Csongrád Megyei Hírlap, 1970. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-01 / 204. szám
Kner, Girores«, Magyarország governya múzeumot avattak Gyomán. A Kner család fűdallal egykori kúriájának szobáiból átalakított termekben nyílt meg a róluk elnevezett nyomdamúzeum. A család három nemzedéke élt és alkotott ebben az épületben, amely olyan hatást keltve ékelődik be ennek az alföldi községnek a testébe, mintha — például — Thomas Mann beleírt volna egy oldalt Móricz valamelyik regényébe. A Kner család a múlt század dereka táján telepedett meg ebben a poros alföldi kisközségben, amely ma sem esik még túlságosan messze a világ végétől. A nyomdászdinasztia-alapító még vándorkönyvkötő volt. Fia, Samuel, már elhagyta mesterségjelző szava elől a vándor jelzőt. Aki tőle átvette a szakma stafétabotját, Izidor, könyvnyomdász Gondolom, ő lehetett az, aki már élte-átélte, sőt tudatosan fejlesztette-építette maga körül azt a művészpolgár életformát, amely fia, Imre életében és munkásságában érte el csúcspontját. A korabeli magyar vidéki élet rendkívül kevés kitörési lehetőséggel kecsegtetett. Itt, Gyomán, amely akkoriban vidékibb lehetett még a vidéknél is, a kultúrának egy olyan kis szigete jött létre, amely nemcsak a helyi viszonyoknak nőtt felhőkarcolónyi méretekkel föléje, hanem kiemelkedett az egész ország kulturális szintjéből is. amimre kecses kamaramúzeum termeit járom, el-el- Hollnál időzve a tablóknál, régi nyomdagépeknél, metszett rézkörzeteknél, témáknál, váltig azon töprengek, hogyan sikerülhetett véghezvinni mindazt, amit Knerék megvalósítottak? Hogyan tudták kiépíteni azt a helyes arányt, amely egyensúlyba tartotta az üzletemberi tevékenységet az alkotási vággyal? Mi kellett hozzá? Gondolom, nagyon sok minden. Elsősorban persze hatalmas ambíció, akaraterő, emberi nagyság, alázat, szociális érzék, hazaszeretet, tehetség, sőt művészi tehetség. Hiszen a feneketlen sár, a közöny, a kiskirálykodás, a nyomor, az elmaradottság közegében éltek, alkottak A körülményektől tehát nem remélhettek sem segítséget, sem megértést, sem elismerést. Csak önmagukra hagyatkozhattak. S hogy volt miből meríteniök, azt az jelzi, hogy életművük a honi tipográfia mindmáig meg nem haladott csúcsává magasodott. Nem ismertek fontos és mellékes munkát. A legközönségesebb hivatali nyomtatványt, báli meghívót éppoly tipográfiai ambícióval alkották meg, mint a bibliofilkiadásokat, gyűjtőknek szánt könyveket. Olyan műhely lett tehát a gyomai, ahol minden mozdulatot, a munka minden folyamatát áthatotta az alkotás vágya, a művészi érzék. A dinasztia végül magyar sorsra jutva végeztek úgy, hogy pusztulásában van valami a görög sorstragédiák komorságából is. Imre életét haláltáborban oltották ki. Fia, Mihály, 1945-ben, amikor már végleg megbizonyosodott arról, hogy szülei soha nem térnek vissza, öngyilkos lett. 23 éves volt. S már rövid életében is elkezdte apja művének folytatását. Mills negyedszázad múltával, már modern nyombaépü Iúl Valj let magasodik a Kossuth úton, a család immár múzeummá lett kúriájának tőszomszédságában. A község még kétarcú. A főút mögötti Petőfi utcán még méteres sárban vájnak utat maguknak a kocsikerekek, s a művelődési otthon olyan kívülről, akár egy fészer, udvarán elhagyott, aggregátor és hómaró gép árválkodik, s bent, a nagyteremben, szedett-vedett székek, hasas vaskályha. De Ortutay Gyula, az ünnepségen már arról beszél, hogy erősítenünk és fejlesztenünk kell a vidéki kulturális központokat. — Jól lenne — mondja —, ha itt, Békésben kaphatna otthont az új nyomdászgenerációt képző szakiskola. — Két utcával odébb út épül, gázvezetéket fektetnek. A sziget tehát, amelyet egykor csupán a Kner-ház és -nyomda jelentett, növekszik, nagyobbodik, kezdi magába foglalni a község egész testét. A Kner mlási munkássága ma már kulturális közülről Lorfid, kincs, élő példa, normatíva. De ha van, ha lehet elégtétel