Családi Kör, 2004. január-március (15. évfolyam, 1-13. szám)

2004-02-19 / 8. szám

A ma ezerhétszáz lelket számláló Tornyos egy jó emberöltővel ezelőtt még inkább csak amolyan falukezdemény volt, ahová boltba, templomba és temetni jártak be a környező tanyasiak. Ma is kevés az olyan falube­li, akit nem kötnek emlékek valamelyik tanyához, mert azok is, akik már a faluban születtek, és mindig is itt éltek, a nagyszülőknél, a közeli, tá­voli rokonságnál sok feledhetelen napot töltöt­tek el a szerteágazó dűlőutak mentén sorjázó szállásokon. Balassa Irén, a helybeli Ady Endre ME tagja több hagyományőrző találkozón - ara­tóversenyeken, vetélkedőkön, kiállításokon - sorakoztatta föl ennek a világnak múltat idéző szokásait, kellékeit. - Hogyne ismerném a régi tanyasiak szoká­sait, amikor közibük születtem, köztük nőttem föl. Sohasem feledi az ott megélteket, aki onnan in­dult. Más kérdés, ha valaki feledni akarja, mert nem volt egy könnyű világ, felhőtlen az élet, de vannak olyan értékei és szépségei, amik az idő múlásával egyenes arányban szépülnek. A ma­dárcsicsergéssel pirkadó napkeltéket, az arató­bandák vidám fölvonulását, vagy a mozdulatlan télidőszak hóval lepett szikrázó fehérségét csak szépíteni, de feledtetni nem tudja az idő múlása - emlékezik Irén asszony, aki ugyan már régen tornyosi, de szívügyének érzi átmenteni az új kor­nak azokat a hajdani szokásokat, amelyek már ebben a tanyaközeli közösségben is lassan a fe­ledés homályába vesznek. Amikor kiderül, hogy éppen erről a világról szeretnék vele beszélgetni, közénk hívja nyolcvanéves édesanyját, Pósa Gi­zellát is, aki csak az elmúlt évben költözött be a faluba leánya és veje otthonába, de meghallván a témát, fölcsillanó szemmel idézi vissza a rég volt idők szokásait.­­ Én szerettem a tanyát, máig szeretem, bár rengeteget kellett dolgozni, küzdeni, de mindennek megvolt a maga rendje. És ha tartot­tuk magunkat hozzá, megszoktuk, el sem tud­tuk képzelni, hogy azt másképpen, könnyebben is lehetne. A tavasz, a nyár és az ősz a munka időszaka volt, de a tél kiadta a pihenést és a szórakozást a vallásos parasztnépnek. A télesti dohánycsomózások rendszeres szomszédolá­sokra, jó beszélgetésekre adtak alkalmat. Pet­róleumlámpásnál körbeálltuk az asztalt, a gazda behozta a dohánybálákat, kisimogattuk, osztá­lyoztuk, közben ment a mese boszorkányokról, rontásokról, babonákról, a férfiak közt a katona­történetekről és a betyárvilágról, mindekinek megvolt a témája, aztán a munka végeztével a gazdasszony letörölte az asztalt, behordta a va­csorát, amit az éléskamra kiadott: szalonnát, kolbászt, túrót, aminek utána a társaság átcsa­pott nótázásba, sok helyen előkerült a citera is. Ahol volt a házban nagylány vagy legény, ott akár táncolhattak is, mert a dohánycsa­mózás számukra csak ürügyül szolgált a találkozások­ra. Másnap este a szomszédban ott folytatták, ahol előző este abbahagyták. Ilyenkor volt a disznótorok ideje is, sötétedéskor több irányból is megindultak a maskarába öltözött kántálók, egy falka disznót is le kellett volna ölni, hogy mindenkit jóllakassanak, mindenkinek kóstolót adjanak. Ezért a kóstoló általában kukoricada­rával töltött hurkabél volt, amit csak akkor vett észre a kántáló, amikor otthon sütéskor puhu­lás helyett egyre csak keményedet! Karácsony­ra általában elfogyott a dohány, akkor inkább családi ünnepekre jöttünk össze, és a farsang kezdetével