Családi Kör, 2019. április-június (30. évfolyam, 14-26. szám)

2019-05-23 / 21. szám

UTAZAS A múlt is gazdag és sokszínű Isztambul, a kulturális olvasztótégely (2.) K­onstantinápoly című költeményét Csokonai Vitéz Mihály ES (1773-1805) a Boszporuszra vetülő, nagy, barokkos lát­­ványképpel indítja. Igen, ez az a vers, amelynek egyete­­t­­mes, tehát nemcsak az iszlámra irányuló valláskritikáját apró jelek (pl. a déli harangszó említése) egyértelműsítik. S ez az a stílusvariációiban (a barokk vedutától a rokokó játékosságon át a klasszikus mintákig változatos eszközöket mozgósító) páratlan vers, amelynek lírai beszélője„dáma-bibliothéká"-nak nevezve azt - képzeletben - a szultán háremébe is beoson. A szultán háreme, persze, a képzelet teremtette (hiszen oda bejutni a török méltó­ságok közül is csak igen keveseknek volt része, nemhogy európai „gyaurokénak) függönyös, pamlagos, buja és fülledt erotikájú kép­nél sokkal prózaibb valóság volt. A 19. században I. Abdul-Medzsid szultán megbízásából az ör­mény Garabet Balyan és fia, Nikogos által tervezett és kivitelezett (1856-ban készült el teljesen) Dolmabah^e palota háreme sem­milyen pamlagos erotikával nem szolgál. A háremhölgyek lakterei ötcsillagos európai szállodák lakosztályainak felelnek meg, még az­ AZ ISZTAMBUL EDIRNEKAPI KERÜLETÉBEN TALÁLHATÓ A KHÓRA MÚZEUM, AMI KORÁBBAN BIZÁNCI KOLOSTOR VOLT AZ ISZTAMBULI SZENT GYÖRGY-TEMPLOM Csokonai Vitéz Mihály Konstancinápoly Amint a Bosporus Európát mossa, Másfelől Ázsia partjait csapdossa, Itt büszke habjai dicsekedve folynak Kevély fala alatt Konstancinápolynak, E másik Rómának pompás düledéki Borzasztó árnyékot bocsátanak néki. De jösz te be, Múzsám, a városba velem, Téged nem rettenthet itt semmi félelem. Mennyi kincs, óh Múzsám! mely sok gyöngy s patyolat, Mennyi nép, melyet visz csak egy parancsolat! A tágas utcákon sok veres selyembe öltözött törökök találkoznak szembe. Kevélyen ugratják az arabs paripát, Szíván ázsiai dohánnyal tőtt pipát. Csillámló kardjoknak gazdag brilliántja Az olcsó aranyat megvetéssel szántja. Itt néz ki egy dáma, de irigy fátyola Minden szépségeket tőlünk beburkoló. Jel, Múzsám, láthatsz még sok száz szebbet szembe, Hogyha bémégy ama firhangos hárembe. Ez olyan magazin, vagy inkább kalitka, Amelyben csirippel a császárnak titka. Oly templomsekrestye, melyben a­zultánnak Erőt, egészséget sok hívek kívánnak. És ha érkezése hallatik Szelimnek, Sok száz előkontyú turbékol egy hímnek. Mikor excerpálni akar unalmába, Bémegyen e dáma-bibliothékába, Hol sok ázsiai pergamen membrána író pennájának megnyílni kívánna. De kisiess, Múzsám, mert majd a császárnak Dacuilust éneklő múzsáihoz zárnak. A szemfűi heréitek utánad zúdulnak, Jer más oldalára a fénylő Szambulnak. A roppant templomok, nézd, miként kérkednek Nevével a bennek lakó Muhamednek! Amelyekbe sok szent bőgéseket halla Az ezekben igen gyönyörködő Álla, Ki örül, hogy nevét a felhőkre hányja Zöld selyem turbánban fénylő muzulmánja, S könyörülvén hozzá esdeklő táborán, Szentebb lesz az ilyet ígérő Alkorán. Ti is itt állatok, kőszálnyi mecsetek, Melyek a fellegek közé rejteztetek! Hegyes tetőtöknek aranyozott holdja Fényével az égi holdak számát toldja. Óh, e népre, óh mely sűrű felhőt vona A szentség színével bemázolt babona! Denevér babona! bagoly vakbuzgóság! Meddig lesz körmöd közt a Mindenhatóság? Míg ülsz a királyok koronáján, kincsén? A vitézek kardján s a népek bilincsén? Míg az emberi nem hajdan a természet Együgyű keblében nyugva heverészett, Nem emelted még fel kiáltásod szavát, Hogy keresd a vak éj fiainak javát. 50 2019. május 23.

Next