Csongrádmegyei Hirlap, 1956. november (1. évfolyam, 3-10. szám)
1956-11-22 / 3. szám
ENSZ-csapatok vették fel a rend fenntartását Port Szaidban Az ENSZ-közgyűlés szerdán ismét tárgyalta a magyar kérdést AZ ENSZ KÖZGYŰLÉS hétfő esti és keddi ülésein tovább folyt a vita a magyarországi helyzetről. A vita során több delegátus — Románia, Belorusszia, Albánia, Izrael, Haiti és más államok képviselője — felszólalt és elmondta véleményét a magyar kérdéssel kapcsolatban előterjesztett kubai, illetve indiai—ceyloni—indonéziai határozati javaslatról. A kubai indítványt tegnapi számunkban már ismertettük. Az indiaiak által előterjesztett indiai—ceyloni—indonéziai határozati javaslat kéri: Magyarország kormánya járuljon hozzá ahhoz, hogy az ENSZ-megfigyelők személyesen győződjenek meg a magyarországi állapotokról és többek között arról is, hogy folyik-e deportálás a Szovjetunióba, vagy sem. Az indiai határozati javaslat egyébként tudomásul veszi Horváth Imre külügyminiszter nyilatkozatát, amelyben cáfolja a deportálásokat A Neue Züricher Zeitung című svájci lap a november 10-i ENSZ-ülésen elhangzottakról írt cikkében arról számol be, hogy az ENSZ-közgyűlésen a magyar kérdésben három tábor alakult ki. Ezek egyikéhez, az úgynevezett semleges táborhoz tartozik az India és Ceylon köré tömörült ázsiai országok többsége, továbbá Jugoszlávia. E semleges csoport a magyar nép törvényes képviselőjének ismeri el a Kádár-kormányt. Ezzel — mint a lap megállapítja — arra törekszik, hogy megkönnyítsék a szovjet csapatok mielőbbi kivonulását Magyarországról. Az ENSZ-közgyűlés egyébként tegnap folytatta a magyar kérdés vitáját. Ez alkalommal Sepilov és Krisna Menon szólalt fel, akiknek beszédéről holnapi számunkban adunk tájékoztatást. TANJUG- JELENTÉS szerint szerdán hajnalban szálltak partra Port Szaidban az ENSZ közép-keleti rendfenntartó egységeinek norvég alakulatai, szám szerint mintegy hatszáz katona. Céljuk, hogy fenntartsák a rendet és biztosítsák az angol—francia megszálló csapatok távozását a Szuezi-csatorna északi bejáratának vidékéről. A norvég egységeket — hír szerint — a jugoszláv hadsereg néhány alakulata egészíti ki, akik ugyancsak ENSZ-zászló alatt kívánnak hozzájárulni a rend és a nyugalom biztosításához Port Szaidban. Itt említjük meg, hogy Hammarksjöld ENSZ-főtitkár, aki hétfőn érkezett vissza Kairóból New York-ba, tárgyalásokat folytatott Cabot-Lodge-val, Sepilovval és Krisna Menonnal, majd az ENSZ közép-keleti tanácsadó bizottságával. A tanácsadó bizottság tagjainak kijelentései szerint Hammarskjöld egyiptomi útja sikerrel járt. Az ENSZ-közgyűlés egyébként szerdán a közép-keleti kérdést is tárgyalni fogja annak a főtitkári jelentésnek az alapján, amely a Szuezi-csatorna megnyitásának problémájáról és az ENSZ rendőri erőinek elhelyezéséről fogja tájékoztatni a közgyűlést. A REUTER-ÜGYNÖKSÉG jelentése szerint Eden angol miniszterelnök megbetegedett és az orvosok pihenést írtak elő számára. Eden Guy Mollet-hez intézett üzenetében egyébként azt írta, hogy csupán néhány napig lesz távol hivatalától. Betegsége alatt az angol miniszterelnököt Buttler angol főpecsétőr fogja helyettesíteni. Az Angol Munkáspárt végrehajtóbizottságának véleménye szerint Eden nem is annyira betegsége miatt kíván néhány napig pihenni. Az angol miniszterelnök — a munkáspárti képviselők szerint — így akarja elkerülni annak a tájékoztatónak a közzétételét, amely az angol—francia közép-keleti agresszió következtében előállt helyzetet ismertette volna az angol közvéleménnyel. E tájékoztatónak tartalmaznia kellett volna azt az izraeli—francia kapcsolatokról szóló ismertetőt is, amelyről eddig sem francia, sem angol részről nem esett szó. A Manchester Guardian című angol lap tudósítója szerint