Csongrád Megyei Hirlap, 1959. december (4. évfolyam, 282-305. szám)

1959-12-01 / 282. szám

(Folytatás a 2. oldalról.) utalta. Nagy horderejű az a megegyezés, amelyben Hruscsov elvtárs és Eisenhower elnöke leszögezte, hogy a vitás nemzetközi kérdéseket tárgyalások útján kell rendezni. — Tennivalónkat abban látjuk, hogy a Magyar Népköztársaság, egyetértésben a Szovjetunióval, a szocialista tábor, valamennyi országéval, hatékonyan segítse elő biftos céljaink megvalósítását. Támogatjuk az országok és a népek egymás közötti viszonyában a békés egymás mellett élés elvének teljes érvényesítését. Támogatjuk az atomfegyver-kísérletek megszüntetését, az atomfegyvermentes zónák létrehozását, az atomfegyverek használatának megtiltását, megsemmisítését. Támogatjuk a berlini kérdés rendezésére, a német békeszerződés megkötésére vonatkozó javaslatokat. Támogatjuk a teljes leszerelésre vonatkozó szovjet javaslatokat és helyesnek tartjuk, hogy addig is, amíg ez megvalósulhat, közbeeső intézkedések történjenek: a hadseregek létszámának csökkentése, a külföldi támaszpontok megszüntetése, a külföldön állomásozó csapatok kölcsönös visszavonása. Mi a békés egymás mellett élést az egyre szélesedő nemzetközi kapcsolatok formájában képzeljük el. Jelenleg már 48 országgal államközi szerződések alapján fejlesztjük gazdasági kapcsolatainkat és arra törekszünk, hogy hasonló formában fejlesszük további országokkal is. Közismert, hogy mi a nemzetközi gazdasági munkamegosztás, a specializálódás és kooperáció elvét valósítjuk meg a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsában, a szocialista államokkal. Ugyanakkor az a véleményünk, hogy a nemzetközi kooperáció elképzelhető és megvalósítható szocialista és kapitalista országok közötti gazdasági kapcsolatban is. Vannak olyan ipari és mezőgazdasági termékeink, melyeket a kapitalista országok vásárolnak és még jelentősebb mértékben vásárolhatnak a jövőben. Ugyanakkor értelmetlennek találnánk, hogy idehaza gyártsunk — kis sorozatban és nagy költséggel — olyan termékeket, amelyeket a kapitalista országok állítanak elő olcsóbban és megfelelő minőségben. Az ilyen értelmű gazdasági kapcsolat kibontakozásának természetesen feltétele, hogy a szocialista és a kapitalista országok gazdasági kapcsolataiból eltűnjenek a hidegháborús korlátozó és zavaró tényezők. Véleményünk szerint a a népeknek békében kell egymás mellett élniök és ezen túlmenően fejleszteni kell a gazdasági kapcsolatokat, a kereskedelmet, a kulturális cserét, a tudományos körök kölcsönös tapasztalatcseréjét és minden olyan kapcsolatot, amely az országok és népek békés egymás mellett élését előmozdíthatja. Meggyőződésünk, hogy a békés egymás mellett élés, amely máris az emberiség nagy többsége által elfogadott elv, előbb, vagy utóbb legyőz minden akadályt és győzedelmeskedik — a szocializmus felépítése, az ország szuverenitásának és függetlenségének védelme, a népköztársaság erősítése — egyetértenek. Három év pozitív tapasztalata bizonyítja, hogy a párt által vezetett Hazafias Népfront alkotó munkára képes politikai mozgalom, amely a kommunisták mellett a pártonkívüli közéleti tényezőket tömöríti, tekintet nélkül arra, hogy korábban más pártoknak voltak tagjai, vagy esetleg mindig is pártonkívüliek voltak. A nép életbevágó érdekeinek biztosítása megkövetelte az ellenforradalmi felkelés kezdeményezőinek, vezetőinek, szervezőinek és a gyilkosságokat elkövetőknek a megbüntetését. Meg kellett viszont bocsátani azoknak, Kádár János elvtárs itt emlékeztetett a tavaly novemberben tartott országgyűlési és tanácsválasztásokra, amelyeken a leszavazottak 99,6 százalékának támogatását megkapták a párt által vezetett Hazafias Népfront