Csongrád Megyei Hírlap, 1980. december (25. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-09 / 288. szám

Bemutató a Szegedi Kisszínházban Thurzó Gábor: Holló és sajt ISMÉT ősbemutatóra vál­lalkozott a Szegedi Nemzeti Színház prózai társulata. Thurzó Gábor: Holló és sajt című komédiája került szín­re­­ Seregi Zoltán rendezé­sében. A műfaji meghatáro­zás kellő mulatságot sejtet. Maga a cselekmény komikus is, megmarad azonban a mű­faji keretek között, abban az esetben, ha nem figyelünk a dialógusok jelentésére, s sok­szor didaktikusan kimondott tételmondatokra, ha nem gondolunk a történelem múltban produkált helyzetei­re, ha nem akarjuk a látotta­kat, akár önkéntelenül is a Inára vonatkoztatva ismerős­nek látni. Csakhogy végig­játszva a játékot a feltételes módokkal és pusztán a darab komikumára figyelve, jogos a kérdés: mi marad Thurzó művében olyan érték, amelyért érdemes elővenni és vállalva az ősbemutató misz­­íszióját, színpadra állítani? A SZERZŐ a cselekményt lm -es dátummal keltezi, a helyszín pedig Predazzo és Róma. A történet hőse Bal­­dassare, a lótolvaj, akiből Hamadan szaracén herceg — gazdasági és politikai érde­keit szem előtt tartva — pá­pát „csinál”. A lótolvajnak — bár hamar felfogja új sze­repét és lehetőségeit, megkér­dezi: És, ha azt kell majd tennem, amit felséged mond, akkor hogyan legyek én sza­bad? — nem sok választása van, a kötél vagy a szent élet közül az utóbbi mellett dönt, mert az mégiscsak élet, ha szent és igencsak behatárolt is. Baldassare azonban komo­lyan veszi a „kinevezést”, ke­resztül húzva ezzel a herceg számításait. Míg ennek a két embernek egymás elleni, az egyéni ér­dekeket, hatalmi törekvése­ket, megtartani akaró csatá­ja zajlik, felsorakoznak a többi szereplők is, erősítve a darab mondanivalóját, misze­rint azé a gazdasági-politikai hatalom, aki saját emberé­ből pápát tud csinálni, illet­ve megfordítva, aki megfele­lő pozícióba kerül, az a pápá­vá kinevezett emberével akarja magát megerősíteni. Thurzó Gábor komédiája a hatalmi törekvések drámája. Hogy a két műfaj — komédia és dráma — hogyan kerülhet egy darabban egymás mellé? AZ ELSŐ vonatkozik a kül­sőségekre, a második pedig a belső tartalomra; arra amivel a szerző az előadás, a látot­tak után akarja elgondolkod­tatni a közönséget. Más kér­dés, hogy ez a kettősség meg­él-e együtt, ebben a formá­ban, s a néző képes-e megér­teni a­­példabeszédet, ame­lyet — úgy tűnik — hozzá nem illő csomagolásban kí­nál Thurzó Gábor. Így keveredhettek egy­mással a stílusjegyek — a klasszikus kosztüm és a mai divat szerinti fürdősapka, a zenészek játéka és az utóbbi évek egyik slágere. Az elő­adás legfőbb jellemzője tehát az eklektikusság, amit a ren­dező tudatosan vállal. Hogy visszaadja mindazt, amit a da­rabban értékként felfedezett, hogy ezzel a sokféleséggel se­gítse a nézőt a mondanivaló időtlenségének megértésében, hogy megőrizze — vagy meg­teremtse — az aktualitást. Sajnos mindez nem hozott igazán jó erőelmén­yt, ez azon­ban csak részben írható a rendező — a színészek — ro­vására. A darab hibáit nem tudta Seregi Zoltán rendező sem feledtetni bármennyire lelkiismeretesen, tehetségét kiaknázva is próbálta élvez­­hetővé tenni az előadást. A SZÍNÉSZEK közül Vass Gábor — Baldassare — ala­kítása emelkedett magasan a többi fölé. Alkatilag is ki­válóan alkalmas a fizikai erővel megáldott, de gondol­kodásra is képes lótolvaj életre keltése. Ennél azon­ban jóval többet nyújtott: érett, átgondolt játéka az elő­adás erőssége. Király Leven­te — szaracén herceg — fő­leg az első részben tetszett. Gyürki István — Bertram — megfelelően számító és ra­vasz. Mentes József — Se­besti­ano — alakítása hiteles és élvezetes. A puritán díszlet — Kál­mán László főiskolai hallga­tó munkája — csak a leg­szükségesebbet tartalmazza, könnyen alakítható