Csongrád Megyei Hírlap, 1975. május (20. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-27 / 122. szám

Úttörőcsapat kitüntetése Kisteleken Ünnepélyes csapatgyűlés zaj­lott le Kisteleken, a Petőfi Sándor utcai Általános Isko­lában. Felavatták a 4917-es számú Móra Ferenc úttörő­­csapat új kisdobosait, úttö­rőit, szülők és vendégek je­lenlétében. Kiemelkedő esemény volt ez az úttörőcsapat és az is­kola történetében, mert ered­ményeik alapján országos ki­tüntetést kaptak. Bódi György, a KISZ Csongrád megyei Bizottságá­nak első titkára adta át ré­szükre a KISZ Központi Bi­zottsága vörös selyemzászla­ját az évek óta végzett, egyenletesen jó úttörőmun­káért, és nem utolsósorban a szakra­­rendsz­er kialakításá­nak kezdeményezéséért. A kezdeményezés lényege az, hogy a rajokat azonos ér­deklődésű gyerekekből szer­vezzék, ne mechanikusan az osztályokból. A vörös selyemzászló át­adása után az iskola több ne­velőjét és úttörőjét is kitün­tették. Tukacs István iskola­­igazgató Kiváló Üttörővezető kitüntetést, Papp Ferenc csa­patvezető Üttörővezető Ér­demérmet kapott. Dr. Demény Imre Moszkvában G. I. Vorobjov, a Szovjet­unió Állami Erdőgazdasági Bizottsága elnökének meghí­vására hétfőn dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszter vezeté­sével küldöttség érkezett Moszkvába. KEDD, IWS. MifiUS­C!7 Kádár János: Népünknek jól képzelt, erős, egészséges ifjúságra van szüksége Vasárnap átadták Zánkán a balatoni úttörővárost A Nemzetközi Gyermeknap alkalmából vasárnap dél­előtt Zánkán ünnepélyesen átadták a balatoni úttörővárost. A bensőséges, vidám hangulatú ünnepségen — a sport- és kultúrcsarnokban — zászlóval, énekszóval foglalta el he­lyét kétezer úttörő, a különböző országrészek, megyék és városok küldöttei. Harczi Kálmán, a nagykőrösi Arany János általános iskola hetedik osztályos tanulója kért en­gedélyt az ünnepség megkezdésére Kádár Jánostól, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkárától, az avatás vendégétől. A fát fiaiknak ültetik az apák Az ünnepségen, amelynek elnökségében ott volt dr. Maróthy László, az MSZMP­­ Politikai Bizottságának tag­ja, a KISZ Központi Bizott­ságának első titkára, dr. Tí­már Mátyás, a Miniszterta­nács elnökhelyettese és Pap­­János, az MSZMP Veszprém­­megyei bizottságának első titkára, dr. Polinszky Ká­­­roly oktatási miniszter mon­­­dott avató beszédet. Idézte a népi mondást: aki diófát ül­­, tét, az önzetlen, jó ember, hiszen az elvetett kis magból csak hosszú-hosszú évek múltán lesz terebélyes fa; a fát fiaiknak ültetik az apák. Csak az a nép képes ha­sonlóvá tenni a diófát ülte­tőkhöz — folytatta —, amely bízik saját jövőjében. Né­­­pünk bízvást elmondhatja ■ezt magáról, hiszen hatalmas ajándékkal kedveskedik a legfiatalabb nemzedéknek. Mind­ennapi tetteinkkel vált­juk valóra: minden nép jö­vője annyit ér, amennyit a ma felnövekvő nemzedékre ■fordít. Itt, a Balaton partján­­ épült úttörővárosban mindaz megtalálható, amit a legkor­szerűbb gyermektáboroktól elvárunk, s amit a modern, szocialista iskolától akarunk. • Itt együtt van az, amit az úttörőcsapat és az iskola kö­­­zösen nyújthat. Az úttörővárossá nyilvání­­­tás jelképeit — az alapító oklevelet és a város kulcsát — Kádár János adta át az úttörőknek, s kísérő szavai­val az MSZMP Központi Bizottságának köszönetét