Csongrád Megyei Hírlap, 1968. augusztus (13. évfolyam, 180-204. szám)

1968-08-23 / 197. szám

Magyar vezetők távirata román vezetőkhöz Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Fock Jenő, a Minisz­tertanács elnöke és Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke Nicolae Ceausescunak, a Ro­mán Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága főtitkárá­nak, a Román Szocialista Köztársaság Államtanácsa elnökének, Ion Gheorghe Mau relnek, a Minisztertanács elnökének küldött táviratban jókívánságait fejezte ki a ro­mán nép felszabadulásának 24. évfordulója alkalmából. DNFF-támadás Saigon ellen A dél-vietnami szabadság­harcosok csütörtökön haj­nalban a háború egyik leg­nagyobb arányú tüzérségi tá­madását indították meg Saigon, a dél-vietnami fő­város középületei és katonai célpontjai ellen. Az ameri­kai jelentések szerint a fő­város térségére mintegy 400 rakéta-, aknavető-lövedék és ágyúlövedék zúdult. Tizenöt rakéta a város központjában robbant. A partizántüzérség telibe találta a nemzetgyű­lés épületét, a kikötő több berendezését, a dél-vietnami haditengerészet főhadiszál­lását. A rakéták az APP francia hírügynökség jelen­tése szerint telibe találtak egy épületet is, ahol ame­rikai katonák laknak. A je­lentések szerint Saigonban 14 a támadás halálos áldo­zatainak száma és 67-en megsebesültek. A Reuter an­gol hírügynökség kiemeli, hogy a főváros elleni tá­madás csaknem kéthónapos szünet után következett be, két nappal azután, hogy Johnson elnök elutasította a VDK bombázásának meg­szüntetését. A Saigon elleni támadás­sal egyidőben a partizánok fokozták vasárnap kezdő­dött támadásaik ütemét az ország más részein is. Az AFP jelentése szerint a Dél-vietnami Nemzeti Fel­­szabadítási Front az ország 4­6 tartományából 29-ben magához ragadta a kezde­ményezést- Hírek Nigériából * LAGOS - MTI A nigériai katonai hatósá­gok további intézkedésig minden polgári repülőjáratot leállítottak az ország légite­ré­ben. Az AP amerikai hír­ügynökség tudósítója szerint az intézkedés következtében fennakadás áll be a Kelet-Ni­­géria számára szánt segély­­szállítmányok továbbításá­ban. A nigériai központi kor­­­­mány csapatai folytatják of­­fenzívájukat Biafra ideigle­­­­nes fővárosa, Aba körzeté­­i­ben. Heves harcok folynak­­ a várostól 24 kilométerre, az Imo folyó északi partján-Az AP Addisz-Abeba-i je­lentése szerint Halié Szelasz­­szié etióp császár szerdán másfél órás megbeszélést folytatott a biafraiakkal fo­lyó tárgyalásokon részt vevő nigériai küldöttség tagjaival. Ennek­ során állítólag nigé­riaiak új javaslatokat vetet­tek fel a segélyszállítmányok ügyében. A Pravda cikke (Folytatás az 1. oldalról.) nyúlt, hanem legközelebbi barátai ellen, a Szovjetunió és más testvéri szocialista or­szágok ellen. Ha a Csehszlovák Szocialista Köztársa­ság vezetői nem akarták figyelembe venni barátaik véleményét, nem akartak hallgat­ni azok szavára, nem akartak velük közös úton járni, akkor vajon kikre akartak őri­­entelődni, kikkel akartak tartani? A CSKP egyes vezetői nyilván feltéte­lezték, hogy a nacionalista szenvedélyek felszításával biztosíthatják helyzetük szé­lesebb körű támogatását a lakosság széles rétegei részéről, beleértve a jobboldaliakat, beleértve a szocializmus ellenfeleit is. A szovjet—csehszlovák barátság ellensé­gei kitartóan azt a nézetet terjesztik, mint­ha Csehszlovákia minden „baja" azzal vol­na összefüggésben, hogy fejlődését a leg­utóbbi időkig valamiféle ráerőszakolt „szov­jet típusú szocializmus" irányította volna­ A Szovjetuniónak és