Csongrád Megyei Hírlap, 1977. április (22. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-01 / 77. szám
4 Átadták a művészeti díjakat Kiváló és érdemes művészek Csütörtökön az Országház kupolacsarnokában ünnepélyesen kiosztották az 1977. évi „kiváló” és „érdemes művész” címeket. Az ünnepség elnökségében helyet foglalt Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyettese, Óvári Miklós, a Központi Bizottság titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Pozsgay Imre kulturális miniszter és Kornidesz Mihály, az MSZMP KB tudományos, közoktatási és kulturális osztályának vezetője. A kitüntetéseket Pozsgay Imre kulturális miniszter adta át A Magyar Népköztársaság a szocialista kultúra fejlesztése terén szerzett kimagasló eredményei elismeréséül hazánk felszabadulásának 32. évfordulója alkalmából a Magyar Népköztársaság Kiváló Művésze, illetve a Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze címet adományozta. A Magyar Népköztársaság kiváló művészei: Agay Karola, a Magyar Népköztársaság érdemes művésze, a Magyar Állami Operaház Liszt-díjas magánénekese, dr. Ranódy László, Kossuth-díjas filmrendező, a Magyar Népköztársaság érdemes művésze. Szervánszky Endre, kétszeres Kossuth-díjas zeneszerző, a Magyar Népköztársaság érdemes művésze. Teván Margit, Munkácsydíjas ötvösművész, a Magyar Népköztársaság érdemes művésze, Tomanek Nándor, a Vígszínház Jászai-díjas színművésze, a Magyar Népköztársaság érdemes művésze, Törőcsik Mari, Kossuthdíjas, a Nemzeti Színház Balázs Béla- és Jászai-díjas színművésze, a Magyar Népköztársaság érdemes művésze. A Magyar Népköztársaság érdemes művészei: Barta Éva iparművész, Berényi Gábor, a József Attila Színház Jászai-díjas főrendezője, Borbély Gyula, a Magyar Operaház Liszt-díjas karmestere. Czimer József, a Pécsi Nemzeti Színház fődramaturgja. Csekovszky Árpád Munkácsy-díjas keramikusművész. Drégely László, a Magyar Televízió Balázs Béla-díjas díszlettervezője. Engelsz József Munkácsydíjas ötvösművész, Foky Ottó, Balázs Béla- és Munkácsy-díjas bábfilmrendező, műteremvezető, Gabos Gábor, Liszt-díjas zongoraművész, az Országos Filharmónia szólistája, Gábriel Frigyes Munkácsydíjas blsőépítész, Gerbár Tibor, a Debreceni Csokonai Színház Jászai-díjas színművésze, Hofi (Hoffmann) Géza, a Mikroszkóp Színpad Jászaidíjas színművésze, Horváth Bálint, a Debreceni Csokonai Színház magánénekese, Huszár Klára, a Magyar Állami Operaház Erkel-díjas rendezője, Kass János Munkácsy-díjas grafikusművész, Kiss Kovács Gyula, Munkácsy-díjas szobrászművész, Kovács János, a Szegedi Nemzeti Színház Jászai- és Juhász Gyula-díjas színművésze. Külkey László, a Magyar Állami Operaház magánénekese, Lajos Attila, a Magyar Rádió és Televízió szimfonikus zenekara Liszt-díjas szólófuvolása. Marosán László Munkácsydíjas szobrászművész, Máté András, Munkácsydíjas grafikusművész, Mécs Károly, a Thália Színház Jászai-díjas színművésze, Németh Aladár, Munkácsy-díjas szerszám- és gépipari formatervező, az iparművészeti főiskola tanszékvezető tanára, Németh Éva Munkácsydíjas textiltervező iparművész, Palásthy György Balázs Béla-díjas filmrendező, Pártay Lilla, a Magyar Állami Operaház Liszt-díjas szólótáncosa. Ruszt József, a Kecskeméti Katona József Színház Jászai-díjas főrendezője. Sólyom Nagy Sándor, a Magyar Állami Operaház Liszt-díjas magánénekese. Szabó Zoltán Munkácsydíjas festőművész, Varga Géza, a Magyar Rádió Jászai-díjas rendezője, Vámos Ágnes, a Magyar Állami Operaház magánénekese. Vámos László Balázs Béladíjas fotóművész. Irodalmi és művészeti díjak Csütörtökön a Fészek művészklubban rendezett ünnepségen adták át az idei irodalmi és művészeti középdíjakat. Megjelent Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyettese, Óvári Miklós, a Központi Bizottság titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai