Csongrád Megyei Hírlap, 1980. december (25. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-09 / 288. szám
Bemutató a Szegedi Kisszínházban Thurzó Gábor: Holló és sajt ISMÉT ősbemutatóra vállalkozott a Szegedi Nemzeti Színház prózai társulata. Thurzó Gábor: Holló és sajt című komédiája került színre Seregi Zoltán rendezésében. A műfaji meghatározás kellő mulatságot sejtet. Maga a cselekmény komikus is, megmarad azonban a műfaji keretek között, abban az esetben, ha nem figyelünk a dialógusok jelentésére, s sokszor didaktikusan kimondott tételmondatokra, ha nem gondolunk a történelem múltban produkált helyzeteire, ha nem akarjuk a látottakat, akár önkéntelenül is a Inára vonatkoztatva ismerősnek látni. Csakhogy végigjátszva a játékot a feltételes módokkal és pusztán a darab komikumára figyelve, jogos a kérdés: mi marad Thurzó művében olyan érték, amelyért érdemes elővenni és vállalva az ősbemutató miszíszióját, színpadra állítani? A SZERZŐ a cselekményt lm -es dátummal keltezi, a helyszín pedig Predazzo és Róma. A történet hőse Baldassare, a lótolvaj, akiből Hamadan szaracén herceg — gazdasági és politikai érdekeit szem előtt tartva — pápát „csinál”. A lótolvajnak — bár hamar felfogja új szerepét és lehetőségeit, megkérdezi: És, ha azt kell majd tennem, amit felséged mond, akkor hogyan legyek én szabad? — nem sok választása van, a kötél vagy a szent élet közül az utóbbi mellett dönt, mert az mégiscsak élet, ha szent és igencsak behatárolt is. Baldassare azonban komolyan veszi a „kinevezést”, keresztül húzva ezzel a herceg számításait. Míg ennek a két embernek egymás elleni, az egyéni érdekeket, hatalmi törekvéseket, megtartani akaró csatája zajlik, felsorakoznak a többi szereplők is, erősítve a darab mondanivalóját, miszerint azé a gazdasági-politikai hatalom, aki saját emberéből pápát tud csinálni, illetve megfordítva, aki megfelelő pozícióba kerül, az a pápává kinevezett emberével akarja magát megerősíteni. Thurzó Gábor komédiája a hatalmi törekvések drámája. Hogy a két műfaj — komédia és dráma — hogyan kerülhet egy darabban egymás mellé? AZ ELSŐ vonatkozik a külsőségekre, a második pedig a belső tartalomra; arra amivel a szerző az előadás, a látottak után akarja elgondolkodtatni a közönséget. Más kérdés, hogy ez a kettősség megél-e együtt, ebben a formában, s a néző képes-e megérteni apéldabeszédet, amelyet — úgy tűnik — hozzá nem illő csomagolásban kínál Thurzó Gábor. Így keveredhettek egymással a stílusjegyek — a klasszikus kosztüm és a mai divat szerinti fürdősapka, a zenészek játéka és az utóbbi évek egyik slágere. Az előadás legfőbb jellemzője tehát az eklektikusság, amit a rendező tudatosan vállal. Hogy visszaadja mindazt, amit a darabban értékként felfedezett, hogy ezzel a sokféleséggel segítse a nézőt a mondanivaló időtlenségének megértésében, hogy megőrizze — vagy megteremtse — az aktualitást. Sajnos mindez nem hozott igazán jó erőelményt, ez azonban csak részben írható a rendező — a színészek — rovására. A darab hibáit nem tudta Seregi Zoltán rendező sem feledtetni bármennyire lelkiismeretesen, tehetségét kiaknázva is próbálta élvezhetővé tenni az előadást. A SZÍNÉSZEK közül Vass Gábor — Baldassare — alakítása emelkedett magasan a többi fölé. Alkatilag is kiválóan alkalmas a fizikai erővel megáldott, de gondolkodásra is képes lótolvaj életre keltése. Ennél azonban jóval többet nyújtott: érett, átgondolt játéka az előadás erőssége. Király Levente — szaracén herceg — főleg az első részben tetszett. Gyürki István — Bertram — megfelelően számító és ravasz. Mentes József — Sebestiano — alakítása hiteles és élvezetes. A puritán díszlet — Kálmán László főiskolai hallgató munkája — csak a legszükségesebbet tartalmazza, könnyen alakítható különböző