Csongrád Megyei Hirlap, 1959. május (4. évfolyam, 101-126. szám)
1959-05-01 / 101. szám
Péntek, 1959. május . Jó termelési eredményekkel, szép felvonulással köszöntik az üzemek május elsejét Az üzemek dolgozói ez évben is nagy lelkesedéssel készültek a világ dolgozóinak nagy ünnepére, május elsejére. Ez a készülődés nemcsak a külsőségek szebbé tételében, a felvonulás és ünnepség megrendezésében kapott értelmet, hanem abban is, hogy minél jobb termelési eredményeket mutassanak fel. Különösen dicséretes a KISZ-fiatalok példamutató magatartása, akik mind a kongresszusi versenyben, mind pedig a társadalmi munkában kiemelkedő eredményeket értek el. A Szegvári Kendergyár bejáratánál feldíszített kapu és három élő májusfa hirdeti, hogy a kendergyári munkások is együtt ünnepelnek a világ dolgozóival. De hirdeti a kongresszusi versenytábla is. A két törőbrigád, Orosz Ilona és Ágoston Antalné hét-hét tagú csoportja nagy versenyben mérte össze az erejét egymással. Az ünnep előtt két nappal még Ágostonná brigádja vezetett. A rázóbrigád tagjai: Bartha Istvánná, Lukács Istvánná és B. Szabó Klára 105 százalékkal indultak el márciusban és az áprilisi második dekádban már 188 százalékos eredményt értek e. Igen élénk verseny folyik a tilósok között is. A KISZ- ifjak közül Nagy Viktória két hét alatt 81 százalékkal emelte termelési eredménykes teljesítésével szemben április első dekádjában 167 százaléknál, a második dekádjában pedig már 195 százaléknál tartott Hasonló jó eredményekkel dicsekedhet Muzsik Mária, az üzem tánccsoportjának kitűnő tagja, Szőke Mihályné jelvényes kiváló dolgozó és még sokan mások. Emeli a jó eredmények értékét, hogy a munkásnők a menynyiségi teljesítések mellett nagy gondot fordítanak a minőségre is. A Szentesi Baromfifeldolgozóban mozgalomban 11 300 forint megtakarítását tűzték ki célul. A munkások és munkásnők a mai felvonulásban is szeretnének élenjárni. Viszik a felvonuláson az üzemi KISZ-szervezet új zászlóját is és az ifjú sportolók mezben vonulnak fel. Ezenkívül nagy sikerre számítanak a feldíszített autójukkal. Az autóra szerelt dekoráción bemutatják az exporttojás csomagolásának fejlődését napjainkig. A Csongrádi Bútorgyárban az egyes és a kettes gépműhely között folyik kemény küzdelem az elsőségért. De más műhelyek is beleszólhatnak az elsőségbe. A verseny hevességét fokozza az a tény, hogy az üzem igazgatója a műhelyek vándorzászlója mellé még ad a győztes műhelynek 500 forintot. A legutóbbi értesülésünk szerint Pusztai István műhelye egy ponttal elől áll, te baleset történt náluk s ez lerontja az eredményüket. A mai bútorgyári ünnepségen 11 munkás kap kiváló dolgozó jelvényt, négy pedig kiváló dolgozó oklevelet. Ez alkalommal avatják fel az üzem 22 új gépmunkását is, akiknek kiosztják a most zárult gépmunkás-tanfolyam bizonyítványait. A Bútorgyár a felvonuláson is szeretne sikert aratni. Feldíszített autóján hatalmas grafikonokat helyeznek el a munkások, amelyeken ismertetik üzemük fejlődését. Az egyik táblára festették a gyár bővített képét. Alatta feliratok közlik, hogy a Bútorgyárat 1960-ban kezdik bővíteni 8 és fél millió forint beruházással és 1961- ben fejezik be. Híven fejezi ki a Bútorgyár munkásainak május 1-i lelkes termelési törekvését az a tény is, hogy a mai ünnepségükön körülbelül 11— 12 ezer forintot osztanak ki az üzem legjobb dolgozói és újítói között díjazások és jutalmak formájában, az első műszak nevében Lajtos Jánosné vállalta, hogy a selejtet a márciusi 0,9 százalékról 0,8 százalékra