Csongrád Megyei Hírlap, 1968. március (13. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-01 / 51. szám
IDriturális élet a vásárhelyi tanyai világban Egy ankét tanulságaiból A vásárhelyi terek kultúrmunkásaival találkoztunk néhány nappal ezelőtt a szerkesztőségünkben. Arról beszélgettünk, milyen a tanyai kulturális élet jelenlegi helyzete, s hogyan látják a jövőjét. Nagy horderejű kérdés ez Vásárhelyen, hiszen a lakosságnak, mintegy 25 százaléka kint él a külterületen. Jelentékeny részük 15—20 kilométerre lakik a várostól, s némely körzetben ősztől tavaszig, szinte, lehetetlen a közlekedés a rossz útviszonyok miatt. Az élet azonban nem ál meg a legeldugottabb helyeken sem. A város kulturális szervei „házhoz” szállítják a kultúrát. Terepjáró gépkocsijuk a tengelyig érő sárban is eljuttatja hozzájuk a legjobb előadókat és tervszerű pontossággal megérkeznek a kinti olvasókörökbe, kultúrtermekbe, vagy iskolákba a vetítésre szánt filmek is. Hasonló igyekezettel és dicséretes önzetlenséggel szolgálják ezt a nemes missziót az öntevékeny kultúrcsoportok, iroralmi színfapunk tagjai is A rádió és a tv mind szélesebb körű terjedése a tanyavilág kulturális életét is forradalmasítja — mondották az ankét résztvevői — Fokozatosan eltérnek a régebbi hagyományos művelődési formáktól. A színpadon csetlő-botló népszínműfigurák helyett szívesebben fogadják az irodalmi esteket, klubdélutánokat, s a különböző vetélkedőket. A Vörös Csillag Tsz-ben például filmszemináriumot szerveztek. A foglalkozásokon levetítenek egy-egy filmet és utána megvitatják. A Május 1. Tsz tagsága is szeretne vásárolni egy filmvetítőt, hogy megfelelő filmek kölcsönzésével változatosabbá tehesse a kulturális rendezvények sorát. Időnként például kölcsönöznének szakfilmeket is. Rendkívül változatos a szövetkezeti fiatalok klubfoglalkozásainak a programja. Több tsz-ben például megrendezték a „Ki mit tud?” vetélkedőket. Igen érdekes volt a „Mit tudsz a tsz-edről?” című vetélkedő. Elmondották a rendezői, hogy a vártnál is nagyobb érdeklődést keltett. Számos ♦lyan adatot tudtak meg a résztvevők gazdaságul, anyagi technikai és társadalmi helyzetéről, amit eddig nem ismertek. De szerepelt a további vetélkedőkön illemtan, hazánk nagyobb városainak ismerete és a barát országokról való tájékozódás is. — Azt szeretnénk — mondotta a Dózsa Tsz kulturális bizottságának a vezetője —, ha több segítséget kaphatnánk a hivatalos kulturális szervektől. Segítsenek bennünket ötletekkel, adjanak a kultúrprogramunk elkészítéséhez javaslatokat, hogy az adott környezetnek megfelelően emelhessük annak tartalmi színvonalát örvendetes az a törekvés, amely a sportéletben mind erőteljesebben kezd kibontakozni. Több tsz-ben, mint például a Ságváriban az eddiginél fokozottabban kívánják támogatni a tömegsportot. Kézilabda- és tekepályát építenek, asztalitenisz-versenyeket rendeznek és atlétikai köröket hoznak létre. Minél több fiatalt kapcsolnak be az MHSZ-mozgalomba is. A tanyavilág kulturális életének erőteljes kibontakozása sok irányú támogatást igényel az illetékes szervektől. Nem elég csupán azzal törődni, hogy van-e a tsz-nek kultúrháza, de törődni kell a kulturális élet tartalmi vonatkozásaival is. Van olyan tsz