is tolmácsolta mindazoknak, akik munkálkodtak a Bala­­ton-parti gyermekváros lét­rehozásán. — A magyar népnek szel­lemileg jól felkészült, jól képzett, egészséges és erős ifjúságra van szüksége — mondotta. — Ezért azt kí­vánjuk minden úttörőnek, magyaroknak és más népek gyermekeinek is, akik majd vendégként ide kerülnek, hogy érezzék itt jól magukat, a programuk olyan legyen, hogy az a test erősödését, a lélek épülését és a szellem fejlődését szolgálja. Az itt töltött idő váljon javára min­den úttörőnek és segítse út­törő mozgalmunkat magasz­tos és szép feladatainak mindenkori jó megoldásá­ban. A Himnusz hangjai köz­ben megtörtént a táborban az első zászlófelvonás, majd az úttörők és kisdobosok egymilliós táborának nevé­ben Szűcs Istvánná, a Ma­gyar Úttörő Szövetség főtit­kára köszönte meg a társa­dalom ajándékát. — Telje­sült a magyar úttörők régi óhaja — mondotta —, meg­született az a város, amely hívja, várja a pajtásokat, amelyet nekik terveztek, építettek. Zánka gyönyörű város, a vidámság, a tanulás, a barát­ság forráshelye. Gazdag, korszerű, tágas, s még gaz­dagabb, még szebb lesz le­endő lakóitól, az úttörőktől — emelte ki az Úttörő Szö­vetség főtitkára, s szavaira — „Őrizzétek, vigyázzátok városotokat” — nyomban el­hangzott a válasz is. Szabó Zsuzsa, a tatai 1-es számú általános iskola hetedikes tanulója pajtásai képvisele­tében tett ígéretet arra, hogy közösen varázsolják igazi várossá majd Zánkát. Átvesszük Zánkát — hang­zott az úttörők fogadalma —, tiszta szívünkből szeretjük, óvjuk és gazdagítjuk, a ma­gunk módján, vörös nyak­­kendős úttörőként. A dolgo­zó népért, a hazáért, előre! — hangzott a hagyományos úttörő köszöntés, s kórusban a pajtások válasza: rendület­lenül! Ezután rövid műsort adott az úttörőkórus, s Pécs gyár­város úttörő fúvószenekara, majd a vendégek rövid tá­bornézésre indultak. Megte­kintették a könyvtárat, s a Tarsoly Zsuzsa budapesti úttörő szakavatott kalauzolá­sa mellett — a múzeumot, és ellátogattak egy nyári, illet­ve egy téli altáborba. Délután a gyermekek már birtokukba is vették a csak­nem 400 holdon elterülő ha­talmas balatoni úttörővárost, vidám úttörő majális kezdő­dött. A kiváló munkát vég­zett tervezők, építők — akik délelőtt az ünnepség részt­vevői voltak — ünnepeltekké váltak, odaadó tevékenysé­güket Padányi Mihály épí­tésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes méltatta, s a KISZ-védnökséggel épült létesítmény tető alá hozata­lában legkiválóbbaknak ki­tüntetéseket nyújtott át. Ülést tartott az Országos Választási Elnökség Hétfőn ülést tartott az Országos Választási Elnökség.­­ A választási törvény értelmében megvizsgálta az ország­­gyűlési képviselőjelöltek névsorát, amelyet a Hazafias Nép­­­front Országos Tanácsának elnöksége nyújtott be, s meg­állapította: valamennyi jelölt megfelel a törvényes köve­telményeknek. A 352 országgyűlési választókerületben a je­lölő gyűléseken 386 jelöltet állítottak, a kettős jelölések száma 34, a 872 jelölő gyűlésen 330 ezer választójogosult jelent meg, a résztvevők majdnem fele nő, s körülbelül egyharmada fiatal volt. A nagy érdeklődésre jellemző: so­kan szólaltak fel — elsősorban a jelöltek személyével fog­lalkozva —, a hozzászólások többsége azonban közérdeklő­désre számot tartó javaslatokat, észrevételeket is