Csongrád Megyei Hírlap, 1973. július (18. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-15 / 164. szám
Sok a tej, vagy kevés? Emlékszünk még? Annak idején, amidőn a kormány a hízott sertés felvásárlási árait rendezte, a mezőgazdaság lényegében két év alatt teljesítette a negyedik ötéves terv végére kitűzött programot. Igaz, hogy — főleg állategészségügyi okok miatt — tavaly és az idei esztendő elején némi hullámvölgy állott elő a sertéstenyésztésben, -hizlalásban, de a termelési görbe már ismét erőteljesen felfelé ível. Vajon ezzel a helyzettel kell most számolni a szarvasmarha-tenyésztésben és a tejtermelésben is? Az első jelek örvendetesen erre utalnak. Napi 40 ezer literrel több Az 1025/1972. (VII. 30.) sz., a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztését biztosító minisztertanácsi határozat csak az idén január 1-ével lépett hatályba, s most — alig hat hónapal a start után — egyedül a Csongrád megyei Tejipari Vállalat naponta közel 40 ezer liter tejjel vásárol többet, mint a múlt év hasonló időszakában. A többlet az esztendő végére elérheti, sőt meghaladhatja öszszesen az egymillió litert is. A kedves olvasó már sejtheti, miről esik itt szó a következőkben. Ismét ránktörtek a „bőség” gondjai. Bár sok korszerű tejipari nagyüzemet építettünk az utolsó évtizedben, s mégis, a mezőgazdasági tejtermelés mögül hiányzik a megfelelő ipari, kereskedelmi háttér. A napi 100 ezer liter tej feldolgozására tervezett Szegedi Tejüzem máris naponta 28— 30 ezer literrel kap több tejet, mint amennyivel rendes körülmények között elbír. Rendelet van rá, hogy valamennyi felkínált, elfogadható minőségű tejet meg kell vásárolnia. Ezt a szabályt mostanáig betartotta és a jövőben sincs szándékában másként cselekedni. Az érem másik, már nem annyira szép oldala, hogy a lakosság tej- és tejtermékfogyasztása ugyanakkor — ellentétben a várakozással, legalábbis átmenetileg — jelentősen csökkent. A tavalyi esztendőhöz viszonyítva megyénkben most 95 százalék körüli. Pedig a program szerint a jelenlegi egy főre jutó évi tejfogyasztást 123 literről 1975-ig 134-re kell emelni, ami még mindig lényegesen alacsonyabb táplálkozás-élettani tekintetben a kívánatos mennyiségnél. Ezzel csak a 12. helyen lennénk az európai országok tejfogyasztási ranglistáján. Csupenszki István, a Csongrád megyei Tejipari Vállalat igazgatója és Lengyel Mihály felvásárlási, termelési osztályvezető arról tájékoztattak ugyanakkor, hogy az eladatlan tejipari termékek felhalmozódását és a fogyasztást illetően korántsem Csongrád megyében a legkedvezőtlenebb a helyzet. Különösen a vajfogyasztás esett vissza. Ennek szinte váratlanul erős konkurenciája támadt. A növényolajipari vállalatok sokat és kitartó következetességgel reklámozott RAMA és Liga margarinjában. (E vonatkozásban alighanem van mit tanulni a tejiparnak a konkurenciától.) A Csongrád megyei Tejipari Vállalat azonban keresi már, s bizonyosan meg is találja a megfelelő eszközöket ahhoz, hogy kijusson a „kutyaszorítóból”. Átmenetileg kazeint gyártanak az igen tekintélyes napi tejfeleslegből. Ennek azonban tartós piaca itthon, sem külföldön nincs. Régebben is ipari ragasztóként volt keresett a tejkazein, mostanára azonban az olcsó és lényegesen jobb műgyanták már teljesen kiszorították ebből a pozícióból. Konzervipari kísérletek folynak jelenleg, hogy ezt az élelmezéstudományi tekintetben is értékes tejfehérjét tartós húskészítmények javítására használják fel. Ez azonban teljes siker esetén sem fogja megoldani a tejipar gondjait. Összefogás és termékskálabővítés Az igazgató egész sor folyamatban levő