jelöltjei. A Magyar Népköztársaság belpolitikai helyzetét ma a nyugalom, a megszilárdulás, a gyors fejlődés jellemzi — folytatta. A népi hatalom erősebb, mint az ellenforradalmi felkelés előtt volt, a szocializmus alapjai jelentősen szélesedtek azóta és a szocializmus építése relibben, lendületesen folyik. Ez a helyzet nem jöhetett volna létre a tömegek politikai támogatása és odaadó, szorgalmas munkája nélkül. Ez a tény bizonyos mértékig tükröződik még a Magyarországgal szemben erősen elfogult nyugati sajtóban is. Az utóbbi időben teret kapnak ott a valóságnak jobban megfelelő tudósítások is. A reális szemlélet csak javára válhat azoknak is, akik nem túlságosan szeretik a Magyar Népköztársaságot. Mostanában az ilyen emberek, miközben szemük előtt erősödik a Magyar Népköztársaság, különböző képzelgésekkel áltatják magukat. Azt mondják, »ellentétek vannak a pártban«. Pártunkban egység van is ha ellenségeink arra várnak, hogy pártunkban ellentétek lesznek, akkor csak váljanak türelemmel, mert bizony még jó sokáig kell várniuk. Más reakciósok eszelősségükben ahhoz fűzik reményeiket, hogy háború lesz. Az ilyen embereknek akik főbenjáró bűnt nem követtek el, akiket megtévesztettek és félrevezettek. Súlyos helyzetben és egyidőben kellett a pártnak két nagyon fontos feladatot megoldania: szakítani a korábbi hibákkal és leszámolni az ellenforradalommal. Pártunk képes volt erre és egyidőben megoldotta mindkét feladatot. A bátor, nyát és következetes marxista—leninista állásfoglalás és politika meghozta a maga gyümölcsét. Az ellenforradalmi felkelés valamennyi tanulságát és tapasztalatát még sokáig számon kell tartania a pártnak, de magáról az ellenforradalomról elmondható, hogy minden területen teljes vereséget szenvedett és a múlté, ha egyáltalán képesek értelmes szót megérteni, csak azt mondhatjuk, okkal bízunk abban, hogy még a hidegháborút is sikerül felszámolni, de akárhogyan is lesz, kapitalizmus és fasizmus Magyarországon még egyszer nem lesz. Ezt verjék ki a fejükből, és nekik is jobb lesz. Azt is mondják: Hruscsov és Eisenhower megegyeztek... Mi tudjuk, hogy Hruscsov elvtárs és Eisenhower elnök úr néhány dologban megegyeztek, és reméljük, kívánjuk is, hogy a jövőben még sok dologban egyezzenek meg. De mi azt gondoljuk, hogy az a reakciós, aki valamely torz logikával azt gondolja, hogy bármelyik Hruscsov—Eisenhower-találkozóból és tárgyalásból, nem tudni milyen alapon kapitalista, fasiszta Magyarország születik, legalább is erősen téved, a közmondás az ilyenre mondja: »Éhes disznó makkal álmodik.« Megint mások reakciós reményeiket ahhoz fűzik, hogy kivonulnak Magyarországról a szovjet csapatok. Erről a kérdésről érdemes egy pár komolyabb szót váltani. A szovjet csapatok ma Magyarországon nem belpolitikai okokból, hanem kizárólag a ma még nem rendezett nemzetközi kérdésektől függően tartózkodnak. Mi a szovjet kormánnyal, a varsói szerződés szervezetében egyesült országok kormányaival, a szocialista országok kormányaival egyetértésben a külföldön állomásozó csapatok egyidejű és kölcsönös visszavonásáról való tárgyalás mellett vagyunk. Jelenleg még mindig nyitz fenyegetések hangzanak el a népi demokratikus országok ellen. Világosan megmondtuk nemegyszer: a szovjet csapatok addig fognak Magyarországon állomásozni, ameddig a nemzetközi helyzet ezt szükségessé teszi. Ami pedig azokat a beszélgetéseket illeti, hogy mi lesz, ha a szovjet csapatok kivonulnak Magyarországról, megmondhatjuk, a reakción az sem fog segíteni. A szocialista, forradalom magyarországi erői és hívei megtanulták azt, amit kell és meg tudják védelmezni rendszerüket a belső ellenséggel szemben. Ha a reakciósok újból verekedni akarnak, nem leszünk