is. A Kulturális Minisztérium képviseletében Tóth Dezső kulturális miniszterhelyettes nyújtotta át az elismerő kitüntetéseket. Hazánk felszabadulásának 32. évfordulója alkalmából József Attila-díjat kapott: Almási Miklós kritikus, Balázs József író, Csukás István költő, Gergely Ágnes író, Janikovszky Éva író, Németh G. Béla irodalomtörténész, kritikus, Páskándi Géza író, Sárándi József költő, Szentkúthy Miklós író, Szécsi Margit költő, Tamás Aladár író. Erkel Ferenc-díjat kapott: Loránd István zeneszerző, Presser Gábor zeneszerző, előadóművész, Tímár Sándor néptánc-koreográfus, dr. Vihar László népzenekutató. Munkácsy Mihály-díjat kapott: Cságoly Klára textiltervező-iparművész, Frank János művészettörténész, Fürtös Ilona textiltervező-iparművész, Konyorcsik János szobrászművész, Sajdik Ferenc karikaturista, Szekeres Károly keramikusművész, Szemethy Imre grafikusművész, Túry Mária festőművész. Balázs Béla-díjat kapott: Balla Demeter fotóművész, Koltai Lajos filmoperatőr, Kálmán Éva dramaturg, Szász Péter filmrendező, Mészáros Márta filmrendező, Lukács Lóránt operatőr. Liszt Ferenc-díjat kapott: Kováts Kolos magánénekes, Keveházi Gábor szólótáncos, Koncz Zsuzsa énekművész, Onczay Csaba gordonkaművész, Schiff András zongoraművész, Zsolnay Hédi előadóművész, Gyermán István hegedűművész, Hidi Péter zenekari koncertmester, Jablonkay Éva magánénekes, Pödör Béla karnagy. Jászai Mari-díjat kapott: Babarczy László rendező, Bálint András színművész, Csajági János rendező, Dobos Ildikó színművész, Gyöngyössy Katalin színművész, Hacser Józsa színművész, Kerényi Imre rendező, Kristóf István artistaművész, Koltai János színművész, Kútvölgyi Erzsébet színművész, Mikes Lilla előadóművész, Molnár Piroska színművész, Pásztor Erzsébet színművész, Ronyecz Mária színművész, Tordy Géza színművész, Trokán Péter színművész, ifj. Uijlaky László színművész. Kitüntetettjeink Kovács János Negyedszázada jött Szegedre. Első szerepe a Ludas Matyi volt. — Messziről jöttem, summás, voltam, fűtő, szóval melós — ezért is örültem akkor Lúdas Matyinak. Találkoztunk, így érkeztem meg Szegedre, ahol azóta is élek, dolgozom. — Sokan úgy tartják, színész ne maradjon három évnél tovább egy városban ... — Tudom, de nevetek ezen az egyébként nyilvánvaló igazságon. Az életem ugyanis az ellenkezőjére példa. Ha elgondolkodom, rá kell jönnöm, hogy ebben a városban lettem azzá, ami lettem. És ez — ahogy itt szólítanak: Jancsi — csak itt lehettem. A színház és a színjátszás dinamikus, napról napra változó művészet, ezért is van, hogy nap-nap meg kell újulni benne. Engem Szeged segített, és ma is segít ebben. Rosszkedveimre napsütést hoz, dohogásaimra békét. Nem tudom elképzelni az életemet e város nélkül. Mehettem volna máshová, Pestre is — mégis maradtam. Hiszek a hűségben, és abban is hiszek, hogy ez értelmes dolog. — A közönség akkor is elfogadott, amikor saját megítélésem szerint nem voltam formában. Különben a színész és közönsége éppúgy feltételezi egymást, mint a Hold és a Nap. Abban, hogy ezt az elismerést kaptam, nagy része van a város színházba járó embereinek is. Ők — úgy érzem — mindvégig velem voltak. Szurkoltak nekem, szerettek engem. És ez fontos, sőt a legfontosabb! — Kovács János színművész neve mellé mától odakerül a titulus: érdemes művész... — Érdem, mit is jelent? Nem gondolkodom rajta. Dolgozom... P. F. Ifjú Újlaky László A felszabadított Don Quijote címszereplőjeként, hosszú, lazán kötött lila pulóverben, egy szál virággal kezében jött a szegedi deszkákra, szakállasan, befelé töprengőn. Tűnődve öt esztendeje. Azóta közel huszonöt szerepet játszott, operettbonvivánt, musicalfőszerepet, vígjátéki hőst, drámai Figurákat Csupán e mostani évad olyan szerepekkel ajándékozta meg, melyek állomások lehetnek egy színész