Csongrád Megyei Hirlap, 1957. július (2. évfolyam, 152-176. szám)

1957-07-05 / 155. szám

__ _______ 100 ÉVE TÖRTÉNT... ''IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIÜIIÍIIIIIIIIHIIIilllllilllllllllllllllililllíl! :llllllilllliilllll!lllllll!!!il!lllli!lllllllllllliinillllllllllllllililll!itillllll!!llllllltlll!llll(lllllllllllllllllll!l tjjjj! CL fiód-tctua. becsapódása de Rózsa Sándor elfogatása djijí Ferenc Jóska Csongrád megyében SZÁZ ÉVVEL EZELŐTT, 1857-ben, nagy dolgok, korszakos események történtek a mi szűkebb hazánkban, Csográd megyében. Először is akkor zárult be a Hód-tavának kapuja és szűnt meg örökre, évszázezrek hullámverése a vásárhelyi partokon. Még egy évvel előbb a Mérleggyár mai helyén tépte el az árvíz a részleges gátat és ömlött az Éva utcán a városba. Be is jön, ha a közerő, ezer munkáskéz megállást nem parancsol neki. Kaszás nevű kovácsmesternek volt ott a műhelye, az új templom tornyából, a félrevert harangok kongásszünetében ezt kiáltotta le a „bakter”: Ásóra, kapára, Kaszás kovácsnál ömlik az árvíz a városra!... Részleges gátakkal védtek addig egy-egy határrészt. A leghosszabb a Sártói volt, mely mint út vezetett a régi szegedi út folytatásaként Algyőre... 1857- ben elkészült a teljes töltés és a Tisza szabályozása befejezést nyert. 1857-ben már csak foltok voltak a náderdőből, locsogok a réteken, kubikok, csatornaerek, kagylók, „béka-teknők” s akcióba lépett az eke, meg a kapa. Kiszáradt a tó, eltűntek a vadludak, rucák, a szép kövér halak, fogyott a tüzelő és a tetőfedő anyag. Savalta is a nép, hiszen a múlt század elején még a városháza, a Sas, sőt előbb az öreg templom teteje is nádból volt. Ez lett az 1857-es évnek gazdasági téren való fontos fordulója. Szenzációja pedig a Rózsa Sándor elfogatása. Ez 1857 márciusának elején történt... Már akkor új legendakor szövődött személye körül. Nem felejtették el, hogy 1846 szeptemberében, mikor a Kutasi csárdánál Beretvás Lajos kapitányt és pandúrlegényét orozva agyonlőtték, a tetteseket maga Rózsa Sándor fogta el és szállíttatta be a szegedi várba azzal az üzenettel, hogy: „Rózsa Sándor nem vetemedik orgyilkosságra!!!” A szabadságharc alatt véghezvitt dolgairól kötetekre valót tudtak regélni, s ez nem szóbeszéd, nem fantázia szüleménye volt. A „Kossuth Lajos lapja” — ez volt a címe, s a Nemzeti Múzeum irattárában ma is olvasható, egész hősi cselekmények vannak megírva a „feketeingesek” vakmerőségéről és szolgálataikról. Mikor Rózsa Sándor amnesztiát kért és szabadcsapatával felajánlkozott, megoszlott a közvélemény. Szeged nemzetőrsége úgy nyilatkozott, hogy nincs szükség egy rablóvezér segítségére, de a honvédelmi bizottmány más véleményen volt és maga Rózsa Sándor, amikor Jókaitól a Kossuth menlevelét átvette, a mesemondó fejedelemnek azt mondta: „jóvá teszem, amit a törvény ellen vétettem!” 