Csongrád Megyei Hírlap, 1967. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-13 / 216. szám

2 OSZTÁLYFŐNÖKI ÓRA FELNŐTTEKNEK Fiatalok —­ről, jóról ..Minden héten kétszer be kell járnom az SZTK-ba, borzasztó, hogy milyen las­sú a kivizsgálás. A sok vá­rakozásban az asszonyok nem tudnak mivel foglalkoz­ni, így van idő megtárgyalni a mai fiatalságot. Micsoda kritika hangzik el! Próbál­tam óvatosan meggyőzni őket arról, hogy a bírálat nagyon, erős, de az állás­pontjukat ,képtelenség, meg­változtatni’' — írja tanárá­hoz levelében egy 17 éves középiskolai kislány. .. Nemcsak orvosnál várako­zó, unatkozó betegek ilyen könyörtelenek­ a fiatalokkal kapcsolatban. Nagyon sok az olyan ember, aki megingat­hatatlan , meggyőződéssel ítél­kezik róluk. NEVEL A TÁRSADALOM Pedig nemcsak, és talán nem is elsősorban az iskola nevel. A legtöbb gyerek ma­gatartására az iskoláénál na­gyobb hatással van a köz­vetlen környezet, az­ otthon, az utca, a mindennapi élet. Ez sokszorossá fokozódik a nyári szünetben. S hogy a gyerekek mennyire nyitott szemmel és füllel járnak ab­ban a bizonyos nagybetűs Életben, amelyről olyan megható szavakat szoktak nekik­ mondani ünnepi al­kalmakkor, azt bizonyítsa néhány alább következő le­vélrészlet. Valamennyi a nyáron íródott, munka köz­ben szerzett diáktapasztala­tokról beszél. KITŐL TANULNAK BESZÉLNI? Utcán, moziban ki ne hall­gatta volna már megdöb­benve,. hogy fiatal­­fiúk egy csomóban ..milyen ■ ocsmány trágárságokat­ mondanak egy­másnak: minden ok,­ harag nélkül, a legtermészetesebb hangon ? Senki nem születik teljes szókészlettel a világra. Hon­nan tanulják a szavakat, amelyektől a nyomdafesték álszemérmesen visszariad, csak kimondva élnek? De úgy azután annál virulen­sebben! íme két levél a közbeeső kategóriákról. Az elsőt 18 éves fiú írta a békéscsabai téglagyárban végzett nyári munka idején: „Eleinte elég nehéz volt számomra a munka, de két héten belül megszoktam, a teljesítményem is nőtt. Fel­nőttek, állandó alkalmazot­tak között dolgozom néhány diákkal együtt­. A munkát viszonylag hamar megszok­tam, de azt a beszédmódot, amit a munkások egymás között használnak, elviselni is lehetetlen. Már előzőleg, amikor­ még nem dolgoztam a gyárban, hallottam erről a városszerte hírhedtté vált r­­égi an­yel­vr­ő­l­­. Fiatalok és idősebbek,­ nők­­ és férfiak egyaránt­ káromkodnak, sőt a csoportvezetők, művezetők is használják ezt a trágár nyelvet. Nekem, de általá­ban a többi középiskolásnak visszataszító volt ez a mo­dor. Beszélgettünk téglagyá­ri ismerőseinkkel arról, hogy vajon miért vált divattá ez a fajta »társalgás«­. Egyesek szerint az az oka, hogy na­gyon különböző rétegekből kerültek ki az itt dolgozó emberek. Mások véleménye szerint a nehéz fizikai mun­kások között ez máshol is mindig így szokott lenni. Ez törvényszerű?” A MUN­KAERKÖLCS IS ERKÖLCS A másik levelét 17 éves diáklány írta, akit szintén felnőttek tanítanak beszélni is, dolgozni is. Egyik erdő­­gazdaságunkban dolgozott a nyáron. „A csem­etekertben gyom­­talanítunk, metszünk, leltá­rozónk. Az összes dolgozó,­ 20—25 fő, együtt dolgozik, és így jól megfigyelhettem, mennyire nem nézik a gaz­daság érdekeit a munkában. Fákat vernek ki,­ rosszul ka­pálnak és azt tartják, nem a minőség, hanem a­ rhem­g­­nyiség számít. Ez akkor igaz, ha