ugyanis izraeli és francia légi alakulatok együttes támadása indította meg a középkeleti agressziót és nyitotta meg a Sinai-félszigeten az utat az izraeli csapatok előtt. A hivatalos angol —francia közlemények szerint viszont az angol—francia csapatok csak azért avatkoztak bele a középkeleti harcokba, hogy megakadályozzák az izraeli—egyiptomi háború kiterjedését. HÍREINK KÖZÖTT beszámolunk arról, hogy Milovan Gyilaszt, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság volt alelnökét Belgrádban letartóztatták. Mint ismeretes, Gyilaszt három évvel ezelőtt kizárták a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottságából, mert állást foglalt az egypártrendszer ellen. Újabb letartóztatására azért került sor, mert egy amerikai és egy indiai lapban megtévesztő cikket írt a jugoszláv kommunisták és a világkommunizmus helyzetéről. 2 csütörtök, 1956. november 22. BUDOIA BALLADÁJA Galléré, a húsz éve özvegy varrónő megállt a boltajtó előtt és lihegve tekintett körül, kinek mondhatná el a legújabb hírt, amit Trotyláné, mint szemtanú újságolt neki. Szomorkodva állapította meg a jóasszony, hogy egyetlen vézna emberke gubbaszt az ajtófélfánál. Gallémé meg akarta szólítani az embert, ám úgy döntött, nem ér meg egy igazi, fontos hírt ez a pipogya alak. Szerencséjére Sletyák, a mindig állásnélküli kalapos közeledett a túlsó oldalon. Gallémé eléje rohant és a meglepett tökfödő arcába tüsszentette a színéet-telkét gyönyörködtető hírt: — Tudja-e mi történt Bodolával? Nem ugye? Hát fogódzkodjék meg aranyos Sletyák uram, Bodolát agyonnyomta egy tank. Sletyáknak a szeme felakadt, sörteszerű bajsza megremegett. — Méghogy a Bodola — sipította! — Szegény, ártatlan fiú! Eme utolsó mondatot már Supa, a volt banktisztviselő is hallotta, midőn Klapácscsal, a mindig lisztesorrú molnárral, meg Hanák úrral, a Csepa utcai ügyvéddel a bolt elé érkezett, összedugták a fejüket és maroknyi csoportjukhoz rövidesen még vagy 25 kíváncsi csatlakozott. Rettenetes elszörnyedéssel hallgatták a szegény Bodola tragédiáját, amit mindenki más tálalásban adott elő. Galléré pillanatok alatt tudatlannak bizonyult, pedig mindenki tudta róla a Róka utcában, hogy ő a legokosabb. Mivel azonban minden utcában van egy--két okos és mivel ők sem szívlelik gyomorban tartani a friss szreket, Gallérné asszonyság csakhamar egyedül maradt. Klapács, a lisztesorrú egyenesen megcáfolta Gallérnét. Tempósan ráförmedt, hagyja abba a szavalást! Bodola él. Ebben a percben látta a sarki trafik előtt. — Rossz kelmédnek a szemüvege — torkolta le Toparagyákné hevesen a lisztesorrút —, Bodola meghalt. A lányom hajnalban ért haza Pestről, a saját két szemével látta, amikor Bodolát agyonütötte egy kiszáradt villanykaró. A közelben ácsorgó idilisasszony megerősítette ezt a hírt azzal, hogy asszonylányának az ura emelte le Bodoláról a rettenetes ágyutűzben rászakadt vaskarót. — Nincs is a maga lányának ura — nyelvek Ragyákné, mire az egész gyülekezet kuncogott. A legelső ácsorgó, a vézna emberke közben megelevenedett, s hol az egyik, hol a másik hangoskodó kabátját rángatva rikoltozott, hogy Bodola nem halott, az egész egy marhaság. Senki sem hallgatott rá. A legújabb jövevény Hanák ügyvéd úrnak a fülébe súgta, hogy éjjel felrobbant, a csabai dunahíd, ott pusztult el a szerencsétlen Bodola, mire az ügyvéd dühösen felordított: — Hülyeség! Csabán nincs is dunahíd. — Honnét tudja? — kérdezte amaz —. Járt már Csabán? — Naná — repukázott Hanák —. Tavaly márciusban ott laktam hat hónapig. Ezen aztán mindenki kacagott,mert a tavalyi március ma már nagyon ósdi dolog. A kis mitugrálsz — mert senkisem hallgatta meg —„ekkorra valósággal őrjöngött, kiabált, hadonászott és rugdosta a hangoskodó embereket. Sletyákot véletlenül úgy oldalba