Csongrád Megyei Hírlap, 1963. október (8. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-29 / 253. szám

Kitüntetés A Művelődésügyi Minisz­térium 1963. február 24-én kelt rendeletével lehetőséget adott arra, hogy olyan sze­mély, aki tudományszakának egyetemi tanári szintű okta­tására, illetve művelésére képes, címzetes, egyetemi ta­nári és docensi­­címet nyer­jen el. A művelődésügyi minisz­ter rendelete alapján a Sze­gedi Orvostudományi Egye­tem Tanácsa egyhangú hatá­rozata alapján dr. Erdélyi Jenő kórházi főorvost, az orvostudományok kandidátu­sát, az egyetem volt magán­tanárát, címzetes egyetemi tanári kitüntetésre terjesz­tette fel az Egészségügyi feli­n­i­sztéri­u­mhoz. Az egészségügyi miniszter elvtárs 1963. évi szeptember hó 1-i hatállyal az egyetem javaslatának megfelelően dr. Erdélyi Jenő kórházi főor­vos részére a címzetes egye­temi tanári címet adomá­nyozta. Az erről szóló ado­mányozó levelet dr. Tóth Károly, az egyetem rektora b­eteg szavak kíséretében nyújtotta át dr. Erdélyi Jenő főorvosnak, a kar nevében pedig dr. Kráricli András egyetemi tanár, orvoskar­ dékán köszöntötte őt. A pártszervezet, a kommunisták nem tétlenkedtek... Úrrá lesz a nehézségeken a Makói Gépgyár A Makói Gépgyár több mint ötmillió forintos elma­radással zárta az első fél­évet. Az üzem már évek óta különböző nehézségekkel küzd, amelyek főként abból származnak, hogy végered­ményben nem rendelkezik ki­alakult profillal. Jellemző, hogy a Farmer-típusú tálcás­­­mányszárító gép mellett, amely a gyár fő terméke, ka­­zalozót, gabonatr­ört, sajtká­­dat, női malomipari gépeket ie gyárt. Emellett félkecz­­iterínészek és alkatrészek elő­állításával is foglalkozik. A gyártmány összetétel az el­múlt évek folyamán állan­dóan változott. Emiatt azután a nagyobb­ sorozatban való gyártás, a specializálódás, a termelés korszerűsítése ne­hezen haladt előre. Ez év elején az eddigi ne­hézségekhez újak társultak. A gyár vezetői még most is bosszankodva említik: ta­valy december végén még nem tudták, hogy ez év má­sodik negyedében mit fognak gyártani. A »Farmer« kon­strukcióján időközben szám­talan változtatást végeztek, ami megnehezítette a műsza­ki előkészítést, a termelést A téli-tavaszi hónapokban akadozott az anyagellátás, s ebből kifolyólag a gyár első és második negyedévi­­mun­káját a kapkodás jellemezte. Ebben az évben jelentősen megnövekedett a munkaigé­nyes gyártmányok aránya, s ez magasabb követelménye­ket támasztott a termelés­ben, a gyártási technológia betartásában. összpontosítják az erőket A gyár vezetői belátták: a Számtalan nehézséggel, az irányításban­, a munkában je­lentkező sok új feladattal csak úgy tudnak megbirkóz­ni, ha segítségül hívják a gyár egész kollektíváját, ha egyesítik az erőfeszítéseket, összpontosítják az erőket. Az első fél év befejezése előtt tartott kibővített pártvezető­­ségi ülésen lényegében egy kérdés körül folyt a vita: év végéig képesek-e behozni a lemaradást, s képesek-e a tervet teljesíteni? A válasz egyöntetűen az volt, hogy igen, feltéve, ha megtesznek minden lehetőt ennek érde­kében. Nos, is, eredmények azt bizonyítják, hogy a válasz megalapozott volt, hiszen az előzetes számítások szerint a harmadik negyedév végére már csak mintegy 800­ ezer forint törlesztésük maradt az ötmillióból. S ha most azt vizsgáljuk, hogy mi e siker oka, a vezetők az együttes cselekvésre, a közös erőfeszí­tésre, a dolgozók igyekvő, lelkes munkájára tudnak hi­vatkozni. Mindez elsősorban annak eredménye, hogy a pártszervezet, a kommunis­ták nem tétlenkedtek, hanem a­ legfontosabb gazdasági fel­adatokra irányították a fi­gyelmet, s az egész politikai munkát ennek rendelték alá. El lehet mondani, hogy a Makói Gépgyárban a gazda­sági munka, a termeléssel való foglalkozás vált a párt­­munnka fő­­ tartalmává. Ezt i­lyan tények is bizonyítják, mint az, hogy az elmúlt idő­szakban megtartott taggyűlé­seken, pártszervezeti megbe­széléseken a legtöbbet sze­replő kérdések gazdasági jel­legűek voltak, szorosan kap­csolódtak a termeléshez. En­nek kapcsán olyan vélemé­nyek is elhangzottak, hogy a párttaggyűlések jobban ha­sonlítanak termelési tanács­kozáshoz, mint politikai megbeszéléshez. A pártszer­vezet­ vezetői erre, azt vála- kaph­ató, hogy mikor ilyen sú­lyra termelési gondokkal Vüvőeb­en, akekor l­cetoció­sabb pártmunka az ezek meg­oldására való mozgósítás. A pártvezetőség nem avat­kozott­ a gazdasági vezetők dolgába, hiszen azok a kö­zös elemzés, a közös határo­zatok után megtették a szük­séges intézkedéseket, így ker­rült sor a gyártáselőkészí­tés, a műszaki irányítás meg­javítására,­­ egyes helyeken a normák megváltoztatására, megszigorítására. Ennek szükségességét a pártszerve­zet természetesen igyekezett megmagyarázni a dolgozók­nak. Alapos előkészítő munka után az üzemben bevezették A pártszervezet intenzív politikai munkájának hasz­na akkor is megmutatkozott, mikor az említett nehézsé­gek miatt időnként a dolgo­zókat­ át kellett csoportosí­tani a munkában. A kommu­nisták minden esetben meg­magyarázták az intézkedések szükségességét. A pártveze­tőség állandóan figyelemmel kíséri és elemzi a termelés alakulását, s ennek alapján agitációs munkája tényeken alapszik és szoros, kapcsolat­ban van a legsürgősebb gaz­dasági feladatokkal. Ági­tá­vi­ós érvként jól fel tudják használni azt például, hogy ha a lemaradást teljesen megszüntetik és teljesítik az évi tervet­ — amely már töb­­bé-kevésbé biztosítottnak látszik —, akkor két-három nappal növelni lehet a nye­reségrészesedés összegét. A termelési költségeknél ugyan­is a tervhez képest előrelát­ó ciklusra gyártást, ásni azt jelenti, hogy az azonos ter­mék előállításának különbö­ző fázisait, tehát a lakatos-, a fúró- és hegesztőmunkát, valamint az összeszerelést végző dolgozók egy gyártási ciklusba kerültek. Azelőtt különböző műhelyrészekben voltak, emiatt az együttmű­ködés nem volt megfelelő, sokszor egymásra kellett vár­niuk, s akadozott a munka. A ciklusos gyártás kialakí­tása egy csapásra megszüntet­te ezeket a hibákat, s az új körülmények között maguk a dolgozók serkentik nagyobb teljesítményre egymást. hatólag több mint másfél millió forintos megtakarítást érnek el. A pártszervezet munkastí­lusához­­ tartozik, hogy tag­gyűléseikre általában párton­­kívülieket is meghívnak, s a párt­vezetőség ülésein időn­ként a szocialista brigádok vezetői is részt vesznek. A pártvezetőség tehát ismeri a pártonkívüliek, a munkában példát mutató szocialista bri­gádok véleményét, javasla­tait, tanácsokat