előtte Rigóme­ző, Nikápoly­­ mind-mind a kereszténység egy-egy veresége, egészen az 1526. évi mo­hácsi vészig. S hozzátehetjük, hogy mind­össze néhány évvel Mohács után a török már Bécs alatt volt. Belgrád 1456-ban feltartóztatta a török áradatot, márpedig Konstantinápoly HUNYADI JÁNOS EGY XVI. SZÁZADI METSZETEN GIOVANNI DA CAPISTRANO (KAPISZTRÁN JÁNOS)

Next