találta könyökölni, hogy az felordított és fájdalmában teljes erővel hasbarúgta az emberkét, aki ettől a tömegbe zuhant. A tömeg pillanatok alatt elfelejtette a legújabb Bodoláról és nem Bódéjéről szóló híreket. Valamennyiévi egyetértéssel kezdték püfztan a kis embert, aki hirtelen kimúlt. Ekkor ért Kovács hentes a best elé és félelmes hangjával túlordította a kavarodást: — Hé! Mi van itt? Hanák tért észre legalébb és a táguló csoportra lihegett: — Ezek itt nem hiszik, hogy meghalt Bodola. — Nem? Pedig Bodola tényleg halott — hörögte a hentes és az emberke tetemére mutatott: Ő volt Bodola ... — Kaczúr — (SZATÍRA A KERINGŐ RÉMHÍREKRŐL) A kormány beszüntette az élelmiszerek exportját Jelentős segélyt várunk Keletről és Nyugatról egyaránt Nyers Rezső közellátási kormánybiztos nyilatkozott a külföldi adományokról és segélyekről. Elmondotta, hogy jelentős segélyeket várunk Keletről és Nyugatról egyaránt. A szocialista országokból már felajánlottak, részben el is küldtek 48 millió dollár értékű segélyt, közte építőanyagokat, olajat és más ipari nyersanyagot. A szocialista országok adományait az állam kapta, ezeket az árukat a kereskedelem hozza forgalomba az érvényes árakon, ellenértéküket a közellátás számlájára fizetik be s jelentős részben a károsultak és nélkülözők segélyezésére fordítják. A Nyugatról érkező adományok főként a Vöröskereszt útján kerülnek az országba. A Bécsben a napokban kötött megállapodás értelmében mintegy 100 millió svájci frank — körülbelül 25 millió dollár — értékű adományra számíthatunk, ezenfelül az USA elnöke által felajánlott 20 millió dolláros segélyre. E segélyek gyógyszerekből, orvosi műszereikből, élelmiszerekből és használati cikkekből állnak. A szétosztást a Magyar Vöröskereszt végzi a kormány segítségével. A szállítás még csak kismértékben indult meg, mert az előkészítés és lebonyolítás nagy szervező munkát igényel, de rövidesen teljes ütemben megindul az adományok behozatala. — A kormány — mondotta Nyers Rezső — leállította az élelmiszerexportot és csupán kivételesen szállít élelmiszereket, de csak olyan cikkekből, amelyekből a lakosság ellátása után is rendelkezünk feleslegekkel. Beszüntette a kormány egyelőre a textilféleségek exportját is. A Szentes Sütőipari Vállalat mindvégig helytállt Egyetlen percig, — még a legnehezebb napokban sem — hagyták abba a munkát a Szentesi Sütőipari Vállalat munkásai. Támogatták a nép harcát az októberi napokban, helytálltak a felvásárlási láz idején, ha kellett megfeszített erővel annyi kenyeret sütöttek, hogy a vásárlók nem tudták elfogyasztani. És a vállalat dolgozói helytállnak ma is. Irányítójuk a munkástanács, amelynek intézőbizottságába Nádi Antal szakmunkást (elnök), Juhász Lajos műszaki vezetőt és ■Hollman Béla igazgatót választották be. Mint Juhász Lajos intézőbizottsági tag közölte munkatársunkkal, a Szentesi Sütőipari Vállalat munkástanácsa jelentős lépéseket tett már eddig is a munkásokért. Megszüntették az éjjeli műszakot, a gyár hajnali 3-tól este 8-ig dolgozik. Felemelték a darabbért és az eddigi 4 filléres prémiumot a szakmunkások meg a kiadók között egyenlő arányban osztják el. November 9-e óta minden dolgozó napi 1 kiló kenyeret kap térítés nélkül. A hulladékot egyenlő arányban osztják el a dolgozók között, kilónként 86 fillérért és november 1-től kezdődően 10, illetve 15 százalékkal felemelték a bért. A vállalatnál 800 forinton aluli fizetés nincs. A munkástanács segítette olymódon is a dolgozókat, hogy burgonyát, almát és sertést vásárolt, amit aztán beszerzési áron kaptak meg a munkások. Egyetlen probléma jelenleg a Szentesi Sütőipari Vállalatnál a fűtőanyag hiánya. Mindössze kétnapi készletük van. Ezért a vállalat munkástanácsa és dolgozói kérik az illetékeseket, kérik