csökkentik. Vállalásukat sikerrel teljesítették, ami azért is említésre méltó, mivel exportáruról van szó. Az üzemben négy brigád versenyezik egymással. Különösen kiemelkedik közülük a KISZ-brigád, amely vállalta, hogy termelési tervét 102 százalékra teljesíti. Ezzel szemben 112 százalékos eredményt ért el, megelőzve két brigádtársát. A KISZ-ifjak selejtjével azonban még baj van, mert 0,2 százalékkal lemaradtak a vállalásuktól. Az üzemben három fontos célkitűzése van a versenymozgalomnak: az önköltségcsökkentése, a termelékeny-ség emelése és a »Felelős vagyok üzememért«-mozgányét A márciusi 114 százalom kiterjesztése. Az utóbbi Hozzákezdtek a szentesi Petőfi Szálló átalakításához Nagymértékben fejlődnek az idén az üzletek A napokban beszélgetést folytattunk Orosz László elvtárssal, a Szentesi Vendéglátóipari Vállalat igazgatójával, aki beszámolt a vállalat eddigi fejlődéséről és elmondta a jövő terveit is. Az alábbiakban ennek alapján tájékoztatjuk olvasóinkat. Ismeretes, hogy annak idején a Petőfi Szálló rekonstruálására nagyszabású tervet dolgoztak ki és ennek következményeként tavaly megtörtént a tetőszerkezet kijavítása. Most ezen a héten megkezdődött a külső homlokzat átalakítása és ennek során újrafestik a falakat. A tetőzet és a külső homlokzat megjavítása együttvéve 440 ezer forintba került Ebben az évben tíz szállodai szobát felújítanak és a vállalat mintegy 70 dolgozója részére az emeleten férfi- és női öltözőt létesítenek zuhanyozóval és mosdóval ellátva. Erre 40 ezer forintot irányoztak elő. Befejeződött a Petőfi Cukrászda rendbehozatala is, újra festették a bútorzatot és megfelelően rendbehozták a cukrászműhelyt. A raktárak és műhelyek összes ablakait védőráccsal látták el a társadalmi tulajdon megvédése édekében. A technikai fejlődésnek a jele az, hogy a Petőfi Étterem konyhája nemrégiben tízezer forint értékű húsfeldolgozógépet kapott, ezenkívül felújították a hűtőgépeket Ugyanakkor a néhány hete megnyílt Deák Ferenc utcai új cukrászdában május 15-ével új fagylaltgépet működtetnek. A Béke Cukrászdában már »dolgozik« az új fagylaltgép. A közönség kívánságainak megfelelően a Lenin u. 94. szám alatt levő italboltot kisvendéglővé alakítják át, amit ma adnak át a forgalomnak. A vállalat kezelésében levő csongrádi Halásztanyát külföldi vendégek is jól ismerik, csupán a halellátásban mutatkoznak nehézségek és ezt érdemes lenne megszívlelni az illetékes kereskedelmi vállalatoknak. A Szentesi Vendéglátóipari Vállalat, mely a vidéki vállalatok közül az egész országban egyedül lett kiváló vállalat, 24 napi munkabérnek megfelelő jutalmat osztott minden egyes dolgozójának. A vállalatnál igen megerősödött a bizonylati fegyelem és ami lényeges: az egyes üzemegységeket külön-külön vizsgálják meg a rentabilitás szempontjából és az összes mutatószámokat üzemegységenként adják meg. A Marx téri 3- as számú italbolt dolgozói saját maguk meszelték át az épület külsejét és takarították ki a belső helyiséget. A vállalatfejlesztési tervek közé tartozik az, hogy ebben az évben borszaküzletet nyitnak a Petőfi Szálló épületében, ahol az ország minden borvidéke »képviselteti magát«. Ugyancsak a szóban forgó épületben új söntést nyitnak meg, és itt meleg ételeket is kiszolgálnak. Érdemes megjegyezni, hogy mindezt a vállalat a saját rezsijéből fedezi. A TIT hírei A TIT vásárhelyi előadótermének (Sztálin u. 22. sz.) műsora: »•Ali Baba és a negyven rabló« címmel az »Ezeregyéjszaka legszebb meséidből mond meséket Farkas Lászlóné óvodai felügyelő május 1-én, pénteken