és készülő intézkedésről szólott, amelyektől javulást remélnek, de sok az olyan akadály is, melyek leküzdésére széles körű összefogásra van szükség az ipar és a mezőgazdaság részéről. Első számú lehetőségnek tekintik a tej- és tejtermékskála bővítését, valamint a falusi lakosság tejellátásának megszervezését, intézményes kereskedelmi biztosítását. Miután mi, magyarok még mindig hagyományosan zsírevők vagyunk, a közeljövőben megkezdik a magasabb zsírtartalmú tejtermékek gyártását. Például a 16 százalékos zsírtartalmú tejföl mellett 25 százalék tejzsírt tartalmazó tejfölt is forgalomba hoznak. Tapasztalták, hogy túróféleségeket azért nem fogyasztják szívesen az emberek, mert szárazak, soványak ezek a készítmények. Most változtatnak rajta. Továbbá, a már-már magyar betegség, az elhízás ellen is javasolnak valamit: a fogyókúrázók számára 1,3 százalékos zsírtartalmú fehérjegazdag tejet is adnak a közfogyasztásnak. Természetesen alacsonyabb áron. Újdonság az is, hogy De Siera néven új sajtkülönlegesség gyártását kezdik meg. Ebből jelentős export is kínálkozik. A falusi lakosság tejszükségletének kielégítését illetően azonban már nehezebb a helyzet. Az ÁFÉSZ-ek üzlethálózata — a kevés kivételt leszámítva — továbbra sem fogadja olyan mennyiségben a friss tejet, amilyen mértékben azt a helyi fogyasztók igényelnék. Nincsenek hűtőpultok, s ha vannak is, ezeket a sokkal magasabb haszonkulccsal értékesíthető szeszes és üdítő italok foglalják el elsősorban. Például, amíg kólát lehet hűteni, addig tejnek hűtőládában, hűtőpultban alig jut hely a falusi boltokban. Pedig nem törvényszerű ez. A Kistelek és Vidéke ÁFÉSZ a fogyasztók érdekeit szolgáló élelmezéstudományi szempontból is jó üzletpolitikája dicséretes. Itt ugyanis vannak már korszerű kereskedelmi hűtőberendezések a tej számára is. Az eredmény: napi 600-ról csakhamar 1300 liter fölé nőtt a nyerstejfogyasztás a községben. Ezt anövekedési ütemet figyelték meg a szövetkezeti kereskedelméről szintén jó hírű Mórahalmon és Zákányszéken is. Tehát óriásiak még a fehér foltok a fahl tejellátásában. Kereskedelmi hűtőpultokat azonban a tejipar nem tud vásárolni az ÁFÉSZ-ek számára. Saját nélkülözhetetlen beruházásaihoz is kevés a pénze. Az ÁFÉSZ-ek is pénzhiányra hivatkoznak. Talán kedvező beruházási hitelfeltételek segíthetnének. Joggal bírálták a megyei tejipart amiatt is, hogy nem jut mindenhová elegendő polypakkos tej, főleg a félliteres csomagolású hiányozik. Szegeden most folynak a harmadik HM—30-as töltőautomata üzemi próbát, mely óránként 2400 félliteres polypakkot tud készíteni. Ilyen gépet kapott most a szentesi üzem is, amelyen mindkét méretben annyi fóliás tejet tudnak hamarosan gyártani, amennyi az egész szentesi térség szükségletét felülmúlja majd. A tej igazán gazdaságos felhasználásának egyik legfontosabb biztosítéka a hazai tejporipar megteremtése lenne. A kormány a közelmúltban fogadta el a MÉM javaslatát egy nagy kapacitású tejporgyár berendezéseinek az NDK-ból való megvásárlására. Ez a gyár azonban nem holnap, s még csak nem is holnapután kezdi meg a termelést. S mi történjék addig? A változás gondjai Az ipar szorult helyzetében elsősorban a mezőgazdaságtól várja a segítséget. Lévén, hogy változott a helyzet. Amíg ugyanis egy évvel ezelőtt jószerével mindenki csak tejszínt akart értékesíteni, most meg — amikor már az új árak dominálnak — a legtöbb tsz csakis friss tejet értékesít. Az állami segítséggel épült napi 4—5 ezer liter tej feldolgozására alkalmas szövetkezeti tejházakban viszont állnak a fölözőgépek. Pedig az ipar 1,5 százalékos gyártási veszteséget is