helyszínekké. H. K. Vass Gábor —Baldassare (balról) és Mentes József — Sebastiano. (Fotó: Hernádi Oszkár) Módszertani útmutató a SZOCIALISTA BRIGÁDOKNAK Megjelent a Csongrád megyei Továbbképzési és Módszertani Intézet kiadványa, a Módszertani útmutató, amely a Munka és műveltség kulturális mozgalomba benevezett szocialista brigádoknak kíván segítséget,, tájékoztatást adni a felkészüléshez, a vetélkedők lebonyolításához. A kiadvány segédanyag, tartalmazza a mozgalom két nagy témakörének, a munkának és a műveltségnek részletes tematikáját, az ajánlott irodalmat A mozgalom meghirdető szervei megkapták a Módszertani útmutatót, amelyet ők küldenek tovább a benevezett brigádoknak. A módszertani intézet és a szegedi Juhász Gyula Művelődési Központ januárban kezdi meg a rendszeres felkészítő foglalkozásokat a művelődési központban. 4------------- ♦ Erdei Ferenc pályakezdése 7. A Márciusi Front vezetői között 1937. február 28-án irodalmi estet tartottak Makón, ahol Féja Géza mér a megalakítandó Márciusi Front programját ismertette. A Várospolitikai Szemle az iodalmi estről és a március 15-i budapesti ünnepségről, a Márciusi Front megalakulásáról így számolt be: ..Féja Géza bejelentette a Kossuth Párt új programját. Új, országos szervezkedéssel indul a párt.......a makói Kossuth Párt életében fordulópontot jelent az az irodalmi est, amelyet február hó 28-án tartottunk a Korona Szálló nagytermében. Az est központjában Féja Géza :Irodalom és Társadalom’ címen megtartott előadása állott amely a Kossuth-Front teljes szemléletét tartalmazza úgy a történelemről, mint a társadalmi problémákról és a magyar irodalomról is. Kiindulópontja volt ez az előadás annak a szervezkedésnek, amelyet országos vonatkozásban indít meg a Kossuth Párt és amelynek a mai élethez simított programját Márciusi Front címen Féja Géza jelentette be azon a márciusi ünnepségen, amelyet a pesti Nemzeti Múzeum előtt rendezett a pesti ifjúság pontosan azon a helyen, ahol valamikor a magyar szabad sajtó első példányait mutatták fel” A makói ellenzéki demokratikus vezetők — köztük Erdei is — kezdettől fogva hajlandók lettek volna a Márciusi Front-mozgalmat politikai eszközökkel támogatni. Erdei politikai fejlődését a kiéleződő helyi gazdasági és politikai küzdelem nagymértékben elősegítette. Makó és a harmincas évek Magyarországának társadalmi valósága csattanós választ adott a Futóhomok című művében itt-ott érezhető illúzióira. 1937 nyarán a kormányzat az országos jellegű tagygazda-szövetkezetnek, a Mezőgazdasági Termelők Egyesült Szövetkezetének (METESZ) adta meg a hagyma exportálásának kizárólagos jogát, ami a makói ellenzéki hagymaszövetkezet megfojtásával volt egyenlő. A támadással a kormányzat egyrészt szét akarta verni az ellenzéki hagymaszövetkezetet, másrészt pedig lehetetlenné kívánta tenni Erdei Ferenc további tevékenységét a hagymakertészek között, hiszen ő volt az, aki világosan felismerte és a fasisztaellenes, demokratikus politikai küzdelem szolgálatába akarta állítani a makói hagymások gazdasági harcát. A támadás tehát kifejezetten ellene is irányult. A kormányzat válaszút elé állította a hagymásokat: vagy átlépnek a METESZ- be, vagy — ha kitartanak az ellenzéki kertészszövetkezet mellett — gazdaságilag tönkremennek. Lehetőség volt arra is, hogy az egész szövetkezet belemjen a METESZ- be. Az utóbbi azonban Erdei eltávolítását követelte a kertészszövetkezet éléről. Erdei a Makói Független Újságban nyílt levéllel fordult a hagymakertészekhez: „Olyan kézzelfoghatóan egyszerűvé vált most a kérdés, hogy csak, a vak nem látja a választanivalót, és a gyáva nem meri a feleletet megadni. Teljes hatalommal monopóliumot kapott a METESZ a hagymaértékesítésre és egy kézüzeméből teljesen kizárta