a bányászokat, dolgozzanak, biztosítsák a Szentesi Sütőipari Vállalat részére a fűtőanyagot, szenet és olajat, hogy a lakosság kenyérellátásában zavar ne álljon elő. Az ellenforradalom egyik vezérkara Koppenhágában a Vestkysten című napilap tudósítója, B. Jorgensen tollából cikket közöl. B. Jorgensen az elmúlt héten látogatást tett az egyik ellenforradalmi vezérkarnál. Ezt a Szabad-Európa rádió központ létesítette osztrák területen, a magyar határ közelében. A vezérkar — írja a tudósító — egy magánlakásban székel, és kiváló technikai felszereléssel rendelkezik. A vezérkar számos munkatársa a beérkező ,,értesülések“ feldolgozásával foglalkozik. A tudósítónak egy térképet mutattak Magyarországról, amelyen különböző pontok voltak megjelölve. Ügynökeik ezekről a pontokról küldték híreiket. A cikkíró szerint az ügynökök között amerikaiak, németek és magyarok voltak. A dán újságírónak bemutattak egy Steel nevű amerikait, aki rádiótechnikus volt és arra készült, hogy étrénje a magyar határt. Steel elmondotta Jorgensennek, hogy a fenti vezérkar a „Szabad Európa“ rádiónak dolgozik. A központnak jelenleg 29 adóállomása van, s ezek valamennyien a magyarországi eseményekkel foglalkoznak. Igaz hazafiak A napokban néhány 150 kit éves fiatalember a Vásárhelyi Mérleggyár kapujában állva a munkahelyükre érkező idős munkásokat arra igyekezett rávenni, hogy ne dolgozzanak, mert az igaz hazafiság most ezt követeli. Székkutason a földeken dolgozó parasztokat környékezték meg Orosházáról motorkerékpáron érkezett ismeretlen polgárok, hasonló szólamokkal, s mivel a parasztok nem dőltek be a meg nem indokolt szólamoknak, ezek az ,.igaz hazafiak, dühükben eldarabolták a lovak isztorigiait. Csak a rendőrség közbelépésére voltak hajlandók kereket oldani. A kérdés talán felesleges is: valóban arról van itt szó, amit a SZTRÁJK igazában kifejez? Nem, nem arról! A sztrájk, amióta ez a szó a gyakorlatban megszületett, mindig azok dolga volt, akik azt végigcsinálták. Például egy gyár munkásai, akiket nem tőlük független polgárok kényszerítettek e félelmetes és mégis szent cselekedetre hanem — jogfosztottságukból, a velük való embertelen bánásmódból, vagy kevés munkabérükből eredően — saját elhatározásukból kezdeményezték és csináltak végig — ez a sztrájk. A földeken zajlik a munka. A székkutasi eset is bizonyítja, hogy a magyar paraszt jelenleg értelmetlennek tartja továbbra is a sztrájkot. Persze az a paraszt, akinek az istrángját eldarabolták, egy ideig — amiig az elvágott istrángot össze nem toldja — nem tud dolgozni Ez a Paraszt azonban a jelenlegi munkátlanságában nem sztrájkol, hiszen a munkátlanságot nem maga akarta, hanem a motorkerékpáron érkezett, ismeretlenek. A parasztok mások által kikényszerített munkátlansága még tömegméretekben sem volna nevezhető sztrájknak, csak akkor, ha a munka tényleges megtagadására okuk volna és másoktól függetlenül, saját elhatározásukból tagadnák meg a munkát. Józan, tiszta szándékú, a népi demokrácia talaján álló munkásokkal beszélgetve kiderül, hogy az üzemi munkások többsége is értelmetlennek tartja a sztrájk további folytatását, noha a sztrájkjogot fenntartják valamennyien. Jó néhány üzemben jelenleg mégis szünetel a munka; szünetel mindannak ellenére, hogy a munkástanácsok helyi intézezőbizottsága elhatározta a sztrájk beszüntetését. Én mindez a munkátlanság az „igaz hazafiság” jegyében ... Kérdezzük: miféle igaz hazafiak azok a hangadók, akik a becsületes, tiszta szándékú munkások többsé- gének akaratát felrúgva — akár fenyegetésekkel is —• további munkátlanságra kényszerítik az embereket? Kik az igaz hazafiak: ők néhányan, akik a többséget kényszerítik, vagy a többség, a munkások zöme, akik dolgozni, termelni akarnak?... Az igazság