csak a munkabért nézik, de a lelkiismeretük megszó­lalhatna a nagyfokú barbár­ság ellen.,, A lányokkal pró­báltam erről , beszélni, de mindenre­, azt mondták: — Elbírja" a gazdaság, ' és ‘mi közöd hozzá! A bér a lé­nyeg, nem ,az elismerés. A beszédük, amilyen, szin­te fölhábor­ító. . Mon­da­ton­kén­t megy­­ a káromkodás, mindért ok nélkül.'Még sze­rencse, hogy nagyon érdéklel és leköti a­­figyelmem a ■ fa­ápolás, így­.'kellemes­ is várt az itt eltöltött időben. Olyan, elgondolkodtató dolgok ezek,, de nem tudok mit tenni,' makacsok' az emberek.” HALASAK a jóért A következő levél a Sze­gedi Építőipari Vállalat egyik telephelyén szerzett Osztrolenka ■— nevét jól ismerjük a történelemből, sőt, a magyar irodalomból is, hiszen Petőfi Sándor örök emléket állít egyik­­versében Bem apónak, „Osztrolenka csillagá”-nak. Ez a lengyel kisváros a sajá­tos folklórral rendelkező Kurpie-vidék központja. A varsói vajdaság egyik járási központja, tizennyolcezer lakossal. Varsótól északke­letre, a Mazuri-tavak felé vezető forgalmas országút mentén. Három tényező: a víz, az erdő, s a gyengén fejlett ipar döntötte el a város jö­vőjét: azt, hogy Osztrolen­kában­­ cellulóz- és papír­ipari kombinát létesül. Az építkezés­­ 1957-ben­­ indult meg. Két év elteltével üzem­be helyezték az első terme­lő részleget­, megindult a papírzsákok gyártása. . Oszt­­rolenkai papírgyár ennek az iparágnak legnagyobb és legkorszerűbben felszerelt üzeme egész Lengyelország­nak. .. .. ■ .... . .. tapasztalatokról számol be. 18 éves fiú írta, szép bizo­nyítékául annak, hogy­ a fia­talok friss szemmel fedezik fel a jót is. „A munkások régi isme­­­rtősként, fogadtak, és­ szívesen vettek be maguk közé, a brigádba, mert már tavaly is itt dolgoztam. Az öreg dolgozók szívesen fogadták a fiatalokat. Ta­­■valy­ engem­ is sokat támo­gattak, tanítottak. Az­ idén -m­ár­­egészen egyenrangú-fél­ként kezeltek, a jó munkát elismerték. A munkásszállóban talál­­­­koztam egy megható esettel. • A munkások írni, olvasni ta­nítottak egy írástudatlan fia­tal munkást, • aki eddig el­­­itta a pénzét. Támogatták, védelmezték”. Bár minden fiatal csak ilyen tapasztalatokat szer­zett volna a nyári munká­ban! CSONTOS MAGDA Új típusú cellulóz­üzem A termelés úgyszólván teljesen automatizált. A fa­rönköket gépesített beren­dezés emeli fel, gépek bont­ják le róluk a kérget, majd darabokra hasogatják. Min­denféle termék gyártása au­tomatizálva van, az ember mindössze irányító szerepet tölt be A papírgyár évente körülbelül félmillió köbmé­ter faanyagot használ fel. Népgazdasági szempontból igen lényeges, hogy az üzem gyárt úgynevezett félvegyi cellulózmasszát is, ame­lyet nem­ az elsőrendű, ha­nem­­az alacsonyabb kate­góriákba tartozó tófajtákból állítanak elő.. A rélvegyi massza a hullámpapírgyár­­tás ’ alapanyaga. mini'­jBErv' Közismert, hogy a papír­gyárak a folyók és tavak vi­zét legink­ább szennyező üzemek közé tartoznak. Osztrolenkára azonban ez sem vonatkozik. A szenny­­­­vízcsatornák vegyi és me­chanikai tisztaberendezésein kívül itt helyezték üzembe Lengyelország legelső bioló­giai tisztarendszerét, amely a szennyeződés elleni harc­ban baktériumokat alkal­l­loz. Az üzem egyik másfajta, vegyi jellegű kuriózuma a cellulózmassza előállításához felhasznált lúgok tisztítója. A használat