Csongrád Megyei Hírlap, 1973. március (18. évfolyam, 50-75. szám)

1973-03-23 / 69. szám

A Német Szocialista Egy­­ségpárt Központi Bizottságá­nak meghívására Óvári Mik­lós, IV. MSZ LMP Központi Bizottságának titkára és Ka­tona István, a Központi Bi­zottság tagja, a KB osztály­vezetője csütörtökön baráti látogatásra a Német Demok­ratikus Köztársaságba érke­zett. * Tudor Ionescu, a román békebizottság elnöke a No­­bel-békedíjat odaítélő bi­zottsághoz intézett táviratá­ban hangsúlyozta, a román békebizottság támogatja azt a szovjet javaslatot, hogy Jo­­szip Broz Tito , jugoszláv köztársasági elnöknek ítéljék az 1973. évi Nobel-békedíjat. * Befejeződött a Duna Bi­zottság Budapesten tartott 31. évi rendes közgyűlése. Az ülésszak munkájában a tag­országok (Ausztria, Bulgária, Csehszlovákia,­­Jugoszlávia, Magyarország, Románia és a Szovjetunió) nagykövetei és az NSZK közlekedési mi­nisztériumának a szakértői vettek részt. A közgyűlés el­fogadta a bizottság 1974. márciusáig szóló munkater­vét és meghatározta a soron következő feladatokat. A francia fővárosban csü­törtökön folytatódtak a viet­nami békemegállapodás tel­jesítésével kapcsolatos tár­gyalások. Megtartották a dél-vietnami felek második konzultációs tanácskozását, valamint az Egyesült Álla­mok és a VDK gazdasági vegyes bizottságának harma­dik ülését. * 2 Biztosítjuk az életszínvonal tervezett emelését Fock Jenő válasza a kormánybeszámolóval kapcsolatban elhangzott felszólalásokra Fock Jenő a vitában el­hangzott felszólalásokra adott válaszának bevezető­jében köszönetet mondott a kormány beszámolójával kapcsolatban az elhangzott észrevételekért, hasznos ki­egészítésekért. Örömünkre szolgál — folytatta —, hogy az itt felszólalt képviselő elvtársak elismeréssel be­széltek a vezetés erőfeszíté­seiről. Nem mondhatom, hogy örülünk annak, hogy sok kritikát kaptunk, de amikor az első „keserűsé­gen” túl vagyunk, rájövünk arra, hogy valamennyi kri­tikai észrevétel hasznos volt, s ha van is benne hibaszá­zalék, az nem több, mint amennyi a kormány munká­jában van. (Derültség.) Ezután emlékeztetett, arra, hogy a felszólalók szinte ki­vétel nélkül megemlítették: a kormány tevékenységét a X. kongresszus határozatai és a Központi Bizottság múlt év novemberi határo­zata szabja meg, s a kor­mány ennek megfelelően dolgozik. A kormány tagjai ugyanúgy a népből származ­nak, mint a képviselő elv­társak, munkájukban ugyan­úgy elkövethetnek hibákat. Sok szó esett a felszólalások­ban arról, hogy tapasztal­ható önzés, önteltség, az egészséges helyi érdekek képviselete mellett egészség­telen lokálpatriotizmus és van lélektelen ügyintézés is. Úgy érzem, ha bármelyik fa­lusi tanácsnál, bármelyik minisztériumban vagy főha­tóságnál ilyesmivel találko­zunk, mindezért tulajdon­képpen itt, a parlament szí­ne előtt a kormány is fele­lős. Utalt Fock Jenő arra, hogy a képviselők az oktatásra, a közművelődésre vonatkozó jogos igények kapcsán kér­ték a kormány intézkedését. Látjuk a problémákat — fűzte hozzá a Miniszterta­nács elnöke —, de minden jogos kérést és kívánságot ebben az évben, sőt a mos­tani ötéves terv időszakában sem tudunk teljesíteni. Az igényeknek az idén kisebb, 1974—75-ben valamivel na­gyobb részét tudjuk majd kielégíteni, valódi megoldást azonban csak az ötödik öt­éves tervben tudunk biztosí­tani. A kormány 1973-ra 125 millió forint céljellegű hitelt bocsát pótlólagosan a taná­csok rendelkezésére, általá­nos iskolai felszerelések és szemléltető eszközök beszer­zésére. Ebből 64,5 millió fo­rintot már eleve az átlagos­nál rosszabb helyzetben levő két megyének juttatunk. Kitért arra, hogy az el­múlt időszakban a beruhá­zási munka