1848. november 8-án éjjel az ellenség legerősebb bánáti fészkét, Táborfalvát támadta meg Damjanics és Rózsa Sándor, ott vett részt először a harcban. Kétszáz kékinges lovas legénye volt, 2—2 pisztollyal felszerelve, de fő fegyverük a rézfokos és a karikás ostor, ólomgolyókkal és szegekkel és huszár kard, csak a vezérnek volt karabélya. Az ostorral ez a 200 vakmerő és elszánt fia a pusztának 500 embert szórt szét. Rózsa Sándorban azonban a sikerült nagy „operációk” hatalmi hóbortra vezettek. Cézári mániának nevezték ezt tudományos nyelven. Ennek jelét adta már régebben, még a szabadságharc előtt sokszor. Tudta, hogy a nyomorgó nép várja segítségét, hogy a gazdagok félnek tőle s tartanak azok, akik az igazság ellen vétettek. — 1848. június 8-án Szeged város közgyűlésében egy vita során, mikor egy hazafias áldozatról volt szó, az ellenzőkhöz így szólt Tóth főbíró: — „Nem akarják? Ne vigyázzanak, mert Rózsa Sándor megfenyíti a hazaárulókat! .. . Kemény kijelentés, de jellemző ... Igen. A „nagy paraszt” — így is hívták — azt hitte, hogy neki joga van a törvény hézagait pótolni, büntetni, megtorolni... Egy Csanádi uzsorás vékáját öt forintért mérte a búzának. A szegény vásárlók sírva könyörögtek. Üzenetet kaptak: adjátok meg!... Pár nap múlva kirabolták az uzsorást és a rablók huszonötöt vágtak rá, a vásárlókhoz pedig a búza árát valaki behajigálta a másik éjjel a kapu tetején. A Dobosi alispán tanyáján és hófúvásos éjjel a vadászvacsorán megjelent Rózsa Sándor. Húsz társa az ambituson maradt, ő bement. Ulánus tisztek is voltak, nem tehettek semmit. Rózsa Sándor pedig azt a komiszáriust, aki vallatásnál tüzes platnin szokta táncoltatni a legényeket, maga táncoltatta meg karikás ostorával. A csúffátett ember úgy eltűnt a hivatalából, hogy többé sohasem látták Csongrád megyében ... (Dobosi alispán nem volt jelen ezen a mulatságon, hanem akkor a sógora volt a vendéglátó házigazda ...) A Palásti-uradalomban száz szegény dohánykertésznek felmondtak, de azok nem tudtak hová menni: a tiszttartó az 1851- ről 1852-re virradó éjszakán leszedette a pajta tetejét, s a szerencsétleneket gyermekeikkel együtt úgy verte a havas eső. Pár nap múlva eltűnt az ispán s holttestét Algyő alatt egy ókútban lelték meg ... Ki ítélkezett? ... Mindenki a nagy parasztra gondolt... Rózsa Sándor ilyen „kilengések” mellett a morva származású Perzekutorokra pályázott. A világosi dráma után így nyilatkozott: „Én nem tettem le a fegyvert és ezek a nemzet ellenségei! ...” Ilyen üzenetet küldött be a szegedi várba... És a hivatalos körök éppen erről az oldaláról bírálták a dolgot s a szabadságharc után a szegedi zsandárparancsnokság 1853-ban kelt körözvényében azt hozza fel bűnéül, hogy felforgatást, újabb forradalmat akar és ezért a fejére 25 ezer forintot tűz ki. ÉVEKIG TERVEZGETTÉK Bécsben a császári családban Ferenc József császár alföldi körútját. Meg akarták ismertetni az országgal. Ez a szándék késztette Arany Jánost a „Walesi bárdok” megírására, burkoltan is áttelepítve a szigetországba, de bizony megértette azt az egész világ, hogy „fakó lován” nem Eduárd király vágtat, s hogy az a „walesi tartomány” Magyarország ... 