Családi Kör, 2004. január-március (15. évfolyam, 1-13. szám)
2004-02-19 / 8. szám
A ma ezerhétszáz lelket számláló Tornyos egy jó emberöltővel ezelőtt még inkább csak amolyan falukezdemény volt, ahová boltba, templomba és temetni jártak be a környező tanyasiak. Ma is kevés az olyan falubeli, akit nem kötnek emlékek valamelyik tanyához, mert azok is, akik már a faluban születtek, és mindig is itt éltek, a nagyszülőknél, a közeli, távoli rokonságnál sok feledhetelen napot töltöttek el a szerteágazó dűlőutak mentén sorjázó szállásokon. Balassa Irén, a helybeli Ady Endre ME tagja több hagyományőrző találkozón - aratóversenyeken, vetélkedőkön, kiállításokon - sorakoztatta föl ennek a világnak múltat idéző szokásait, kellékeit. - Hogyne ismerném a régi tanyasiak szokásait, amikor közibük születtem, köztük nőttem föl. Sohasem feledi az ott megélteket, aki onnan indult. Más kérdés, ha valaki feledni akarja, mert nem volt egy könnyű világ, felhőtlen az élet, de vannak olyan értékei és szépségei, amik az idő múlásával egyenes arányban szépülnek. A madárcsicsergéssel pirkadó napkeltéket, az aratóbandák vidám fölvonulását, vagy a mozdulatlan télidőszak hóval lepett szikrázó fehérségét csak szépíteni, de feledtetni nem tudja az idő múlása - emlékezik Irén asszony, aki ugyan már régen tornyosi, de szívügyének érzi átmenteni az új kornak azokat a hajdani szokásokat, amelyek már ebben a tanyaközeli közösségben is lassan a feledés homályába vesznek. Amikor kiderül, hogy éppen erről a világról szeretnék vele beszélgetni, közénk hívja nyolcvanéves édesanyját, Pósa Gizellát is, aki csak az elmúlt évben költözött be a faluba leánya és veje otthonába, de meghallván a témát, fölcsillanó szemmel idézi vissza a rég volt idők szokásait. Én szerettem a tanyát, máig szeretem, bár rengeteget kellett dolgozni, küzdeni, de mindennek megvolt a maga rendje. És ha tartottuk magunkat hozzá, megszoktuk, el sem tudtuk képzelni, hogy azt másképpen, könnyebben is lehetne. A tavasz, a nyár és az ősz a munka időszaka volt, de a tél kiadta a pihenést és a szórakozást a vallásos parasztnépnek. A télesti dohánycsomózások rendszeres szomszédolásokra, jó beszélgetésekre adtak alkalmat. Petróleumlámpásnál körbeálltuk az asztalt, a gazda behozta a dohánybálákat, kisimogattuk, osztályoztuk, közben ment a mese boszorkányokról, rontásokról, babonákról, a férfiak közt a katonatörténetekről és a betyárvilágról, mindekinek megvolt a témája, aztán a munka végeztével a gazdasszony letörölte az asztalt, behordta a vacsorát, amit az éléskamra kiadott: szalonnát, kolbászt, túrót, aminek utána a társaság átcsapott nótázásba, sok helyen előkerült a citera is. Ahol volt a házban nagylány vagy legény, ott akár táncolhattak is, mert a dohánycsamózás számukra csak ürügyül szolgált a találkozásokra. Másnap este a szomszédban ott folytatták, ahol előző este abbahagyták. Ilyenkor volt a disznótorok ideje is, sötétedéskor több irányból is megindultak a maskarába öltözött kántálók, egy falka disznót is le kellett volna ölni, hogy mindenkit jóllakassanak, mindenkinek kóstolót adjanak. Ezért a kóstoló általában kukoricadarával töltött hurkabél volt, amit csak akkor vett észre a kántáló, amikor otthon sütéskor puhulás helyett egyre csak keményedet! Karácsonyra általában elfogyott a dohány, akkor inkább családi ünnepekre jöttünk össze, és a farsang kezdetével