számukra, akik itt éltek és alkottak, akkor az szerintem elsősorban az, hogy a község, mint egész, mint emberi közösség, mint az itt élők otthona, kezd fölzárkózni ahhoz az örökséghez, amelyet ez a lobogó lelkesedésű polgárművész-dinasztia hagyományozott a szocialista utókorra. PAPP ZOLTÁN Helytálltak az árvíz elleni védekezés nagy munkájában • Tartalékosok kitüntetése a Szentesen rendezett megyei ünnepségen Nem lehet elfelejteni a Tisza, a Maros és a Kórós háborgását, amikor mármár azt hittük, hogy átszakad a gát Makó alatt, Kramfalván, Maroslelénél, Szegeden vagy a Körös-toroknál. Ezreket szólított akkor a gátakra a veszély, és közülük sokan katonai behívóparancsnak tettek eleget. Heteken át dolgoztak szinte éjjel-nappal a tartalékosok is. A drágán megszerzett győzelem után, a békés munka idején, elérkezett a tömeges helytállás értékelésének és elismerésének az ideje. Most erre szólította a parancs Csongrád megyéből Szentesre mindazokat a tartalékosokat akik annak idején eleget tettek kötelességüknek. Ünnepség zajlott le tegnap, hétfőn délelőtt a szentesi Damjanich laktanyában. Árvízvédelmi emlékéremmel tüntették ki néphadseregünk tartalékos honvédeit, tiszthelyetteseit és tisztjeit, akik az 1970. évi árvízvédelemben részt vettek, a haza hívó szavára. A kiemelkedő helytállást külön is jutalmaztak Honvédelmi miniszterünk több Csongrád megyei tartalékos tisztet előléptetett az árvízvédelemben tanúsított példás magatartásért. A kitüntetett és előléptetett munkások, tsz-tagok, intézményi dolgozók, értelmiségiek névsorát ünnepélyes parancsban hirdették ki. A Polgári Védelem kitüntetettjei Hétfőn délelőtt Szegeden, a megyei tanácsházán ünnepséget rendeztek a Polgári Védelem Csongrád megyei Parancsnokságához tartozó azon hivatásos tisztek, tiszthelyettesek, polgári alkalmazottak tiszteletére, akik az árvízveszély elleni küzdelemben példamutatóan helytálltak. Az ünnepségen részt vett Losonczi Sándor alezredes, a Polgári Védelem Országos Parancsnoksága képviseletében, Török László, a megyei tanács vb elnöke, dr. Kovács Lajos, a megyei pártbizottság osztályvezetője, Őze János alezredes, megyei polgárvédelmi törzsparancsnok. Rajhona Ödön őrnagy, megyei törzsparancsnok-helyettes felolvasta a honvédelmi miniszter parancsát, majd bejelentette, hogy Őze János alezredes a Vörös Csillag Érdemrend kitüntetést kapta, melyet Budapesten vett át. Ezután dr. Paczuk István, a megyei tanács vb elnökhelyettese nyújtotta át a kitüntetéseket. A Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozata kitüntetésben részesült: Kiss József őrnagy (Szentes), Kovács Pál őrnagy (megyei PV- parancsnokság), Rajhona Ödön őrnagy (megyei, Váczi Miklós őrnagy (szegedi járás), Halász József százados (megye), Nagy Sándor százados (megye), Szegedi Balázs főtörzsőrmester (megye). A Haza Szolgálatáért Érdemérem ezüst fokozata kitüntetést kapta: Törökgyörgy József őrnagy (makói járás), Kenéz Pál százados (Hódmezővásárhely). Az Árvízvédelemért érem kitüntetésben részesült: Sarló János őrnagy (Csongrád), Bernáth Gáspár őrnagy (megye), Farkas János őrnagy (szentesi járás), Grausz László százados (megye), Káhlesz Zoltán őrnagy (megye), Lekics Ferenc őrnagy (megye), Szalma Sándor alezredes (Szeged), Szála Ádám őrnagy (Makó), Ungi István őrnagy (megye), Fabulya János törzsőrmester (megye), Kanalas Kálmán főtörzsőrmester (megye), Rajhona Péter őrmester (megye), Botor Imre őrmester (megye), továbbá Abrodolro József (Szeged), Barkányi Margit (megye), Baknicz György (megye), Cserny-Kulin János (Szeged), Jaksa Dénes (megye), Kungyalka Antalné (Makó) polgári alkalmazottak. A Területi Árvízvédelmi Bizottság Emléklapját heten kapták. Ugyancsak a Területi Árvízvédelmi Bizottság oklevélben fejezte ki köszönetét a Polgári Védelem megyei parancsnokságának. Az oklevelet Őze János alezredes vette át. Dr. Paczuk István pohárköszöntőjében a megyei pártbizottság és a