világos: munkátlanságból csak a tőkés rendszerek kiváltságosai voltak képesek megélni, a, dolgozó ember soha! Vajon a becsületes munkások között akad csak egyetlenegy is, aki a tőkés rendszert óhajtja vissza? Ilyen igaz hazafi a valóságban nincsen. A munkások többsége azt akarja, hogy mindaz, amit eddig eredményesen kivívott, megmaradjon a dolgozó nép birtokában — a föld, a gyár, az üzem, a termelőeszköz — és amit velük termel, az legyen a dolgozó népé. A kivívott jogokkal együtt a kivívott anyagiakat is kész megvédeni a magyar munkás és paraszt. Nos, ha nem termel a munkás , az előbbiekből következik, hogy saját magának nem termel, saját magát fosztja meg. Vagy talán a hangoskodók azt hiszik, hogy a még meglevő kevés tartalékainkból időtlen időkig élhet munkátlanul a magyar nép? Ha ezt hiszik, tévednek. Vagy talán a külföldi támogatásra számítanak? Valóság, hogy a külföld eddig is komoly anyagi segítséget nyújtott népünknek, sőt, jelentős támogatást nyújt jelenleg és a jövőben is, de ne higgye senki, hogy a külföld is szívesen támogatna bennünket még akkor is, amikor már magunk is fenntarthatjuk saját magunkat. Mit követel tehát az igaz hazafiság? Azt, hogy a sztrájk szentségét meggyalázó gyanús személyek által felelőtlenül hangoztatott szólamoknak ne üljünk fel, hanem a kivívott sztrájkjogot fenntartva, azonnal lássunk munkához. Országunkban sok a tennivaló, de ne feledjük, hogy jövő reménységünk alapja mindenekelőtt a termelőmunka! A forradalmi munkás paraszt kormány felhívása a tanácsokhoz A rend teljes helyreállításában, a termelés megindításában, a lakosságról való gondoskodásban igen fontos szerepe van az államigazgatás gyors, folyamatos és zavartalan munkájának. A megrongált házak újjáépítése, az elpusztult lakások helyreállítása, a városi közlekedés biztosítása, a közműszolgáltatás, az egészségügyi és kereskedelmi ellátás, a szociális gondoskodás, a városok és községek közötti kapcsolat megteremtése, a közbiztonság megszilárdítása jelentős mértékben a lakosság által választott tanácsok, illetve végrehajtó bizottságok feladata. A tanácsok számos dolgozója, elsősorban az élelmiszeripari, kereskedelmi, egészségügyi és szociálpolitikai, gázgyári dolgozók, az Elektromos Művek dolgozói a legnehezebb napokban sokszor életüket veszélyeztetve álltak helyt és dolgoztak ötfeláldozóan a lakosság érdekében. A tanácsok mind a fővárosban, mind országszerte, minden városban és községben megálltaik a helyüket, a végrehajtó bizottságok öntevékenyen intézik a lakosság ügyes-hajós dolgait. A forradalmi munkás-paraszt kormány felhívja a lakosság által választott valamennyi megyei, városi, kerületi, járási és községi tanácsot és azok végrehajtó bizottságát, hogy mint az államhatalom, illetve az államigazgatás helyi szervei biztosítsák a fővárosban, a megyékben, városokban és községekben a lakosság legfontosabb szükségleteinek, zökkenőmentes kielégítését, a helyreállítási munka gyors végrehajtását, az ország törvényes rendjét. A tanácsokat, illetve végre-hajtó bizottságokat segít; sok munkájukban azok a politikai szervek, forradalmi bizottságok, amelyek a legutóbbi hetek eseményei során alakultak és a kormányhatározatnak megfelelő tevékenységet fejtenek ki. A forradalmi munkás-paraszt kormány felhívja a végrehajtó bizottságokat, hogy továbbra is rendszeresen lásszik el feladataikat, álljanak álén az állanygétfit írt munkának a rend és nyimatonx mielőbbi teljes hilyrrer "ítása érdekében. Valamennyi államigazgatási dolgozó a maga feladatkörében legjobb tudása szerint segítse sokat szenvedett hazánk sebeinek begyógyítását, a maga becsületes, áldozatkész munkájával és járuljon hozzá az ország vérkeringése mielőbbi, teljes megindításához. A forradalmi munkás-paraszt kormány