Csehszlovákiának különböző az államrendszere, sokban kü­lönböznek a nemzeti kérdés megoldásának formái, nem azonos a népgazdaság irányí­tásának rendszere — írja a Pravda. — Ar­ról beszélni, hogy a csehekre és a szlová­kokra „valamiféle szovjet típusú szocializ­must erőszakoltak rá" nem egyéb rosszin­dulatú provokációnál. Azok az erők, amelyek a CSKP helyze­tét alá akarják aknázni, mindent megtet­tek, hogy úgy tüntessék fel a dolgokat, mintha országaink gazdasági kapcsolatai hátrányosak lennének és nyomasztó terhe­ket rónának Csehszlovákiára. Az ilyenfajta megnyilatkozások egy célt szolgáltak: elő­készíteni a talajt az ország gazdasági éle­tének nyugati irányú átállításához. A Pravda ezután elemzi a szocialista or­szágok közötti gazdasági kapcsolatok ered­ményeit, majd rámutatott arra, hogy ked­vezőtlen színben tüntették fel a Csehszlo­vákia és Szovjetunió közötti kereskedel­met. A Szovjetunió 12 év alatt (IUSB-tól 1968-ig) 17 millió tonna szemesterményt, közel 700 000 tonna gyapotot, 51 millió tonna ásványolajat, stb. szállított Cseh­szlovákiának. Ha Csehszlovákiának ezeket az árukat szabadon átváltható valutáért kellett volna megvásárolnia, ezért össze­sen körülbelül 3,5 milliárd dollárt kellett vona fizetnie. Amennyiben a Szovjetunió áttérne arra, hogy tisztára üzleti alapon bonyolítsa le kereskedelmét Csehszlová­kiával — márpedig Ota Sik, a csehszlovák kormány elnökhelyettese ténylegesen erre orientálódott kritikájában —, ez sok ne­hézséget okozna a csehszlovák népgazda­ságnak. Egyes csehszlovák vezetők megkezdték az ország számos fontos külpolitikai téte­lének, s a Varsói Szerződésből és a Szov­jetunióval kötött kétoldali szerződésből eredő kötelezettségeinek felülvizsgálását. Bizonyos kísérletek történtek arra, hogy csapást mérjenek a Varsói Szerződésre, így például Václav Prchlik, a CSKP Köz­ponti Bizottságának felelős képviselője nyilvánosan síkraszállt a Varsói Szerződés struktúrájának felülvizsgálásáért, s árnyé­kot vetett a politikai tanácskozó testület tevékenységére. Azt lehetett volna várni, a CSKP Központi Bizottságának vezetősége elítéli az ilyen cselekményeket, de ez nem történt meg. Megengedhetetlen, hogy rést üssenek a Varsói Szerződésen. Az ilyen irányvonal ellentétes a Varsói Szerződéshez tartozó összes ország létérdekeivel, beleértve Csehszlovákiát. A Pravda megállapítja, hogy csehszlovák oldalról az ország nyugati határai tényle­gesen nyitva vannak- Az a helyzet alakult ki, hogy a nyugati országokból özönlöttek az imperialista hírszerző szolgálatok diver­­zánsai és kémei Csehszlovákiába. Az impe­rialista ügynököknek lehetőségük nyílt ar­ra, hogy titokban fegyvert juttassanak el csehszlovák területre. A csehszlovák vezetőknek tudomásuk van arról, hogy Nyugat-Németország nem ismeri el az Európában meghúzott határo­kat, változatlanul el akarja ismertetni jo­gát „valamennyi német” képviseletére, to­vábbra is igényt tart Nyugat-Berlinre, s emellett az NSZK kormánya mind a mai napig sem jelentette ki, hogy teljesen le­mond a nukleáris fegyver megszerzéséről, nem nyilatkoztatta ki, hogy a müncheni szerződés kezdettől fogva érvénytelen. En­nek ellenére Csehszlovákiában voltak olyan megnyilvánulások, amelyeknek célja a Nyugat-Németországhoz való közeledés, az NSZK-val való kapcsolatok erősítése volt. Végül a kormány nevében hivatalosan kinyilatkoztatták, hogy Csehszlovákia eu­rópai politikáját sok tekintetben helyzeté­nek kell meghatároznia, annak, hogy Cseh­szlovákia a Szovjetunió és Nyugat-Német­ország között terül el. Figyelmet érdemelnek azok