például, amely szép nagy kultúrteremmel rendelkezik, de nincs kellően kihasználva, mivel a tsz központja közel esik a városhoz és nagy a város vonzása. A fiatalok zöme a városba jár szórakozni és a felnőtt tagság nagy része is a városban lakik. Arra a kultúrházra, vagy kultúrhelyiségre kell tehát nagyobb gondot fordítani a tanyavilágban, amely meszsze esik a várostól és a távolság miatt lényegesen nagyobb számban veszik igénybe a környékbeliek, mint a város közeli klubhelyiségeket. Szinte egyetlen tsz-ben sem oldották meg a fiatalok, illetve az idősebb korosztály kulturális, vagy egyéb szórakozási lehetőségeinek a megfelelő formáit Az idősebb tagok arról panaszkodnak, nincs egy helyiség, ahol vasárnaponként, vagy egyéb napokon, szabad idejükben leülhetnének csendesen olvasgatni, vagy nyugodtan élveznék a tv adásait. A fiatalok ugyanis ugyanabban a helyiségben zajos szórakozásaikkal zavarják őket. A Ságvári Tsz-ben már gondoltak erre, amikor az idősebb tagok részére berendeztek egy külön olvasósarkot. Újból felvetődött ankétünkön az olvasókörök sorsa. A tsz-ekben — elsősorban a fiatalok kezdeményezésére — vállalnák, hogy egy-egy tönkremenőben levő olvasóköri épületet társadalmi munkában lebontanának és abból a tsz-központjukban építenének kultúrtermet, vagy a már meglevő kultúrházukat bővítenék. Szóba jött ilyen tekintetben a sámsonoldali és a csomorkányi olvasókör. A sámsonoldalinak például már a felét elhordták. Elmondották a felszólalók, hogy a két épület sorsa már évek óta vajúdik és félnek attól, hogy úgy jár majd, mint a mátyáshalmi, vagy a kútvölgyparti olvasókör, amelyet szintén a huzavona miatt le kellett bontani mert már használhatatlanná vált ! Változatos programmal ! Sokirányú támogatást! 1968. március 1— péntek Bemutató előtt Beszélgetés Dobos Attilával Szombaton mutatja be a Szegedi Nemzeti Színház Dobos Attila—Kövesdi Nagy Lajos—Szenes Iván: Isten véled, édes Piroskám című mini-operettjét. A zenés színdarab ellenállhatatlan gyorsasággal egymás után hódítja meg a színházakat, hiszen a debreceni, majd most pénteken a békéscsabai bemutató után, Szeged is szeretettel várja Piroskát. A mini-operettből Dobos Attilával, az operettben elhangzó 18 szám zeneszerzőjével beszélgettünk el. — Mit is mondhatnék az operett zenéjéről? Tizen- 2 HÍRLAP nyolc számot hallhat majd a közönség. Szenes Ivánnal eddig írt valamennyi számom elhangzik a darabban, régiek és teljesen újak egyaránt „Rózsák, illatozzatok!”, „A boldogságtól ordítani tudnék” az újabbak közül, és néhány már nagyon is ismert sláger. — Véleményed szerint milyen a darab? — Habkönnyű és derűs. — További terveid? — Azt szeretném, ha a közönség továbbra is zeneszerzőnek tartana, olyan zeneszerzőnek, aki néha énekel is. Szeretném folytatni a híressé vált magyar operettek sorát, és megkomponálni egy musicalnek a számait. Természetesen én is izgatottan várom a szegedi bemutatót Jubileumi ünnepség A tsz-ek kultúrfelelősei igen jó kapcsolatot tartanak a különböző városi kulturális intézményekkel kultúrcsoportokkal. Az üzemi, vállalati, vagy honvédségi KISZ-szervezetekkel közös műsorokat rendeznek. Ezeket a jó kapcsolatokat segítse a jövőben tovább építeni a városi tanács vb művelődési osztálya. De