Csongrád Megyei Hírlap, 1972. április (17. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-08 / 82. szám

mi történt a nagyvilágban?mi történt a nagyvilágban? - mi történt Koszigin Irakban Új olajmező avatásán vett részt Irak szovjet segítséggel ki­épült új olajkitermelő-köz­pontjában, Észak-Rumeilá­­ban pénteken indították út­nak az első nyersolajszállít­mányt. Az ünnepi esemény­nek szemtanúja volt Alek­­szej Koszigin szovjet minisz­terelnök is, aki, mint jelen­tettük, csütörtökön, párt- és kormányküldöttség élén Bagdadba érkezett. A rumeilai olajmező kin­csét már nem a nagy hatal­mú Iraq Petroleum Com­pany termeli ki, hanem az 1962-ben létrehozott nem­zeti olajvállalat, az IMCC. A rumeilai olajkincs kiter­melése és feldolgozása Irak számára az első lépés a nemzeti olajipar megterem­tése felé. Az országban az olajtermelés javát ma még az amerikai, brit, holland, francia kézben levő IPC ad­ja. Eleinte az IPC kapott koncessziót a rumeilai olaj kiaknázására is, de 1961-ben, a haladó bagdadi kormány­zat kisajátította az itteni olajmezőt, az IPC urainak fenyegetőzése ellenére. A Pravda Bagdadba kül­dött tudósítói a lap tegnapi számában emlékeztetnek ar­ra, hogy a nemzeti olajipar kiépítésének feladatát Irak egyedül nehezen lenne ké­pes elvégezni. Ezért van rendkívül nagy jelentősége a szovjet segítségnek. A rumeilai nyersolajjal Irak a Szovjetuniótól és más szocialista országoktól ka­pott kölcsönöket törleszti. Koszigin miniszterelnök csütörtökön, röviddel megér­kezése után Szaddam Husz­­szein Takriti alelnökkel tár­gyalt, majd Al-Bakr elnök­nél tett látogatást. A hivatalos szovjet-iraki tárgyalások ma, szombaton kezdődnek meg. 2 A saigoni kormány feladták Loc Siinh városát Száz kilométerre a dél-vietnami fővárostól súlyos harcok folynak Péntek délelőtt a saigoni kormánycsapatok feladták a fővárostól százhúsz kilomé­terrel északra levő Loc Ninh stratégiai fontosságú várost — jelentették gyors­hírben nyugati hírügynöksé­gek. Loc Ninh feladásával — jegyzi meg a TJP1 ameri­kai hírügynökség — sebezhe­tőbbé vált maga Saigon, a főváros is. Saigon súlyosbo­dó helyzetére utal, hogy a fő­városban és környékén helyi idő szerint 23 órától reggeli 6 óráig kijárási tilalmat ren­deltek el. Csütörtökön és pénteken egyébként Saigon térségében folytak a legkeményebb har­cok. Miként a saigoni had­vezetőség közleményéből ki­tűnik, a felszabadító erők tüzérsége csütörtökön tűz alá vette a fővárostól 52, illetve 30 kilométerrel északra levő Ben Cat és Binh Duong vá­rosát. A települések straté­giai célpontjaira néhány óra alatt, hetven akna és rakéta csapódott. Csütörtökön egész nap foly­tak a harcok Quang Tun tar­tományi székhely környékén is. A saigoni hadsereg elit­egységei a várostól hat kilo­méterrel délnyugatra és négy kilométerrel északra vették fel a harcot az előre­nyomuló felszabadító alaku­latokkal. A kormánycsapatok számá­ra aggasztóvá vált a helyzet Dong Ha városában is. Mint az AFP francia hírügynök­ség közli, a harcok most már mindössze egy kilométerre a város peremétől folynak. Pénteken, a dél-vietnami nemzeti felszabadító erők offenzívájának kilencedik napján, az Egyesült Államok B—52-es stratégiai repülőgé­pei tizennégy hullámban bombázták Dél-Vietnam leg­északibb területeit, Kontum térségét, és a Dél-Vietnam közepén levő magas fennsí­kot Mint az AP hírügynök­ség Quang Triből jelenti, az Egyesült Államok és a saigo­ni hadsereg légiereje csupán Dong Ha körzetében csütör­tökön öt repülőgépet és heli­koptert veszített Lapzártakor érkezett je­lentések szerint a saigoni hadvezetőség pénteken köz­leményben jelentette be, hogy a ,.kommunista csapa­tok” a Mekong folyó delta­­vidékén váratlan támadás­­sorozatokat indítottak, csapá­sokat mérve a milícia állá­saira, a körzeti támaszpon­tokra, a repülőterekre és egész sor település katonai célpontjaira. „Úgy tűnik, hogy a kom­munista csapatok Saigontól délre új offenzívát indítot­tak” — hangoztatja a