Családi Kör, 2017. július (28. évfolyam, 19. szám)

2017-07-20 / 19. szám

VENDÉGSÉGBEN Az Orchidea kézimunkacsoport 2006- ban alakult meg a Topolyai Községi Nyug­díjas-egyesület keretében, amelytől erköl­csi és anyagi támogatást is kapott a tagság, különösen Lekic Dragutin és Ottó Károly se­gítette a munkát - mondják. Az Orchidea így vall önmagáról: Csopor­tunk jelenleg 32 tagot számlál. A hölgyek főleg kézimunkáznak, a férfiak szorgalmas gyűjtők, de van, aki fafaragással foglalkozik, sőt van keramikusunk is. Tevékenységünk sokrétű, ami alatt értjük a fehérhímzés több fajtáját, a lyukhímzést és a riseliőt, a népi hímzés néhány fajtáját, színes hímzést, frivo­­litást, fonalgrafikát, szalaghímzést, gyöngy­fűzést, horgolást, kötést, zsinórcsipke-készí­­tést, gobelinvarrást, különböző leszámolós térítők, használati tárgyak készítését, kosár­fonást csuhéból, vesszőből és papírból, a pa­pírcsíktechnikát. Sőt, csatlakozott hozzánk egy dísztöktermelő is, aki különböző hasz­nálati és dísztárgyakat készít a termésekből. Mindenki saját maga választja ki, mi­lyen kézimunkafajtát készít, de igyekszünk után. Kézimunkázás közben elbeszélge­tünk, viccelődünk. Ily módon színesebbé varázsoljuk hétköznapjainkat. A Vajdasági Kézimunka-kedvelők Szövet­ségének kiállításán tizenegyedszer vettünk részt, 30 taggal. Minden résztvevő okleve­let kapott, a csoportot pedig egy szép sor­nagy csoportok kategóriájában negyedik alkalommal kaptunk első helyezést. Nívó­díjjal jutalmaztak bennünket a MIRK szerve­zői, amit azzal érdemeltünk ki, hogy három évben folyamatosan első helyezést értünk el - áll az Orchidea kézimunkacsoport Csa­ládi Körnek eljuttatott beszámolójában. Ragyogó serleggel jutalmazták a topolyai Orchidea csoportot egymást jó tanácsokkal ellátni, hogy minél reggel jutalmazzák. Kézi munkacsoportunk szebbek és pontosabbak legyenek a mun­ keretében egy gyermekcsoport is kiállított, káink. A nyugdíjasotthon termében tartjuk Elismerésül ők is oklevelet kaptak. Nagyon az összejöveteleinket minden szerda dél- büszkék vagyunk rájuk! Az idei MIRK-én a Osztálytalálkozó Felsőhegyen Fél évszázadot is meghaladta, hogy a felsőhegyi - akkor még - Csokonai Mihály elemi iskola 1963/1964-es tanévének nyolcadik osztályos tanulói kiléptek az általános iskola kapuján, elköszöntek egymástól. A generáció 2004-ben, a ballagásuk 40. évfordulójának alkalmából találkozott újra. Örömteli viszontlátás volt ez akkor az egykori diákok és osztályfő­nökük, Kaszás Károly számára is, aki akkor is megérintette a diákjai lel­két, amikor 40 év után elmondta, számára ez a generáció olyan, mint az első szerelem, hiszen ebben az osztályban kezdte meg tanári pályá­ját. A találkozón 2004 nyarán tett ígéretet, hogy minden évben saját kezűleg készíti majd a bográcsost szeretett diákjainak, sajnos már nem tudta beváltani. Az időnként fájdalmasan kegyetlen sors a következő év elején elszólította a sok generáció által tisztelt és szeretett tanárt. A veszteség ellenére a valamikori diáklányok közül Szabó Ilonka és Tóth Julianna továbbra is szerveztek időnként osztálytalálkozót. Ekkor már szeretett tanárnőjük, Bognár Ilona társaságában. Kedves tanárnő­jükkel utoljára két éve szórakozhattak diákjai. A sors fájdalmas fordu­lata mintha csak ismételné önmagát. A tanárnő is tett egy ígéretet a valamikori tanulóinak. Megkérte őket, hogy a következő évi találkozó­ig mindenki írja le a kedvenc nótáját, hogy azokat mind elénekeljék együtt, amikor legközelebb találkoznak. A diákok alig néhány hét után értesültek szeretet tanárnőjük örök távozásáról - így emlékeztek vissza a korábbi találkozóik örömeire és bánataira a vén diákok. Ballagásuk után 53 évvel, az idén július nyolcadikén a két fárad­hatatlan szervező, Ilonka és Julianna újra létrehozta a találkozót. Az egykoron 25 ballagó diák közül 14-en jöttek össze az idén, sajnos már tanáraik nélkül. Az eltelt évek alatt hat diáktársuk távozott az élők so­raiból. Rájuk is, ahogy elhunyt tanáraikra is, szeretettel emlékeztek ezen az estén. Ugyanúgy, mint máskor is, most is szeretettel emlege­tették társukat, aki több évtizede vándorbotot fogott, és akiről már hosszú ideje semmit sem tudnak, merre, hol lehet a nagyvilágban. A találkozó résztvevői Kocsis Szürke Margit, Kalmár Borbála, Bug­­ris Ilona, Vinkter Etelka, Szabó Ilonka,Tóth Julianna, Bicskei Éva, Mikus Margit, Csernák Piroska, Pólyák Árpád, Döme Károly, Bognár Márk, Farkas Veronika és Bagi Magdolna a veszteségek, fájdalmaik mellett örömeikről is beszámoltak. Az élet csodás szépsége, hogy mindig le­het valaminek örülni. Erre a korra sok harcot megharcol az élettel az ember, de a gyermekei, unokái boldogsága saját boldogsága is - de­rült ki a találkozó alkalmával, emellett ilyenkor sok örömöt nyújt a vi­szontlátás és az emlékek közös felidézése. Talán a következő találko­zóig is tud majd táplálkozni mindebből a valamikori diákok lelke. A sors legyen mindig kegyes! Erőt, egészséget, békességet, szeretetet adjon minden valaha volt vén és mostani ifjú diáknak! FARKAS Mónika 2017. július 20. äk 19

Next