jelentékeny támogatást remélnek olyan vonatkozásban is, hogy szeretnék ez évben megrendezni a tsz-ek fennállásának 20. évfordulója alkalmából a tsz KISZ-szervezetek közös ünnepségét Ugyanígy szívesen kapcsolódnának városi szinten a vásárhelyi hetek kulturális rendezvényeihez is. KOVÁCS IMRE Halmos fcezsremfoyease színhelye volt az elmúlt éveikben Csanádpalota. A község szellemi hagyatékának szenvedélyes kutatói honismereti szakkört alakítottak. A kör munkatársainak sorában majd minden korosztály képviselve van, annak ellenére hogy a szakkör igen kis létszámú. A községben már eddig is többen foglalkoztak helytörténeti kutatásokkal. Kiemelkedő eredményeket ért el Asztalos P. Kálmán, aki jelenleg a szakkör egyik vezetője. A községben a kutató munka színvonala állandóan emelkedik. Mind több és több célkitűzést valósít meg segítve ezzel a megyei szinten gyűjtők munkáját Bazsó Dénes a falu történelmi múltját dolgozta fel az első telepítéstől napjainkig. Asztali P. Kálmán a folklór kiváló gyűjtője. A Honismereti szakkör Csanáripalotán szakkör többi munkatársa is értékes adatokat közöl a községről a megbeszélések alkalmával. A faluban tárgyi gyűjtést is végeznek, melynek eredményessége soha nem maradt. Az összegyűjtött leleteket a leendő kultúrotthonban fogják az érdeklődöknek bemutatni. Remélik ugyanis, hogy az új épületben egy helyiséget biztosítanak számukra, mivel jelenlegi helyzetük egyáltalán sem kielégítő. Megbeszéléseiret gyakran hideg terényben tartják. A tárgyi gyűjtés során előkerült leletek a szakkör tagjainak birtokában vannak, mely nem válik hasznára egy-egy érdekesebb, értékesebb darabnak. Itt kell megemlítenem, hogy egy gyűjtés során előkerült egy 1896-ban nyomtatott Csanád-Palotai Hírlapi, melyet feltehetően az akkor itt élő Kálmány Lajos szerkesztett Ennek hitelesítése folyamatban van. A szakkör legújabb célkitűzései közé tartozik a község helyneveinek összegyűjtése kialakulásuk és időrendjük sorrendjében. Érdekes tervnek ígérkezik, hogy felszabadulásunk huszonötödik évfordulójára a helység történelmi és kulturális múltját ismertető kis füzetet adnak ki. Tudott dolog, hogy 1944-ben Csanádpalota szabadult fel az országban elsőként A kiadvány igyekszik megismertetni a falu fejlődését különös tekintettel az utóbbi huszonöt év alatt elért eredményekre. E komoly munkához a Honismereti kör szívesen venné a foto szakkör közreműködését is, mely azonban nem sokat hallat magáról. Nem ártana tehát ha a foto szakkör is összeszedné magát, hiszen komollyabb munkával a honnaméretiek jobbkeze lehet»«. Ez a lelkesedés azonban még várat magára, pedig már a falukrónika összeállításához nélkülözhetetlen Verme a két szakkör együttműködése. A szakkör öcsejöveteleit gyakran látosítják a néprajzgyűjtés kiváló egyéniségei is, kik a kör munkájáról minden alkalommal elismerően nyilatkoznak. Hasznos kezdeményezés volt ez Csanádpalotán, reméljük, máshol is vannak és lesznek követőik, akik hasonlóan gyűjtik és ápoltias népi kultúránk még fellelhető hagyományait. KÓNYÓ ISTVÁN Művészeti hírek Az egnyárt napokban lezsűrizték a XL Magyar Képzőművészeti beküldött alkotásokat. A vásárhelyi festőművészek, mint eddig, most is jól szerepeltek. Németh József, Fejér Csaba és