különbö­ző helyszínekké. H. K. Vass Gábor —Baldassare (balról) és Mentes József — Se­­bastiano. (Fotó: Hernádi Oszkár) Módszertani útmutató a SZOCIALISTA BRIGÁDOKNAK Megjelent a Csongrád me­gyei Továbbképzési és Mód­szertani Intézet kiadványa, a Módszertani útmutató, amely a Munka és műveltség kul­turális mozgalomba beneve­zett szocialista brigádoknak kíván segítséget,, tájékozta­tást adni a felkészüléshez, a vetélkedők lebonyolításához. A kiadvány segédanyag, tartalmazza a mozgalom két nagy témakörének, a mun­kának és a műveltségnek részletes tematikáját, az ajánlott irodalmat A moz­galom meghirdető szervei megkapták a Módszertani útmutatót, amelyet ők kül­denek tovább a benevezett brigádoknak. A módszertani intézet és a szegedi Juhász Gyula Műve­lődési Központ januárban kezdi meg a rendszeres fel­készítő foglalkozásokat a művelődési központban. 4-------------­ ♦ Erdei Ferenc pályakezdése 7. A Márciusi Front vezetői között 1937. február 28-án irodalmi estet tar­tottak Makón, ahol Fé­ja Géza mér a megalakítandó Márciusi Front program­ját ismertette. A Várospolitikai Szemle az iodalmi estről és a március 15-i buda­pesti ünnepségről, a Márciusi Front meg­alakulásáról így számolt be: ..Féja Géza bejelentette a Kossuth Párt új program­ját. Új, országos szervezkedéssel indul a párt.......a makói Kossuth Párt életében fordulópontot jelent az az irodalmi est, amelyet február hó 28-án tartottunk a Korona Szálló nagytermében. Az est köz­pontjában Féja Géza :Irodalom és Társa­dalom’ címen megtartott előadása állott amely a Kossuth-Front teljes szemléletét tartalmazza úgy a történelemről, mint a társadalmi problémákról és a magyar iro­dalomról is. Kiindulópontja volt ez az elő­adás annak a szervezkedésnek, amelyet or­­szágos vonatkozásban indít meg a Kos­suth Párt és amelynek a mai élethez si­mított programját Márciusi Front címen Féja Géza jelentette be azon a márciusi ünnepségen, amelyet a pesti Nemzeti Mú­zeum előtt rendezett a pesti ifjúság ponto­san azon a helyen, ahol valamikor a ma­gyar szabad sajtó első példányait mutat­ták fel” A makói ellenzéki demokratikus vezetők — köztük Erdei is — kezdettől fogva haj­landók lettek volna a Márciusi Front-moz­galmat politikai eszközökkel támogatni. Erdei politikai fejlődését a kiéleződő helyi gazdasági és politikai küzdelem nagymér­tékben elősegítette. Makó és a harmincas évek Magyarországának társadalmi valósá­ga csattanós választ adott a Futóhomok cí­­mű művében itt-ott érezhető illúzióira. 1937 nyarán a kormányzat az országos jellegű t­agygazda-szö­vetkezetnek, a Me­zőgazdasági Termelők Egyesült Szövetke­zetének (METESZ) adta meg a hagyma ex­portálásának kizárólagos jogát, ami a ma­kói ellenzéki hagymaszövetkezet megfojtá­sával volt egyenlő. A támadással a kormányzat egyrészt szét akarta verni az ellenzéki hagymaszövetke­­zetet, másrészt pedig lehetetlenné kívánta tenni Erdei Ferenc további tevékenységét a hagymakertészek között, hiszen ő volt az, aki világosan felismerte és a fasisztaelle­nes, demokratikus politikai küzdelem szol­gálatába akarta állítani a makói hagymá­sok gazdasági harcát. A támadás tehát ki­­fejezetten ellene is irányult. A kormányzat válaszút elé állította a hagymásokat: vagy átlépnek a METESZ- be, vagy — ha kitartanak az ellenzéki kertészszövetkezet mellett — gazdaságilag tönkremennek. Lehetőség volt arra is, hogy az egész szövetkezet belemjen a METESZ- be. Az utóbbi azonban Erdei eltávolítását követelte a kertészszövetkezet éléről. Er­dei a Makói Független Újság­ban nyílt le­véllel fordult a hagymakertészekhez: „Olyan kézzelfoghatóan egyszerűvé vált most a kérdés, hogy csak, a vak nem látja a választanivalót, és a gyáva nem meri a feleletet megadni. Teljes hatalommal mo­nopóliumot kapott a METESZ a hagyma­­értékesítésre és egy kézüzeméből teljesen kizárta