ellene, mert a magyar népnek van ereje és már van elegendő törleszteni vakéta is az ellenforradalmárokkal szemben. A tapasztalatokat számon tartjuk, nem ismételjük meg a hibákat, nem felejtjük az árulást, se az osztályellenséget, se az imperialistákat. A tapasztalatok alapján tovább erősítjük népi államunk rendszerünket. Tovább erősítjükállamunk legfőbb politikai alapját, a munkás-paraszt szövetséget. Erősítjük a munkásosztály szövetségét a többi dolgozók rétegeivel is. A Hazafias Népfront mozgalmi erejére támaszkodva tovább szélesítjük a nemzet valamennyi alkotásra képes erőinek egyesítését. Tovább fejlesztjük rendszerünk demokratizmusát, érvényesítjük a demokratikus centralizmus elvét az államtsstben is. A törvényt tiszteletben tartó állampolgárok jogai a jövőben tovább bővülnek. Ugyanígy tovább bővülnek a helyi államhatalmi szervek önkormányzati jogai is, fenntartva és erősítve alapvető kérdésekben az állam központi irányítását. Népköztársaságunk alkotmányban rögzített szervezete, az Országgyűlés és a helyi tanácsok rendszere bevált. Az elmúlt három évigén fejlesztettük az országgyűlés és a helyi tanácsok munkáját Megnövekedett politikai, gazdasági és kulturális szerepük. Bővült hatáskörük és az a törekvésünk, hogy a jövőben még inkább bővüljön. A helyi tanácsok hatáskörének ésszerű bővítése egyúttal hatásos harc a burzsoáziától örökölt és sajnos rendszerünkben még egyáltalán le nem küzdött bürokrácia ellen. Tanácskozik a párt VII. kongresszusa Népköztársaságunk belső helyzetét ma a nyugalom, a megszilárdulás és a gyors fejlődés jellemzi Belpolitikai helyzetünkről Kádár János elvtárs ezután a Magyar Népköztársaság belpolitikai helyzetéről beszélt. A belpolitikai helyzet fejlődése — hangsúlyozta — az elmúlt három évben egészséges irányú volt és rendszerünk megszilárdulásához vezetett. Az ellenforradalom elleni harc a szocializmus erőit megedzette és tömörítette. A tömegek politikailag sokat fejlődtek, nagy tapasztalatokra tettek szert az osztályharcban. A harc menetében, a szocializmus eszméi alapján erősödött népünk nemzeti egysége — ez a történelmi haladás jegyében született és fejlődő új nemzeti egység ma erősebb, mint korábban ,bármikor. Hazánkban munkáshatalom, proletárdiktatúra volt és a szocializmus épült, amikor 1956 októberében bekövetkeztek az ismert események. A párt az események minden lényeges mozzanatára kiterjedő vizsgálatot folytatott, hogy feltárja az ellenforradalom okait, a közrejátszott tényezőket, az eseményekben működő erőket. A Központi Bizottság megállapította: az 1956. október 23-án Budapesten kirobbantott fegyveres felkelés a munkásosztály hatalma, a népi állam, a magyar nép szocialista vívmányai ellen irányult, ezért burzsoá, ellenforradalmi jellegű volt. Az eseményeket felidéző okokra, az azokban résztvevő és ható tényezőkre vonatkozóan megállapítást nyert: lényeges tényezőként szerepet játszottak Rákosi és csoportjának hibái. Figyelmen kívül hagyták a hazai adottságokat és nemzeti sajátosságot, s így egy idő múltán képtelennek bizonyultak arra, hogy a szocializmus építésének nemzetközi fő törvényszerűségeit helyesen alkalmazzák hazánkban. E hibák súlyossága és tartóssága gyengítette a proletárdiktatúrát és kedvező talajt teremtett az osztályellenségnek az ellenforradalom kirobbantásához. Súlyos szerepet játszott Nagy Imre és csoportjának példátlan árulása is. Végigjárták az utat a párton belüli frakciózástól a burzsoáziával és az imperialistákkal kötött titkos és nyílt szövetségig, mint osztályárulók, a munkáshatalom feladásáig, mint hazaárulók, az imperialisták beavatkozásának sürgetéséig. Az ellenforradalom honi fő ereje a politikai hatalmától, kiváltságaitól és gazdasági