Csongrád Megyei Hírlap, 1972. június (17. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-25 / 148. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK­ csatin MEGYEI * Vásárhelyi kiadás MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA A csongrádi Tisza-hídnál ki türelmesen, ki türel­metlenül áll a csongrádi híd leeresztett sorompója előtt, hogy majd a túloldalra jut­hasson, miközben furcsa szavakkal illeti az építéssel kapcsolatban levő személyek „ismerőseit” is. A minap is végighallgat­tuk a várakozókat. Az egyik gépkocsivezetőnek tárgyalás­ra kellett menni, a másik taxival jött Pest felől, a har­madik egy kivágott újság­cikkel jött felénk, mutatva, hogy 11 és 12 között átenge­dik a forgalmat. Még nem volt dél, de változatlanul ő is hangoskodott. Nos, kedves gépkocsiveze­tők és utasai. A hídnak el kell készülnie, mielőbb. Amint sokan látták is, dol­goznak rajta­­folyamatosan. Képünk készítésekor ötvenen siettek lerakni a sínt és a pallókat, hogy 11 és 12 kö­zött is át tudjanak kelni rajta a gépkocsik és a vo­nat utasai, a munkások nem pihentek addig, amíg a so­rompó előtt várakozók eset­leg erre gondoltak, sőt va­lamennyien izzadságukat tö­­rölgették, amikor levonultak a pályáról és átadták mun­kahelyüket a gépkocsiknak, akik még a mentőnek is csak nagy üggyel bajjal adtak helyet. Nos nem lehetne mindezt türelmesebben és udvariasabban végigcsinálni? Egyébként az egészhez csak annyit, hogy a távo­labbról jövőknek világosan és érthetően jelzi a KRESZ, hogy a csongrádi hídon dol­goznak. Szöveg és kép: ZELMAN FERENC Mf«L­A­r T Au A­f * 29. ÉVFOLYAM, 18. SZÁM 1972. június 25., vasárnap MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDENNAP. HÉTKÖZNAP 8, VASÁRNAP 12 OLDALON Ára: 1 forint Címünk: Szeged, Sajtóház, Magyar Tanácsköztársaság útja 10. szám Őszibarack-szállítmányok a tucatnyi megyébe­n Megkezdődött az export Ausztriába és az NDK-ba Alig tíz napja ért be a ko­brai őszibarack megyénk ho­mokföldjein, és a Szövetke­zetek Csongrád megyei Ér­tékesítő Központja eddig már csaknem száz vagonnal forgalmazott. Tucatnyi me­gye kéri és várja az illa­tos gyümölcsöt. Főleg azok­ban a városokban van nagy keletje, ahol valamilyen or­szágos rendezvényt — mint például a hajdúsági lovas­napok — tartanak. A leg­nagyobb fogyasztó természe­tesen most is a főváros. Jelentést kaptunk az ex­port megindulásáról is.­­ Szombaton osztrák megren­delésre egy hűtővagont rak­tak meg a szegedi tranzit­telepen. Ma pedig a Német Demokratikus Köztársaságba küldenek két vagonban mintegy százharminc mázsát. Az osztrákok régebben Olaszországtól vásároltak, és tavaly kértek először minta­küldeményt, kóstolták meg a Szatymaz környéki őszi­barackot. Bizonyára meg­kedvelték, mert az idén már jelentős mennyiséget vásá­rolnak az egész idényben. A tegnapi szállítmány hétfőn reggel kerül a bécsi üzletek­be. Gondosan csomagolják a tranzittelepeken a gyümöl­csöt, a HUNGAROFRUCT vállalat címkéivel díszített rekeszeket az őszibarack formájához igazodó rugal­mas műanyaggal ,,bélelik’’, hogy a hosszú úton se szen­vedjen minőségi károsodást a fák ízletes termése. A jövő héten „lefut” a korai Mayflower fajta, és utána a Napsugár, a Bár­sonypír, az Aranycsillag és egyéb sárga húsú fajták gyümölcseit­­ szüretelik. Ausztriába szombaton egy vagon sárgabarackot is szál­lítottak. Aktívaülés Szegeden A Magyar Szocialista Munkáspárt Csongrád me­gyei Bizottsága szombaton délelőtt a Szeged városi pártbizottság székházának előadói nagytermében aktí­vaülést tartott. Az aktíván­­részt vettek a megye, a me­­­­gye városai és járásai párt-és állami szerveinek fzunta­­cionáriusai, valamint az üzemek, vállalatok, intézmé­nyek párt- és gazdasági ve­zetői. Az aktívaülés