a hagymakertészek szövetkezetét Erre a szövetkezet megriadt vezetői ké­résre fogták a dolgot és bebocsáttatást kértek. A METESZ vezérlői pedig azt fe­lelték: amíg az a dr. Erdei ott van a hagy­mások között addig ne számítson kedve­zésre a szövetkezet. A szó fogott, s a híres hagymásvezérek kegyelemre megadták magukat s engem arra kértek, hogy én is adjam meg magam, vagy álljak félre. A feleletet akkor is megadtam az igazgatóság előtt, s most itt a legnagyobb nyilvános­ság előtt is világosan megadom: én soha magamat meg nem adom sem a METESZ, sem más hatalmasság előtt Azt senki el nem veheti tőlem, hogy küzdjek soha meg nem tagadott fajtámért és osztályo­mért.” Szövetkezeti naplójában némi keserű­séggel, de higgadtan, s szinte tudományos objektivitással számol be az eseményről: „Nem kevésbé izgalmas közgyűlés volt a színhelye a megütközésnek, mint február­ban. Itt azonban lemaradtunk. Szavazásra nem is került a sor,­­mert áruló kertész­társaink olyan kitűnő oktatást kaptak a hivatalos szövetkezet és a kormánypárt vezetőitől, hogy néhány elszánt fo­gással a mi gyakorlatlan és tisz­tességes igyekezetünket teljesen meg­hiúsították. Ha szavazásra kerül a sor, aki nyílt kérdés, hogy felül­maradtunk volna-e, így azonban menthe­tetlenül leterítettek bennünket és nem maradt más út számunkra, mint kivonulni a közgyűlésből, hogy legalább a tagok szavazata ne szentesítse egyes vezetőik árulását.” A vereség tanulságai még inkább meg­győzték arról, hogy a parasztság felemel­kedéséhez, szabadabb fejlődéséhez az utat csak a politikai harc, a Horthy-fasizmus elleni demokratikus küzdelem nyithatja meg. Az elszenvedett vereség nem törte meg. A Futóhomok megjelenése, sikere ismertté tette nevét az egész országban. 1937 nya­rától kezdve aktívabban részt vett a Márciusi Front­ mozgalomban és éppen ő kezdeményezte hogy a front Makón tart­son találkozót. Elgondolását Sárközi Györgyhöz írott levelében körvonalazta: „Itt, Makón szeptember 5—11-ig nagy ki­állítás, vásár etc. lesz, ezt az alkalmat fel­használhatjuk egy márciusi találkozásra. Itt van egy olvasókör, amelyet H. Szabó­val (derék agitátor) vezetünk; ez rendez­hetne 5-én vas. egy .Válasz’­estet és utá­na 8-ig minden nap d. u. egy .praktiku­mot’ csinálhatnánk: szöv. kertgazdaságok, tanyák megszemlélése és utána este ankét­szerű megbeszélés a Kör helyiségében. Té­mák lehetnek: 1. Szövetkezet; 2 a ma­gyar termelés struktúrája; 3. választójog. — Hogy eredményes legyen ez a találkozó, az kell hozzá, hogy az egész Márciusi Front itt legyen, azon kívül vidéki egye­temek emberei, s azok a vidékiek, akik számba jöhetnek (Gyula, Körös, Kecske­mét, Vásárhely). Ezen kívül Pestről kat. és prot. reformerek, .Gondolato­ék és a szocialisták rendes emberei.” A tervezett program jó része azonban nem valósult meg. Az írói estet, a front ta­lálkozóját október elején tartották meg Makón. Az érdeklődő közönség előtt a Márciusi Front vezető írói léptek fel, töb­bek között Erdei Ferenc. Illyés Gyula. Ve­res Péter Féja Géza. Sárközi György. Ko­vács Imre. TAMÁSI MIHÁLY Következik: 1. A MÁRCIUSI FRONT IDEOLÓGUSA fl. FEBRUAR: mezőgazdasági könyvhónap Negyvennégy újdonság 1981 februárjában ismét megrendezik a mezőgazda­­sági könyvhónapot. Az ün­nepi megnyitót január 30-án Túrkevén tartják. A szervezőbizottság tájé­koztatása szerint a könyv­hónapra hat kiadó gondozá­sában negyvennégy új mű jelenik meg, több mint 400 ezer példányban. A legtöbb új szakkönyv kertészeti té­mákat dolgoz fel, hiszen az ágazat nagyüzemi fejleszté­sének meggyorsulásával pár­huzamosan a kiskerttulajdo­nosok is jobban érdeklődnek a korszerű módszerek iránt. Az országos megnyitót kö­vetően első ízben rendeznek majd területi megnyitókat és programokat. Ezeknek a ren­dezvényeknek, kiállításoknak Szeged, Eger és Bábolna ad otthont. A