tartal­mazott. Az Országos Választási Elnökség az országgyűlési kép­viselőjelöltek nevét és foglalkozását a sajtó útján teszi közzé június 1-én. Az illetékes választási elnökségek jú­nius 5-én falragaszokon hozzák­­ a választók tudomására a képviselőjelöltek nevét. * Lezárult a választások elő­készítésének legmozgalma­sabb időszaka: országszerte befejeződtek a képviselői, s — ahol időszaki választásra kerül sor — a tanácstagi je­lölő gyűlések. A 872 képvi­selői jelölő gyűlésen részt ve­vők száma elérte a 330 ezret. A 352 országgyűlési vá­­­­lasztókerületben június 15-én 386 jelölt indulhat majd „harcba” a szavazatokért Ami a választásokkal kap­csolatos egyéb eseményeket illeti: május 31—június 3-a között a tanácsok hivatali helyiségeiben ismét közszem­lére teszik a választók név­jegyzékeit, s a kiegészítő pót­­névjegyzékeket. A listák kor­rigálása egyébként — rész­ben a helyi tanácsok végre­­­hajtó bizottságainak, részben az illetékes járásbíróságok közreműködésével — meg­történt, június 15-én több mint 7 millió állampolgár járulhat majd az urnák elé. A helyi választási elnöksé­gek június 4-én megalakít­ják a szavazatszedő bizottsá­gokat — több mint 12 ezer szavazókör és -helyiség vár­ja majd a választópolgárokat, s ugyanennyi szavazatszedő bizottság alakul. A szavazó­körök sorszámát és területi beosztását, a szavazóhelyisé­gek pontos megjelölését, a választás napját, a szavazás kezdetének és befejezésének időpontját június 5-én a he­lyi választási elnökségek hir­detményben teszik közzé. A szavazókörök határát gondos mérlegelés alapján vonták meg: egy-egy szavazóhelyi­ségre 600—700 választó jut. Ami a választások legfon­tosabb aktusát, a szavazást illeti: a szavazatszedő bizott­ságok elnökeinek fontos kö­telezettsége, hogy minden vá­lasztónak elmagyarázzák a szavazás módját, azt, hogy miként kell voksolnia egy, il­letve több jelölt esetén. Mégis indokolt már most fel­hívni a figyelmet arra, hogy egy jelöltnél a szavazólap érintetlenül hagyásával, több jelölt esetén pedig a válasz­tónak nem tetsző jelölt nevé­nek kihúzásával — a megvá­lasztani kívánt nevének érin­tetlenül hagyásával — lehet igent mondani a leendő or­szággyűlési képviselőre, s személyében a Hazafias Nép­front programjára. Ha több jelölt esetén a választó egy nevet sem húz ki, szavazata érvénytelen. Ott, ahol meg­üresedett tanácstagi poszt betöltéséről is dönteni kell, a választópolgárok két sza­vazólapot kapnak, egyikkel országgyűlési képviselőjüket, másikkal helyi tanácstagju­kat választják meg. (MTI) 3 — Képviselőjelöltnek javasolták őket 16. SZÁMÚ ORSZÁGGYŰLÉSI VÁLASZTÓKERÜLET — FÖLDEÁK, NAGYLAK Debreczeni Géza Csanádpalota környékét, így Nagylakot is szülőfalu­jának vallja. Gyermekkorát, néhány évtől eltekintve, mondhatni eddigi életét, ott töltötte. Anyja révén ma­­gyarcsanádi is, így hát azt lehet mondani, hogy ottho­nos a makói járásban, s szinte mindenki ismeri már. Ebben közrejátszik az is, hogy édesapja a felszabadu­lástól kezdődően hazánk ha­tárának védelmét irányítot­ta a rábízott szakaszon, Csa­nádpalota környékén. Mint minden fiatalnak, neki is voltak vágyai, tervei. És ezek teljesültek is. Deb­recenben tanult szakmát, az erdészeti technikumban, és Sövényházán töltöte a gya­kornoki időt kerületvezető­ként. Itt ismerkedett meg feleségével, aki