Családi Kör, 2017. július (28. évfolyam, 19. szám)
2017-07-20 / 19. szám
VENDÉGSÉGBEN Az Orchidea kézimunkacsoport 2006- ban alakult meg a Topolyai Községi Nyugdíjas-egyesület keretében, amelytől erkölcsi és anyagi támogatást is kapott a tagság, különösen Lekic Dragutin és Ottó Károly segítette a munkát - mondják. Az Orchidea így vall önmagáról: Csoportunk jelenleg 32 tagot számlál. A hölgyek főleg kézimunkáznak, a férfiak szorgalmas gyűjtők, de van, aki fafaragással foglalkozik, sőt van keramikusunk is. Tevékenységünk sokrétű, ami alatt értjük a fehérhímzés több fajtáját, a lyukhímzést és a riseliőt, a népi hímzés néhány fajtáját, színes hímzést, frivolitást, fonalgrafikát, szalaghímzést, gyöngyfűzést, horgolást, kötést, zsinórcsipke-készítést, gobelinvarrást, különböző leszámolós térítők, használati tárgyak készítését, kosárfonást csuhéból, vesszőből és papírból, a papírcsíktechnikát. Sőt, csatlakozott hozzánk egy dísztöktermelő is, aki különböző használati és dísztárgyakat készít a termésekből. Mindenki saját maga választja ki, milyen kézimunkafajtát készít, de igyekszünk után. Kézimunkázás közben elbeszélgetünk, viccelődünk. Ily módon színesebbé varázsoljuk hétköznapjainkat. A Vajdasági Kézimunka-kedvelők Szövetségének kiállításán tizenegyedszer vettünk részt, 30 taggal. Minden résztvevő oklevelet kapott, a csoportot pedig egy szép sornagy csoportok kategóriájában negyedik alkalommal kaptunk első helyezést. Nívódíjjal jutalmaztak bennünket a MIRK szervezői, amit azzal érdemeltünk ki, hogy három évben folyamatosan első helyezést értünk el - áll az Orchidea kézimunkacsoport Családi Körnek eljuttatott beszámolójában. Ragyogó serleggel jutalmazták a topolyai Orchidea csoportot egymást jó tanácsokkal ellátni, hogy minél reggel jutalmazzák. Kézi munkacsoportunk szebbek és pontosabbak legyenek a mun keretében egy gyermekcsoport is kiállított, káink. A nyugdíjasotthon termében tartjuk Elismerésül ők is oklevelet kaptak. Nagyon az összejöveteleinket minden szerda dél- büszkék vagyunk rájuk! Az idei MIRK-én a Osztálytalálkozó Felsőhegyen Fél évszázadot is meghaladta, hogy a felsőhegyi - akkor még - Csokonai Mihály elemi iskola 1963/1964-es tanévének nyolcadik osztályos tanulói kiléptek az általános iskola kapuján, elköszöntek egymástól. A generáció 2004-ben, a ballagásuk 40. évfordulójának alkalmából találkozott újra. Örömteli viszontlátás volt ez akkor az egykori diákok és osztályfőnökük, Kaszás Károly számára is, aki akkor is megérintette a diákjai lelkét, amikor 40 év után elmondta, számára ez a generáció olyan, mint az első szerelem, hiszen ebben az osztályban kezdte meg tanári pályáját. A találkozón 2004 nyarán tett ígéretet, hogy minden évben saját kezűleg készíti majd a bográcsost szeretett diákjainak, sajnos már nem tudta beváltani. Az időnként fájdalmasan kegyetlen sors a következő év elején elszólította a sok generáció által tisztelt és szeretett tanárt. A veszteség ellenére a valamikori diáklányok közül Szabó Ilonka és Tóth Julianna továbbra is szerveztek időnként osztálytalálkozót. Ekkor már szeretett tanárnőjük, Bognár Ilona társaságában. Kedves tanárnőjükkel utoljára két éve szórakozhattak diákjai. A sors fájdalmas fordulata mintha csak ismételné önmagát. A tanárnő is tett egy ígéretet a valamikori tanulóinak. Megkérte őket, hogy a következő évi találkozóig mindenki írja le a kedvenc nótáját, hogy azokat mind elénekeljék együtt, amikor legközelebb találkoznak. A diákok alig néhány hét után értesültek szeretet tanárnőjük örök távozásáról - így emlékeztek vissza a korábbi találkozóik örömeire és bánataira a vén diákok. Ballagásuk után 53 évvel, az idén július nyolcadikén a két fáradhatatlan szervező, Ilonka és Julianna újra létrehozta a találkozót. Az egykoron 25 ballagó diák közül 14-en jöttek össze az idén, sajnos már tanáraik nélkül. Az eltelt évek alatt hat diáktársuk távozott az élők soraiból. Rájuk is, ahogy elhunyt tanáraikra is, szeretettel emlékeztek ezen az estén. Ugyanúgy, mint máskor is, most is szeretettel emlegetették társukat, aki több évtizede vándorbotot fogott, és akiről már hosszú ideje semmit sem tudnak, merre, hol lehet a nagyvilágban. A találkozó résztvevői Kocsis Szürke Margit, Kalmár Borbála, Bugris Ilona, Vinkter Etelka, Szabó Ilonka,Tóth Julianna, Bicskei Éva, Mikus Margit, Csernák Piroska, Pólyák Árpád, Döme Károly, Bognár Márk, Farkas Veronika és Bagi Magdolna a veszteségek, fájdalmaik mellett örömeikről is beszámoltak. Az élet csodás szépsége, hogy mindig lehet valaminek örülni. Erre a korra sok harcot megharcol az élettel az ember, de a gyermekei, unokái boldogsága saját boldogsága is - derült ki a találkozó alkalmával, emellett ilyenkor sok örömöt nyújt a viszontlátás és az emlékek közös felidézése. Talán a következő találkozóig is tud majd táplálkozni mindebből a valamikori diákok lelke. A sors legyen mindig kegyes! Erőt, egészséget, békességet, szeretetet adjon minden valaha volt vén és mostani ifjú diáknak! FARKAS Mónika 2017. július 20. äk 19