Hézső Ferenc három-három alkotását fogadták el a kiállításra. Szalay Ferenc két képével, míg Füöp Erzsébet és Erdős Péter egyegy alkotásával szerepel a tárlaton. Mivel a XV. tárlatnak reterospektív jelege is lesz, az 1966-ban elhunyt alföldi mester, Kohán György életművéből — felsírtói eladásként és emlékezésként — öt alkotást mutatnak be. * Ez év tavaszán reprezentatív magyar képzőművészeti állítás nyílik a Essenben. A válog anyugat-németországi jó bizottság döntése alapján Szalay Ferenc 8 művével vesz részt ezen a kiállításon. Az alkotások egy része már útban van, a másik része a napokban kerül kiküldésre. A Magyar Képzőművészek Szövetsége Dél-Magyarországi Területi Csoportja évenként megrendezésre kerülő kollektív kábításának, ezúttal a IV. Dél-Alföldi Tárlatnak megnyitására — a tervek szerint — május 5- én Vásárhelyen, a Tornyai Múzeumban kerül sor. A kiállításra beküldött anyag zsűrizése megtörtént. A kiállításra 53 művész 201 alkotást küldött be, amelyekből 162 táblakép, 32 grafika és 17 plasztika, valamint kerámia A zsűri 46 művész 701 alkotását fogadta el a tárlatra, ebből 66 festmény, 20 grafika és 16 plasztika, illetve kerámia. A zsűri egyben járási útot tett Szentes városi tanácsa végrehajtó bizottságának a Koszta-emlékplakettel kitüntetendő művész személyére. A IV. DC-Alföld! Tárlatot Vásárhely után Szegeden, Szentesen és Gyulán mutatják be. Vanaorts polgármesteri hivatala értesítette a vásárhelyi Tornyai Múzeum igazgatóját, hogy ,,Az alföldi táj” című kiállítást április 5-e és 18-a között kívánja megrendezni. Az indokolás: a tavaszi idegenforgalom megindulása és az iskolai szünet a kiállítás látogatottságát nagymértékben fokozni tudja. A tárlat anyaga ezúttal elhalt mesterek — Tornyai János, Endre Béla, Rudnay Gyula, Pogány Ferenc és Kohán György — alkotásaiból tevődik öszsze. A következő kiállításon az élő vásárhelyi művészetet mutatják be. Ez alkalommal kerül sor a Hódmezővásárhely—Va 11 átírt s testvérvárosi kapcsolatot törvényesítő, Vásárhelyen már aláírt okmánynak a vacaurisi, városi tanács részéről való ratifikálására. Az ünnepségre Vásárhelyről küldöttség utazik a dél-franciaországi városba. TI Az embereik csendben Ültek. Ez volt a gyarmat legsivárabb, legcsendesebb kantinja. Az egyhangúság, az őrjítő hőség letargikus félholtakká tette a katonákat. Megszámlálhatatlan sokaságú légy dongott a helyiségben. — Halló, uraim! Hiszen ez itt nem is kantin, hanem gyászgyűlés. — Galamb élénk kiáltása szinte szétfröcskölte a forró, nyomasztó levegőt. Az emberek megmozdultak. Azután felhangzott a szájharmonika. Néhányan énekeltek. Még a hülye Kréta is vigyorogva mozgatta a kezét Olykor felrikkantott. Ezen mindenki nevetett. Pedig tragédia nélkül ez a nap sem múlt el. A párás, dögletes, pipafüsttől súlyt esti kantingerben félájultan főttek az emberek. Behallatszott az induló trombitája. És nyílt az ajtó ... Troppauer rohant be... Riadtan, ijedten ... — Fiúk ... a puskám ... eltűnt... Döbbenten hallgattak el. A vastag költő szomorú, bárgyú szemével tanácstalanul nézett körül... Pencroft odadobott egy frankot a söntés bádogpolcéra, és csendesen kiment. Hildebrandt ülve maradt. — Micsoda hülyeségeket beszélsz?! — kvalit rá Galamb. — Mi az, hogy