a hagymakertészek szövetkezetét Erre a szövetkezet megriadt vezetői kérésre fogták a dolgot és bebocsáttatást kértek. A METESZ vezérlői pedig azt felelték: amíg az a dr. Erdei ott van a hagymások között addig ne számítson kedvezésre a szövetkezet. A szó fogott, s a híres hagymásvezérek kegyelemre megadták magukat s engem arra kértek, hogy én is adjam meg magam, vagy álljak félre. A feleletet akkor is megadtam az igazgatóság előtt, s most itt a legnagyobb nyilvánosság előtt is világosan megadom: én soha magamat meg nem adom sem a METESZ, sem más hatalmasság előtt Azt senki el nem veheti tőlem, hogy küzdjek soha meg nem tagadott fajtámért és osztályomért.” Szövetkezeti naplójában némi keserűséggel, de higgadtan, s szinte tudományos objektivitással számol be az eseményről: „Nem kevésbé izgalmas közgyűlés volt a színhelye a megütközésnek, mint februárban. Itt azonban lemaradtunk. Szavazásra nem is került a sor,mert áruló kertésztársaink olyan kitűnő oktatást kaptak a hivatalos szövetkezet és a kormánypárt vezetőitől, hogy néhány elszánt fogással a mi gyakorlatlan és tisztességes igyekezetünket teljesen meghiúsították. Ha szavazásra kerül a sor, aki nyílt kérdés, hogy felülmaradtunk volna-e, így azonban menthetetlenül leterítettek bennünket és nem maradt más út számunkra, mint kivonulni a közgyűlésből, hogy legalább a tagok szavazata ne szentesítse egyes vezetőik árulását.” A vereség tanulságai még inkább meggyőzték arról, hogy a parasztság felemelkedéséhez, szabadabb fejlődéséhez az utat csak a politikai harc, a Horthy-fasizmus elleni demokratikus küzdelem nyithatja meg. Az elszenvedett vereség nem törte meg. A Futóhomok megjelenése, sikere ismertté tette nevét az egész országban. 1937 nyarától kezdve aktívabban részt vett a Márciusi Front mozgalomban és éppen ő kezdeményezte hogy a front Makón tartson találkozót. Elgondolását Sárközi Györgyhöz írott levelében körvonalazta: „Itt, Makón szeptember 5—11-ig nagy kiállítás, vásár etc. lesz, ezt az alkalmat felhasználhatjuk egy márciusi találkozásra. Itt van egy olvasókör, amelyet H. Szabóval (derék agitátor) vezetünk; ez rendezhetne 5-én vas. egy .Válasz’estet és utána 8-ig minden nap d. u. egy .praktikumot’ csinálhatnánk: szöv. kertgazdaságok, tanyák megszemlélése és utána este ankétszerű megbeszélés a Kör helyiségében. Témák lehetnek: 1. Szövetkezet; 2 a magyar termelés struktúrája; 3. választójog. — Hogy eredményes legyen ez a találkozó, az kell hozzá, hogy az egész Márciusi Front itt legyen, azon kívül vidéki egyetemek emberei, s azok a vidékiek, akik számba jöhetnek (Gyula, Körös, Kecskemét, Vásárhely). Ezen kívül Pestről kat. és prot. reformerek, .Gondolatoék és a szocialisták rendes emberei.” A tervezett program jó része azonban nem valósult meg. Az írói estet, a front találkozóját október elején tartották meg Makón. Az érdeklődő közönség előtt a Márciusi Front vezető írói léptek fel, többek között Erdei Ferenc. Illyés Gyula. Veres Péter Féja Géza. Sárközi György. Kovács Imre. TAMÁSI MIHÁLY Következik: 1. A MÁRCIUSI FRONT IDEOLÓGUSA fl. FEBRUAR: mezőgazdasági könyvhónap Negyvennégy újdonság 1981 februárjában ismét megrendezik a mezőgazdasági könyvhónapot. Az ünnepi megnyitót január 30-án Túrkevén tartják. A szervezőbizottság tájékoztatása szerint a könyvhónapra hat kiadó gondozásában negyvennégy új mű jelenik meg, több mint 400 ezer példányban. A legtöbb új szakkönyv kertészeti témákat dolgoz fel, hiszen az ágazat nagyüzemi fejlesztésének meggyorsulásával párhuzamosan a kiskerttulajdonosok is jobban érdeklődnek a korszerű módszerek iránt. Az országos megnyitót követően első ízben rendeznek majd területi megnyitókat és programokat. Ezeknek a rendezvényeknek, kiállításoknak Szeged, Eger és Bábolna ad