Családi Lapok, 1857. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1857-02-05 / 6. szám
CSALÁDI LAPOK, Tudományos és szépirodalmi folyóirat. I. félév. Február 5-én 1857. 0. szám. Uj életképek. 111. Egy nap életemből. (Vége.) Czélt értünk.— Egy meglehetősen fiatal apa nyújtott, homlokán már a halál sápadtság előjátékával, de szivében még elég szeretet melegével baráti kezet. Olly jól esett azt még egyszer gyöngédeden megszoríthatni. Két anyától származott gyermekek részére történt a végrendelkezés. — Ugyan mi akadályozhatja, hogy egy törzs két külön ágába, úgyis ha ezeken kivül egyet le kellene fűrészelnünk, ne oltsunk nemes gályát? — A két oltvány gyümölcsei különböznek-e majd az asztalon a vendégek előtt? A tiszta búza közül csak a konkoly szokott kiválni, de azért, hogy egy-két szem kisebb , mig a többi tömöttebb, csökken-e a gabna ára ? — Észre lehet-e venni, egy hordó bor mennyiféle gerezd nedvét tartalmazza? Mindazáltal ámbár sohasem elég, ha a gyermekek egyebet nem örökölnek névnél, mert csak az erény ad minden névnek igazi nemességet, — mégis nem lehet egyébnek mondani szűkkeblüségnél azok ferde nézetét, s idegen érdekek gondatlan leplébe burkolt irányát, kik a szív valódi hivatásáról könnyelműleg megfeledkezve, hiú álmokban ringatják a jövendő csalfa reményeit. Nem képes-e már egy anya két sziv alatt pihent magzatokat édes övéinek igaz szívből bevallani? Ős ezt az anyák gyöngéd szerelmes föláldozásának nagy sérelme nélkül nem is gondolhatni. Azért, hogy egynémelly anyai kebel — ez angyalok arczával födött oltár — kigúnyolására bérenczkedik, s elveti magától a kötelem édes érzetét : gyanusítsuk-e mindazokat, kik mélyen elrejtett szivörömek áldásokjában melengetik az anyaiság remény koszorúit ? — A kik azt szeretik állítani, hogy kivétel nélkül minden hiba a korral jár, legsajnosabban hibáznak, elvitázván az emberi nem egy nagy részétől az őt joggal megillető méltányosság természeti igényeit. Ki hinné, hogy 11