később kö­vette Nagylakra is, ahová a katonaidő letöltése után ke­rült. Mint katona, példamu­tatóan helytállt, határőrként teljesített szolgálatot. Már a középiskolában eljegyezte magát a közéleti munkával, a határőrségnél pedig KISZ- titkárnak választották. Faipari szakemberként is elismerést szerzett magának. Amikor azonban tudomást szerzett arról, hogy Nagyla­kon egy bútorlapüzem épül, a szülőfalu szeretete, ragasz­kodása a családhoz, új elha­tározásra késztette. És ez­után nehéz esztendők követ­keztek. Évekig vajúdott, lesz-e a tervből valóság? Megépül-e több millió forint­ból a bútorlapüzem? Debre­czeni Géza azonban bízott, hitt a tervekben. Vállalt se­gédmunkát mindaddig, míg el nem kezdődött az építke­zés. Utána pedig aktív építő­je volt az új üzemnek, mely­ben később művezető, főmű­vezető, üzemvezető, 1973-tól pedig az egész gyár termelé­si osztályvezetője lett. Ez az „alulról” indulás, és a pél­damutató helytállás sok-sok barátot vonzott. A mások megbecsülése, a mindenkin segíteni akarás pedig vezető funkcióba kerülése után is növelte népszerűségét a gyár­ban és a közvetlen környék­ben, ahonnan nap mint nap járnak munkások az üzembe dolgozni. Misán György így véleke­dett róla: Debreczeni Géza nagyon jó ember. Eddigi munkájával is bizonyította, hogy képes mások érdekében önzetlenül „talpalni”, éjt nappallá téve. Kiáll az igaz ügy mellett, nem retten visz­­sza a nehézségektől. Mészá­ros József, a gyár Komarov szocialista brigádjának nevé­ben mondott véleményt, ugyanúgy, mint Janecskó Ju­dit, vagy Kormányos Mihály. Summázva szavuk, így hang­zott: Együtt dolgoztunk jó­ban és rosszban, több mint 10 éve már. Ő jól ismer bennünket, és mi bizalom­mal fordultunk mindig hoz­zá. Most termelési osztályve­zető, mégis úgy tárgyalunk vele, mint mikor itt dolgo­zott velünk együtt segéd­munkásként, majd műveze­tőként ... Közéleti munkája egyre szélesedik. Példamutató te­vékenysége nyomán a járási párt-vb tagjává választották. Ez a bizalom újabb felelős­ségteljes megbízatást jelen­tett. Pedig a családban is nagy felelősség vár rá. Két általános iskolás kislánya sokszor fordul hozzá taná­csért, segítségért. A marxiz­mus a leninizmus esti egye­tem elvégzése után szakosí­tóra jelentkezett. Nemsokára politikai gazdaságtanból ál­lamvizsgázik. Közben felesé­ge is tanult. Szarvason elvé­gezte az óvónőképzőt, s je­lenleg a község óvodáját irá­nyítja. A jelölő gyűléseken az ütemes tars mindennél töb­bet mondóan kifejezte a vé­leményeket. Debreczeni Géza pedig megilletődötten hall­gatta mindazt, melyet a felszólalók érdemeiként mon­dottak el, és aminek alapján javasolták a 16. sz. választó­­kerület országgyűlési képvi­selőjelöltjének. Édesapja e nagy megtisz­teltetést már nem érhette meg. Édesanyja szemében pedig könny csillant. Lát­szott arcán a boldogság, s a tekintetből kiérződött, be­csületes munkásemberré ne­velték fiukat. FÖRGETEG SZILVESZTER Midőn elköszönök a csa­ládtól, mégegyszer megné­zem a kis táblát: Móricz Zsigmond utca 16. Tolakszik az asszociáció. Ha a nagy író élne még, s eljöhetne ide, biztosan mégegyszer megírná „Boldog emberét”. Most már a boldog szocialis­ta emberét. A régi regény­beli Joó György lenne Fe­renczi József, a földeáki Egyetértés Tsz mezőgazdasá­gi gépszerelője, aki mos® újabban traktoros. Egy Gó­liát Rába