után a lúgok bekerülnek a tisztítóberen­dezésbe, ahonnan teljes ér­tékű termékként térnek vissza a cellulózgyártó rész­legbe. Ez az eljárás­ komoly megtakarítást eredményez a népgazdaságnak. Osztrolenkában ma már minden üzemrész normális tempóban dolgozik A kor­szerű berendezések teljes ki­használásának köszönhető, hogy az üzemben az átlagos munkatermelékenység közel duplája annak, amit az egész ország cellulóz- és papíripara felmutat. A ter­melés megindulásától a múlt­ év végéig számított együttes akkumuláció egyen­­lő volt a kombinát építési költségeivel. Osztrolenka tehát visszaszolgáltatta már az államnak a létesítésére fordított összeget. A mai napig több mint 1500 embert képeztek itt ki. Ha a cellulóprészlegben, vagy a papíriszemben meg­kérdezzük, melyik dolgozó szerzett szakmát itt, helyben, a kombinátban, meglepett tekintetekkel találkozunk. Mindenki! Az osztrolenkai üzem dolgozóinak 96 */1-a helyi lakosságból rekrutáló­­dik, amelyeknek legalább ugyanekkora százaléka fia­tal. Az üzem iskolái ma már a testvérüzemek számára képeznek szakembereket. Osztrolenka 18 500 lakosá­ból több mint 2000 ember dolgozik a papírgyárban. KRYSTYNA NIEDZIELSKA Képünkön: részlet­ek­­»j típusu r«n­u!Őrszem­böl Színhely egy másodosztályú ét­terem, ahol éppen egy népes kirán­duló csoport ebé­del. Nagy- fehér tálakban tálalják a pincérek a gő­zölgő húslevest, melyben cérna­metélt jelentené a tartalmat.­­ A csoport tag­jai az öblös sze­­dőkanállal halász­szák a léből a tésztát, de azok a komisz hosszú szálak vissza­csúsznak mindun­talan tálba. 'Csak. a, lév­ét % Cérna­metélt kerül kimeríteni. Némelyek ötször­­hatszor kísérletez­nek, de alig akad kanalukba né­hány szál tészta. Pedig van ebben­­a húslevesben elég. A­ kijáró adagot beleetették a konyhán. ' Zsémbeskednek, bosszankodnak­ a kudarc, miatt. .... . Most,, jön a fór­’..­dulópont. Az asz­tal végénél egy vékonydongájú parasztbácsira ke­rül a sor. Ő nem kísérletezik. For­mát bont. A vi­lág legnagyobb természetességé­vel villával nyúl a tálba, így szedi a cérnametéltet, majd utána a me­rőkanállal a le­vet, Így is nya­kalja be az ada­got. Jólakik... Hát így kell a cérnametélt hús­levest a villával enni.! .. . V ^ (párfyonyi) hírlap­­OT. SZEPTEMBER 13., SZERDA A százéves „Tőke" Ezekben a hónapokban a tudományos ülésszakok hosz­­szú sora, tanulmányok és cikkek­­ százai emlékeznek meg Marx Károly fő mű­vének, a „Tők­é”-nek száz­éves évfordulójáról. De a jubileumi megemlékezések­nél is többet mond az a tény, hogy alig két ember­öltő­ alatt ,,A tőke” eszméi­nek megvalósulása százmil­liók életét formálta át. „A tőke” megjelenése után ötven év elegendő volt ahhoz, hogy a Nagy Októ­beri­ Szocialista Forradalom­­ győzelme a Föld­ egyhato­­dán valóra váltsa a marxi gondolatokat. A századik év­, fordulón pedig már Földünk népességének 36 százaléka, a Föld területének több mii­t egynegyedén megdöntötte az öröknek hitt kapitalizmust, és a kommunista társada­lom felé halad. A társadalmi törvények Marx „A tőke” előszavá­ban azt írta: „Ha egy társa­dalom, nyomára is jött moz­gása természettörvényének — és e mű végső célja nem egyéb, mint a modern tár­sadalom gazdasági, mozgási törvényeinek feltárása — természeti fejlődési szaka­szokon nem, ugorhat keresz­tül, sem parancsszóval el nem