a fitalok megindultak a cécóba. Ak­kor így neveztük a házibulit. De ne feledjük, a templomba akkor is el kellett menni, mint az év minden vasárnapján és jeles ünnepén. Meg­szólták azt a nagylányt vagy legényt, aki este el­ment a bálba, de nem volt ott a délelőtti vagy a reggeli misén. A farsang időszakában, vízke­­reszttől szárazszerdáig mulatozott a fiatalság. Sokan voltak, mert mindenhol, gazdáknál is, cselédségnél, bérlőknél is sok volt a gyerek. A háromnapokban - farsangvasárnap,­­hétfőn és húshagyó kedden - mindennap húst főztünk, de mindig másfélét. Egyik nap baromfit, a mási­kon disznót, a harmadikon birkát, ki hogy variál­ta, de az volt a lényeg, hogy az asztalon mind a három napon más-más húsétel legyen. Ilyenkor mindig főztünk kocsonyát is, fánkot, herőcét, hájas kiflit sütöttünk, máskor kettest vagy nyúj­tott rétest, általában a kemencés ételek járták, mert sokat kellett készíteni, házról házra járt a fi­atalság, kihasználta az év utolsó mulatozásra szánt napjait. Húshagyó kedden este tizenegy órakor abbamaradt mindenhol a mulatozás és a tánc, eltemették a nagybőgőt, az asztali citerák szögre vagy szekrényre kerültek, és húsvét va­sárnapjáig rá se néztünk a hangszerre. Száraz­szerdával megkezdődött a negyvennapos nagy­böjt, attól fogva húsvétig csak bojtos ételt fogyasztottunk. Még azt az edényt is elraktuk, amiben egész évben a zsíros ételeket főztük. Ezután már csak tésztafélét, sóban-vízben zöld­ségeket, tejterméket fogyasztottunk. A férfiak eltették a pálinkásüveget, és letették a dohányt meg a pipát. Ilyenkor sütöttük a cukros bodo­­got, a kemencés lepényt, és ha mi gyerekek már nagyon untuk a sok böjtöt, azt mondta az anyánk: csak egyétek a jó kenyérpillét, mert ahányan abból esztek, annyi lélek szabadul ki a tisztítótűzből. Ez a világ elmúlott már. A tanyák eltünedez­tek a határból, a tanyasiakból falusiak, ritkábban városiak lettek, és az egykori szokásoknak már csak az utánzata él. A munka se úgy folyik már, mint régen, a telek és az ünnepek sem a régiek, a szokások meg elfelejtődnek. A régiek helyébe újak jönnek, de így van ez, amióta világ a világ. Ha nem így lenne, lehet már nem is élnék, mert az én életemet a mobiltelefon mentette meg. Ta­valy adta az unokám, hogy mama, ha baj van, hívjál bennünket. Éppen csak annyi lélekjelenlé­tem maradt, hogy megnyomjam a gombot, és eszméletem vesztettem. Autóba ugrottak a gye­rekek és vittek a kórházba. A régi világban más­felé vittek volna, alighanem a Szent Mihály lován. Ha visszatérne velem az idő ötven esztendőt, és a kemencepadkán üldögélők között elmesél­ném, miként kértem segítséget egy maroknyi kis szerkentyűn, menthetetlenül boszorkányhírem keltenék. FEHÉR MAYER Mária Valódi farsangok idejéről Télesti történetek a tornyosi tanyavilágból RÉGI IDŐK TANÚI: PÓSA GIZELLA ÉS BALASSA IRÉN FÜRDŐSZOBA VIZESGÓC, DÍSZMŰ, BÚTOR, KÁDAK, ZUHANYOZÓFÜLKÉK, FÜGGÖNYÖK Tel./fax: jgpTsk 024/555-880, Tel­/fax: 024/552-049 IRKisf? 024/551-485 OFFECTA txxzmvcz SAMOTT TÉGLA, CSEMPE, ŐRLEMÉNY, ÜVEGVÍZ PARKETTA OFFECTA RAGASZTÓ, SZEGÉLYLÉC, LAKK, PARKETTALERAKÁS .gya>r?v Tel./fax: 024/551-485 2004. február 19. DR. MILENKOVIC SZEMÉSZETI KÖZPONT ÚJVIDÉK, DUNA U. 8. (Isa Bajic u. r6.) TeL.: 021/20-261, 24-042 GYENGÉNLÁTÁS, GYERMEKEK ÉS FELNŐTTEK KANCSALSÁGÁNAK KEZELÉSÉRE SPECIALIZÁLT SZEMÉSZETI RENDELŐ OPTIKÁVAL Szemüvegek, kontaktlencsék, karbantartási eszközök 15

Next