Csongrád Megyei Hírlap, 1965. december (10. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-01 / 283. szám

2 A KIRAKA­T GONDOZ A boltkirakatok olyanok, mint a virágoskertek a házak előtt — ezért szükséges, hogy gondozójuk legyen. Mi a feladata a kirakatgondozó­nak?­­— Az esti időszakban a vil­lanyok felgyújtá­sa, hogy az ér­deklődök a fény­árban szemlél­hessék a szebb­­nél-szebb újdon­ságokat, kelléke­ket. Este 10 óra­kor pedig a vil­lanyok leoltása, és a redőnyök lehúzása, lezárá­sa. Ezt az érdekes munkát végzi már hosszú évek óta Nyakas Pál nyugdíjas, a Csongrádi Föld­művesszövetke­zet kirakatgondo­zója. Szürkületkor mindig megjele­nik kerékpárján és jellegzetes re­dőnyhúzójával a csongrádi utcákon és végzi feladatát, esőben, hóban, jó időben egyaránt. Szorgalommal és ügyességgel dol­gozik. Szorgalmát ki kell emelni, mert ebből csilla­gos ötöst érdemel. Annyira szereti munkakörét, hogy már szinte nem is tudja elképzel­ni az életét kira­katok nélkül. Legutóbb példá­ul egy hét sza­badságra küldte el a vállalat Bu­dapestre, s már az ötödik nap hazajött — mond­ván, nem szereti a semmittevést, a munka a minde­ne, mint volt vi­lágéletében min­dig. Nyakas bácsi meleg szeretettel ápolja a boltok kirakatait, az üz­letek „virágos­­kertjeit". S a vi­rágokat is szereti. Iskola utcai la­kásában több­százféle értékes virágféleséget ne­vel. VÁRKONYI ISTVÁN Egy képviselőnő a várost mondja­­­Vi est olyan tok, amelyiknek a neve „A" betűvel kezdődik: — Al­ma-Ata — vágja rá rögtön egy kis szöszke lány. — Jól van, eltaláltad — mosolyodik el Lőrincz Pálné, a vásár­helyi Rózsa Ferenc utcai általános is­kola napközis vezetője. A vidám zsi­vajban szinte személytelenné válik, maga is pajtásává szegődik a sok kis­diáknak. A napközis foglalkozásnak vége és Lőrincz Pálnét, a pedagógust, már nem iskolai, hanem közéleti gondok foglalkoztatják. — Harmadik éve, hogy megválasz­tottak országgyűlési képviselőnek — mondja beszélgetés közben —, s bi­zony az első hetekben nagyon nehéz dolgom volt. Azelőtt csak a kerületi nőtanácsban dolgoztam, kevés köz­életi tapasztalattal rendelkeztem. Tud­tam, milyen felelősségteljes a képvi­selői tevékenység. Hozzá fogtam tanul­mányozni a tanácsok munkáját és az ezzel összefüggő kiadványokat, közlö­nyöket. Ismerkedtem a megye, a vá­ros problémáival. Nagy segítséget kaptam ehhez a vásárhelyi városi ta­nács vb tagjaitól, akik nagyon sok­oldalúan szokták megvitatni a dolgo­zókat érintő városi ügyeket. Míg ezeket mondja, elgondolkodik, majd hozzáteszi: — Az én elvem min­dig ez volt: „Dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen úgy érdemes." Ezzel a gondolattal kezdtem képviselői munkámat is. A hétköznapokra gadóórák támogatást kérő panaszo­saira, a beszámolókra, parlamenti vi­tákra. Mert Lőrincz Pálné országgyű­lési képviselő működési köre nagyon széles skálájú. Újvárosszéli kis ottho­nát sűrűn felkeresik a környék bo­gárhátú házainak lakói és a más vá­rosrészek polgárai. Egyaránt a saját képviselőjüknek tekintik. Majd a vá­ros vezetőivel tárgyal a megyei ta­nácsnál vagy a minisztériumokban, s időnként a parlament folyosóján „csíp­el!’ egy-egy minisztert, hogy ba­ráti hangon beszélgethessen vele a megye valamelyik városának, de el­sősorban Vásárhely égető problémái­ról. — Nemrégiben azzal kerestek