eltűnt a puskád? Egy Lehel gyorstüzelő nem mesebeli tündér ... — A . .. az állványra tettem. Most őrszolgálatra kell mennem és... nem találom ... Eltűnt... Puskatus dobbant az ajtóban. Az őrség! — Közlegény! Nem jelentkezett a szolgálatra! Öt perc múlva munkaruhában kihallgatásra megy. ... Galamb szájharmonikája is elnémult. Legjobb barátja, a nagy fejű, vastag költő délután elindul kihallgatásra. Két hetet kapott, de végre is mindegy. Első nap megölik. Latouret megengedte neki, hogy utoljára még beszéljenek egymással. Galamb nem tudott szólni. Csak nyelt, mert valami fojtogatta a torkát, és hosszasan szorongatta barátja kezét Ez mosolygott Széles, bohóc száját megnyalogatta közben. Oly csúnya volt és oly kedves. Zavartan simogatta kékes szőrzetét majomállkapcsán, egyik csámpás lábáról a másikra nehezedett végül átadott egy csomó írást Galambnak. — A műveim — mondta fenkölten —, száztíz válogatott Troppauer, őrizd meg. Ezzel tartozol az utókornak ... . Troppauer elindult. Az őserdőben kezdődő műútnál egyedül ment tovább. Néhány perc múlva eltűnt a szemük elől. Jól tudták, örökre. Troppauer csendesen kacsázott a műúton, a dzsungel belseje felé. Hilliers hadnagy éppen ellenőrizte, amint lerakják és kiöntik a hideg bitumen burkolatot a letisztított földre. — Az 1865-ös közlegény jelenike-A hadnagy beírta a noteszéba felentett Ment.».. A nagy fák eltakarták a őszt és GL Hilliers sóhajtott. Jól tudta, hogy a katona eltűnik. Szörnyű. És nem lehet tenni semmit át kell minden áron. .. Troppauer már messziről látta a foglyok gúny- és fenyegető csoportját a sátorház körül álldogálni Valami megszorította a mellkasát... Egy hatalmas alak a csoport szélén fenyegetően rázta az öklét messziről Tarzanszerű, félmeztelen ember volt, csontos, lóidomú fejjel és övig érő Mikulás-szakállal. A kezében dorongot lekért — Fiúk! Egy katonával megint kevesebb... — kiáltotta a Tarzan. — De ezt messzebb ássátok el, mert a múltkori idecsődítette a hiénákat És elindult, hogy elsőnek üssön a közeledőre. Troppauer egy pillanatig arra gondolt, hogy elfut De hová? Körül az őserdő járhatatlan sűrűje, Ment tovább, egyenesen. — Kutya! Piszok, véreb! — kiáltotta a Mikulás külsejű vadember, és felemelte a dorongot De valaki elkapta a karját, és mint valami csomagot dobta félre. — Ezt az embert nem bántja senki! A darócba bújtatott, félig penészes csontvázak fenyegető rikácsolással közeledtek... Barbizon, a korzikai bandita állt Troppauer előtt kiterjesztett karral. — Ez volt az a katona, aki vizet adott, hogy megitassanak téged. Grumont. Ez verte meg miattunk a goumiert Aki hozzányúl azzal én végzek. A Madonnára mondom ... A korzikai fenyegetése magában véve még nem bizonyult volna hathatósnak. A bozontos hajú Mikulás- Tarzan akkor torpant vissza, amikor azt hallotta, hogy a katona megitatott egy rabot Ezek a félholt alakok a szörnyzett, és az érzelgés között ingadoztak hisztérikus lelkiállapotukban. Troppauert vállon veregették, és vigyorogtak rá. A köpcös kihúzta magát és legszélesebb mosolyával mondta: — Akkor, ha megengedik, felolvasom egy költményemet — és kivett egy piszkos lapot. — Hajnali rózsák a Szahara felett írta: Troppauer ■ Hümér! A rabok rémülten álltak. (Folytato tta)