otthont. A szervezőbizottság azt is bejelentette, hogy az 1979- ben megjelent mezőgazdasági, élelmiszeripari, erdészeti és fagazdasági szakkönyvek közül tíz mű nívódíjat kapott Könyvszemle A választási bíráskodás Magyarországon K net jelent meg Ru-IftUszoly József közel 50 ív terjedelmű monografikus munkája, mely a magyar választási bíráskodás száz évéről ad átfogó és jellemző ismertetést. Könyve 1849-től 1948-ig követi nyomon az eseményeket. A választási bíráskodása ,mms,a közjogi törvénykezésnek az az ága volt, amely a megtámadott képviselő választások érvényességének elbírálását jelentette. A könyv arra keresett választ, hogyan és miképpen keletkezett fejlődött és milyen nyomok alapján írható meg az állam- és jogtörténet e fontos tudományának jellemző fejezete. A választási bíráskodás ugyanakkor történetileg a jogrendszerben több, egymást részben fedő közjogi területnek a találkozási szférájában helyezhető el. És a választási rendszer részeként jelenik meg, amennyiben anyagi, jogi szabályait és gyakorlatát tekintve a választási rendszer normáit szolgálja. Ruszoly József arról is számot ad, hogy „szerény irodalommal rendelkezik a jogtudománynak ez a területe", de kutatásaival gazdagítani kívánja a hazai és külföldi forrásértékű munkák sorát. A választási bíráskodásnak jól ismertek azok a visszaélései, amelyeket magyar írók, Jókai, Mikszáth, Tersánszky és Móricz tűztek tollhegyre, hogy a választók érdekében, képviseletében szóljanak. Ruszoly József könyvében feltárt kutatásai alapján számos olyan példával támasztja alá mondanivalóját, amely egyben Csongrád megye ezirányú múltjához is kapcsolódik. „Az 1892—1896. évi törvényhozási ciklus idején a bíráló bizottságok a házszabályok idézett pontja nyomán két függetlenségi párti mandátumot semmisítettek meg. A tápéi (Csongrád vm) kerületben az 1892. január 28-i választás alkalmával Lévay József kormánypárti jelölttel szemben 58-as többséggel a 48-as függetlenségi (Ugronpárti) Sima Ferenc nyerte el L intiriuabUilot. Kormánypárti Kutinay veia viza acuata alapján az 1892—1898. évi il. biraly Pirutuság tárgyalta az esetet, és kisepp vita után a kormánypárti Rudnay Btéla, uvan verenc és az ugyancsak (Ugron-párti) Polónyi cruza ige.no, vaamint Wrodussy Imre nemzeti párti tag nemleges szavazatával megsemmisítő ítéletet hozott. Az ítélet indoklása szerint a választás előtt Dorozsmán, Sándorfalván és Horgoson az ellenpárt érzelmű néptömeg gúnyolta, és agyonveréssel fenyegette Lévayt és a kormánypártra szavazni szándékozó választókat; ennek következtében a jelöltnek mindhárom községből menekülnie kellett A szavazás reggelén pedig Dorozsmán mintegy ezer főnyi Sima-párti választóból és nem választókból álló tömeg a kerékszögek kiszedésével, rögök és mészdarabok dobálásával megakadályozta a kormánypárti választókat Tápéra szállító kocsik elindulását”. A frisi idézethez halálhasonló érdekes, nem egyszer botrányos jelenetek leírásával a téma öszszetettségéről ad átfogó tájékoztatót Ruszoly József könyve. Így azután a választási bíráskodás Magyarországon „érdekes” olvasmányként is lebilincselő, noha elsődlegesen és kizárólagosan a jog körébe eső problémákat tárgyalja. A könyv zárófejezetében a választási bíráskodás felszabadulás utáni új rendszeréről számol be, konklúziójában pedig megállapítja: „a választási bíráskodás végeredményben az uralkodó osztályok mindenkori hatalmi rendjének megszilárdítását, az ezt megzavaró bizonytalanságok csökkentését szolgálja. Ez sem takarhatja el azonban azt a tényt, hogy a választási bíráskodás hazánkban sem tudta biztosítani a polgári korszak parlamenti választásainak szabadságát és tisztaságát”. (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1980) POLNER ZOLTÁN KEDD, 1980. DECEMBER 9