fel lakásomon a közeli kistanyák lakói, segítsek nekik abban, hogy villanyt kaphassanak. Esténként munka után szeretnének egy kicsit rádiózni vagy tv-t nézni. Ismerem azt a környéket, tudom, hogy a töltésen kívül levő ta­nyák villannyal­ való ellátása nem kí­ván nagyobb beruházást. Beszéltem a DÁV vezetőivel, akik készséggel aján­lották fel támogatásukat. Sikerült te­hát elérnünk, hogy saját erőből tár­sadalmi munkával, néhány villany­pózna felállításával kigyulladhasson otthonukban a villany. Más alkalommal a kerületi párttit­kár hívta fel egy nehéz helyzetben levő nyugdíjas asszonyra a figyelmét. — Meglátogattam Imre utcai laká­sán az idős nyugdíjas asszonyt, özv. Ács Jánosnét, aki elsírta panaszát, hogy méltánytalanul kicsi a nyugdíja. Megvizsgáltam az ügyét és kiderült, hogy jogos a kérése. Azóta felemelték a nyugdíját, s ha nem is nagy ösz­­szeggel, de havi néhány száz forinttal könnyítettek­ a helyzetén. « !­ Miután a nyomozók kihallgatták Szófija Tolcsinszkaját, vele együtt felkeresték a lakását, hogy a kém utolsó rejtekhelyét is megtalálják. — Mindent elmondok, nincs titkolnivalóm, sem­mi rosszat nem tettem. Itt étkezett, ivott nálam, gitá­rozott... Szófija Tol­csinsz­ka­ja arca csak úgy izzott a felháborodástól. Hol a nyo­mozóra nézett, hol rám, hol meg a két szomszéd­nőre, akiket behívtunk a házkutatáshoz. — Nyugodjék meg, Szo­fija Alekszejevna — mond­ta lágyan Roscsin, s leül­tette az idős asszonyt, egy karosszékbe. — Miután Prohorov itt élt magánál, keresnünk kell minket ér­deklő papírokat, amelyeket bizonyára önnél rejtegetett. — Igen, van ilyen — ug­rott fel Szofija Tolcsinsz­­kaja — egy egész dosszié — a kottáival... A dossziéban valóban kották voltak. Lírai da­lok. „Nemsokára eljössz hozzám tiszti köpenyedben” — olvastam a szöveget és akaratlanul elmosolyodtam. Valóban ebben jönnek hoz­zá, nemsokára. Újra csak kozták, sem­mi más. — Nincs más hátra — mondta Roscsin, bocsás­son meg, de meg kell néz­nünk az egész lakást. Roscsin átlapozott minden egyes könyvet, régi, elsár­gult újságokat, belekukkan­tott a számtalan fiókba, megnézte a polcokat — se­hol semmi. Végül Roscsin egy aktatáskát talált, amely­nek mélyén rátalált egy kis csomagra. S máris az asztalon hevert néhány, kis­­betűke­l teleírt papírlap. — Nézzen csak ide — mondta mosolyogva Szofija Tolcsinszkajának — ez itt már nem kottapapír. A szomszédoknak is megmu­tatta. — De hiszen ez rejtjeles írás — mondta az egyik szomszéd. A házkutatást folytat­tuk . . .* — Azt hiszem — mondta Voroncov, ideje, hogy le- ot az éjszakában vonjunk bizonyos következ­tetéseket. — Véleményem szerint — folytatta Voroncov — nemcsak Prohorovról kell beszélnünk, hanem Kuznye­­covról, Inozemcevről, Sa­­bolinról is. Amíg Prohorov mellettük van, tovább csúsz­hatnak lefelé. — Hova csúszhatnak to­vább? — tiltakozott Kup­rin. — Egy ember, aki hon­védelmi vállalatnál dolgozik, és nem elég, hogy nem tartja be a legelemibb sza­bályokat, ami a munkájával és a titkos okmányokkal kapcsolatos, hanem még tu­datosan át is játssza azokat az ellenség kezébe. Sabo­­linnak tudnia kellett, hogy Prohorov el akarja adni a tőle kapott adatokat! — És mégis — szőtte to­vább komótosan a beszélge­tés fonalát Voroncov —, és mégis nézzük csak meg, ki is ez a Sabolik? Egy hu­szonhat éves