tüntetheti azokat. De megrövidítheti és enyhítheti a szülési fájdalmakat”. Nem Marx idézte elő a kapita­lizmus bukását, de ő volt az, aki egyszemélyben egye­sítve a lángeszű tudós is­mereteit és a gyakorlati for­radalmár tapasztalatait, ne­gyedévszázados szívós kuta­tó munkával feltárta a kapi­talista társadalom mozgás­­törvényeit Művében bebizo­nyította, hogy „A tőkemo­nopólium bilincsévé válik annak a termelőmódnak, amely vele és alatta virág­zott fel. A termelőeszközök centralizációja és a munka társadalmasítása olyan fok­ra hágnak, ahol már nem férnek meg tőkés burkuk­ban. A burkot szétrepesztik. Ütött a tőkés magántulaj­don végórája. A kisajátító­kat kisajátítják”. Marx azt is felfedezte, hogy a „kisa­játítók kisajátítására” hiva­tott társadalmi erő a mun­kásosztály. Közgazdaságilag megalapozta az osztályharc elméletét és gyakorlatát. Iránytűt adott a nemzetközi munkásosztálynak, és ezzel megrövidítette az új társa­dalom, születésének idejét. Az eszme győzelme A megváltoztatott világ képe a legmeggyőzőbb vá­lasz azokra a támadásokra­­ és kétségekre, amelyek „A tőké”-t első kiadásától hosz­­szú időn keresztül kísérték. Amikor Marx élete fő mű­vét befejezte — a firenzei költőt, Dantét idézve — a következő mondattal indí­totta útnak: „Menj, utadon, és ne bánd, hogy mit be­szélnek!”­ Ez az út a bur­zsoázia szakadatlan rágal­mai között vezetett a mű eszméinek megvalósulásá­hoz. A megvalósulás cáfol­hatatlan bizonyítékai kény­szerítették a burzsoáziát ar­ra, hogy ideológusainak erő­feszítéseit most már ne „A tőke” cáfolatára fordítsa, hanem új taktikát kövessen. Mi ennek az új taktikának a lényege? Már nem cáfol­ják „A tőke” megalapításait, hanem azt állítják, hogy ezek csak Marx korának kapitalizmusára érvényesek. Hiszen Marx nem láthatta előre a monopolkapitaliz­mus, különösen az állam­monopolista kapitalizmus konkrét viszonyait Ez va­lóban így is van. De mi sem lenne idegenebb Marx szel­lemétől, mint a kapitaliz­must örökké azonosnak, változatlannak tekinteni, és­ „A tőkédben minden­ korikű­­,­rét történelmi helyzetre al­kalmazható ■ kész neeép­tét 'keresni.­­Az azonban­­ma is cáfolhatatlan, hogy a kapi­talizmus minden változásai ellenére is a tőkemonopóliu­mon, a kizsákmányoláson alapszik. A mai valóság té­nyei tehát ugyanarra a sors­ra fogják juttatni az új tak­tikát követő burzsoá ideoló­gusokat, mint elődeiket. A kapitalizmus lényegének ta­gadhatatlansága azonban nem menti fel a marxista közgazdászokat attól a köte­lességtől, hogy a kapitaliz­mus új jelenségeinek mar­xista elemzését elvégezzék. Ehhez a legnagyobb segítsé­get Marx fő műve: ,,A tő­ke”, elsősorban az abban alkalmazott módszer adja. Ma is aktuális ■ Napjaink nemzetközi ■ és belpolitikai eseményei ki­emelkedő jelentőséget ad­nak „A tőke” több megálla­pításának. Marx a társada­lom mozgástörvényeinek fel­tárásával, a gazdasági viszo­nyok tudományos elemzésé­vel a munkásosztály politi­kai célkitűzéseinek tudomá­nyos megalapozását segítette elő. Az átlagprofitráta ki­alakulásának végigkövetésé­nél bebizonyította, hogy ....... minden egyes tőkés és minden egyes termelési te­rület tőkéseinek összessége nemcsak általános osztály­­együttérzésből, hanem köz­vetlenül gazdaságilag is ér­dekelt az összmunkásosz­­tálynak az össztőke által történő