du. 3 órakor és 2-án, szombaton de. 10 órakor és du. 3 órakor. Kísérőfilm: Három zsák ravaszság és Egy kis sün kalandjai. Vidám magyar kisfilmek kerülnek bemutatásra május 1-én, pénteken és 2-án, szombaton du. 5 és 7 órakor. A műsoron szerepel az Operettalbum, az Emlékalbum, a Város peremén és a Cigánytánc. ÍGY LÁTTAM AMERIKÁT (5) Mialatt apám a kereskedelmi vállalat helyiségeit látogatta, mi végigkocsikáztunk a város útjain. Kísérőim azokhoz a kisszámú egyszerű amerikaiakhoz tartoztak, akiket itt megismerhettem. Ezért volt számomra különösen érdekes velük együtt lenni, talán még érdekesebb élmény volt, mint a Város megtekintése. Boldog voltam, hogy részükről velünk szemben semmiféle gyűlöltséget nem éreztem. Ellenkezőleg: nem tudták megérteni, miért ne tudnánk a továbbiakban is békében egymás mellett élni. Az amerikai életről sok új tapasztalatot szereztem tőlük. Mindketten — Eddie és Hewey — egy »bomb squad«ban teljesítettek szolgálatot, ők foglalkoztak a »robbanó anyaggal«. Arról beszéltek, hogy mennyi ifjú vesz részt különböző bűncselekményekben, Hewey — az idősebb — azonban minden módon tompítani akarta az amerikai valóság negatív éleit. Egészen meghatott az a naiv patriotizmus. A jogászklubban Adlai Stevenson úr, a Demokrata Párt vezére fogadta apámat. Nagyon barátságosan üdvözölte őt, akit már egy múlt évi moszkvai tárgyaláson megismert. Engem időközben bemutatott ügyvéd fiának, akit éppen úgy Adlai-nak hívtak, mint apját. Ebéd közben Stevenson és apám bizonyos dolgokról kicserélték véleményüket, egyes humoros megjegyzés után a jelenlévő több mint száz főnyi jogász hangos hahoté-zásba kezdett. A humort itt igen nagyra értékelik és ez sokban hozzájárult a baráti atmoszféra kialakításához. Stevenson nagy megelégedéssel beszélt szovjetunióbeli utazásáról és Nyikita Szergejevics Hruscsovval való találkozásáról. Apa beszédében szólt Stevensonnak a szovjet vezetőkre gyakorolt kedvező benyomásáról. Egyébként Stevensonnak csak néhány millió szavazat hiányzott csupán, hogy elnök lehessen. »Mi a magunk részéről szívesen szereznénk neki örömet az intézkedéshez« — mondta apám és az egész terem zengett a hangos nevetéstől. Stevenson megköszönte a »bókot«, de megjegyezte, hogy azzal elkéstünk egy kicsit. A sok tréfa mellett még mindig jutott idő komoly politikai problémákról való eszmecserére. Apám ezután a »Berjoska« szovjet táncegyüttes fellépésére utazott el, én pedig a fiatal Adlai meghívását fogadtam el. Adlai felesége nagyon rokonszenves asszony, két gyermekük van. Felesége teával kínált — ez volt az első és az utolsó eset egész amerikai utunkon, hogy teát szolgáltak fel. Az este hátralevő részét azzal a két idegenvezetővel töltöttem el, akik a »bomb squad«-ból jöttek. Egy tánclokálba mentünk, majd ezután Heney nővéréhez, aki meghívott lakására, talán abból a meggondolásból éppen ide, mert ez a lakás szebb volt, mint az öccséé. január 16- ijas vettünk Chicagótól. Utunk a repülőtérre vezetett, ahonnan gépünk Kaliforniába vitt bennünket. A légiút több órát vett igénybe, a stewardessek ezalatt reggelit, gyümölcskoktélokat és rágógumit szolgáltak fel. A gép falában egy kis szalon volt, apám ide kérette a kíséretünkben utazó újságírókat, ahol is »úti sajtókonferencia« rendezésére kért engedélyt. Ez a szokatlan sajtókonferencia olyan sok megfigyelőt vonzott, hogy stewardessek már attól kezdtek félni, hogy a gép egyensúlya felborul. A beszélgetés nagyon őszintén folyt. Apám és a többiek is tudni akarták az okát, miért írnak az amerikai tudósítók