Csongrád Megyei Hírlap, 1972. július (17. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-01 / 153. szám

mi történt a nagyvilágban? — mi történt a nagyvilágban? — mi történt a nagyvilágban? Derűlátás Simlában KÉT HÉT múlva Nixon visszatér a párizsi tárgyalóasztalhoz A bombázás és elaknásítás folytatódik Nixon elnök csütörtökön bejelentette, hogy az Egyesült Államok két hét múlva, július 13-án visszatér a párizsi tárgyaló­­asztalhoz. Nem jelölte meg azonban az Észak-Vietnam elleni harci cselekmények befejezésének időpontját, vagy feltételét, és ugyancsak teljesen homályban hagyta az amerikai csapatok teljes kivonásának határidejét. A tévében is közvetített sajtóértekezlet 44 percig tartott, és a legtöbb kérdés a vietnami háborúra vonatkozott. Nixon nem volt hajlandó elkötelezni magát a bombázások és a VDK kikötői elarknésítá­­sának leállítása mellett. Jelezte, hogy az Egyesült Államok folytatja észak bombá­zását és fenntartja az aknaszárat, mert ez­zel akar nyomást gyakorolni a VDK-ra az „érdemi tárgyalások" és az amerikai fog­lyok szabadon bocsátása érdekében Ugyanakkor kijelentette, hogy egy perccel sem akarja tovább­­folytatni a bombázáso­kat, mint szükséges’’ a megfelelő béke­feltételek kikényszerítéséhez. Megismételte azt a májusi javaslatát is, hogy egy álta­lános indokínai tűzszünet és az amerikai foglyok szabadon bocsátásának­­fejében négy hónapon belül kivonja az összes amerikai csapatokat Vietnamból. A háború pedig — szerinte — január 20-ig, az újabb elnöki periódus megkez­déséig befejeződhet, „ha a kommunisták, hajlandók komolyan tárgyalni”. Más kérdésekre válaszolva Nixon ta­gadta, hogy­­az amerikai repülők bombáz­ták Észak-Vietnam gátrendszereit és duz­zasztóit. Elismerte, hogy Lavelle tábornok, a Vietnamban állomásozó amerikai légi­erő volt parancsnoka önkényesen is haj­tott végre bombázásokat Észak-Vietnam­ban, de jóváhagyta a főparancsnokság döntését, hogy ezért csak leváltás, és nem hadbíróság jár. Más világpolitikai kérdésekről szólva Nixon méltatta a Moszkvában aláírt fegy­verkorlátozási egyezmények jelentőségét, de nyomban hozzáfűzte, hogy a további SALT-tárgyalások sikeréért újabb áldoza­tokat kell hozni az egyezmények által nem érintett új fegyverfajták létrehozásával. Az elnök csak röviden érintett belpoli­tikai problémákat és ennek során elismer­te, hogy a munkanélküliség magas ará­nyát nem sikerült olyan ütemben csök­kenteni, mint ahogyan a kormányzat sze­rette volna, viszont az inflációt szerinte felére mérsékelték. Végül teljes bizalmát nyilvánította ki Agnew alelnök Iránt, viszont hozzátette: csak a köztársaságpárti elnökjelölő kon­venció előtt jelentik be, hogy a következő periódusra ő lesz-e az alelnökjelölt. Az indiai—pakisztáni csúcs­értekezlet napirendjét kidol­gozó küldöttségek elhalasz­tották péntek délelőttre ter­vezett tanácskozásukat, mi­vel váratlanul kórházba kel­lett szállítani D. P. Dhart, az indiai külügyminisztéri­um politikai tervezési cso­portjának elnökét, az indiai küldöttség egyik vezetőjét. A politikust szívpanaszokkal vitték kórháziba. Indira Gandhi indiai mi­niszterelnök és Al Bhutto pakisztáni elnök csütörtök esti közös vacsorájáról rész­letek nem szivárogtak ki, en­nek ellenére indiai hivatalos személyiségek —­ a UPI je­lentése szerint — a munka­­vacsorán folytatott tárgyalás után derűlátóan nyilatkoz­tak a csúcstalálkozó esélyei­ről. Az áprilisban kidolgozott előzetes napirendet ugyan soha nem hozták nyilvános­ságra, de nyugati hírügynök­­ségek tudni vélik, hogy a megtárgyalandó témák közé felvették a kashmiri kérdést és a decemberi háború fog­lyainak problémáját. A tárgyalásokon az alap­vető probléma az, hogy az indiaiak szeretnék a kérdé­seket összef­üggéseikben meg­vitatni, míg a pakisztániak egyenként akarnak a témák­ról tárgyalni. Úgy tudják, hogy ezen a szemléleti kü­lönbségen kívül más nézetel­térések is felvetődtek. Az in­diai küldöttség — diplomá­ciai körök értesülése szerint — szeretné elérni, hogy a pakisztáni elnök valamilyen formában tegyen ígéretet a