kizsákmányolásá­ban ... Íme itt a matema­tikai pontosságú magyará­zata­ annak, hogy a tőkések — bármily kevéssé testvéri módon viselkednek is egy­más irányában a konkuren­ciában — miért alkotnak mégis valóságos szabadkő­műves-szövetséget­ az egész munkásosztállyal szemben". Ezt az egész munkásosztályl­lyal szemben kialakított szö­vetséget mi sem bizonyítja jobban, mint a nemzetközi tőke mai magatartása. Viet­nam és Dominika, Közel- Kelet és Nigéria, és más példák sora figyelmeztet ar­ra: a nemzetközi tőke­ semm­­miféle eszköz használatától nem riad vissza, ha a profit-' ról van szó. Korunk bonyo­lult nemzetközi viszonyai egyben arra is figyelmeztet­nek, hogy a nemzetközi mé­retekben fellépő tőke ellen a munkásosztálynak is nemzetközileg egységesen­ kell fellépni. „A tőke“ és a szocialista gazdaság „A tőke” százéves jubi­leuma során annak a szám­bavétele is szükséges, hog­gyan alkalmazható Marx­­ fő műve a szocialista gazdaság viszonyaira. Ez esetben nemcsak arról van szó, hogy „A tőke” nem ad kész választ a mai kapitalizmus valamennyi kérdésére, ha­nem arról is, Marx „A tő­kédben a tőkés termelési mód kritikai elemzését vé­gezte el. A szocialista gaz­daság elemzésével Marx nem is foglalkozhatott En­nek ellenére „A tőke” még­is fontos segítője előrehala­dásunknak. Elsősorban Marx módszere az, ami a szocia­lista gazdaság viszonyai kö­zött is felbecsülhetetlen se­­­gítségként alkalmazható. Ez a módszer arra tanít, hogy csak a szocializmus törvény­­szerűségeinek feltárása ad­hat tudományos alapot a helyes gazdaságpolitika ki­alakításához. Amikor a Magyar Szocialista Munkás­párt célul tűzte a gazdasági mechanizmus reformját, újabb jelentős lépést tett­­előre ,azop az­ úton..._amek­ a gazdasági törvények igé­nyei, és a gazdaságpolitika­­'jobb összehangolásához" Ve­zet. . Külön figyelmet érdemel Marxnak az áruról, az áru-, termelésről szóló tanítása­ Bár Marx más műveiben a szocializmusról több vonat­kozásban is úgy ír, mint olyan társadalomról, amely­ben már nincsenek meg az árutermelés feltételei . „A tőké”-ben bebizonyítja, hogy az árutermelés évezredekkel megelőzte a kapitalizmust, s annak ellenére, hogy a tő­kés termelési módban vált a legáltalánosabb jelenséggé, mintegy a kapitalizmus sejt­jévé, léte nincs feltétlenül a tőkés termelési módhoz köt­ve. A szocialista országokban — így hazánkban is —­ meg­valósulásra kerülő gazda­sági reformok egyik fon­tos kiindulópontja annak a felismerése, hogy az áruter­melés feltételei a szocializ­musban is megtalálhatók, így az árutermelés is szük­ségszerű, s a szocialista piac megfelelő szabályozással, a­ tervutasításoknál, hatéko­nyabban képes egybekap­csolni a vállalatokat. A szocialista gazdaság irányí­tásában nemcsak lehetséges, hanem szükséges az áruter­meléssel összefüggő kategó­riákat felhasználni. „A tőke” megjelenésének századik évfordulóján szá­mot adhatunk arról, hogy amikor pártunk harcot foly­tat a nemzetközi munkás­­mozgalom helyreállításáért, s a­ gazdasági mechanizmus reformjával közelebb hozza a gazdasági cselekvést a szocializmus törvényszerű­ségeinek követelményeihez, nemcsak korunk ala­pvető kül- és belpolitikai szükség­leteit szolgálja, hanem „A tőke” eszméihez való hűsé­­­get is bizonyítja. Dr. ZSARNÓCZAI SÁNDOR kandidátus, a Társadalmi Szemle munkatársa

Next