életében. Még élénken emlékezetünkben élt a Play Strinberg választékos vasait Kurtja, a Negyven gazfickó ... kegyetlen tisztje, s máris a Kertész kutyájának sok ötlettel fűszerezett előadásán láttuk az évadnyitó előadáson, Teodoraként. Ezt követte a Cseresznyéskert szögletes-félszeg, haladó eszmékért lelkesedő „öreg diákja”, Trofimov, majd a magyar dráma egyik leghatalmasabb szerepe, Ádám a Tragédiában, s épp a napokban bemutatott Egy válás története című darabban bizonyíthatta, hogy a mai figurák összetett, jelleme is közel áll színészi alkatához. Ifj. Újlaky László ebben a városban vált igazán alkotóművésszé, színes egyéniségének gazdag eszköztára itt kapott színpadi teret, szerepről szerepre épülő gazdagodási lehetőséget, Szeged sem volt hálátlan, ő rövid idő alatt megkapta a Juhász Gyuladíjat és a városi tanács alkotódíját. Szeret itt lenni, a szegedi színház közössége éltető közege, a szegedi közönség művészetének mérője. Személyében a vidéken dolgozó magyar színészek egyik immáron nemcsak ígéretes, de előadásról előadásra bizonyító, tehetséges tagja kapta meg a Jászai-díjat. • Ybl Miklós-díjasok A Magyar Építőművészek Szövetségének székházában csütörtökön dr. Szabó János építésügyi és városfejlesztési államtitkár átadta a kitüntetetteknek az 1977. évi Ybl Miklós-díjakat. Az Ybl-díj 1. fokozatát kapta Szabó Árpád építész a tervezésben végzett több évtizedes kimagasló munkásságáért; Schmidt Ferenc építész több évtizedes, magas színvonalú építészeti, városfejlesztési és oktatói munkásságáért. A díj 11. fokozatát kapta H. Boros Mária építész, a borsodi vázpanel-szerkezeti rendszerrel épült, aulás térszervezésű általános iskolai tervsorozat kialakításáért; Ferenczy Károly építész a műemlékvédelemben és ahelyreállításokban kifejtett kiemelkedő elméleti és tervező munkásságáért: Jeney Lajos építész; Láng Tivadar építész; Rácz Endre építész. A díj III. fokozatát kapta Czeglédi István építész, Kertai László építész. Kállai Évára emlékeztek Szeged en nyiségének, magatartásának vonásait. Hajdú Istvánné igazgató ünnepi beszédében emlékeztetett a névadó példájára, s felvázolta e nagyszerű egyéniség életének tanulságait, a mai fiatalok feladatait. Ezután kihirdette a Kállai Éva születési évfordulója alkalmából kiírt egyéni és csoportos verseny eredményeit. A csoportok közötti vetélkedőt a harmadik csoport kollektívája nyerte, míg a három egyéni díjon Papp Eszter, Keller Ibolya és Simon Edit osztozott. Tizenkilenc éve választották névadójuknak Kállai Évát, az emlékének szentelt ünnepség a Liszt Ferenc zeneművészeti főiskola hallgatóinak műsorával ért véget. Kállai Éva, a magyar forradalmi munkásmozgalom kiemelkedő személyisége születésének 60. évfordulója alkalmából csütörtökön koszorúzási ünnepséget tartottak Budapesten, a Kerepesi temető munkásmozgalmi panteonjánál levő sírjánál. _____________________ Névadójukra, Kállai Évára, a magyar munkásmozgalom vértanújára emlékeztek ünnepélyes keretek között tegnap délután a szegedi leánynevelő intézet otthongyűlésén. A bensőséges ünnepségen ott voltak a megyei és a városi párt- és állami szervek képviselői, és a testvérintézmények küldöttei. Az otthongyűlés ünnepi műsorral kezdődött, melynek első aktusaként az otthon dísztermében elhelyezték Kállai Éva arcképe alatt az emlékezés és a kegyelet virágait. Az ünnepi műsorban dokumentumok és lírai részletek idézték Kállai Éva életének állomásait, szeme A Fáklya új számáról A Fáklya árpilis 3-án megjelenő 7. száma az ember első sikeres kozmikus repülésének 16. évfordulója alkalmából emlékezik Jurij Gagarinra, s a hős asztronauta barátjával, Alekszej Leonoval készült interjút közöl, mely a szovjet űrkutatás eredményeiről, terveiről és jövőjéről szól. Korabeli dokumentumfotókkal illusztrált írás beszél a Nagy Honvédő Háború erőfeszítéseiről, a