szervezőbizottság azt is bejelentette, hogy az 1979- ben megjelent mezőgazdasá­gi, élelmiszeripari, erdészeti és fagazdasági szakkönyvek közül tíz mű nívódíjat ka­pott Könyvszemle A választási bíráskodás M­agyarországon K­ net jelent meg Ru-IftU­­szoly József kö­zel 50 ív terjedelmű mono­grafikus munkája, mely a magyar választási bíráskodás száz évéről ad átfogó és jel­lemző ismertetést. Könyve 1849-től 1948-ig követi nyo­mon az eseményeket. A választási bíráskodása ,mm­s,­a közjogi törvényke­zésnek az az ága volt, amely a megtámadott képviselő vá­lasztások érvényességének el­bírálását jelentette. A könyv arra keresett vá­laszt, hogyan és miképpen keletkezett fejlődött és mi­lyen nyomok alapján írható meg az állam- és jogtörténet e fontos tudományának jel­lemző fejezete. A választási bíráskodás ugyanakkor törté­­netile­g a jogrendszerben több, egymást részben fedő közjogi területnek a találko­zási szférájában helyezhető el. És a választási rendszer részeként jelenik meg, amennyiben anyagi, jogi sza­bályait és gyakorlatát tekint­ve a választási rendszer nor­máit szolgálja. Ruszoly József arról is szá­mot ad, hogy „szerény iro­dalommal rendelkezik a jog­tudománynak ez a területe", de kutatásaival gazdagítani kívánja a hazai és külföldi forrásértékű munkák sorát. A választási bíráskodásnak jól ismertek azok a visszaélései, amelyeket magyar írók, Jó­kai, Mikszáth, Tersánszky és Móricz tűztek tollhegyre, hogy a választók érdekében, képviseletében szóljanak. Ruszoly József könyvében feltárt kutatásai alapján szá­mos olyan példával támaszt­ja alá mondanivalóját, amely egyben Csongrád megye ez­­irányú múltjához is kap­csolódik. „Az 1892—1896. évi törvény­hozási ciklus idején a bíráló bizottságok a házszabályok idézett pontja nyomán két függetlenségi párti mandátu­mot semmisítettek meg. A tápéi (Csongrád vm) kerü­letben az 1892. január 28-i választás alkalmával Lévay József kormánypárti jelölttel szemben 58-as többséggel a 48-as függetlenségi (Ugron­párti) Sima Ferenc nyerte el L intiriua­bUil­ot. Kormány­pár­ti Kutinay veia viza acuata alapján az 1892—1898. évi il. biraly Pirutuság tárgyalta az esetet, és kisepp vita után a kormánypárti Rudnay Btéla, uvan v­erenc és az ugyan­csak (Ugron-párti) Polónyi cruza ige.no, vaamint Wro­­dussy Imre nemzeti pár­ti tag nemleges szava­zatával megsemmisí­tő ítéletet hozott. Az ítélet indoklása szerint a választás előtt Dorozsmán, Sándorfal­­ván és Horgoson az ellenpárt­ érzelmű néptömeg gúnyolta, és agyonveréssel fenyegette Lévayt és a kormánypártra szavazni szándékozó válasz­tókat; ennek következtében a jelöltnek mindhárom község­ből menekülnie kellett A szavazás reggelén pedig Do­­rozsmán mintegy ezer főnyi Sima-párti választóból és nem választókból álló tö­meg a kerékszögek kiszedé­sével, rögök és mészdarabok dobálásával megakadályozta a kormánypárti választókat Tápéra szállító kocsik elin­dulását”. A frisi idézethez ha­­lálh­a­sonló érdekes, nem egyszer botrányos jele­netek leírásával a téma ösz­­szetettségéről ad átfogó tájé­koztatót Ruszoly József könyve. Így azután a válasz­tási bíráskodás Magyarorszá­gon „érdekes” olvasmány­ként is lebilincselő, noha el­sődlegesen és kizárólagosan a jog körébe eső problémákat tárgyalja. A könyv zárófejezeté­ben a választási bírásko­dás felszabadulás utáni új rendszeréről számol be, konklúziójában pedig megál­lapítja: „a választási bírásko­dás végeredményben az ural­kodó osztályok mindenkori hatalmi rendjének megszilár­dítását, az ezt megzavaró bi­zonytalanságok csökkentését szolgálja. Ez sem takarhatja el azonban azt a tényt, hogy a választási bíráskodás ha­zánkban sem tudta biztosíta­ni a polgári korszak parla­menti választásainak szabad­ságát és tisztaságát”. (Köz­­gazdasági és Jogi Könyv­kiadó, 1980) POLNER ZOLTÁN KEDD, 1980. DECEMBER 9

Next