a fitalok megindultak a cécóba. Akkor így neveztük a házibulit. De ne feledjük, a templomba akkor is el kellett menni, mint az év minden vasárnapján és jeles ünnepén. Megszólták azt a nagylányt vagy legényt, aki este elment a bálba, de nem volt ott a délelőtti vagy a reggeli misén. A farsang időszakában, vízkereszttől szárazszerdáig mulatozott a fiatalság. Sokan voltak, mert mindenhol, gazdáknál is, cselédségnél, bérlőknél is sok volt a gyerek. A háromnapokban - farsangvasárnap,hétfőn és húshagyó kedden - mindennap húst főztünk, de mindig másfélét. Egyik nap baromfit, a másikon disznót, a harmadikon birkát, ki hogy variálta, de az volt a lényeg, hogy az asztalon mind a három napon más-más húsétel legyen. Ilyenkor mindig főztünk kocsonyát is, fánkot, herőcét, hájas kiflit sütöttünk, máskor kettest vagy nyújtott rétest, általában a kemencés ételek járták, mert sokat kellett készíteni, házról házra járt a fiatalság, kihasználta az év utolsó mulatozásra szánt napjait. Húshagyó kedden este tizenegy órakor abbamaradt mindenhol a mulatozás és a tánc, eltemették a nagybőgőt, az asztali citerák szögre vagy szekrényre kerültek, és húsvét vasárnapjáig rá se néztünk a hangszerre. Szárazszerdával megkezdődött a negyvennapos nagyböjt, attól fogva húsvétig csak bojtos ételt fogyasztottunk. Még azt az edényt is elraktuk, amiben egész évben a zsíros ételeket főztük. Ezután már csak tésztafélét, sóban-vízben zöldségeket, tejterméket fogyasztottunk. A férfiak eltették a pálinkásüveget, és letették a dohányt meg a pipát. Ilyenkor sütöttük a cukros bodogot, a kemencés lepényt, és ha mi gyerekek már nagyon untuk a sok böjtöt, azt mondta az anyánk: csak egyétek a jó kenyérpillét, mert ahányan abból esztek, annyi lélek szabadul ki a tisztítótűzből. Ez a világ elmúlott már. A tanyák eltünedeztek a határból, a tanyasiakból falusiak, ritkábban városiak lettek, és az egykori szokásoknak már csak az utánzata él. A munka se úgy folyik már, mint régen, a telek és az ünnepek sem a régiek, a szokások meg elfelejtődnek. A régiek helyébe újak jönnek, de így van ez, amióta világ a világ. Ha nem így lenne, lehet már nem is élnék, mert az én életemet a mobiltelefon mentette meg. Tavaly adta az unokám, hogy mama, ha baj van, hívjál bennünket. Éppen csak annyi lélekjelenlétem maradt, hogy megnyomjam a gombot, és eszméletem vesztettem. Autóba ugrottak a gyerekek és vittek a kórházba. A régi világban másfelé vittek volna, alighanem a Szent Mihály lován. Ha visszatérne velem az idő ötven esztendőt, és a kemencepadkán üldögélők között elmesélném, miként kértem segítséget egy maroknyi kis szerkentyűn, menthetetlenül boszorkányhírem keltenék. FEHÉR MAYER Mária Valódi farsangok idejéről Télesti történetek a tornyosi tanyavilágból RÉGI IDŐK TANÚI: PÓSA GIZELLA ÉS BALASSA IRÉN FÜRDŐSZOBA VIZESGÓC, DÍSZMŰ, BÚTOR, KÁDAK, ZUHANYOZÓFÜLKÉK, FÜGGÖNYÖK Tel./fax: jgpTsk 024/555-880, Tel/fax: 024/552-049 IRKisf? 024/551-485 OFFECTA txxzmvcz SAMOTT TÉGLA, CSEMPE, ŐRLEMÉNY, ÜVEGVÍZ PARKETTA OFFECTA RAGASZTÓ, SZEGÉLYLÉC, LAKK, PARKETTALERAKÁS .gya>r?v Tel./fax: 024/551-485 2004. február 19. DR. MILENKOVIC SZEMÉSZETI KÖZPONT ÚJVIDÉK, DUNA U. 8. (Isa Bajic u. r6.) TeL.: 021/20-261, 24-042 GYENGÉNLÁTÁS, GYERMEKEK ÉS FELNŐTTEK KANCSALSÁGÁNAK KEZELÉSÉRE SPECIALIZÁLT SZEMÉSZETI RENDELŐ OPTIKÁVAL Szemüvegek, kontaktlencsék, karbantartási eszközök 15