kér tőlük. S ez nemcsak a termelésben je­lent hasznot, hanem jó ha­tással van a kommunisták és pártonkívüliek kapcsolatá­ra is. Van még gond, nehézség a Makói Gépgyárban, de az eddigiekből elítélve nem lesz eredménytelen, sikerek nél­küli az üzem­ dolgozóinak ez évi munkája. TAMÁSI MIHÁLY Jó helyi érvek az agitációban 3 A néptől kapott megbízatás felelősségével országu­nk legfelsőbb államhatalmi szervének, az országgyűlésnek nemrégen lezajlott háromnapos , ülés­szakát az élénk vita, a részt­vevők aktivitása jellemez­te. A jelentések és beszámo­lók előterjesztőin kívül több, mint 40 képviselő szólalt fel és a szombati ülést teljesen az interpellációknak szentel­ték. A választások idején sok szó esett közéleti demokrá­ciánk tökéletesítéséről, az ál­lamhatalmi szervek szerepé­nek növeléséről, a nép, a dolgozó tömegek és megvá­lasztott képviselőik kapcso­latának elmélyítéséről. Az országgyűlés mostani ülése is bizonyíték rá, hogy a kép­viselők élnek a dolgozó tár­saiktól, választóiktól kapott ■megbízatásukkal és e nép megbízottaihoz méltó felelős­ségtudattal tárgyalják meg az ország életének szerte­ágazó ügyeit Nemcsak a felszólalók nagy száma tanúsítja legfel­sőbb törvényhozó testüle­tünk munkájának megélén­­kölését, tartalmasabbá válá­sát, hanem az is, hogy a kép­viselők nagy szakértelemmel, hozzáértéssel szóltak a napi­renden szereplő kérdésekhez. Kivehető volt szavaikból, ál­lásfoglalásaikból, hogy azt a problémát, amit felvetettek, otthon, működési területü­kön már hosszú ideje alapo­san tanulmányozták és a be­terjesztett javaslatokban nemcsak saját véleményüket, hanem a helyi szervek egész sorának és a helyi lakosság jelentős részének véleményét tolmácsolták. • Így valósul meg, így kap mind határozottabb tartal­mat az az elv, hogy a nép, az ország ügyeinek intézésé­ben, a dolgozók sorsát érin­tő közös kérdések eldöntésé­ben mind jobban érvénye­süljön a néptömegek hang­ja, akarata. A nép képvise­lőinek munkáját, a köz érde­kében végzett tevékenységét tehát nemcsak országgyűlé­si szereplésükön kell mér­nünk, hiszen az országgyű­lési ülésszakok között fárad­hatatlanul vizsgálják, tanul­mányozzák a különböző szer­vek, a pártbizottságok és népfrontbizottságok, a helyi államhatalmi szervek segít­ségével azt, hogy miként va­lósulnak meg a felső intéz­kedések, mik azok a problé­mák a dolgozók, tömegek mindennapi életében, ame­lyekre fel kell figyelniük és a figyelmet fel kell hívniuk. Mondhatjuk, hogy az országgyűlés, a képviselők munkáját ma nem a kapita­lista világban megszokott za­jos látszatvita, fülsiketítő lárma, a nagy dobpergés, a sistergő frázisok jellemzik, hanem valóban a nép érde­kében végzett szorgalmas és — ami nagyon fontos — min­dennapi munka.­­Akadhatnak ma még országunkban olya­nok, akik a forró vitákat, az ellentétes vélemények vi­harra összecsapását, a szen­zációs szavazásokat k­érik számon az országgyűléstől. Ezek azonban elfeledkeznek arról, hogy országunkban e nép többsége már egyet akar, azonos cél érdekében küzd, hogy társadalmunk megszűnt ellentétes érdekű osztályok társadalma lenni, és soha nem látott magaslatokra ju­tott dolgozó népünk egysége. Ilyen körülmények között értelmetlen egy régi, letűnt kor közéleti stílusát — hoz­zátehetjük: hamis stílusát — számon kérni. A régi kizsákmányoló korszak felszínes és teljesen látszatparlamentarizmusa csak arra volt jó­, hogy a po­litikai élet felszínén mozgó burzsoá és földesúri politikai csoportulások versengésének adjon helyet, s ezzel tulaj­donképpen lehetetlenné te­gye a népélet valóban sors­döntő kérdéseinek felveté­sét és teljesen a kizsákmá­nyoló­ osztályok érdekeihez láncolta a legfelsőbb államha­talmi szervet. Gyászos múl­tunkból jól ismerjük, hogy a T. Házat megtöltő dölyfös, gutaütéses úri képviselők tartalmatlan szónoklatai or­szággyűlési imitációi miként fulladtak unalomba és a majmolt parlamentarizmus miként torzult tragikomikus karikatúrává. Ma a népet képviselők nem hordószónoklatokkal és nagyot mondó ígé­retekkel, hanem­­ fele­lősségteljes munkájukkal tűnnek ki. Az országgyűlés mostani ülésszaka példa rá, hogy a néptől kapott megbí­zatás felelősségével bátran és hozzáértéssel vitáznak. És e vita nem mást szolgál, mint azt, hogy az ország legfel­sőbb államhatalmi szerve döntéseiben, határozataiban a legmesszebbmenőkig figye­lembe vegye és érvényesítse a nép érdekeit. 0. «*».) Rendezési tervek készülnek Megyénkben, ebben az évben 16 különböző város- és köz­ségrendezési terv készülhet; a tervek egy része már el is készült. Hódmezővásárhelynek általános és részletes, továb­bá házhelyrendezési, Csongrádra általános, Szentesre pe­dig házhelyrendezési terv készül, a lakások, intézmények tervszerű építéséhez. Ebben az évben k­észül el Pitvaros ál­talános, míg Kiskundorozsma részletes rendezési terve, to­­vábbá Kalastya. Borda,* Rosztec Öltés. Tápé. Bakányszék­e* capmbo haláselőtételenési term Ünnepi műszat a Szentesi Erőta­­armánygyárban Először a pártalapszervezet taggyűlésén hangzott el a javaslat, majd szombaton reggel tartott röpgy­űlésen a Szentesi Erőtakarmánygyár valamennyi dolgozója — több mint 100 fő — elhatá­rozta hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tisz­teletére ünnepi műszakot tartanak november 1.-én. Vállalták, hogy 33 vagonra emelik a gyár napi átla­gra táptakarmány-termelését. Szeptem­­berben a napi átla­gos teljesítmény 31 vagon volt. A gyár dolgozói a kitűzött határidő, október 28. előtt befejezték a több hét óta tartó nagyjavítást. Az ered­­­­ményes munkának köszön-­­­hető,­ hogy az Erőtakarmány - gyár október 26-án új hói Kid«, wes. <*««&«■ SS. A végzet hatalma Operabemutató a Szegedi Nemzeti Színházban ÚGY LÁTSZIK, a Szegedi Nemzeti Színház operaegyüt­tesének végleg sikerült eltö­rölnie neve mellől a sokáig kísértő ovidéretű jelzőt. Az együttes bemutatói már or­szágos érdeklődést keltenek, és azokon az egyre nagyobb számban Szegedre látogató zenei szakemberek, művé­szek mellett, rendszeresen megjelenik mikrofonjával a Magyar Rádió is. Ezt a meg­növekedett tekintélyt elsősor­ban rendkívül következetes, kezdeményező jellegű műsor­politikájának köszönheti a társulat. Verdi születésének IS0. év­fordulóját sem ünnepelhette volna meg szebben a Szege­di Nemzeti Színház, mint a nagy zeneköltő legnépszerűbb műveiből összeállított ciklus műsorba iktatásával. S ez a bérlet — amelynek kereté­ben egyetlen szezon alatt két Verdi-művet láthat a közön­ség — már maga is a szegedi operatársulat