fiatalember. Apa nélkül nőtt fel. Pedig a fiúnak nagyon-nagyon fontos az apa. Szovjet is­kolát, szovjet egyetemet vég­zett. Hogyan válhat ellen­séggé? Kuznyecov is sok mindent átgondolt a láge­rekben. Most dolgozik. Fe­lesége, lánya van. Meg kell néznünk az emberek lelkét, ki kell tapasztal­nunk, hogy mennyire beteg ez a lélek, ki lehet-e gyó­gyítani. Ne siessünk a vég­következtetéssel. Majd a nyomozás elénk tárja az összes adatot és tisztán fo­gunk látni. Megállapítjuk, ki mennyire részes a do­logban. S akkor majd a tör­vény eldönti, milyen mér­tékben bűnös Sabolin, Ino­­zemcev és Kuznyecov. Ta­lán kevés olyan esettel ta­lálkoztunk már, amikor az első pillantásra teljesen el­veszettnek hitt ember a szó szoros értelmében újjászü­letett? Beszélgettek velük, nem egyszer, nem kétszer, munkát kaptak, tanácskoz­tak a rokonaikkal, barátaik­kal, a Komszomollal, a pártszervezetekkel , és az ember kicserélődött. Nem mindjárt, persze, eleinte hi­tetlenkedett, gyanakodott, de aztán megértette: segíte­ni akarnak rajta és nem du­tyiba dugni. Hosszú ideig beszélgettek, de Prohorovról szó sem esett. Kuprin végül nem tudta magába fojtani a kérdést: — És mi legyen Proho­­rovval? — kérdezte Voron­­covtól. — Érdeklődtem utána Ja­­roszlavlban — hangzott a válasz. — Prohorov Moszk­vába akar jönni, azt han­goztatja, hogy súlyos be­teg, orvosi kivizsgálást kér. Berakták a katonai kórház­ba, de meggyőződésem, hogy szimulál. Egyszerűen attól fél, hogy elveszti a rejtekhelyeit, a nagy ne­hézségekkel megszervezett kapcsolatait. . . — Voron­cov elhallgatott, majd hoz­zátette: — Tegnap jártam a katonai főügyész helyettesé­nél. Megvan a végzés Pro­horov letartóztatására. (Vége következik.) HAZAÁRULÓ J. Golovanov dokumentumregénye — Pető Miklós fordítása HÍMLAP Nem marad víz nélkül az új makói gimnásium és bérhas E kérdés nemcsak a la­kosság, hanem a város ve­zető szakembereit is hetek óta foglalkoztatja. Ugyanis Makó főterén vékonyan csordogál, sőt olykor el is apad a lakások csapjából a víz. Így nem látszik bizto­sítottnak a közeljövőben át­adásra kerülő 7 tantermes gimnázium és 18 lakásos bérház vízellátása, ami azt jelenti, hogy a két létesít­ményt vízhiány miatt nem lehet használni. A beruházási programok szerint az épületeket az új vímű látja el. Csakhogy sem a fő nyomóvezeték a szük­séges tűzcsapokkal és más műtárgyakkal együtt, sem az elosztó hálózat és a vízto­rony sincs üzemképes álla­potban, s a jövő év késő tavaszánál előbb nem is vár­ható elkészülésük. Addig te­hát nem működhet a gim­názium és nem költözhet­nek be a bérház lakói? Tervező, beruházó, építő, egészségügyi és más szak­emberek a minap tanácskoz­tak erről, és megnyugtató választ kerestek a kérdésre. Arra a fagyok miatt sincs már lehetőség, hogy a mun­káshiánnyal küzdő Hídépítő Vállalat Makót közművesítő részlege az új vízmű fő­­nyomóvezetékét elkészítse a főtérig. Onnan ugyanis gra­vitációs úton, vagy a Lenin tér 8. számú régi bérház alatt levő központi nyo­másfokozó berendezésen át juthat a víz a szóban forgó két épületbe is. Egyetlen lehetőség maradt a gyors víznyerésre: a tisz­tasági fürdő kútra. Ennek vize ivásra alkalmas minő­ségű, s a nyomásfokozóba való bevezetéséhez alig száz méteres cső lefekte­tése szükséges. Ehhez a na­pokban hozzáfognak. Dön­töttek arról is a