a tények, amelyek a Varsói Szerződéshez tartozó or­szágok csehszlovák területen nemrég meg­tartott törzskari gyakorlatával kapcsolat­ban azt mutatták, hogy Csehszlovákia meg­engedhetetlen magatartást tanúsít a Var­sói Szerződésből számlázó kötelezettségei iránt.. A szocialistaellenes és a jobboldali erők a szovjet katonai alakulatok ottani tartózkodását Csehszlovákia megszállása­ként tüntették fel. Így csak olyan fél járhat el, amely semmibe veszi a szövetségesi kö­telezettségeket. A Varsói Szerződés részt­vevői kénytelenek voltak levonni ebből a megfelelő következtetéseket. Csehszlovákiában lényegében véve ki-­­alakult egy politikai ellenzék, amely céljá­nak tartotta a kapitalista rendszer vissza­állítását — folytatja a Pravda. — Így pél­dául a Néppárt és a Szocialista Párt veze­tősége arról beszélt, hogy ki kell szorítani a kommunista pártot e hatalomból. Meg­kezdte működését, s a Csehszlovák Kom­munista Párt ellen tevékenykedett a Szo­ciáldemokrata Párt. Nyílt ellenforradalmár szervezetet jelentett a „231-eg klub", amelynek élén a régi fasiszta Brodsky, a volt burzsoá tábornok Palecek, továbbá Ramboucek és Cech állt, akiket annak ide­jén egy imperialista kémszolgálat ügynö­keiként kémkedésért elítéltek. „Szó volt egy nyílt ellenforradalmi ál­lamcsíny-kísérletről. Az ellenforradalom csendben, fegyveres konfliktus nélkül igye­kezett hatalomra kerülni, de szem előtt tartott más lehetőségeket is. Az elrejtett fegyverek leleplezésének ismert ténye ar­ról tanúskodik, hogy a reakció nem zárta ki a szocializmus híveivel való fegyveres összetűzés lehetőségét. „Külföldi Katonák Szövetsége” néven létrejött a volt benesi hadsereg tisztjeinek szövetsége. Csehszlo­vákia határain túl, közvetlen közelében el­lenforradalmárok nagy csoportjai gyüle­keztek és egyesültek; egyesek közülük be­hatottak Csehszlovákiába. Fegyver is volt náluk. A Csehszlovákiában történt ellenforra­dalmán szocialistaellenes megnyilvánulá­sok elemzése meggyőzően bizonyítja, hogy e jelenségek nem ösztönösek, hanem rend­kívül szervezettek voltak. Az ellenforra­dalmi célok megvalósítására törekvő em­berek kapcsolatban álltak külföldi kém­szolgálatokkal, külföldi imperialista körök­kel. A szocialista országok kommunista és munkáspártjai mindent megtettek a cseh­szlovák kommunisták, a csehszlovák dolgo­zók támogatására, az események veszedel­mes fordulatának megakadályozására. Az ágesernyői találkozón és a pozsonyi tanács­kozáson a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának képviselői meg­ígérték, hogy megteszik a halaszthatatlan, konkrét intézkedéseket a helyzet stabili­­zálására, a szocialista vívmányok megszi­lárdítására és megvédésére. Ámde Cseh­szlovákia vezető szervei az ágesernyői ta­lálkozó és a pozsonyi tanácskozás után nem tettek semmit az ellenforradalom visszaverésére, a jobboldali, szocialistaelle­­nes erők viszont még jobban fokozták te­vékenységüket." . ............ Az ágesernyői találkozón kitűnt, hogy elhatárolódnak az erők a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságá­nak elnökségében. Amíg az elnökség tag­jainak kisebbsége Alexander Dubcek ve­zetésével nyílt jobboldali opportunista ál­láspont alapján lépett fel, a többség elvi vonalra helyezkedett és kijelentette, hogy határozott harcra van szükség a rekaciós, antiszocialista erők ellen, a rekació megtö­rése ellen. Csakhogy a Csehszlovák Kommunista Párt és a csehszlovák kormány vezetősé­gének jobboldali revíziós elemei meghiú­sították, hogy végrehajtsák az Ágcsernyőn és Pozsonyban létrejött megállapodást, amely