előadó­ját, Komócsin Zoltán elv­társat, a Politikai Bizottság tagját, a Központi Bizottság titkárát Győri Imre elvtárs,­­ a Központi Bizottság tagja, a megyei pártbizottság első titkára üdvözölte, aki a KB június 14—15-i ülésének ha­tározata alapján tájékoztat­ta az aktívan részt vevőket a nemzetközi helyzet idősze­rű kérdéseiről. Az értek­ezlet Győri elho­­társ zárszavával ért véget. Új pótkocsik a HÓDGÉP-nél Az üzemrészekben az idei gyártási kötelezettségek tel­jesítéséért dolgoznak, a ke­reskedelmi szakemberek azonban már többnyire 1971- ra gondolnak a Hódmező­vásárhelyi Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalatnál. S ez így termé­szetes, hiszen a termelési biztonságot nem kis mér­tékben az időben megkötött szállítási szerződések jelen­tik minden gyárban. A hagyományos, jól be­vált termékek mellett­­jó né­hány újdonságot is ajánla­nak a HÓDGÉP-nél a jövő esztendőre. Ezek közül minden való­színűség szerint a hid­raulikával változtat­ható platómagasság­a, billenős pótkocsik aratják majd a legnagyobb sikert. Különösen jól alkalmazha­tók ezek vasúti kocsik rako­dásánál, ahol lényegében a rakodógép szerepét is betöl­tik. Sok jel vall arra is, hogy több évi kísérletezés után sorozatgyártmány lesz az egytengelyes pótkocsik különböző típusaiból is. Az öt tonna teherbírású után­futókat és az öt, illetve nyolc köbméter folyadék befoga­dására alkalmas, ugyancsak egytengelyes pótkocsikat el­sősorban nagy vonóerejét traktorokhoz ajánlják a gyá­riak. Sorozatgyártmány lesz jö­vőre az első, nagy teherbí­rású magyar pótkocsi is. A 12 tonna anyag szállí­tására alkalmas kocsiszek­rényt három tengelyre sze­relik, s a maga nemében ez is újdonság. A gyáriak számítása szerint a slágertermék mégis az az egytengelyes, öt köbméteres tartálykocsi lesz, amelyre közvetlenül a talajba juttató adaptert szerkesztettek, s így a folyékony­ szervestrá­gyákat külön munkaráfordí­tás nélkül a felszín alá üríti. Diplomaosztó ünnepség a tanárképző főiskolán A Szegedi Tanárképző Fő­iskola tegnap délelőtt ren­dezte Szegeden, a Szabad­ság Filmszínházban diplo­maosztó ünnepségét, amelyen többi között megjelent Mik­­lósvári Sándor, a Művelődés­­ügyi Minisztérium pedagó­gusképző osztályának veze­tője, és dr. Szalontai Jó­zsef, a megyei tanács mű­velődésügyi osztályának ve­zetője is. Az ünnepélyes alkalomhoz illően feldíszített teremben Bor Pál főigazgató-helyettes köszöntötte a végzős hallga­tókat, majd Hegedűs And­rás főigazgató mondott ün­nepi beszédet, és osztotta ki a diplomákat. Hegedűs András ünnepi beszédében saját sorsának példáival világította meg a p­edagógushivatás lényegét; figyelmeztetett arra az örök igazságra, hogy az igazi ta­nár egész pályáján tanít­vány is marad egyben. Ezt követően a főigazgató az új általános iskolai tanároknak átadta a diplomát, és kézfo­gással a pedagógusok száz­ezres táborába fogadta őket. A diploma átvétele után Miklósvári Sándor a minisztérium nevében kö­szöntötte a végzett tanáro­kat. Javuló szolgáltatás Algyőn Boldizsár Ferenc korelnök vezetésével tartotta meg szombaton ülését Algyő nagyközség tanácsa. Két beszámolót vi­tattak meg a tanácstagok. Szarka Imre ügyvezető elnök az ÁFÉSZ tevékenységé­ről, a kiskereskedelem, a vendéglátás és a szolgáltatás helyzetéről, valamint a há­lózatfejlesztési tervekről­, míg dr. Szögi Zoltán vb-titkár a szakigazgatási szerv első fokú hatósági munkájáról tájékoz­tatta a testületet. A 28 éves múltra visszatekintő fogyasz­tási és értékesítő szövetkezet 28 üzlete, vendéglátói egysége üzemeltetésével szol­gálja a nagyközség lakosságát. A tanács­tagok megítélése szerint is jó az ellátás alapvető élelmiszerekből és húsféleségek­ből, több lehetne viszont a zöldség és a gyümölcs, és a