saigo­ni közlemény. D­él-Vietnam fővárosa, Saigon közelében egymás után ürítik ki a falvakat. Képünkön: egy dél-vietnami paraszt két unokájával az országúton Szovjet—nyugatnémet megállapodás A Szovjetunió és az NSZK kormányai közötti, hosszú le­járatú kereskedelmi és gaz­dasági együttműködési meg­állapodást parafáltak pén­teken Moszkvában. Mint a szovjet fővárosban hivatalo­san közölték, a megállapo­dás aláírására „a felek ál­tal egyeztetett időpontban kerül sor’’. A megállapodáshoz vezető megbeszéléseken — amelyek ezen a héten folytak Moszk­vában — a két ország ke­reskedelmi küldöttségei meg­egyeztek abban, hogy — az 1970. augusztus 12-i szovjet —nyugatnémet szerződéssel összhangban — megfelelő in­tézkedéseket tesznek, hogy kedvező körülményeket te­remtsenek a kétoldalú ke­reskedelem fejlesztése, vala­mint az árucsere-struktúra javítása érdekében. A megállapodásról folyta­tott tárgyalásokon a szovjet küldöttséget Alekszej Man­­zsulo, külkereskedelmi mi­niszterhelyettes, a nyugatné­met küldöttséget Peter Her­mes rendkívüli és meghatal­mazott nagykövet vezette. A dokumentum parafálásánál Nyikolaj Patolicsev szovjet külkereskedelmi miniszter és Joachim Peckert, az NSZK moszkvai ideiglenes ügyvi­vője volt jelen. Ülést tartott a Stilinisztertanncs (Folytatás az 1. oldalról.) feladatait a szocialista munkaverseny irá­nyításában és szervezésében. Előírja, hogy ez irányú munkájukat az illetékes szak­­szervezetek vezető testületeivel együttmű­ködve végezzék. A „Kiváló Vállalat” és a „Kiváló Szö­vetkezet” kitüntetések adományozása az új szabályozás szerint első ízben 1973. má­jus 1-én, a „Minisztertanács—SZOT elnök­sége Vörös Zászlaja” és a „Miniszterta­nács Vörös Zászlaja” kitüntetés adomá­nyozása pedig első alkalommal 1976. au­gusztus 20-án történik. A kormány fel­hívta a minisztereket, az országos hatás­körű szervek vezetőit, valamint felkérte a SZÖVOSZ-t és az OKISZ-t a szükséges intézkedések megtételére. Egyidejűleg fel­kérte a SZOT elnökségét és a KISZ Köz­ponti Bizottságát, hogy a kormányhatáro­zatban foglalt feladatok végrehajtásában működjenek közre. A kormány módosította a közületi szer­vek­­személykocsi-használatának szabályo­zására vonatkozó korábbi jogszabályt. Az állami szervek, intézmények, vállalatok, szövetkezetek személygépkocsi-állományá­nak növelésénél nem érvényesültek eléggé a célszerűség és a takarékos kihasználás elvei. A kormányrendelet értelmében ez év közepétől folyamatosan mintegy felére kell csökkenteni a kizárólag személyszál­lítást szolgáló gépkocsik számát. A csök­kentéssel egyidőben jelentősen szűkítik a személyg­épkocsi használatára jogosító munká­­ívük számát. A csökkentés azon­ban nem érinti a termelést és a szolgál­tatást közvetlenül szolgáló szerviz, okta­tó, taxi, az egészségügyi ellátást biztosító és hasonló feladatokat végző személygép­kocsikat. Mivel az országban a személy­­gépkocsik száma lényegesen megnőtt, ezért indokolt, hogy a magánautókat az állami és a gazdasági feladatok ellátásában az eddiginél jobban hasznosítsák A magán­gépkocsik használatának bővítése érdeké­ben emelkedik a térítési díj. A felszaba­duló gépkocsik­ a taxiforgalomban és a lakosság egyéb szolgáltatásai terén kell felhasználni. A kormány megtárgyalta az egészség­­ügyi miniszternek az állami közegészség­­ügyi és járványügyi felügyeletről szóló előterjesztését. A Minisztertanács a jelen­tést jóváhagyólag tudomásul vette, és a ta­nácstörvénnyel összhangban kormányren­delettel szabályozta a közegészségügyi­járványügyi­­felügyeletet. A volt járási, valamint a megyei városi és kerületi ta­nácsok által fenntartott­­ közegészségügyi­­járványügyi szervezet a jövőben a me­gyei tanács által fenntartott közegészség­ügyi-járványügyi állomás kirendeltsége­­­ként működik. A kormány a járvány­ügyekkel kapcsolatos feladatokat a me­gyei tanács elnökének hatáskörébe utalta. A Minisztertanács meghallgatta a kül­kereskedelmi miniszter tájékoztatóját az ENSZ III. világkereskedelmi konferenciá­jának hazai előkészületeiről és jóváhagy­ta a tanácskozáson részt vevő magyar kül­döttség tevékenységének irányelveit. A kormány ezután egyéb ügyeket tár­gyalt. A szervezés következtében szükségessé vált módosításo­kat rendezi az új jogsza­bály. A most­ elfogadott jogsza­bályban változatlanul érvé­nyesül az a korábbi kor­mányrendelkezés, amely sze­rint az egészségügyi minisz­ter a népgazdaság vala­mennyi ágára kiterjedő, or­szágos felügyeletet gyakorol a közegészségügy-járvány­­ügy fölött, s ezzel kapcso­latban hatósági jogköre van. Ezt a feladatkörét és jogkörét az állami közegész­ségügyi-járványügyi fel­ügyelet útján látja el. A felügyelet helyi szervei a közegészségügyi-járvány­ügyi intézmények, a köz­egészségügyi-járványügyi szolgálat és a közegészség­ügyi-járványügyi kirendelt­ség keretében működnek, s végzik hatósági tevékeny­ségüket. A felügyelőség, il­letve a felügyelő a tanácsi szervezettől független ható­ság, csak a felettes felügye­lőnek van alárendelve. A közegészségügyi-jár­ványügyi munka és a ható­sági tevékenység szorosan összefügg egymással, mert a felügyelők által végzett ha­tósági tevékenység alapjá­ul szolgáló vizsgálatok és más feladatok ellátását az intézményhálózat biztosítja.­­Ez az intézményi (laborató­­riumi) háttér teszi lehetővé számukra a munka szaksze­rű elvégzését, s ad alapot arra, hogy hatósági határo­zatokat hozzanak (például járványveszély, fertőtlenítés, környezeti ártalmak leküz­dése stb.). Fontos elvként érvényesül az új jogszabályban: a la­kosság egészségvédelme, az ember környezetére káros tényezők hatásának csök­kentése, valamint a járvá­nyok megelőzése érdekében szükséges, hogy a felügyelő a helyi érdekek befolyásától mentesen — a közegészség­ügyi-járványügyi feladatok szem előtt tartásával — tudja hatósági tevékenysé­gét végezni. A felügyelet helyi szer­vezete az új szabályozás szerint úgy módosul, hogy a volt járási tanácsok, illetve a megyei városok kerületi tanácsai által fenntartott közegészségügyi-járvány­ügyi szervezet a jövőben a megyei­­ tanácshoz tartozó közegészségügyi-járvány­­ügyi állomás kirendeltsége­ként működik. Az átszervezés szükséges­ségét és helyességét tá­masztja alá egyébként az is, hogy a megyék, illetve me­gyei városok nagy többségé­ben — a megyei tanács­ok határozata alapján — a jog­szabályban meghatározott szervezeti keretek között — a KÖJÁL kirendeltségeként — igen jól működnek a köz­egészségügyi-járványügyi intézmények és felügyelősé­gek. Jelenleg négy megyei vá­rosban — Debrecen, Mis­kolc, Pécs, Szeged — mű­ködik megyei városi KÖ­JÁL. Az elmúlt évben ala­kult Győr megyei városban KÖJÁL-t nem létesítettek, gazdasági és szakmai meg­gondolások alapján. Nem indokolt megalakítani a jö­vőben létesülő új megyei városokban sem, hiszen azo­kat már eddig is a megle­vő megyei intézmények lát­ták el. Ennek megfelelően Győr és a jövőben megala­kuló megyei városok köz­egészségügyi-járványügyi szervezete a városokéval azonos formában működik majd. A meglevő megyei városi KÖJÁL-okat pedig — a szükséges feltételek megteremtése után — be­olvasztják a megyei KÖ­­JÁL-ba. Az új jogszabály a ta­nácstörvény rendelkezései­vel összhangban szabályozza a kinevezési jogosultságot, mégpedig úgy, hogy a köz­egészségügyi-járványügyi felügyelők kinevezéséhez a felettes szerv részére nem hozzájárulást, hanem­­ véle­mény­ezési jogot biztosít. Az új kormányrendelet olyan feladatokat is tartal­maz, amelyeket a közegész­­ségügyi-járványügyi szervek eddig is elláttak, azonban jogszabály azokat nem rendezte. Így például jár­vány, járványveszély meg­állapítása, a szükséges in­tézkedések meghatározása. A rendelet egyes, járvány­üggyel kapcsolatos feladato­kat (például karantén, részé­re szükséges épületek igény­­bevétele, tömeglátogatottsá­­gú intézmények működésé­nek szüneteltetése, súlyos járványveszély esetén), a megyei tanács elnökének hatáskörébe utal. Új jogszabály a