Steiger kormányo­sa, 250 lóerő engedelmeske­dik minden mozdulatára. Legújabban pedig a Csong­­rád megyei 16. választókerü­let országgyűlési képviselő­­jelöltjének javasolták. Sohasem volt a szerencse fia, nem kergetett vágyál­mokat, délibábokat, csak egyszerűen tiszta szívvel be­csületesen dolgozott mindig. S a szocialista módon vég­zett munka azután mindent meghozott számára, ami nap­jaink munkásemberét megil­leti. Ő már az új országépítő gazdanemzedék fia. Édesap­ja még napszámos, cseléd­ember volt a helybeli Ná­­vai-uradalomban. De csak, ha volt munka, mert több­ször volt, hogy nem volt, mint ahányszor volt napszá­mos kenyér. Ha itthon elfo­gyott, nyakába vette az „or­szág útját”, hogy legalább éhen ne haljon az öttagú család. Felszabadulás, földosztás, új gazdaélet, felépül az el­ső kicsi, de már saját csalá­di ház... Csak címszavak. ... Korai öregség: korai ha­lál ragadja el az apát. A most 36 éves Jóska, a család legidősebb fia, akkor fejezi be kitűnően a nyolc általá­nos iskolát Tanulni szeretne tovább, de még ipari tanuló sem válhat belőle. Keserve­sen szűk és nehéz esztendők az 1950-esek. Kenyér kell a családnak. Ezért lesz hamar szinte még gyermekfejjel­­ betanított vasesztergályos Angyalföldön. Öt év a magyar forradal­mi munkásosztály egyik leg­jobb „iskolájában”. 1962 már­ciusában, a katonai szolgálat után, hazatér a szülőfalujá­ba, mert az esztergályos tu­dományra szükség van már itthon is a fiatal Kossuth Tsz gépműhelyében. Csakha­mar iskolába megy, 1967-ben kitűnő mezőgazdasági gép­szerelő szakmunkás-bizo­nyítványt kap a csongrádi is­kola gépészeti tagozatán. Életútja ezután csakhamar elérkezik a szocialista bri­gádmozgalomhoz és a párt­hoz is. A brigádja — a Má­jus 1. szocialista szerelőbri­gád — immár háromszoros győztes, aranykoszorús. Az ifjúsági mozgalomban vég­zett sokéves dicséretes mun­ka után 1972-ben lett a Ma­gyar Szocialista Munkás­párt tagja, újabban pedig — öthónapos pártiskola után — tagja a makói járási párt­­bizottságnak is. Élete leg­újabb nagy eseménye pedig az, hogy néhány nappal ez­előtt országgyűlési képvise­lőjelöltnek javasolta Földeák, Óföldeák és Gencshát népe. Az otthon, ahol találkoz­tunk — bár falairól még hiányzik a külső vakolat — nagyon szép. A háromszobás „fészket” immár hat éve ra­kosgatják, s már majdnem kész. Teljes benne a bol­dogság. A kis Magdit, aki általános iskolás, épp mosta­nában tüntették ki kiváló tanulmányi eredményeiért kiváló Úttörő oklevéllel. A­ kis Józsika még csak most lett egyéves, de vasgyúró termetével, gőgicsélésével­ bearanyozza a szülők éle­tét. Az anyuval nem talál­kozhattunk, mert — bár gyermekgondozási szabadsá­gon van — pár hétre behív­ták dolgozni a szövetkezeti áruházba, ahol a munkahe­lye van, mert most nem­­ tudják nélkülözni. A jelölő gyűlésen is nagy volt a falu, a régi iskolatár­sak, barátok, munkatársak öröme. Többen is elmond­ták: Földeák fennállásának 120 éves történetében első eset, hogy az itt lakók köz­­zül javasolhatnak ország­gyűlési képviselőjelöltet. Ez tulajdonképpen akkor is tiszteletre méltó nagy ese­mény — hangoztatták —, ha a választás napján — mert a választókerületnek két je­löltje van — a másik nye­ri a több szavazatot, CSÉPI JÓZSEF­ re. SZÁMÚ ORSZÁGGYŰLÉS* VÁLASZTÓKERÜLET -­ FÖLDEÁK, NAGYLAK Ferenczi József

Next