kialakult demarkációs vona­lak tiszteletben tartására. Közös nyilatkozat az SZKP és az Indiai KP tárgyalásairól Június 20-a és 28-a között a Szovjetunióban tárgyaláso­kat folytattak a Szovjetunió Kommunista Pártjának és az Indiai Kommunista Pártnak a képviselői. Az SZKP küldöttségét Le­­onyid Brezsnyev főtitkár, az IKP küldöttségét Sirpad Amrit Dangeen, az Orszá­gos Tanács elnöke vezette. A tárgyalásokról közös nyilatkozatot adtak ki, amely megállapítja, hogy a kom­munista és munkáspártok 1969. évi tanácskozása után a nemzetközi munkásmozga­lom tovább szilárdult. Meg­erősödött az imperialistael­lenes és demokratikus erők egysége a világbéke, a biz­tonság, a nemzeti független­­ség megteremtéséért vívott harcban. A két párt képvi­selői több politikai és elmé­leti problémáról tárgyaltak, és közös következtetésekre jutottak. A közös nyilatkozat végül rámutat, hogy az SZKP és az IKP közötti eszmecsere megerősítette a testvérpár­tok közötti találkozóik hasz­nosságát, és megmutatta, hogy azok a nemzetközi kommunista mozgalom tö­mörítését segítik elő,é­s po­litikai tapasztalatukkal köl­csönösen gazdagítják a test­vérpártokat. „Kék könyv” —­ A tokiói külügyminisz­térium pénteken „Kék köny­vet” tett közzé a japán dip­lomáciáról. — A nyilvános­ságra hozatal előtt a jelen­tést jóváhagyták a kormány pénteki ülésén. A „Kék könyv” szerint az elmúlt év radikális változá­sokat hozott a világpolitiká­ban. Japán szerepe gazda­sági befolyásának növekedé­sével párhuzamosan fokozó­dott a nemzetközi színtéren. A jelentés a japán diplomá­cia legsürgetőbb feladatának a Kínai Népköztársasággal való kapcsolatok normalizá­lását tartja. Ami a japán—amerikai vi­szonyt illeti, a „Kék könyv” szerzői hangsúlyozzák: a két ország közötti szoros kap­csolat minden más országgal való kapcsolatnál fontosabb Japán számára. Japán, amel­lett, hogy hagyományos fegy­verekben fejleszti védelmi kapacitását, továbbra is az Egyesült Államok nukleáris védelmére támaszkodik. Ép­pen ezért a japán—amerikai biztonsági szerződés fenn­tartása elengedhetetlen. A japán külügyminiszté­rium állást foglal a japán— szovjet kapcsolatok fejlesz­tése mellett, mindenekelőtt a kereskedelem, a gazdaság, a kultúra, a tudomány­ és a technoló­gia területein. Kitűnő lehetőségek Új munkahely, magas kereset! Még biztosíthatja helyét a Szegedi Házgyárban Nagy létszámban alkalmazunk szakképzetten férfi dolgozókat a akiket modern gépsoraink kezelésére betanítunk és részükre magas kereseti lehetőséget biztosítunk PEL VÉSTÜNK TOVÁBBÁ PEREZ SZAKMUNKÁSOKAT AZ ALÁBBI SZAKMÁKBAN: gép- és szerkezeti lakatos víz-, fűtésszerelő, bádogos villanyszerelő festő gumijavító elektroműszerész hegesztő vasszerelő asztalos kőműves híddarukezelő könnyű- és nehézgépkezelő A nehéz fizikai munkát korszerű gépek helyettesítik. 44 órás munkahét, szabad szombat, ingyenes munkaruha, kedvezményes étkezés, vidéki dolgozóinknak modern munkásszállodánkban szállást biztosítunk. Vidékről bejáró dolgozóinknak kedvezményes fizetés, m­ellett naponkénti hazaszállítást biztosítunk. Jelentkezni lehet: Házgyár, Szeged, Budapesti út 6. HK 390 2 - Milnesia is rajtra kész.« Csütörtökön akár »el is kezdődhetett volna az 1972. évi nyári olimpia -t- ötven­nyolc nappal a hivatalos megnyitó előtt Karl Merz, az olimpiai létesítmények igazgatója ünnepélyes kere­tek között átadta Willi Dau­­ménak, az NSZK Olimpiai Bizottsága és az Olimpiai Szervező Bizottság elnökének az olimpiai létesítmények szimbolikus kulcsát. Az átadó ünnepségen töb­bek között megjelent Willy Brandt, az NSZK kancellár­ja, aki beszédében többek között kijelentette: „Az olimpia kitűnő alkalmat nyújt az NSZK-na­k annak bebizonyítására, hogy a bé­keszerető emberiség táborá­hoz tartozik”. Az olimpiai létesítmények hűen tükrözik a modern épí­tőművészet legújabb irány­zatait. Az építkezések egyik legfontosabb alapanyaga az üveg, az acél és a műanyag volt. A tervezők a látványos külsőségek mellett a nézők, újságírók és tisztviselők ké­nyelmét is biztosították. " SZOMBAT, 1972. JÚLIUS 1.

Next