felnőttségét bi­zonyítja. Az egyre inkább hagyo­mánnyá váló Verdi-kultusz­­ra most a »Végzet hatalma« bemutatásával igyekezett fel­tenni a koronát a színház. A feledésbe merüléstől való megóvás tisztes szándékát most is megértéssel fogadta a nézőteret zsúfolásig meg­töltő közönség, amely sok tapssal jutalmazta a hazánk­ban húsz éve nem játszott ro­mantikus mű színpadra vi­telét. AZ ELŐADÁS most is őszinte sikert hozott és ma­gán viselte az utóbbi két­­há­rom év szegedi opera­bemutatóinak erényeit: a drámaiságot hangsúlyozó ze­nei interpretálást, a gondos rendezői megfogalmazást, a jó énekesi teljesítményeket, a fokozott játékkészséget és az aktív kórusmunkát. Csu­pán az eddig annyiszor meg­csodált csúcspontra ívelő hangulati egységgel maradt adós. Az, hogy most nem az egész előadás élményével, nem­ egyetlen széles tabló lenyű­göző hatásával, hanem in­kább egymásra licitáló kitű­nő részletek, egymás mellé állított nyolc színes kép fel­forrósító emlékével (egy szép első és harmadik felvonással és egy csodálatos harmadik képpel) távozunk a színház­ból, elsősorban magának a műnek, a Piave által feldol­g­­tta Sivaéra-ibrámm­am­pongó romantikájának kö­szönhető. A librettó írójának figyelmét elsősorban a jel­lemformálás kötötte le, arra már nem maradt ereje, hogy egységet teremtsen a képek között. Maga Verdi pedig minden szituációt — a cse­lekmény irányából kitérést jelentő mellékszálakat, epi­zódokat is — olyan jellegze­tesen ábrázoló, nagyszerűen egymáshoz kapcsolódó mu­zsikával töltött meg, hogy érthető módon egyetlen ren­dezőnek­­ sincs bátorsága azt­­a cselekmény egyenesebb ívéért megcsonkítani. A RENDEZŐ, Versényi Ida a nagy mester muzsiká­jának mélységes tiszteletben tartásával keltette életre a spanyol szerelmi tragédiát. Megmaradt a képek hangu­latilag zárt egységénél és az egész művet csupán Sán­dor Lajos egyetlen félkör­ívre épülő, nagyvonalú és mutatós díszleteivel próbálta összefogni, így azonban nem sikerült megakadályoznia, hogy a nagy feszültségű k­ez­­dés után a második felvonás­ban ne essen a zenedráma hangulata. V­a­s­zy Viktor ezúttal is a tőle megszokott precizitás­sal és ihletett­séggel tolmá­csolta a zenekarra más Ver­­di-műveknél is nagyobb fel­adatot rovó muzsikát, nagy­szerűen érvényre juttatta a cselekményt és jellemeket festő színeket. Az előadás magas zenei színvonaláért el­­sősorban őt, illeti az elisme­rés. A SZEREPLŐK közül Kut­rikó Teréz a kissé bizony­talan kezdés u­tán, egy kisebb hibától eltekintve, nagyon szépen, át­élten és illúziót keltően énekelte Leonora szerepét. Szabó Miklós és Littay Gyula (bár az utób­binak sajnálatosan rossz a szövegkiejtése) hasonlóan jó énekesi teljesítményt nyúj­tott. T­u­r­j­á­n Vilma, S­in­­k­ó György, valamint a já­­tékkészségéről is tanúságot tevő G­yim­e­si Kálmán kitűnően, hibátlanul tolmá­csolta epizódját. Horváth Józsefben ezúttal sem csa­lódtunk, de Kemény Kiló és Réti Csaba most saj­nos, színtelennek tűnt. A S­z­al­a­i Miklós vezet­te kórus szépen oldotta meg feladatát, és különösen a ko­lostorjelenetben nyújtott enn­­é?»2«jenet, *A9€rA Az opera záróképe, amelyben Guardian barát (Sinkó György )áldását adja a haldokló Leonórára (Karikó Te­réz) és szerelmeséra, Alvaróra (Szabó Miklós)

Next