szerint meg kell védelmezni a szo­cializmus állásait Csehszlovákiában, har­colni kell az antiszocialista erők ellen, vissza kell verni az imperializmus próbál­kozásait. Ezek az emberek álcázás céljá­ból azt hangoztatták, hogy a szocializmus megvédésére törekszenek, ténylegesen azonban csak időt akartak nyerni és az el­lenforradalom malmára hajtották a vizet. Hitszegő, áruló eljárásuk következtében tényleges veszélybe kerültek a szocialista vívmányok Csehszlovákiában. Csehszlová­kia politikai életének színterére lépett a reakció derékhada. Nemcsak a szocialista demokráciának az az útja került veszélybe, amelyre Csehszlo­vákia népe januárban lépett, hanem a szo­cializmusnak az alapjai, a köztársaság is. A szocialista országok számára teljesen elfogadhatatlan légkör alakult ki. Ebben a helyzetben cselekedni kellett, mégpedig céltudatosan és határozottan, nem veszte­getve az időt. Ezért határozta el a Szov­jetunió, és több más szocialista állam, hogy teljesíti a csehszlovák párt- és állami sze­mélyiségek kérését, hogy a testvéri cseh­szlovák népnek nyújtsanak haladéktalan segítséget, beleértve a fegyveres segítséget is. A Pravda befejezésül hangsúlyozza: A szocializmus védelme Csehszlovákiá­ban nem csupán eme ország népének bel­ső ügye, hanem a világszocializmus állásai védelmének a problémája is. (MTI) Varsányi Péter: Vásárhelyi hagyományok 14 komédia A kecske­­lábas asztal­nál tovább folyt a beszél­getés. — Te Palkó! Ténleg’ lesz komédia? — Arrul prézsmilált Csö­bör angya — válaszolt, mi­közben göndör haját ujjai­val hátra fésülte. — Tudod-e mer’ kérdem? — Ha nem hagy a szó, már’ kibököd. — Ideje mán virtust ten­­ni — tette határozottan Miska öklét az asztalra­—— Megcselekedhettyük. — Mán kifundáltam az egészet — válaszolt Miska, közben koccintottak, mivel a bor tüze serkenti a fortélyt is. — Hát idefigyelj, magam is hallottam, hogy a komé­diába’ betyárok is lesznek. Így mondta Kaszás Lajos Tarjánvvégén. Akár­milyen is lesz a komédia, a Szabó gyereküknek költené végit vetni — hunyorított Miska. — Úgy érted, hogy mink ketten? — Hát nem mondom, gyü­­het segí­­ség is. — Szemrevaló a gondola­tod — válaszolt Palkó —, de hát a dógot’ meg kell rágni, nehogy nadragulya is kerül­­jön az elemózsiába, mer’ nem szeretném, ha vas nyitné a csuklódat... Elég az hozzá, igazi, tava­szi, meleg napsütés öntötte a józsefnapi vásár tarka forgatagát Délutánra a laci­konyhák megteltek lócsiszá­­rokkal, gazdákkal, a kör­nyékbeli tanyák népével. A kikiáltó sorra járta a vásár fontosabb részeit és ezer és ezer bámész fül hallattára tudtul adta a város becses polgárainak és mindenrangú népének, hogy estendőn, ami­kor az Ótemplom harangja hétszer üt, komédia kezdő­dik a népkerti bódéban, ahol betyárokról szól a história. Volt is foganatja, mert mire elütötte ,a. .hetet a­­ nézőtér zsúfolásig megtett-Amolyan bujkálós holdvi­lág volt. A nádas suttogása ilyenkor sejtelmesebb. A két Szabó gyerek a nádasban kí­gyózó utat alaposan ismerte, de nem ártott azért az óva­tosság sem. Gyalogosan cso­bogtak előre a vízben, a lo­vakat maguk mögött vezet­ték. Mert bizony a betyár tudja legjobban, ha a lovát valami baj érné, akkor haj­szálon függne az ő élete is. — Mindent elrendeztél, Miska? — Ahogy kell — válaszolt suttogva a kérdezett. — A lovakat a gunyhónál hagyjuk Ködes Tóbiásnál? — Ott. — Jól lessz-e kitéve? — Egy ág, aminek a le­tört vége a bódénak műtet, ha tiszta a levegő — vála­szolt Miska. Mondom, ment minden, akár a karikacsapás. A bó­détól vagy jó kétszáz lépés­nyire, ahol a náderdő