megyei tanács végrehajtó bizottsága nevében köszöntötte a kitüntetetteket- hangsúlyozva: a Polgári Védelem tagjai is hozzájárultak lelkiismeretes és szorgalmas munkájukkal ahhoz, hogy a megyénket veszélyeztető árvíz elleni védekezés sikeres volt. A kitüntetettek nevében Kovács Pál őrnagy mondott köszönetet. Városközpont rekonstrukció Kecskeméten A tervek szerint 1971-ben fejezik be az építkezést Kecskemét új városközpontjában. Jelenleg a Megyei Tanács, az MSZMP megyei bizottsága, a KISZ megyei bizottsága és az Alföldi Áruház épületét építik. Képünkön: Az új városközpont eddig elkészült és átadott épületei. (MTI fotó: KS) KEDD, 1970. SZEPTEMBER L -HÍRLAP Hálazászló A néphadsereg köz-ponti tiszthelyettesi iskolája kiváló eredményeiért elnyerte a KISZ Központi Bizottságának zászlaját, melyet ünnepélyes keretek között adtak át Békéscsabán. Ez alkalomból küldöttség utazott Makóról is Békéscsabára, hogy köszönetet mondjon a tiszthelyettesi iskola növendékeinek, akik fáradhatatlanul, erőt nem kímélve védték a Maros gátjait az árvízveszély idején. Többek között nekik is köszönhető, hogy a Makó melletti óriás buzgárt sikerült megfékezni, ezzel megmenteni a várost a pusztító ártok A városi pártbizottság nevében Haluszka Adám kötött szalagot a KISZ KB-től kapott zászlóra. Az Ifjúsági Házban rendezett ünnepségen pedig dr. Forgó István, a városi tanács vb elnöke hálazászlót adományozott Makó lakói megbízásából a központi tiszthelyettesi iskolának. A zászló átadásakor meleg szavakkal köszönte meg az iskola növendékeinek példamutató, áldozatkész munkáját, s tolmácsolta a makóiak háláját, akik sokáig emlékezni fognak a tiszthelyettesi iskola növendékeinek hősi helytállására. A makóiak emlékzászlaján az iskola parancsnoka vette át. Jól vizsgáztak a derekegyháziak Vasárnap üzemi szántóversenyt rendeztek a Derekegyházi Állami Gazdaságban. Ezen tíz traktoros nyolc gumikerekű és két lánctalpas traktorral versenyzett. A jól szervezett és előkészített vetélkedőn valamennyi induló értékes tárgyjutalmat kapott De nemcsak ők jártak jól, hanem az állami birtok is, hiszen a traktorosok bebizonyították, értik a mesterségüket és képesek minőségi munkát végezni. Akadtak olyan traktorosok is, akik saját, házuk építését hagyták ott a verseny idejére, mert nem akartak elmaradni a többiektől, s ezen a kis,üzemi szántási tapasztalatcserén gyarapították szakmai felkészültségüket, tudásukat. A szentesi öregtemetőben véletlnül kerültem tavaly nyáron. Más vidékről való vendégem kéredzkedett oda: valami néprajzi tudósításból tudta, hogy ott kopjafák alá temetkeztek hajdanvolt magyarok, és a kopjafák ma is megvannak, így igaz. Az öregtemetőbe ott sorakoznak a szebbnél szebb faragásé, pusztulásukban is gyönyörű fejfák. Magányosan is, párosan is. Az utóbbiak különböznek egymástól; beszédes formáik egyértelműen közük, hogy alattuk férj-feleség nyugszik, akik valaha egymáshoz tartoztak, holtomiglan, holtodiglan. Szépek 33 öreg kopjafák, de maga a temető elszomorító. Gazos, a besüppedt sírokat nem gondozza senki. Hiszen nincs is, aki gondozná, mert rég meghaltak, akik valaha virágot tűrtek oda, mécset gyújtottak a hantokon. A temetőt elérte a minden temetők sorsa: életének ideje kitelt, halottá vált maga is. Hamarosan fel kell számolni. Pénzkérdés csupán. Merthogy egyszer szükségszerűen ,,szanálják” az öreg temetőt is. Ha nincs senki hozzátartozó, aki átszállíttatná az öreg csontokat, fizetve értük, hát hivatalból gyűjtik össze és temetik tömegsírba valahol. Nem kegyetlenség ez, csupán kényszerűség — az élet nevében. Kell a hely az élőknek. Gyerekkoromnak egy sok játékemlékét őrző, régi, szép temetője, a Bakka-temető helyén — messzi városban, Érsekújvárott volt valamikor — ma már modern városnegyed áll Ki merne vitatni, hogy így helyes? És ki állíthata, hogy a mai főterek helyén nem volt-e valaha temető? Kicsi a föld, temetők fölött jár a lábunk. A