1853-ban már eljutott Szentesen át a mágocsi kastélyig, de az alföldi nagy körút húzódott sikáig, s csak 1857 tavaszán történhetett meg. Nagy volt még Hód tavának náderdeje s élt, uralkodott a pusztákon a nagy paraszt, aki megüzente Bonyhádinak, a császári megyefőnöknek: foglyul ejti a császári párt. A hajuk szála sem görbül meg, de addig nem engedi el az uralkodót, míg meg nem adja a magyar szabadságot, így szólt az üzenet és illetékes helyeken komolyan vették. Ferenc József nem félt, de féltették. Valószínűleg nem is tudott a dologról. Annál komolyabban fogta fel az ügyet Albrecht főherceg, a császár nagybátyja, s a családi tanács feje, öklével az asztalra csapott és így kiáltott fel: — Egy brigáddal megyek le az Alföldre, ha kell, de mégis kifüstölöm azt a haramiát! .. . Le is jött. Égtek a nádasok és a csárdák, száz csónak katonákkal megrakva húzta át rajvonalban a Hód tavát, Rózsa Sándor pedig ezalatt ott „kenyörözött”, mint egyszerű söntésvendég a nagy Sasban. Az öreg Kellner súgta meg a törzsasztalnál, de csak pár hét múlva, mert ő is ismerte Rózsa Sándort, de épp azért nem szédítette meg a 25 ezer forint vérdíj. Ami Albrecht főhercegnek nem sikerült, sikerült a pénznek. Rózsa Sándort saját komaasszonya, egy Katonáné nevű átokházi asszony zsandárkézre adta. Akit tehát nem fogott a golyó, fogta a pénzbacilus. Akkor az volt a felfogás, hogy nincs, olyan erős vasajtó, amelyet egy aranykulcs ki ne nyitna. Mikor azután Rózsa Sándornak 50 fontos vasgolyókat raktak a lábaira s még a nyakára is vaskarikát kovácsoltak és egy század katona kíséretével elindították Lipótvár felé, Bonyhádi ujjongva jelentette Bach miniszternek, az pedig Bécsbe, hogy szabad az út az Alföldre és megkezdődött a parádéra a készülődés ... „(Nyolc évvel az aradi sortüzek és akasztófák után, valamint a föld alatti sötét börtönök sóhajos némaságának temetői halkszavúságában ... De ment simán minden: a népfenség még akkor is tudott nagyobb lenni, mint a császári zsarnoki hatalom . . .” MÁJUS UTOLSÓ vasárnapja. Szegeden a császári pár a Kárász-palota erkélyéről nézte a halász falut, melyet ott állítottak fel és evett abból a halpaprikásból, melyet a legjobb halász ezüstbográcsban főzött és a szép Zsótér-lányok szolgáltak fel. (Vadat, halat, mi jó falat...) Vacsora után színházban volt a császári pár. Havi Mihály társulata a ,,Huszárcsín”-t adta elő ... Vasárnap reggel kórházlátogatás és katonai parádé Újszegeden s azután 9-kor indulás Vásárhelyre az Adler nevű hajón. Körtvélyesben Szeged ajándékát, az aranyozott hintót kitették a partra s Szeberényi gróf négy vasderes lova röpítette azt be a császári várral Vásárhely főterére. Három diadalkapu, sorfal a Damjanich utcán. (A Körtvélyesi út olyan sima vest, mint az aszfalt: 5000 ember furkózta 10 napig.) A főtéren két királyi sátor volt felállítva, itt történtek a tisztelgések. De csak az urak részéről, mert a kétkezi dolgos nép sohase hajtott fejet a Habsburgoknak... (F. J.) (102) Minden figyelme Pavel felé fordult és rögtön észrevette, hogy Pavel nagyon levert hangulatban van, de azért örül neki. — Miért hagytad magára édesanyámat? — kérdezte nem egészen őszinte szemrehányással. — Édesanyád akarta, hogy felkeresselek. Gyalog jöttem. Útközben találkoztam a bácsival, aki azt mondja, nem is volt olyan