hajlandó lenne már téríteni, ha nem kellene a több tízezer liter folyadékot elfuvarozni a gazdaságokból, s csak a tiszta tejszín érkezne az üzembe. Nem oly régen még harc folyt a sovány tejért, hogy azt a gazdaságok takarmányozási célokra fordíthassák. Ma nem kell a sovány tej, pedig az ipar mér realitásokon alapuló gazdaságossági számításokat is közreadott. Ezek szerint például az itatásos borjúnevelésben az importból származó T-18. kiegészítő használata egy borjú 70 takarmányozási napjára 11571 forint kiadást igényel. Mindez változatlan súlygyarapodás mellett 812 forintra csökkenne, ha 12 kilogrammnyi Laktin tejszínpótlóval együtt 400 liter sovány tejet használnának fel az üzemek. Ez azonban a munka átszervezését, bizonyos értelemben nagyobb szakmai felelősséget igényelne. Eddig már több gazdaság — legutóbb a bordányi Munkásőr Tsz — levélben jelentette be, hogy továbbra nem kíván a háztáji gazdaságok fejgyűjtésével és értékesítésével foglalkozni. Mert ez a vállalkozás részükre nem eléggé nyereséges. A vállalat által szúrópróba alapján elvégzett 15 vizsgálat adatai szerint 100 liter háztáji tejre jutó tiszta szövetkezeti nyereség jelenleg 34 és 120 forint között változik. Ez is jóval több a tavalyinál, amikor 100 literenként 5 és 85 forint között mozgott a nyereségskála. Amit azért — a népgazdasági érdeken túlmenően — a szövetkezet vezetőinek is figyelembe kellene venniök. Már csak a kibontakozás, a továbblépés érdekében is! CSÉPI JÓZSEF 4- Huzalhengermű épül Ózdon Az Ózdi kohászati üzemek bővítésére 300 ezer tonna évi kapacitású új huzalhengerművet építenek Ózdon. A 3 milliárd forintos költséggel épülő létesítmény létrehozásában 18 hazai és 3 külföldi vállalat vesz részt. Az új hengermű 1975-ben kezd termelni. Képünkön szerelik az úgynevezett buga téri darupályát. Az ártámogatás hatására Szőlő telepítési, rekonstrukciós program megyénkben Évek óta csökken vidékünkön a termőszőlők területe. Csupán 1970 óta 11 ezer 400 hektárról 10 ezer 600 hektárra apadt a megművelt szőlősök aránya és különösen Csongrád, Bokros környékén, valamint a szegedi járás községeiben vágtak ki, hagytak gondozatlanul nagy táblákat. A gazdaságok az alacsony hozamokkal, a nagy termelési ráfordításokkal indokolják az ágazat visszaesését. A termésátlagokkal valóban nem lehet dicsekedni, mert 1970-ben 20,5 mázsa, a következő évben 24,2, míg tavaly 28,1 mázsa vol a megye közös gazdaságainak hektáronkénti átlaghozama. A ráfordítások viszont legalább 30 mázsás felüli termés esetén térülnek meg, de ekkor még nincs jövedelem. Nos, a számok tanúsága szerint ezt a termésszintet még nem érték el a megye közös gazdaságai, míg az állami gazdaságokban már túljutottak a 60 mázsás átlaghozamon. Több helyen elérték a 100 mázsás hektáronkénti termést is, amely a nagyüzemi telepítéseknél a termelési célkitűzéshez tartozik. A hagyományos telepítésű szőlők műveléséhez magas önköltség kellett, mert többnyire kézi erőre szorult az állomány művelése, növényvédelme, a termés betakarítása. Márpedig a sűrű soros, a kézi művelésre telepített táblák vannak túlsúlyban a megyénkben, megérett tehát az idő az ágazat rekonstrukciójára, a telepítések korszerűsítésére és az új nagyüzemi táblák túlsúlyának a megteremtésére. Ezt a gyakorlati célt szolgálta a közelmúltban megjelent, a nagyüzemi telepítsek, a régi szőlő rekonstrukcióját anyagi támogatásban részesítő kormányrendelet. Ennek alapján hektáronként 50 ezer forintos dotációban részesülnek a nagyüzemi telepítések és 30 ezer forinttal támogatják a korszerűsítéseket. Ezeknél szó lehet a hektáronkénti 600 mázsás szerves, és