javult. Az át­gondolt intézkedések hatásá­ra mérséklődött a beruházá­sok korábban egészségtelenül gyors üteme, fokozódott a beruházások koncentráltsága. A beruházásokat illetően a kormány elvileg továbbra is az 1972-ben és az idei év­ben kialakult tendenciák folytatására törekszik, bár azt is akarjuk, hogy a vásárlóknak megfelelő vá­laszték álljon rendelkezésé­re. A kormán­y nevében ismé­telten szeretném hangsúlyoz­ni: az árszínvonal-emelke­dés ellenére is biztosítani fogjuk, hogy ebben az évben terveinknek megfelelően emelkedjék a dolgozók élet­­színvonala. Ehhez még any­­nyit: a tervezett 3,6 százalé­kos árszínvonal-növekedés úgy alakul ki, hogy a köz­pontilag elhatározott és vég­rehajtott áremelés a tavalyi­hoz képest 1,9—2 százalékkal növeli az árszínvonalat, és azzal számolunk, hogy év közben ezt a szabad árak — különféle okok következté­ben — 1,6—1,7 százalékkal növelhetik. A központi áremelések el­határozott mértékére a párt szava garancia; a szabad árak említett mértékének meghaladása ellen ped­ig két biztosíték van. Az egyik, hogy a kormány a párthatá­rozatnak ezt a részét is be­tartja, és betartatja. A má­sik pedig a rendelkezésre ál­ló tartalék, hogy legyen mi­hez nyúlni. Az árszínvonal tehát az említett magasabb mértékben semmiképpen sem növekedhet, a tervezett élet­színvonalat pedig minden­képpen biztosítanunk kell. édesanyák részére a soron kívüli munkaidő-csökkentés. Kitért a miniszterelnök ar­ra, hogy végeredményben a szülők, az édesanyák egyéni megítélésétől függ, akarnak-e gyermeket, és hányat. Külön­féle fogamzásgátló szerek vannak forgalomban, s ha a szülők úgy döntenek, hogy nem vállalják a gyermeket, ezt belátásukra kell bízni. A kormánynak azonban ugyan­ilyen fontos a nemzet egész­séges továbbfejlődését célzó egyenletes születési arány­­szám fenntartása. — Munkánk középpontjá­ban az anyaság megbecsülé­se, a gyermekáldás és a ne­velés, a család intézményé­nek védelme és erősítése áll — hangoztatta. — Meg kell értetnünk az egész társada­lommal, hogy a gyermek hoz­zátartozik a teljesebb, a tar­talmasabb emberi élethez. Nem tűrhetjük, hogy kellő felvilágosítás híján a művi vetélés súlyosan veszélyeztes­se a nők és az új nemzedék egészségét, megfossza a nő­ket örökszép hivatásuktól, a gyermekáldástól — mondot­ta nagy taps közben. Hozzá­fűzte: senkinek sincs szándé­kában visszaállítani a koráb­bi szigorú adminisztratív in­tézkedéseket, azonban a nők egészségvédelme érdeké­ben sor kerülhet valamilyen intézkedésre. Az állami lakás­építés meggyor­sítása A környezetvédelemmel kapcsolatos észrevételekre adott válaszai után Fock Je­nő rátért a lakásépítéssel kapcsolatos kérdésekre. Elmondotta, hogy az álla­mi lakásépítkezések gyorsí­tására a kormány progra­mot dolgozott ki, s rövidesen határozatot hoz arról is, hogy támogatja Budapesten és az öt kiemelt nagyváros­ban a telepszerű állami, il­letve tanácsi lakások építését. Gondot fordítanak arra is, hogy a lakásokkal egyidő­­ben megépüljenek az óvodák, a bölcsődék és az egyéb kom­munális létesítmények. Az állami szervek — hangsú­lyozta a Minisztertanács el­nöke — olyan mértékben adnak segítséget az ilyen akciókhoz, amilyen mérték­ben a helyi szervek erőfeszí­téseket tesznek saját dolgo­zóik lakásigényének kielégí­tésére. Meggyőződésünk — han­goztatta —, hogy a gazdasági vezetők, a párt- és a szak­­szervezetek gondoskodása újabb lehetőségeket tárhat fel a munkáscsaládok lakás­gondjainak megoldására. A közműfejlesztés néhány kérdése után szólt a tanácsok múlt évi gazdálkodásának eredményeiről, megemlítve, hogy a tanácsok 1972-ben összesen 880 millió forint többletbevételt, értek el, kö­rülbelül kétszeresét a