oly valótlanságokat, szenzációhajhászásból-e, mert ezt a feladatot kapták szerkesztőségeiktől a nagyobb honorárium reményében, vagy pedig azért, mert az érintett újságíróknak valóban ezek volnának a benyomásaik? Ez nem volt könnyű kérdés, és ezért is érthető, hogy a társalgás hosszasan elhúzódott. Közben gépünk áthaladt a Sziklás-hegység felett, majd nemsokára megpillantottuk San Francisco városát. Innen fentről is felismerhettük az Aranykapun túli hidat. A repülőtéren a sajtó képviselői vártak bennünket és olyan emberek, akik csak egyszerűen kíváncsiak voltak ránk. De ezeken kívül voltak ott rendőrök »sandwich-men«ek is. Amint azt később tapasztaltuk, voltak köztük olyanok is, akik-nek plakátjain meleg üdvözlésünk volt olvasható. Néhány magyar fasiszta a rendőrök szeme láttára verekedést kezdett a bennünket üdvözölni akaró sandwich-menekkel, és szétszaggatták plakátjaikat. Ebben a lehetetlen helyzetben gépünk nem oda gurult, ahol a sajtó, a hivatalos személyiségek és a rendőrség várt bennünket. A sandwichmen-ek azonban csodálatos gyorsasággal felfogták az új helyzetet és pillanatok alatt a repülőtér kijáratánál gyülekeztek. Apám, a nagykövet és a tolmács előresiettek, azonban kíséretünk néhány tagjának és nekem megadatott az a lehetőség, hogy ezeket a sandwichmen-eket egy kis időre közelebbről is megnézhessük. Szánalmasak és nevetségesek voltak, arcukat maszk takarta, vagy grimaszokat vágtak és hangos szitkokat szórtak a fejünkre. Nem tudom, milyen érzés volt bennem túlsúlyban ezekkel a szellemileg teljesen elzüllött emberekkel szemben, a megvetés-e, vagy a szánalom. Egyesek közülük bizonyára az utóbbira tarthattak igényt maguknak, mivel ezek csak »munkát« láthattak ebben; ezek az emberek nyugodtan álltak rágalmazó plakátjaikkal és mosolyogtak. Mások arcáin viszont vak gyűlölet látszott. (Folytatása következik! ilcaiat* ciMctta tHitcofat* cipactfa ----------3— NE HAGYJUK ŐKET! Állami gazdaságok. A szocialista mezőgazdaság legfejletteb gazdaságai, így szokás ezt mondani és valóban így is van, ami a gazdálkodást, a felszerelést illeti. Embereit tekintve azonban még kevés állami gazdaságunkról ■ mondhatnák, hogy a »legfejlettebb«. A munkásokról van szó. Elsősorban a több családos, középkorú, vagy idősebb emberekről. És nem általában, hanem konkrétan. Mert milyenek is az emberek az állami gazdaságokban? Nagyáltalában olyanok, mint másutt. Az új élet éppúgy rányomta jótékony bélyegét életükre, gondolkodásukra, mint mondjuk a városokban. De a puszta sokféle bogáncsa még sok, itt élő ember sorsába belekapaszkodik és húzza, cibálja visszafelé. Némely állami tanyában meg úgy senyved az értelem, mintha itt a tágas pusztákon nem volna levegő. Az elmúlt napokban, miközben állami gazdaságokban jártam és jó néhány munkáscsalád életével megismerkedtem, gyakran eszembe jutott az a kérdés, amit most kimondok: törődnek-e az állami gazdasági pártszervezetek, KISZ-Szervezetek és szakszervezetek a munkásgyermekek jövőjével? De lássuk a tényeket —■ e kérdés alapjait. Asotthalmi Állami Gazdaság, Wolford-tanya. Budai Antal állatgondozóval beszélgetünk. Sovány arcú, csontos, idős ember. Elég jól keres, bár mint mondja: elköltenének többet is. S a magyarázat: hét családja van, 16 éves a legöregebb. Megkérdem, minek neveli a gyermekeit? !