közegészségügyi felügyeletről A tanácsokról szóló 1971. sí szerveket — hivatalokat rosok kerületeiben működő évi 1. törvény megszüntette — hoztak létre. Ezzel össze- közegészségügyi­ járvány­­a járási tanácsokat, és a függésben kellett intézkedni ügyi szervezet, amelynek megyei városok kerületi tag arról, hová tartozzék a járd­ az ottani tanácsok voltak a­nácsait, helyettük igazgatá­­sokban, illetve a megyei vá- gazdái, fenntartói. Az át­ Franciaország­i népszavazás előtt ÚJSÁGHÍR: Javában folynak az április 23-ra kitűzött népszavazás előkészületei Franciaországban. K­ét hét múlva, április­­is 23-án, a szocialisták vi­szont a szavazástól való tar­­tózkodásra kérték fel csu­­pán híveiket. A két állás­­pont közötti különbség egye­­sek szerint abból követke­zik, hogy a francia kommu­nisták Közös Piac-ellenesek, míg a szocialisták Közös Pi­ac-barátok. Tény, hogy a szocialisták Közös Piac -ba­rátok és -támogatók voltak kezdettől fogva. A kommu­nista párt sem ellensége azonban a Közös Piacnak: elismeri a társulás realitá­sait. Meggyőződése viszont, hogy azt új, gazdasági és szociális tartalommal kell megtölteni: meg kell szaba­dítani a nagytőke uralmá­tól, demokratizálni kell in­tézményeit és megkülönböz­tetés nélkül gazdasági együttműködésre kell tö­rekedni minden európai or­szággal. Pompidou azonban egy atlanti (tehát: NATO) jellegű szabadkereskedelmi övezet irányába tereli a Közös Piac fejlődését, ez pedig alapvetően ellenkezik Franciaország érdekeivel Ezért foglal tehát állást­­, kommunista párt a „némá­tnél való szavazás mellett. A népszavazás tehát a francia kormány ma­nővere. Nem kötelezi semmire sem a Pompidou­­rendszert, sem a Közös Pi­ac többi országát,­ nem old meg semmi problémát és csak a kormány reklámcél­jait szolgálja. A „nem!”­­szavazatok viszont a francia dolgozó tömegek alapvető álláspontját és érdekeit fe­jezik ki. 23-án népszavazás lesz Franciaország­­­­ban. Ekkor csaknem 40 mil­­l­ió, szavazati joggal rendül­­i kezd állampolgár kifejezésre­­ juttathatja azzal kapcsola­tos álláspontját: helyesli, vagy elveti a Közös Piac tagállamainak hatról tízre történő emelését? Az e kérdésben történő ál­lásfoglalás az első pillanat­ban logikusnak tűnik: ma­­j­duk a francia választók döntsék el, hogy beleegyez-­­ nek-e a négy új jelentkező,­­ Anglia, Dánia, Írország és Norvégia felvételébe a Kö­zös Piac tagállamai közé. Ha azonban figyelembe vesz­­szük, hogy a francia kor­mány az elmúlt év második felében folytatott tárgyalá­sokon már hivatalosan is hozzájárult az említett or­szágok belépéséhez a Közös Piacba, nyilvánvalóvá válik, hogy ennek a népszavazás­nak más célja van. Másfél év múlva ugyanis parlamenti választásokra ke­rül sor Franciaországban. A hatalmon levő Pompidou­­rendszer most elérkezettnek látta az időt, hogy propagan­dájában megkísérelje meg­győzni a franciákat arról, hogy változatlanul „de Gaulle szellemében vezeti az országot, amely gazdaságilag megerősödött, nemzetközi te­kintélye növekedett, így te­hát minden rendben van Franciaországban”. Annál is inkább most akarja erről meggyőzni Pompidou és mi­niszterelnöke, Chaban-Del­­mas a közvéleményt, mert a baloldal két legerősebb párt­ja, a kommunista párt és a szocialista párt már javában dolgozik egy baloldali kor­mányprogramon, amelyet majd a választások előtt tesz közzé. A népszavazással e program kidolgozását tehát akadályozni lehet, arról nem is szólva, hogy a népszava­zással kapcsolatos állásfog­lalás ellentéteket idéz elő a kommunisták és a szocia­listák között. A kommunista párt ugyanis arra szólította fel a franciákat, sza­vazzanak „nem!”-mel áprt­ PERÉNYI ISTVÁN Lapzártakor­­ érkezett­­ je­lentés szerint Jean Jacques Schreiber, a Radikális Párt elnöke igennel való szava­zásra szólította fel pártja tagjait. Párizsi hírek szerint Schreiber azért határozott így, hogy tagja lehessen a belátható időn belül újjáala­kuló francia kormánynak". SZOMBAT, 1973. ÁPRILIS 1.

Next