már egészen ritka, leoldotték a csutakra kötött gatyaszárat, megigazították a pörge ka­lapot, tarisznyába rejtették a pisztolyokat és elindultak az oldalsó bejárat felé. Egy fa mögül nádiveréb szólalt meg. Ezt a jelet mind a ketten jól ismerték. Tudták, hogy ez nem lehet más, csak cingár Csarmaz, aki a beavatottak közé tartozott. A fa mögül elő is lépett. — Palkó, Misim — suttog­ta­tik vagytok? — Életnaccságba — vála­szolt kurtán Miska. — Csak két csöndőr van odabent, de amint néztem oket, elég pityókosok­— Mindenki a helyin van? — kérdezte Palkó, amely alatt a beavatottakat kellett érteni. — Akár a parancsolat — Mennyi az idő? — kér­dezte ismét Palkó. — Lehet vagy fertály órá­ja, hogy elütötte a kilencet — válaszolt Csarmaz. — Akkor kezdhettjük — szólt Miska fojtott hangon. Cingár Csarmaz eltűnt a bejáratnál. A két betyár még időzött, mert hamar munka ritkán jó. Néhány perc múl­tán csak azt látták, hogy a két csendőr lóra kap és vág­táznak a Főutca irányába. — No, a két csöndért si­került lóvá tenni — szólt Miska, mer’ Csarmaz komá­ja ászt füttentette nékik, hogy a Szentesi úton vala­mi hintót raboltak ki a Sza­bó gyerekek, oszt’ gyilkos­ság is esett. — Az eszed teremtésit­,­ alaposan rászedted aket! —– kuncogott Palkó. —• Hát, valahin csak kez­­dődni kell a komédiánál!. A betyárság sikerének tit­ka sokszor a pillanaton mú­lik, így esett ez a Szabó gye­rekekkel is. Amint beléptek a nagyérdemű publikum kö­zé, az előadás végét jelző függönyt már húzták, de a tapsvihar még nem zúgott fel. Ez volt az a pillanat, amelyben végigbömbölt Mis­ka markáns hangja: — Aki mozdulni mer, a halál fia! — emelte piszto­lyát a közönség első soraira, ahol a módosak foglaltak helyet. — Amint hallottuk, a betyárokat jádzották. Ve­­gyék eszükbe, hogy­ azok nem a valódiak vólak, mert most jádzunk mink, a Szabó gyerekek. Ami aranyból van, ászt aggyák ide! Koca Kérdő a második sorban ült. Úgy remegett, akár a gyenge kocsonya. Gondolata furton-furt azon kalandozott, hogy kár vol is Szűz-Vargára hallgatni. És különben is ki tudja, lehet, hogy az is mutyizitt ezekkel­ a tűzrevalókkal. Arany zseb­óráját fájó szívvel nyújtotta oda annak az akasztani va­lónak, aki csak a szerencsét­len gazdagokat zsarolja. A másnapi vásárban arról­ peregtek a nyelvek, hogy a bódéban két komédia volt, csakhát az első sorokban több belépti díjat szedtek. ÉRETTSÉGIZETT FI­ÚK! 1968. évben érettségizett vá­rosi fiúkat, 2 éves kikép­zésre felvonó­szerelő ipari tanulónak veszünk fel. Budapesten teljes tanu­lóotthoni ellátást, ösz­töndíjat biztosítunk, je­lentkezéseket kérjük az alábbi címre írásban megküldeni: Gép- és Felvonószerelő­s. Mun­kaügyi U., Bp., VI. szondy u. io®. u. fc. ss Budapesti Őszi Vásár SZEPTEMBER 6-TÓL 16-IG A BUDAPESTI NEMZETKÖZI VÁSÁR TERÜLETÉN ÖRÖMMEL VÁRJA LÁTOGATÓIT! Nyitva reggel 16-től este 8-ig. Az ipar, a kereskedelem és a fogyasztó közönség nagy találkozója. A bemutatott cikkek a helyszínen megvásárolhatók. Divatbemutató: A korszerű háztartás bemutatója, Kozmetika, tanácsadás. Korszerű élelmezési bemutató. Vásárláskor névértékűen beválthatja belépőjegyét az ötlet Reklámszolgálat pavilonjában! Viszontlátásra a Budapesti Oszt Vásáron! Vidéki látogatóink a Vásárigazolványra 33 százalékos utazási kedvezményt kapnak és a vásárt egyszer ingyen meglátogathatják. Felvilágosítás: HUNGERPO Magyar Külkereskedelmi Vásár és Propaganda Iroda, Budapest, XIV., Városliget. Vásárigazolvány beszerezhető a MÁV jegypénztárainál, az IBUSZ menetjegy-irodáknál, a városi és községi tená­csóknál, HL, 89

Next