rendelkezés, melynek értelmében leváltottak volna, csak felverték a port... Úgy örülök! Hát te? — Igen, én tudom, hogy a rendelkezést nem írták alá, de hogy örülök-e? Minden attól függ ... — De Pavlusa, hisz magad mondtad, milyen nehezedre esne itthagyni a bányát, hogy hozzáforrottál szívvel-lélekkel. A jelek szerint bebizonyosodott, hogy ártatlan vagy. Ugye így van? Nem kell semmitől függővé tenni az ittmaradásodat. — Miért kérded ezt, miért akarsz rábeszélni, hogy ittmaradásomat ne tegyem függővé semmitől? — Megfogta a lány kezét és mélyen, fürkészően a szemébe nézett. — Talán sejtesz vagy tudsz valamit?— Igen ... sejtek — felelte halkan Valentyina. — És ez olyan súlyos ... — Te lehetségesnek tartod? Én egy perc alatt százszor is változtatom a véleményemet. — Én is, Pavluska. De mégis azt gondolom, hogy ez lehetetlen ... Lehetetlen, drágám ... — Miből gondolod? Úgy leste a lány szavát, mint az ítélethirdetést, abban reménykedett, hogy egyetlen szava eloszlatja minden aggályát és keserűen elmosolyodott, mikor Valentyina így szólt: — Ha te csak egy szemernyit is hasonlítasz apádra, akkor lehetetlen. Ő nem cselekedhetett így? Érted? — Nem. Értsd meg, hogy illúziókban ringatódzol. Becsületes apáknak is lehetnek becstelen gyermekei, viszont becsületes gyermekeknek is lehetnek becstelen szülői... — Nincs jogod így beszélni róla, míg végérvényesen ki nem derül minden! Nem is értem, hogy tehetsz ilyet, Pavel! — Nem érted a kétségbeesésemet? Végső soron nem az a borzasztó, hogy nekem ártott. Az én szenvedésem, az én egyéni kellemetlenségem , csekélység! Nem erről van szó! De mennyi tervet szőttünk Szamotyeszovval és Fedoszejevvel! A déli övezet dicsőségéről álmodoztunk, arról, hogy az Elátkozott-bánya után a többi kis bányát és aknát is helyreállítjuk, hogy geológusokat hívunk, végigvizsgáljuk az egész részleget, s létrehozzuk az uráli t-Magnyitkát. Én megszerettem ezt a földet, melyet ő vérrel áztatott... Itt élni, tudva azt, hogy bányásztársam talán fia, vagy unokaöccse azoknak az embereknek, akiket ő elpusztított a bányában, akikre úgy vadászott a hitnyikek tanyáin, mint két lábon járó Vadakra !... — Furcsa, mi úgy beszélünk erről, mintha már minden bebizonyosodott volna. Próbáld azonban kissé kívülről szemlélni az eseményeket: minden olyan homályos, olyan bizonytalan. — Észrevetted, mennyire vigyázott rám? — kérdezte hirtelen Pavel. — Vigyázott? — Igen ... Bíróság elé állíthatnak, de nem ítélhetnek el — ismételte a Haluzevtől hallott szavakat. TM kitúrt a bányából, bemocskolta a nevemet, de a börtöntől megkímélt. Gornozavodszkba hívott, hogy drágakőüzérkedéssel szégyenítsen meg, de ugyanakkor felmentett a gyújtogatás gyanúja alól. Pedig ő sokat várt a tűzvésztől: ha a szél segített volna neki, leégett volna a cölöpverő, leégett volna minden bányaépület! Minden áron célt akart érni és nem volt válogatás az eszközökben. Ezek szerint tudnia kell, mit jelent egy szovjet mérnök számára a feketézés. — Viszont a bácsinál azt mondtad: »Ezt ő nem tehette« — juttatta eszébe Valentyina. — Az öregembert is megölte. Ez még borzalmasabb... — Nem