alapjától korábban megfosztott kapitalista és fasiszta restaurációra törő egykori nagybirtokon és tőkés osztály és reakciós uszályhordozóinak serege volt Gyorsan újjászervezték és mozgósították erőiket. Rövid néhány nap alatt 40 pártot szerveztek. Ezek között ott volt az ellenforradalmi alapon újjászervezett három egykori koalíciós párt csakúgy, mint a két vármegyében nyíltan zászlót bontó nyi-laskeresztes, leplezetlenül fasiszta párt. A volt uralkodó osztályok — pártjaikon kívül — az ellenforradalmi platformon álló, úgynevezett »munkástanács«-okat és »forradalmi« bizottságokat használták fel politikai céljaikra. A nemzetközi imperializmus szerepe A Magyarországon kirobbantott ellenforradalmi felkelésnek legerősebb tényezője a nemzetközi imperializmus volt, a reakciós USA- körökkel az élen. Ily módon a Magyar Népköztársasággal szemben valójában két egymással szövetkezett — a belső ellenforradalmi és a nemzetközi imperialista — erő lépett fel — Pártunk Központi Bizottsága — folytatta Kádár János elvtárs — az 1956. októberi ellenforradalomról adott marxista elemzését és állásfoglalását először az 1956. decemberi határozatában foglalta össze. Most, a kongresszus színe előtt ezzel kapcsolatban három fontos tényre mutathatunk rá. Először: az 1956 novemberének első napjaiban és azt követően az események ellenforradalmi jellegéről tett minden megállapításunk helyesnek bizonyult, s a későbbiekben kiderült tények mindazt csak megerősítették és igazolták. Másodszor: pártunk értékelését az ellenforradalom okairól és mozgató erőiről elfogadta és osztja az egész dolgozó magyar nép. Harmadszor: értékelésünket elfogadta és helyesli az egész nemzetközi kommunista mozgalom, s a haladó emberek az egész világon. Az ellenforradalmi felkelésben — mondotta a továbbiakban — a párt és a népköztársaság minden hazai ellensége egyesült, szorosan együtt dolgozott velük az amerikai kormány által pénzelt és ez alkalommal Bécsbe vezényelt emigrációs csoport, Nagy Ferenc és társai Pártunk, a Magyar Szocialista Munkáspárt a súlyos helyzetben kötelessége szerint járt el. A nép sorsáért érzett felelősségtől áthatva a magyar kommunisták létrehozták az új forradalmi központot, megszervezték a harc vezető erejét, az új Központi Bizottságot, létrehozták a forradalmi munkás-paraszt kormányt, amely a Szovjetunió, hűséges és legjobb barátunk és szövetségesünk segítségét kérte. Súlyos és bonyolult kérdések merültek fel A kérdések, amelyeket a történelem akkor napirendre tűzött, súlyosak és bonyolultak voltak — folytatta Kádár János elvtárs és hangsúlyozta: abban a helyzetben csak szilárd elvi politikával és határozottsággal lehetett boldogulni. Gyökeresen szakítani kellett az árulókkal, nyíltan fel kellett tárni a tömegek előtt, hogy Nagy Imréék átmentek az ellenség táborába. Fegyvert kellett szegezni annak, aki fegyverrel támadt a népköztársaság ellen. Szabadságot és demokráciát kellett adni a szocialista forradalom harcosainak, a dolgozó népnek, de üldözni kellett az ellenforradalmárokat, a restaurációra törő burzsoákat és minden rendű és rangú szekértolóikat. A nacionalizmus és a nemzeti gyűlölködés szításával szemben félreérthetetlenül és nyíltan a népköztársaság iránti hűség, az igaz hazafiság, a munkásnemzetköziség eszméjével lehetett harcolni. Az ellenforradalmárok »semlegességével« szemben félreérthetetlenül meg kellett mondani, hogy mi hűek maradunk a varsói szerződés szervezetéhez mindaddig, amíg arra szükség lesz és mindenkor együtt haladunk a szocialista táborral. Világosan válaszoltunk arra is: mire alapozzuk országunk politikai rendszerét? A munkás-paraszt szövetséget vezető marxista-leninista pártra, a szakszervezetekre, a Hazafias