győzelmet kivívó Szovjet Hadsereg és nép összeforrottságáról. Színesfénykép-összeállítás ismertet meg a grúz táncok szépségével. Egy másik riport arról számol be, hogy az öregek között kötött házasságok nem számítanak ritka jelenségnek a Szovjetunióban. Mozivásznon Kun Béla élete Kun Bélának és a Tanácsköztársaság leverése után a Szovjetunióban élő magyar internacionalistáknak legendás históriáját, valamint a Kun Béla nevét viselő most Uszty-Ilimszkben dolgozó ifjúsági brigádok helytállását örökíti meg a MAFILM híradó- és dokumentumstúdiójának legújabb filmje, amelynek forgatását a napokban kezdte meg Kolonics Ilona filmrendező és Szabó Árpád operatőr. A királylány zsámolya Tévedés ne essék, nem mesefilmet láthatnak a mozinézők, a cím nagyon is valós, nagyon is kegyetlen és nagyon is mai tanulságú történetet takar a második világháború utolsó szakaszából. Dobozy Imrének, a film alapjául szolgáló kisregény szerzőjének alapélménye a második világháború. Mint ahogy az nemzedéktársainak, a mai ötveneseknek, hatvanasoknak. De „csak” történlemi lecke, apai tanmesékbe, verssorokba, áradó regényekbe, döbbenetes dokumentumfil-kockákba zárt egyszervolt történelem a fiatalabb nemzedékeknek. Élményvilágunk, lehetőségeink és kereteink is szűkösek ahhoz, hogy a nép tudatában levő háborús képeket hatalmas tablókban fejezzük ki. Művészetünk a nagy vonulatokat kísérő részjelenségek, cseppigazságok szintjén vall az egykori történelmi eseményekről, figyelmeztet évülhetetlen tanulságaira. A magyar filmművészet is az áradó-hömpölygő történelmi eposzok helyett hol groteszket rajzol — éppen a Dobozy-műből készült, világszerte oly népszerű Tizedestörténetekből —, vagy mint most Fejér Tamás filmjében adalékul szolgált újabb epizóddal gazdagít, a teljes képet új árnyalatokkal színesíti. Szembenézés a valósággal, felelősségérzet és emberség, döntési kényszer és cselekvőkészség — ezek azok a legfontosabb gondolatok, melyre választ keres A királylány zsámolya. Szembesül egymással a történet során Bodra szakaszvezető, a poklot járt, tapasztalt katona és a megtévesztett, háborús maszlaggal beetetett tizenéves gimnazisták golyófogónak használt kis csoportja. A háború végnapjaiban, már ha FILM tai földön játszódik a történet, melynek nem is annyira történései fontosak, sokkal inkább a belső drámák, az emberi fejlődés létrafokai, az az út, melynek során ezek az angyalbőrbe bújtatott, frázisokat pufogtató és szabályzatot citáló gyerekek rádöbbennek helyzetük reménytelenségére, megsejtik a történelmi igazságot. Ebből is következik, hogy Dobozy kisregénye kamaraműfaj, belső, lelki motivációi érdekesek a mai néző számára. Fejér Tamás viszont nagy terekben mozgatja alakjait, erdők, hegyek képeit vetíti, dombok között búvó falvak tág horizontja ad keretet szereplőinek. S ebből következően a látvány, a tágasság csorbítja a belső feszültségeket, a drámai súlypontok szikrái belevesznek a fölvállalt messzeségbe. Pedig Hildebrand István operatőri munkája igencsak jól érzi magát a térben, visszafogott színei, differenciált kameramozgatása otthonosabb a külső felvételeknél, mint az arcokon. Sok háborús filmet láthattak már a ma húszévesek is. Bizonyára voltak közöttük emlékezetesek és kevésbé sikerültek. Fejér Tamás alkotása gyengéi ellenére is tanulságos film. Önismeretre figyelmeztet, a háborús filmek sablonjai mellett eredeti és egyedi példákkal szolgál, a mai nemzedékek számára is okos érveket sorakoztat fel. Izgalmasan szép szerepet alakít meggyőzően, ám néha túlvasalt és túlborotvált fazonnal a főhőst, Bodza szakaszvezetőt megformáló Balázsovits Lajos. Fontos szerepében igaz tehetségéről győz meg bennünket a fiatal O. Szabó István és Safranek Károly. Szívesen emlékezünk Kiss Mari és Molnár Tibor szerepformálására. TANDI LAJOS PÉNTEK, 1977. ÁPRILIS 1.