meg­előző évinek. Több képviselő szólt a kedvezőtlen termelési adott­ságú termelőszövetkezetekről — gondjaikkal a kormány is foglalkozik. A vita során a Minisztertanács hasznos ja­vaslat­okat, kapott: ne az árak támogatásában, hanem inkább a művelésiág-váltás­­hoz adjanak hosszabb lejára­tú hitelt, vagy segítséget. E kettő ötvözése az — mon­­dotta Fock Jenő —, ami cél­ravezető. Bízom abban, hogy a ma­gyar nép —­smerve a kor­mány programját — egysége­sen sorakozik pártunk, kor­mányunk mögé, hogy tovább haladhassunk a szocializmus építésének útján, tovább gazdagodjék szeretett hazánk, elégedetten, boldogan éljen a dolgozó népünk — fejezte be válaszát Fock Jenő. Néhány szó az árkérdésről Szólt Fock Jenő a kön­nyűiparról, s ezen belül a textil- és textilruházati ipar, valamint a bőr- és a cipő­ipar rekonstrukciójáról. Eb­ben az ötéves tervben össze­sen 18 milliárd forintot for­dítunk ebben az ágazatban a rekonstrukcióra. Folya­matban van a bútor-, a nyomda- és papíripar re­konstrukciója is. A mostani ötéves tervben nem fejező­dik be a könnyűipar re­konstrukciója, a teljes vég­rehajtásért a következő öt­éves tervidőszakban is to­vábbi erőfeszítéseket kell tenni. A bútoriparral kapcsolat­ban megjegyezte: annyi és olyan sokféle bútort gyár­tunk, hogy értékesítési gon­dok mutatkoznak. Ezt a vá­sárlók azért nem érzékelik, mert a belkereskedelem — s itt Fock Jenő hozzátette — úgy is mondható, hogy nem készültünk fel a bútoripar ilyen gyors felfutására, és a belkereskedelem nem tudja bemutatni, hogy milyen bú­toraink vannak. Pedig ez fontos és megoldandó fel­adat.­­ Válasza következő részé­ben arról beszélt, hogy az árkérdések mindig érzéke­nyen érintik a lakosságot. Különösen így van ez az idén, amikor — mint előre bejelentettük — az eddiginél jobban fog növekedni az ár­­színvonal. Az előző négy év­ben az évi 2 százalékot sem érte el az árszínvonal-növe­kedés. Tavaly elérte a 3 szá­zalékot, s az idén 3,8 száza­lékról beszélünk. Ismétel­ten kijelenthetem: a maga­sabb árszínvonal-növekedés ellenére az idei évre terve­zett — a múlt évinél maga­sabb — életszínvonalat a párt és a kormányzat bizto­sítani fogja. Az életszínvo­nalnak két fő összetevője van: a nominálbérek emel­kedése, és az árszínvonal alakulása. Az idei évre szó­ló béremelést lényegében már végrehajtottuk, kisebb kiiga­zítások azonban még itt is lehetségesek az év végéig. Végrehajtottuk a központi áremelést is, s néhány köz­ponti árcsökkentő intézkedés van még hátra ez évben. — Alapvetően az árstabili­tás hívei vagyunk. Ugyanak­ A cél: a születési arány javítása Részletesen foglalkozott a népszaporodás problémáját érintő felszólalásokkal. Rá­mutatott, hogy ebben a kér­désben erőteljes társadalmi összefogásra, szemléletválto­zásra is szükség van. Nem­zetünk egészséges továbbfej­lődéséhez a kívánatos szüle­tési arány­a 17—18 ezrelék lenne. E cél elérésére a kor­mány eddig is számos szo­ciális, gazdasági és egyéb in* * tézkedést tett, s tervez a to­vábbiakban is, önmagában azonban mindez kevés. A családi pótlék, a gyermek­­gondozási segély, s az egyéb intézkedések alkalmasak ar­ra, hogy egy-két­ ezrelékkel növeljék a születési arány­­számot, de — mint az eddi­gi tapasztalatok tanúsítják­­— tartós javulást, nem biztosí­tanak. Helyes a törekvés, hogy a többgyermekes csalá­dokat lakáshoz kell juttatni, gondoskodni kell megfelelő számú bölcsődéről, óvodáról, de ugyanilyen fontos az em­lített intézmények fenntar­tása, szakképzett nedagógus­­g£rda, gondozószemélyzet biztosítása stb. Fokozni kell a terhes anyák, a családosok megbe­csülését, s részükre különfé­le kedvezményeket kell biz­tosítani. Ilyen lehet példá­ul a