hiszem, nem hiszem! — Valentyina befogta fülét és a fejét rázta. — Nem, ő nem vetemedhetett ilyesmire! — Mennyire szeretném én is ezt hinni, Valja! — Hát magácska mit keres itt, gyönyörűségem? — hallatszott hirtelen egy tréfás hang. (Folyt. köv.) LIKSZTAXOV REGÉNYE Mit mag a rádióban? Sportkabaré Szemüveget a hallgatónak ! Ennek a kissé megváltoztatott kifejezésnek jegyében készült sportkabarénk. A humor görbe, mindent torzító és eltúlozó szemüvegét tartjuk a hallgató elé és azon keresztül mutatjuk be a sportolókat, riportereket, szurkolókat és nem utolsó sorban „saját magunkat” — a Rádió sportrovatát. Bevalljuk, hogy ebben a műsorban nem akarunk sportot csinálni a humorból, hanem csak humort a sportból... (Kossuth, 20.30) — Hódmezővásárhely területén gyermekparalízises megbetegedés még nem történt — jelenti a városi kórház fertőzőosztálya. — Ma, pénteken Szilágyi János a szentesi, Siket Sándor a makói városi, Vas János pedig a kiskundorozsmai községi tanács épületében 9-től 12 óráig tartja meg megyei tanácstagi fogadóóráját. — A hódmezővásárhelyi III. kerületi nőtanács július 7-én, vasárnap este 7 órai kezdettel tartja alakuló nagygyűlését a III. kerületi pártházban. Az alakuló gyűlésre a vezetőség az asszonyokat szeretettel elvárja. — A hódmezővásárhelyi III. kerületi KISZ-szervezet július 7-én, vasárnap 5 órai kezdettel a III. kerületi pártházban sörestet rendez. A VÁSÁRHELYI városi tanács mezőgazdasági osztálya a ragadós száj- és körömfájás behurcolásának megakadályozására szigorúan megtiltja az útszéli legeltetést. Az útszéli füveket csak kaszálás útján lehet hasznosítani. ... x Köszönetnyilvánítás. Mindazon rokonoknak, jó barátoknak, akik szerető férjemnek, drága édesapánknak temetésén megjelentek, ravatalára koszorút és virágot helyeztek, Nagy Sándor Iván ref. lelkész, Bognár Rezső kántor uraknak, az iparos dalárdának, Nagy János szomszédunknak a kenyerepartiak nevében mondott beszédeikért, énekeikért ezúton is mondunk hálás köszönetet, özv. Tóth Sándorné és családja, Hódmezővásárhely. Gyászhír. Drága leányunk, Hajdú Judit július másodikén elhunyt. Temetése július 5-én 9 órakor lesz a hódmezővásárhelyi Dilinka temetőben végzett gyászszertartás után. . . HÍREK 1957. július 5. péntek Sarolta napja A Nap kél 3 óra 53 perckor és nyugszik 19 óra 47 perckor. A Hold kél 13 óra 19 perckor és nyugszik 23 óra 45 perckor MELEG NYÁRI IDŐ Európa középső területei felett ismét leszálló légáramlás alakult ki, amely továbbra is biztosítja a meleg időt. A nappali hőmérséklet általában meghaladta a 30 fokot, és csak a délutáni órákban volt néhány helyen záporeső. Ezzel szemben Spanyol- és Franciaországban, Angliában, valamint Skandináviában változékony időjárás uralkodik, a keresztül vonuló ciklonok miatt. Várható időjárás pénteken estig: kevés nappali felhőképződés, legfeljebb néhány helyen záporeső. Mérsékelt, déli, délnyugati légáramlás. A meleg idő tovább tart. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet pénteken 32—35 fok között. FILMSZÍNHÁZAINK műsora Hódmezővásárhely: Terv-mozi: Elárult szerelem. Szovjet film. 6 és 8. Műsoron július 7-ig. Béke-mozi: Dankó Pista. Magyar film. Fél 7, fél 9. Műsoron július 10-ig. Kert-mozi: Adára bordája. Bolgár film. 9 óra. Műsoron július 7-ig. Makó: Vörös Csillag-mozi: Dankó Pista. Magyar film. 7 és 9. Műsoron július 10-ig. Szabadság-mozi: 9-es kórterem. Magyar film. Fél 7, fél 9. Műsoron július 5-ig. Szentes: József Attila-mozi: Karneváli éjszaka. Színes szovjet film. 6 és 8. Műsoron július 10-ig. Szabadság-mozi: Nehéz anya nélkül. Csehszlovák film. Fél 7, fél 9. Műsoron július 7-ig. Csongrádi Szabadság-mozi: Siker útján. Szovjet film. Kísérő műsor: Jégrevü. Fél 7, fél 9. Műsoron július 7-ig. Péntek, 1951. július 5. Hű, de meleg van! Ezt pihegi most az árnyékot kereső járókelő és mintha esőfelhő volna belsejében, sűrűn hullnak homlokáról az izzadtságcseppek. Merészebb férfiak az utcasarkon csavarják ki ingüket és a nők szoknyalibbentő szellőért esedeznek. Pedig nincs is kánikula, mert kérem, ez egy relatív fogalom. Az afrikai négernek a plusz 30 fok olyan, mint nekünk a ballonkabátban járás, nem szólva a Tűzhányó KTSZ-ben, dolgozó Belzebubokról, akik hideglelést kapnának az itteni időben. De nehogy egyoldalúsággal vádoljanak, a hőség nemcsak attól függ, hogy ki mondja, hanem a hol ténye is fontos. Aki pincében ás, hűvös modorú lánnyal beszélget, vagy éppen fagylaltot nyalogat, annak nem röppen el ajkáról felelőtlen kijelentés a napsütéssel kapcsolatban. Különben is könnyű segíteni a dolgon, csupán kevéske fantázia szükséges hozzá. Képzeljük el, hogy öblös kádban ülünk, jégtáblák úsznak hónunk alatt, fejünkre széles sugárban ömlik a csapból a víz, mellettünk ventillátorok zümmögnek és kezünkben norvég barátunk levele, melyben a szállingózó hópihékről ír. Ugye, nincs is melegünk? ... ' (róbert) HÓDMEZŐVÁSÁRHELYI „SZIKRA” HÍRADÓ MOZI műsora Sztálin u. 22, 21-es Heti Híradó. — Dél-Kína táján, Béke-Hídja, 4-es Világhíradó. Műsoron: július 7-ig. Előadások kezdete piacos nap é.3 vasárnap délelőtt fél 10-től 1 óráig vasárnap délután 4—10-ig, más köznapokon délután 4—9-ig. Újabb szakértőket hallgatnak ki a makói szatírügyben A makói járásbíróság dr. Lohmüller büntető tanácsa kedden délelőtt zárt tárgyaláson hallgatta ki a tanúkat Kádár Antal 45 éves makói szabómester bűnügyében. Mint ismeretes, Kádár, akinek a Posta utcában van üzlete, titkos találkahelynek adta ki bérbe barátainak éjjelenként műhelyét. Délutánonként pedig 10—12 éves iskoláslányokat cukorral, pénzzel, gyümölccsel műhelyébe csalt. Elgondolkoztató jelenetek játszódtak le a tárgyalás alatt a bíróság folyosóján. Kisírt szemű lánykák szüleik kíséretében mentek be a kihallgatásra. Az egyik dolgozó felháborodva a következőket mondta: „Gondolkozás nélkül adnék neki 10 évet, megérdemli”. A jelek szerint igaza lehet a dolgozónak. Egy magáról megfeledkezett ember kihasználja a 10—12 éves ártatlanságok tudatlanságát és emberhez nem méltó cselekedeteket követ el rajtuk. Felháborító, hogy egy érett ember ilyen erőszakoskodásokat kövessen el fiatal lányokon. A bíróság négyórás tárgyalás után úgy határozott, hogy újabb szakértőket hallgat majd ki az ügyben.