— Hát... Amelyik tud, nekem segít. A legöregebbik fiam hat osztályt járt. Többet nem akart. Szakmát se? tm Azt se. Hát a többi? *—■ Nem tudom. Beszélgetésünk közben odajött a harmadik, a tizenegy éves fiú. Élénk mozgású, okos nézésű gyerek. «— Hogy hívnak? »– kérdezem. — Zsunai Gyula. v — Mit tanulsz? s — Írást, számolást. r — Mi leszel? I — Nem tudom. s — Hát mit szeretsz? A c jószágot, a traktort? r — Nem tudom. I Apja azt mondja — Gyula már háromszor bukott. És s ebben az a megdöbbentő, hogy az apa mosolyog. t Mondtuk, hogy tanuljon, s nem akar. ? Nem akar, nem akar. Egy családban kettő »nem akarta« elvégezni még az álta-lános iskolát sem. Tovább ’ tanulni? I — Hát... én se tanultam. Nem kell ide iskola... • Ugyancsak a Wolford-ta- ínyában dolgozik Barta Im- re, valamikor béres volt. Nekki is van egy fia, 16 éves. l — Nem volt jó tanulóm ? mondja az idős ember. *—■ l Miért? Hát... Nincs kedve. I Megél anélkül is. Borjász itt a gazdaságban. c »Megél anélkül is!.. .* £ A másik tanyában Csiszár J Mihály borjásznak öt gyermeke van. — Hogyan tanul- ö nak? Tűrhető... I Majd meglátjuk, l * l Nagymágocson az állami birtok igen sok embert, kő- ,zöttük sok serdülő korú fiút, s leányt foglalkoztat. Vannak s közöttük jócskán olyanok, , akik épp hogy elvégezték az általános iskolát. A faiskolá- ban megkérdeztünk két ilyen 14—15 éves fiút: mit akar-rnak tanulni? Azt mondták: semmit. Dolgozni akarnak, ahhoz meg elég a nyolc osztály is. Ugyanebben a gazda-ságban a főagronómus kije- lentette: rohamosan fejlődik a gazdaság. Jönnek a gépek. Tehát egyrészt kevesebb em-beri erőre, másrészt képzetteb emberekre lesz szükség. Nyilvánvaló, hogy a jövő mindenképpen azok számára ígér többet, akik képesek lesznek arra, hogy többet " adjanak. . . Úgy gondolom, hogy az álami gazdaságok pártszerve- zetei az ilyen kérdésekre is. kiterjeszthetnék a figyelmüket. Nevelő szóval győzzük meg a gyermekes munkásagyat, a józanokat, akiket lenhet, mert vannak borisszák !, is —, ne hagyják rá, hanem serkentsék tanulásra gyermekeiket. Nagyon fontos és komoly ügy ez. Durva hasonlatot említek, de így van, az ásotthalmi gazdaságban Budai Gyula és még jó néhány 10—12 éves fiú vagy leány fejlődésével jóformán senki sem törődik, de ugyanott a jószág születése percétől a leggondosabb és a lehető legkorszerűbb körülmények között nevelkedik. Ha vannak kommunisták és úgy tudom, hogy vannak minden állami gazdaságban, akkor nem nézhetik tétlenül ezt a helyzetet. Ismételni szeretném: nem általános az, amit most leírtam, de van. Nem kevés. Egyes állami gazdasági munkások a 15 éve kialakult Új körülmények között alig változtak valamit, legfeljebb külsőségekben, de a szemléletük sokban a régi maradt. Mi másból fakadna az a nemtörődömség, ahogyan gyermekeiket nevelik? Mi más diktálná az olyan véleményeket, hogy a tehéngondozáshoz: »nem kell iskola, ha akar a gyerek ?— tanul, ha meg nem, akkor majd lesz belőle valami, mintahogy az apjából is lett?« Mennyit emlegetjük azt a gyönyörű mondatot, hogy a kommunisták nemes hivatása átformálni a világot. Szerintem az állami gazdaságban ez azt is jelenti, hogy ne hagyjuk, ne engedjük tudatlanságban maradni a munkásokat és főleg gyermekeiket. Keressük meg a kirívó “» úgy vélem nem ritka — eseteket és segítsünk. Megéri, mert embereket nyerhetünk, akik tudatosan segíthetnek abban, hogy gyorsabban változzék a világ. Kaczúr István MEGYEI TANÁCSTAGOK FOGADÓÓRÁI Május 3-án, vasárnap Bánfi Mihályné Tömörkényen hat községi tanács tanácstermeiben délelőtt 11 órakor tanácstagi beszámolót tart. Május 4-én, hétfőn Fekete László Szentesen, a városi tanácsnál délelőtt 9—12-igi Jovanov Bogdán a szőregi tanácsházán 9—12-ig, Körösi Sámuel az árpádhalmi tanácsházán 14—18 óráig tart fogadóórát.