Népfrontra és a többi tömegszervezetekre építjük politikai rendszerünket, elvetve a »munkástanácsok« rendszerét. Az ellenforradalmi felkelés időszakában bebizonyosodott, hogy viszonyaink között a többpártrendszer az ellenforradalom javára hajtotta a vizet — ezért elvetettük ezt. A többpártrendszer helyett a párt által vezetett Hazafias Népfrontot fejlesztettük. A Hazafias Népfront alkalmas és képes arra, hogy politikai egységbe tömörítse, a kommunistákat és mindazokat a párton kívülieket, akik az alapvető célok tekintetében 3 Kedd, 1959. december . A hároméves terv túlteljesítése éz ötéves terv alapja Elvtársak! Elmondhatjuk, hogy a három esztendő alatt teljes mértékben sikerült helyreállítani a Magyar Népköztársaság törvényes belső rendjét, a belpolitikai helyzet jó és kielégítően fejlődik, a közrend és a közállapotok olyanok nálunk, hogy bármely nyugati kapitalista ország megirigyelhetné. Ez a párt egységének, helyes politikájának, a párt és a nép összeforrottságának, a munkásosztály vezette nemzeti tömörülésnek köszönhető. Rendszerünk és társadalmunk belső erejének forrása, hogy a párt mint vezető erő képes betölteni feladatát és bírja a nép támogatását. Kádár János elvtárs beszámolója harmadik részében az ország gazdasági helyzetével foglalkozott. Részletesen ismertette a második világháború és az ellenforradalom okozta gazdasági károkat. A második világháború például Magyarország gazdaságában 300 milliárd forint értékű kárt okozott, vagyis az akkori színvonalon számítva, öt év nemzeti jövedelmét, az egész nép ötévi munkájának minden eredményét megsemmisítette. Az ellenforradalom gazdasági »adománya« 22 milliárd forint értékű kárt magyar népnek. A Központi Bizottság, a forradalmi munkás-paraszt kormány már a fegyveres harc közben erélyesen kézbe vette a népgazdaság helyreállításának ügyét A népgazdaság már 1951 végére helyreállt, a termelés színvonala és a dolgozót életszínvonala már akkor meghaladta az ellenforradalom előtti utolsó normális év, 1955 színvonalát. Egy év alatt ilyen eredményre is csak a szocialista rendszer és a szocializmus nemzetközi szolidaritása képes. A Központi Bizottság ez év márciusában felhívta népünket a nagyszámú új és megnövekedett termelőszövetkezetek megszilárdítására, továbbá arra, hogy nagyobb lendületet vigyen a szocializmus építésébe. A Központi Bizottság márciusi határozata hatalmas visszhangot keltett a dolgozók tömegeiben. Felajánlásaik végösszege — bár a gyárak és trösztök vezetőinek egy része rendkívüli óvatosságot tanúsított — a szocialista iparban 3,2 milliárd forintnyi értéket tett ki. Még a felajánlásoknál is több és szebb azonban, hogy dolgozóink november elejéig az évi felajánlás 97 százalékát teljesítették — öszszesen 3,1 milliárd forint értéket adtak terven felül. A felajánlások és azok teljesítése a szocialista öntudat és a lelkes munka meghatóan szép eredményei. A munkások, parasztok, értelmiségiek közül, a fővárosi és vidéki kollektívák közül igazságosan szinte lehetetlenség bármelyiket is kiemelni. A munkásbrigádok, a mezőgazdasági dolgozók brigádjai, vagy az úgynevezett brigádok, amelyekben fizikai és szellemi dolgozók fogtak össze egy-egy adott feladat megoldására , nagyon szép eredményeket értek el. Különösen örvendetes a fiatal dolgozók legöntudatosabbjainak helytállása. Közülük is kiemelhető az ifjúsági export-brigádok jó munkája. Még napjainkban is születnek újabb és újabb felajánlások — folytatta Kádár János elvtárs. A szocialista munkaverseny fejlődésében a tavaszszal nagyszerű dolgoknak voltunk tanúi. Újságjaink hírt adtak arról, hogy a Szovjetunióban kommunista brigádok, Csehszlovákiában szocialista brigádok alakítá(Folytatás a 4. oldalon.)