töltelékáru. A község la­kói nagyra értékelik, hogy az ÁFÉSZ az áruellátás további javítására törekszik. Kereseti lehetőséget jelent, hogy ez év­től a szövetkezet felvásárol erdei, vízi és mezei melléktermékeket is, mint csiga, béka, gyógynövény, pióca stb. A tavalyi 823 ezer forinthoz viszonyítva, az idén 1,2 millió forinttal­ számolnak, 300 ezer forint­ értékben zöldséget vásárol meg a község lakóitól az ÁFÉSZ, míg a többi összegben tojás, nyúl, vágógalamb, csiga stb. felvá­sárlása szerepel. Közel 400 ezer forint be­vételt jelent az ÁFÉSZ tervében a házhoz­­­szállítás. A szolgáltatás bővítését szolgál­ja az a terv, hogy még ez év során meg­szervezik a Patyolat felvevőhelyét a köz­ségben. Korszerű új üzlet épül a Vásárhelyi utcában, itt majd élelmiszereket és hús­árukat vásárolhatnak az algyőiek. . A la­kosság jobb ellátását szolgálja majd az az­­­­új üzlet is, ahol a háztartási és egyéb villamos gépeket garanciálisan és azon túl is javítják. MAI TÉMÁNK Több ré szét egymáshoz í ki a mindennapok ese­ményeinek zajlásában nemcsak nyitott szem­mel, hanem „nyitott” füllel is jár, keserű tapasztalatok­ra tesz szert. Az emberek egymással történő érintke­zésében lépten-nyomon vala­mi nyugtalanító — s egyben elkeserítő — hangvételre fi­gyelhet fel. Hiányzik e „mi­­ni”-párbeszédekből az egy­más iránti tisztelet, a jóin­dulat, ügyes-bajos dolgaink­ban a segítőszándék és az­­együttérzés — az, hogy egy­másért, és nem egymás ellen vagyunk e glóbuszon. Azt hiszem, senkinek sem kell mindezt tényekkel bi­zonyítani, hiszen saját ta­pasztalatainak tárházából mindenki idézhetne ezernyi esetet. A tisztviselő kelletlen arccal dobja ki ablakocská­ján a hivatalos iratot, az el­adónak szava sincs, hogy a keresett cikkből mikorra várható az újabb szállít­mány, az orvos is magyará­zat nélkül nyújtja át a re­ceptet, fittyet sem vetve ar­ra, hogy betege csak szereti­ne tudni valamit állapotáról, a kapott gyógyszer használa­táról. Még elképesztőbb az egészen fiatalok egymás köz­ti érintkezésének eldurvulá­sa­­,a nyomdafestéket nem tűrő triviális szavak valami „menő” epitheton ornans­­ként illeszkednek stílusukba Tapasztalható a végtelen türelmetlenség, a figyelmet­lenség, a lekezelő magatartás és a­ fölényes kioktatás fia­­talok-öregek közt. N­em kevésbé bosszantó az együttélés íratlan törvényeinek gyakori megsértése — a rádió vagy tv éjszakai böm­böltetése, a részegek ordítozása, vagy a postai levelesládák tartal­mának megsemmisítése —jó viccként — egy még égő ci­garettavéggel, vagy a zebrán, közlekedő gyalogosok rioga­tása száguldó gépkocsival. Mi végre tesszük mindezt? Nem vitatható, hogy élet­ritmusunk az utóbbi évti­zedekben hallatlan mérték­ben felgyorsult. Ha három, kezünk volna, mindhárom­nak volna dolga. Ki tagadja, hogy mindennapjainkban akadnak nehézségek is — családi és munkahelyi egy­aránt. Ám a mindezzel járó idegfeszültség sem adhat magyarázatot az emberek egymás közti, érintkezésének ilyen fokú megromlására. Hiszen, aki ebben a pilla­natban megsért valakit, a következő pillanatban már a sértett ő lehet. Nem is hi­vatkozom ezúttal arra, hogy bizonyos munkakörökben a fizetés az ügyfelekkel, a vá­sárlókkal, a páciensekkel va­ló foglalkozásért jár. A humánum nevében: több jó szót egymás­hoz! Nem alázatossá­got, nem talpnyalást, nem negédeskedést. Embert meg­illető megbecsülést, tisztele­tet és segítőkészséget; — az egymás közti érintkezésnek olyan formáját, amely egy szocialista társadalom min­den tagját megilleti. Türel­metlenséget a hibák, de ne a személyek ellen. Hiszen köztudott, hogy jó szóval hegyek mozdíthatók meg, míg az egymás iránti tiszte­let hiánya kellemetlen tár­sadalmi közérzethez vezet. Kinek van erre szüksége? SZABÓ ENDRE A

Next