szakembe­rek, hogy a főnyomóveze­ték szakaszait a két létesít­ményhez a legsürgősebben ki kell építeni. A Hídépítő Vállalatot a Csongrád me­gyei Víz- és Csatornamű Vállalat szakmunkásaival segíti, a földmunkák vég­zéséért pedig a városi tanács is tesz erőfeszítéseket. A Kálvin és a Szegedi utcában, valamint a Lenin tér jobb oldalán mintegy 500 méternyi csövet helyez­nek a földbe, még ebben az évben, hogy — ha nem is a teljes, de legalább a mini­mális — vízigényeket kie­légítsék a gimnáziumban és a bérházban. A csöveket természetesen úgy fektetik le, hogy ideiglenes vízszol­gáltatás után az új városi vízmű bekapcsolásával az állandó és növekvő szük­ségletek kielégítésére is al­kalmas legyen. Nem marad hát víz nélkül a két épület. Szennyvizét pedig a már megépült csa­tornákba vezetik be. R. I. és a választói Az apró ügyek SA. A fogadóórákon elhangzott javaslatok alapján látogatta meg a helyi agyag­ipari ktsz dolgozóit. Ezen a munka­helyen nagyon rosszak a szociális kö­rülmények. Nincs megfelelő étkezési és tisztálkodási lehetőség. Más alka­lommal a Divat Kötöttárugyár Voro­­silov utcai telepén járt, ahol a városi tanács vb szociálpolitikai felelősével megvizsgálta a nők szociális helyzetét. Mint mondotta, a legrövidebb időn belül igyekszik az agyagipari szövet­kezetben látott nehéz helyzet enyhí­téséért közbenjárni. — Örömmel végzem a képviselői tevékenységgel járó munkámat, hi­szen ehhez nagy segítséget kapok a tanácstól, de a választóimtól is. Ér­zem, hogy megbecsülnek, hogy a nép képviselőjét látják bennem. Ez ad erőt, ambíciót a további munkámhoz is. Amikor például felszólaltam ta­valy júniusban a parlamentben a postatörvény vitájában, akkor is az járt az eszemben, hogyan képvisel­jem a fiáros érdekeit. Elmondottam, hogy ez a törvény csak akkor váltja be a hozzáfűzött reményeket, ha megteremtik végrehajtásához az ob­jektív feltételeket. Vásárhelyen példá­ul már régen időszerű lenne a posta kézi kapcsolású telefonközpontját fel­cserélni automata kapcsolására. Kér­tem, a készülő városrendezési tervek­ben már a fenti szempontokat is ve­gyék figyelembe. A Ank­.­wAkr nagyon komo-A dolgozok lyan ves£ik mind a képviselők, mind a tanácsta­gok munkáját — mondotta beszélge­tésünk végén Lőrincz Pálné. — Ezt napról napra tapasztalom a fogadó­óráimon, képviselői beszámolóimon megjelent dolgozók részéről. Úgy gon­dolom, ezt a bizalmat a hivatalos ta­nácsi szervek még jobb munkával ho­norálhatnák. Városi viszonylatban még nem mindig kielégítő, nem elég gyors a dolgozók javaslataira, pana­szaira adott válasz és tájékoztatás, esetenként nagyon elhúzódik ügyeik intézése. KOVÁCS IMRE 1965. december 1. SxílfefyfyKei iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiniiiiiiiiin Gutaütés Az Egészségügyi Minisz­tériumban gyorsmérleget készítettek a második öt­éves terv eredményeiről — jelenti az MTI. A halálokok között a­ leggyakoribbak a szívbetegségek, a rosszin­­dulatú daganatok, az agy­vérzés és gutaütés — közli a gyorsmérleg. A gutaütés népies megha­tározása annak az állapot­nak, amikor, hirtelen vala­kinek egyik testfeje meg­bénul. Ilyenkor megütötte — ezért lett béna — a guta. Ennek oka az agyvérzés, ami hirtelen következett be. Ami azt illeti, 1965-ben el­avultnak érzem magát a „gutaütés” meghatározást — talán ennél már értel­mesebbek volnánk! Az agy­vérzés és a gutaütés egy és ugyanaz. Az agyvérzésnek tünete a gutaütés vagy magyarul a bénulás. Egy minisztériumi jelentésben miért ne legyenek ősi népi kifejezések? Nem szégyen ez. Legfeljebb az ember bosszankodik. Azért csak nem üti meg a guta? Mentségül szolgáljon az összeállítóknak, hogy gyorsmérleget készítettek, és az ilyen gyorsan össze­állított dolgok közé vélet­lenül bekerült a gutaütés is. .. (egervári) OIRT-közgyűlés Varsóban A Nemzetközi Rádió és Televízió Szervezet (OIRT) 1965. december 1 és 8 kö­­zött tartja közgyűlésének hu­szadik ülésszakát Varsóban. A Magyar Rádió és Televí­ziót Tömpe István elnök ve­­zetésével négytagú küldött­ség képviseli a varsói össze­jövetelen. A dolgozó érdekében... ÚJ ELJÁRÁS KEZDEMÉNYEZÉSE MUNKAÜGYI VITÁ­BAN HOZOTT JOGERŐS HATÁROZAT ESETÉBEN A munkaügyi viták intézé­sének szabályai között ko­rábban nem ismert új lehe­tőség az új eljárás kezdemé­nyezése. A Munka Törvény­­könyve 149/B §-ára hívjuk fel ezúttal a figyelmet. Az említett rendelkezés szerint a munkaügyi vitában hozott jogerős határozat ellen mind a dolgozó, mind a vállalat új eljárást kezdeményezhet, ha olyan tényre, vagy bizonyí­tékra, illetőleg jogerős mun­kaügyi döntőbizottsági, bíró­sági, vagy hatósági határo­zatra hivatkozik, amelyet a munkaügyi vita során koráb­ban nem bíráltak el, feltéve, hogy elbírálása esetén ránézve kedvezőbb határozatot eredményezett volna. Az új eljárás kezdeménye­zése tehát nem azt jelenti, hogy kedvezőtlen döntés ese­tén az egész ügyet minden további nélkül újra lehet kezdeni­, hanem annak körül­írt feltételei vannak. Elsődle­ges és legfontosabb feltétel, hogy olyan tényre vagy bizo­nyítékra, illetve új jogerős döntésre kell hivatkozni, amely az ügy rendes, jogor­voslati útja során nem volt ismert, így azt nem vették figyelembe. Másik fontos fel­tétel, hogy a hivatkozott új körülménynek olyannak kell lennie, amely az eredeti el­járás során történő elbírálás esetén a kérelmet előterjesz­tőre kedvezőbb döntést je­lentett volna, vagyis az ere­deti sérelem, vagy követelés ügyében hozott határozatnál előnyösebb határozatot ered­ményez az új tényállás. E feltételek nélkül az új eljá­rás kezdeményezése iránti kérelem nem lehet alapos. Új eljárás kezdeményezé­sének a megtámadott hatá­rozat jogerőre emelkedésé­től számított 6 hónapon belül van helye, de ha az erre okot adó kö­rülményekről a fél később szerzett tudomást, vagy ké­sőbb került olyan helyzetbe, hogy új eljárást kezdemé­nyezhessen, a 6 hónapos ha­táridő ettől az időponttól szá­mít. A megtámadott határo­zat jogerőre emelkedésétől számított 3 év eltelte után új eljárás nem kezdeményez­hető. Felhívjuk a figyelmet, hogy áthelyezés és munkavi­szony megszüntetése, vala­mint fegyelmi ügyben hozott határozat ellen az új eljárás­nak 6 hónap eltelte utáni kezdeményezése esetén a dol­gozó nem követelheti a mun­kaviszony helyreállítását, il­letőleg az eredeti munkakör­ben, vagy munkahelyen tör­ténő továbbfoglalkoztatását. Az új eljárást a hatásköri szabályoknak megfelelően a területi munkaügyi dön­tőbizottságnál, illetve a já­rásbíróságnál kell kezde­ményezni, amely szervek a kérelem alapossága esetén az új eljá­rás lefolytatására kötelezik az elsőtökön eljárt munka­ügyi döntőbizottságot. Dr. KUNOS JÓZSEF

Next