többgyermekes dolgozó Ismét Ludvik Svob Cseh­szlovákia elnöke A Csehszlovák Szövetség­ Gyűlés két­ házának, a Népi és Nemzeti Kamarának a Prágai Várban csütörtökön délelőtt megtartott, együttes ülésen a képviselők titkos szavazással, egyhangúlag Ludvik Svoboda hadseregtá­bornokot, Csehszlovákia Kommunista Pártja Közpon­ti Bizottsága elnökségének tagját választották meg újabb ötéves időszakra a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság elnökének. A választás eredményét Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkárára és Lubomír St­rougal kormányfő jelen­tette be Ludvik Svobodának, aki ezután letette a hivatali esküt. Németh Károly beszéde (Folytatás az 1. oldalról.A­dományban és a kultúrában, amely kedvez a tehetségnek és ösztönöz az alkotó mun­kára. Hazánk és népünk a haladásnak és a jólétnek is­mét magasabb fokára jutott. Ez szocialista rendszerünk nagy vívmánya, dolgozó né­pünk munkájának eredmé­nye, s erről emelt fővel ad­hatunk számot az ország legmagasabb fórumán is.­­ Együttes munkánk eredményeit összegezni kö­zös kötelességünk. Úgy gon­dolom, jogos az örömünk és büszkeségünk, hogy fejlődik az ország, gyarapszik min­den megye, falu és város. Ezt azért is hangsúlyozom, mert időnként azt tapasztal­ja az ember, hogy valamiféle divat, a bátorság mércéje csak a gondokról, hibákról szólni. A valóságos gondok őszinte feltárása a mi viszo­nyaink között nem a bátor­ság körébe tartozik: eredmé­nyeink és hibáink egyolda­lú le-, vagy túlbecsülése el­lentétes politikánk realizmu­sával. — Örülni kell mindannak, amivel gyarapodtunk és őszintén felháborodni azért, amit nem teljesítettünk, amit megtehettünk volna, de elmulasztottunk. Attól lesz több az eredményünk és ke­vesebb a gondunk, ha az in­dokolt felháborodásunkat al­kotó cselekvés követi, ha mindenki a maga közvetlen környezetében, a maga he­lyén állandóan érzi, hogy a szocializmus építésének ügye rajta is múlik. A felelősség érzése az a biztos mérce, amely a határvonalat jelen­ti a demagógia és a termé­keny, előrevivő bírálat kö­zött. — Változatlan törekvé­sünk, hogy fogjon össze min­denki — kommunista és pártonkívüli —, aki szívén viseli a nép sorsát. Ennek tartalma: a személyes és együttes felelősségünk a szo­cializmus felépítéséért. Ezt kell szolgálni a szocialista demokráciának az eddigiek­nél is jobban, nagyobb ha­tékonysággal. Ebben olyan erő van, ame­lyet pótolni semmi mással nem lehet. Ezért jogos az igény, hogy akinek a dolgo­zók bizalma hatalmat adott, az felelősséggel viselje, en­nek szellemében cselekedjen, ne tekintse tehernek a szo­cialista demokráciát, mert a döntés és a végrehajtás is et­től lesz jobb.. A mi demok­ráciánk azért szocialista, mert valóságos jogokat ad, és alapja a becsülettel, tisz­tességgel végzett munka. Fontos, hogy az anyagi ér­dekeltség elvét következete­sen érvényesítsük, a jobb munka megbecsülése a díja­zásban is kifejeződjék, s — ettől elválaszthatatlanul — ugyanilyen fontos az is, hogy az erkölcsi ösztönzés szere­pét növeltük. Tudjuk, hogy az embereknek kell a ló, az elismerő szó. Feladatunk, hogy olyan társadalmi köz­­rondolgsrtást teremtünk, amelyben a közösségért, a társadalomért­ végzett 16 munka a legfőbb értékmérő, nemzeti jövedelemből Ezt társadalmi méretben telje­sítettük és a továbbiakban ma erre törekszünk.­­ A Központi Bizottság megállapította, hogy az utóbbi két évben is tovább javultak társadalmunk va­lamennyi dolgozó osztályá­nak és rétegének életkörül­ményei. De a nagyüzemi munkásság életszínvonala el­maradt más társadalmi ré­tegek életszínvonalának fej­lődésétől. Ezt korrigálta az a központi béremelés is, ame­lyet a kormány a szakszer­vezetekkel egyetértésben március elsejétől életbe lép­tetett. Ezt az intézkedést köz­véleményünk indokoltnak és igazságosnak tartja, és az is, mert az ország legfejlettebb termelőerőivel dolgozó nagy­üzemi munkásság bér- és jö­vedelemszintje nem marad­hat el más társadalmi ré­tegek színvonalától.