az 50 mázsás műtrágya dózisú talajerő-utánpótlásról, a kordon rendszer kiépítéséről, és a tábla átalakításáról gépi művelhetőségűre. Megyénk szőlőtermesztő gazdaságaiban kedvező visszhangot váltott ki a rendelkezés, és az eddigi adatok szerint 1684 hektáron kívánják végrehajtani a rekonstrukciót és a telepítéseket. Ezenkívül mintegy félezer hektáron korszerűsítik a szőlőtermesztést. Az új, nagyhozamú fajták szavatolják a hektáronkénti 100 mázsa átlagot, míg a gépi művelés, betakarítás az alacsony önköltségeket. Ha lehet így mondani, egy csapásra a legjövedelmezőbb üzemággá válhat a szőlészet nagyüzemi arányokban. ■ A pincegazdaság is tárgyalásokat folytat a termelőkkel a telepítések vállalati támogatásáról. Az egyik verzió szerint a hektáronkénti 35 ezer forintos ártámogatás fejében hosszú lejáratú szerződés alapján adja át az illető tsz .összes szőlőtermését a pincegazdaságnak és felezik a tényleges önköltséget, és az átvételi ár közötti termelői jövedelmet. A másik gyakorlat, hogy a boripar visszatérítést ad a termelőknek vállalati jövedelméből. Az árkiegészítés, illetve eredmény-visszatérítés felső határa 300 ezer forint lehet gazdaságonként. De olyan döntést is hozott a boripar, hogy a műtrágya, a növényvédő szer vásárlásához is termelési előleget nyújt partnereinek. Országosan 10 ezer hektárra szól a szőlő rekonstrukciós és 5 ezer hektárra a telepítési program. Megyénkben különösen indokolt a fejlesztés, mert sok gazdaságban a szőlő jelenti a faágazatot, és az ad legtöbb munkát a tsz-tagságnak. Ezenkívül megnövekedett a könnyű homoki borok piaca. De a kormány tervezi az étkezési szőlő fogyasztásának fokozását is. Bár konkrét elképzelések még csak 1684 hektárra szólnak a telepítésnél, és rekonstrukciónál, de minden gazdaság számba veszi most anyagi erejét, fejlesztési lehetőségét, hogy a dotációval bővítse a nagyüzemi termőterületét. Ez a „folyó” az Ural előhegyeiben ered és nyugat felé haladva a Szovjetunió egész európai részét átszeli. A belorussziai Mozi már két ágra szakad: a bal oldali ág Magyarország és Csehszlovákia felé tart, a jobb oldali pedig Lengyelországba, és a Német Demokratikus Köztársaságba. A Barátság-olajvezetékről van szó, amely oly nagy szerepet játszik a KGST-tagországok népgazdaságában. Építését 1960-ban kezdték meg. Akkor még kevesen gondoltak arra, hogy Belorusszia területén hamarosan új ágai keletkeznek. Nem is olyan régen még azt tartották, hogy e területeken a geológiai kutatómunka teljesen fejfárásta sem. Az olajfolyó új mellékágai kiderült azonban, hogy a köztársaság egész délkeleti része olajréteget tartalmaz. A geológiai kutatómunka ma 37 ezer négyzetkilométernyi területre terjed ki, ami meghaladja Hollandia egész területét. Már hét lelőhelyen megindult a termelőmunka, a Barátság-olajvezeték hét újabb „olajforrással” gazdagodott. A belorusz olaj minőségében nem marad el a világszerte ismert bakui olaj mögött, emellett a lelőhelyek a sűrűn lakott területeken találhatók, s a kiaknázás szempontjából ez nem kis jelentőségű. A belorusz föld mélyéből, amely oly sokáigrejtegette kincsét, 1965-ben már 40 ezer tonna olajat termeltek ki. Az első három kutat akkor kapcsolták be a Barátság-olajvezetékbe. Jelenleg mintegy 6 millió tonna olajat bányásznak itt. A kilencedik ötéves terv végén, 1975-ben ez a termelés a tervek szerint 10 millió tonnára növekszik. Az olajjal együtt feltörő gáz mennyisége eléri a 650 millió köbmétert. A jövő még nagyobb eredményekkel kecsegtet: a szakemberek véleménye szerint Belorusszia 1980-ban az olajtermelésben felülmúlja Bakut. VASÁRNAP, 1973. JÚLIUS 15.