fáraók múmiáját őrző piramisokat is homokból ásták ki ideget forgalmi látványosságnak. Az öreg Mádéi bácsi kertje, udvara is négyezeréves koponyákkal volt kirakva, itt, Szövegen, Móra Ferenc idejében. Máder bácsi ijesztgette velük a falu régészethez érzéketlen lakóit, akik fel is akarták jelenteni érte. A koponyákkal a bronzkor kincseit ásták a sírokba valaha, azokból múzeumi tárgyak lettek. A csontokból, az egykori emberek örök életre szánt maradványából, ki tudja mi lett? Mi lesz azokból ezer év múlva, akik ma kerülnek sok ezer forintos síremlék alá? A régiek élelmet, fegyvert, ékszert temettek a halottal, Attila király idei élén még szolgáltat is, hogy szalgulián öt él másvilágon. A keresetijén egyházak a másvilágra már csak a lelket tartják bemenendőnek, testi szükségletek ki ti-'pite -j ével kétezer év óta a temetők nem törődnek. Mindenki tudja, a halottaknak az eleven világ nem adhat többé semmit. Miért épül be hát mégis forintok eze a temetőkbe? — Nem fogja elhinni — mondta a vállalatvezető. — Ma is aláírtam egy számlát, csaknem Ifi ezer túrnéiról szól. Háromszemélyes sírkelel, síremlék. Galam hók, kelyhek, angyalok, tömény giccsparádé. Nem mi tehetünk róla, ezt is higgye el, így jönnek a megrendelők: — Tudják, olyant csináljanak nekünk is, mint Kovácséké. Csak az angyal ne bal-, hanem jobbfelől álljon. És a pénz nem számít. Ahogy a lagziban a cigány vonójába szúrt százassal sem a cigányt tisztelik meg, akik adják, hanem kérkedő önmagukat, éppúgy nem a halott megbecsülése a sokezerbe kerülő síremlék, hanem az élők hivalyó egymásra licitálása. Lássa meg a világ, kik vagyunk, mik vagyunk. Ha Kovácsoknak telik, telik nekünk is. Maeterlinck szép meséje szerint a halottak életrekelnek, valahányszor szeretettel gondol rájuk valaki az élők közül. A sírkertek betonvárainak építői magukra gondolnak, nem halottaikra. Közönségnek, bálnáinknak építkeznek, nem neki!.. Emléküket az aranyozott betűk sem keltik életre. S egyszer azok is a semmibe tűnnek. Beszélik, egyes temetőkben nemcsak helyet, de kész...használt” síremléket is lehet vásárolni, ha a család végképp kihal.. A 11 vvbetűk fölé új márványlap kerül, a khessékelt halottak helyébe jöhetnek az új koporsók. A jölt lemez kesére a hamvasztás és az urna, ami csak kevéske port őriz, fehér hamuvá tisztult maradékát a testnek. Fgyre többen még ezt sem kívánják; végakaratuk szerint hamvaikat virágok, füvek között szórják szét nyomtalanul. Idő telik el, amíg ezt mindenki szépnek és természetesnek találja, ma meg sok ember szenében iszonytató a kép. Inkább választják a földet, temetőkertek szelíd békéjét állítva. Vannak ilyenek is, vannak szép sírok is. Cicoma, mesterkéltség nélkül készülnek. Lényegük az egyszerűség és a gondoskodás arról, hogy a sírt akkor se verje föl gaz, hordja szét szél és eső, ha a más helyre, tavali városba szakadt hozzátartozók nem gondozhatják folyamatosan. Láttam már sima, fekete kőlapot például, rögzítve rajta egy kristálypohár mécsesnek, virágnak. S az ára nem egy lakás ára Van egy kopjafám a szentesi temetőből A szemétdombról emeltem fel a faragott csúcsot. Most a könyvespolcomon emlékeztet rá, hogy múlandó az élet, múlandó a gyász, a halottakért hullatott könny. Gondolok néha arra, aki talán száz esztendőt is a faragott fa tövében pihent. Nem tudom, ki lehetett. De azt tudom, halmla után egy pillanattal mindegy volt neki, hogy ez a faragott kopjafa, vagy a Tadzs Mahal őrzi-e kiszenvedett testét. S mindegy volt neki, már akkor, hogy ma én őrzöm a fejfáját, vogy rántott levest főztek a lángján vándorcigányok. Csak nekem, a még élőnek nem mindegy. ,4 nemes formabc.11 megfaragott, ősi idők hagyományát, jó ízlései őrző fát szívesen tartogatom. Vele őrzöm a halott ismeretlen emlékét is. A betonjain diók, -kelyhek, -angyalok kellenek-e tudjd valakinek, ha egyszer helyükön az anyaföldre számot tart az élet? Csontos Manda tárcája Halálunk után