­­ A nagyüzemi munkások indokolt béremelése nem a többi dolgozó réteg rovására történt. Az életszínvonal­emelkedéséből tartósan nem maradt és nem is maradhat ki a lakosság egyetlen jelen­tős rétege sem. A szocializ­mus lényege, hogy társadal­mi méretű jólétet teremt­sünk. — A párt és a kormány — közvéleményünkkel együtt — számon tartja a jogos igé­nyeket. Ezek kielégítése le­hetőségeinktől, közös mun­kánk eredményességétől függ. Igényeink természete-­ sen mindig nagyobbak, mint a lehetőségeink. Ebben is egységesek vagyunk. Dönte­ni azonban csak reálisan sza­bad, nem pedig az óhajok szerint. Számon tartjuk a jogos igényeket . Amit népgazdaságunk fejlesztéséért és társadalmi viszonyaink magasabb szín­vonaláért teszünk és ten­nünk kell, annak célja, hogy tovább javítsuk népünk ölel­és munkakörülményeit. Mun­kásosztályunk, dolgozó né­pünk több mint­ másfél év­tizede tapasztalja: pártunk és kormányunk következetes abban, hogy a szocializmus építésével, a nemzeti jöve­delem növekedésével együtt járjon az életszínvonal rendszeres emelkedése. S hogy ez nemcsak elv, hanem megvalósult gyakorlat, azt ,a statisztikai adatok mellett dolgozó népünk tra­nsztalat­i igazolják. Mindig megtéttük az életszínvonalat növelő in­tézkedéseket, amikor annak anyagi alapjait megterem­tettük. Az a célunk, hogy társadalmunk dolgozó osztá­lyai és rétegei arányosan ré­szesüljenek a megtermelt Hogy felelőősségről van szó ? Pártunk és kormá­nyunk társadalmi érdekből cselekszik, amikor azzal is védi az életszínvonalat, hogy szigorúan ügyel a vásárló­erő és az árualap egyensú­lyára, a forint stabilitására. Közvéleményünket sokat foglalkoztatja az árak emel­kedése. Gondja ez a pártve­zetésnek és a kormánynak is.­­»— — Kormányunk számos eredményes intézkedést tett a Központi Bizottság állás­foglalásában megfogalmazott árstabilitás érdekében, az ál­lamháztartás egyensúlyának megteremtésére. Népünk meg­értését és bizalmát igazolja, hogy a szükségessé vált ár­emelések bejelentése — bár két hónappal megelőzte a végrehajtást — nem okozott zavart, a kereskedelmi for­galomban. Joggal mondhat­juk, hogy a lakosság — bár nem örült az áremeléseknek — magatartásával bizonyí­totta: osztozik a kormány­zás felelősségében. Ez a bi­­zalom azonban növeli a kor­mány, az árellenőrző szervek és valamenyiünk felelőssé­gét, azért, hogy a fogyasztói árszínvonal ne haladja meg a tervezett mértéket.­­ Ezt a felelősséget mind­­azoknak vállalniok kell, akik a termelés, a kereskedelem irányításában, vagy más olyan területen dolgoznak, hogy szerepük van az árak alakításában. Intézkedéseink hatására csökken az indoko­latlan áremelések száma, de a lakosság joggal háborodik fel akkor is, ha áremelke­déssel minőségpontok formá­jában találkozik. Biztosítani kell az árak ellenőrzésének az utóbbi időben tapasztalt folyamatosságát és szigorú­ságát. El kell érnünk, hogy se indokolatlan áremeléssel, se minőségrontással ne le­hessen nyereséget növelni. Ez is feltétele annak, hogy köz­véleményünk jobban megért­se árpoli­tikánkat, amely fontos része l-'n működő r a - ’ t n ■. ,'i pl rá ny f­­­ást rendsze­rünknél­. Németh Károly eru'ár ' • • ■ - k' tte!'ő tantesv.-V-s-'ás jelen­tőségével, majd így fejezte be beszédét: — A kormány beszámoló­jával egyetértek, az MSZMP Központi Bizottsága nevében elfogadom és elfogadásra ajánlom. PÉNTEK, 4973. MÁRCIUS 71­.

Next