Csongrád Megyei Hírlap, 1984. október (41. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-04 / 233. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 41. ÉVFOLYAM, 233. SZÁM A lelisráció és az öntözés A korszerű mezőgazdaságért megyénkben köztudott, hogy megyénk Magyarország legmélyebb fekvésű területe, a tengerszint feletti magasság sok helyütt a 80 métert sem éri el, ugyanakkor a földjeinket átszelő három folyó — Tisza, Maros, Körös — felé testenek a mezőgazdasági hasznosítású termőföldek. Így azután mintegy 60 százalékra tehető azon talajok részaránya, amely elsődlegesen belvízveszélyesnek minősíthető. Vízgazdálkodási szempontból mégis szélsőséges kategóriába tartozik Csongrád megye; hol a belvíz, hol az aszály pusztít. Nincs az a gazdász, aki elfelejtené az 1975-ös óriási belvizet, vagy az immár két éve rendületlenül pusztító csapadékhiányt, az aszályt. Kétségtelen, hogy ezek az egymást követő elemi csapások bizonyos lépésre kényszerítették a mezőgazdászokat, akik megtelen partnerre, támogatóra találtak a felügyeleti párt- és tanácsi szervek képviselői személyében. E tény adott aktualitást annak a tanácskozásnak is, amelyre tegnap, szerdán került sor Makón, a Lenin Termelőszövetkezet központjában. Ez alkalommal a melioráció és az öntözés kapcsolata került „terítékre"’. Szilágyi Ernő, a Csongrád megyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetője megnyitójában elmondta, hogy már 1976-ban elkészült egy átfogó megyei program, melynek keretén belül immár jó ütemben halad a melioráció és az öntözéses hálózat fejlesztése. Három■ éve — 1°81-től — úgynevezett térségi meliorációs program kezdődött. A tervek szerint a hatodik ötéves tervidőszakban mintegy 70 ezer hektárnyi területen, 1,2 milliárd forint költséggel végeznek üzemeink komplex meliorációs berendezkedést. A végrehajtást az időközben felmerült nehézségek befolyásolják — szabályozórendszer változása, a saját erő növelésének igénye, a kivitelezési költségek emelkedése — így azután a tervidőszak végére az előirányzott munkák 80—IS százalékát képesek teljesíteni a gazdaságok. Tény, hogy az öntözéses gazdálkodás szélesebb körű alkalmazása a 70-es években holtpontra jutott — hangsúlyozta előadásában Tasnádi Gábor, a megyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának főelőadója. Az elmúlt, aszályos esztendőben ez a megtorpanás bizony hatásosan érzékelhetővé vált, úgy, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek, mondhatni, mindent félretéve, maradék kis anyagi erőiket az öntözőberendezések megvásárlására fordították. Míg a hatvanas években 35 ezer hektárnyi termőterület kapott mesterséges csapadékot, addig 1983- ban (!) csupán 13 ezer hektár! Idén a beruházások támogatása, illetve a kedvezményes vízdíj — néhol egyáltalán nem kellett fizetni a vízért — hatására az öntözött területek száma ismét növekedni kezdett, s elérte a 25 ezer hektárt. Igaz Ugyan, hogy több mint 10 ezer hektárral nőtt, de még így is nagyon kevés. Az ehetes tervek szerint hosszabbtávon is a fejlesztésre ki koncentrálni. Az úgynevezett Bauer-program keretén belül megyénk nyugati technológiát vesz át, 29 berendezés kerül az üzemekbe, s 3 ezer hektárral bővül az öntözőhálózat. Kívánatos, hogy a meliorációval — tereprendezés, belvízelvezetés, talajcsövezés — párhuzamosan, illetve egy időben az öntözőhálózatot is kialakítsák a gazdaságok a termőterületen. A hetedik ötéves tervciklusban — amelyet már két éve készítenek elő a meliorációt és az öntözésfejlesztést illetően — két új térség: Szentes és Csongrád- Gyála meliorációs beruházása indul, 74 ezer hektáron, mintegy másfél milliárd forint értékben. Visszatérve a hatodik ötéves terv előirányzataira, elmondható, hogy 57 ezer hektáron végeznek például a meliorációval, amelyből talajcsövezés a terület 33 százaléka. Ez egyúttal az országban az első, s költsége meghaladja az 1 milliárd 14 millió forintot. A beruházások időtartama ritkán haladta meg a két évet, s el kell mondani, hogy a beruházásokat a megyei tanács és a megyei TESZÖV milliókkal dotálta, támogatta. A tegnapi tanácskozáson a kettős működésű talajcsövezési rendszerek tiszántúli alkalmazásáról dr. Hornyik Béla, a Debreceni Agrártudományi Egyetem Termelésfejlesztési Intézetének osztályvezetője, a talajcsövezett területek talajvízszinti szabályozásának megyei tapasztalatairól Surányi Róbert, a Csongrád megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomás igazgatója tartott előadást. A tájékoztatókat, értékes előadásokat helyszíni bemutató követte. A résztvevők megtekintették a ■ kiszombori Új Élet Tsz 1080, valamint a makói Lenin Tsz 1650 hektárnyi meliorált, illetve öntözésre berendezett területét ÁRA: 1,10 FORINT Megszűnik egy fontos építőanyag hiánya Mozaiklapgyártó üzem épül Makón A családiház-építők tudják a legjobban: immár igen hosszú ideje országosan hiány van padlóburkoló mozaiklapokból is. E fontos építőanyagot csak egyetlen helyen gyártják az országban, ám a nagy kereslet miatt még a közületeket — állami építőipari vállalatokat, szövetkezeteket — sem tudják kellő mértékben kiszolgálni mozaiklapokkal. Ezen a nehéz helyzeten akar most segíteni a Makói Építőipari Szövetkezet. Fél millió forintért két mozaiklap-gyártó gépsort vásárolt. További másfél millió forintot pedig arra a korábban épített félkész épületre költöttek, amelyekben a gépeket elhelyezték. A gyártó berendezések felszerelése javában tart, s az első mozaiklap-széria még ebben a hónapban — októberben —elkészül. Hússzor húsz centiméteres négyzet alakú, szürke és színezett, márványzúzalékból készült lapokat gyártanak majd. A két gépegység termelés darabszámban — naponta 4 ezer darab lapot program szerint — megkőformáz és csiszol. Az éves telíti majd az egy milliót. A gyártócsarnokban a csiszológépeket szerelik. A kiformázott márványlapokat a gépeken köszörülik majd tükörsimára. Ilyen lesz majd a gyártmány. A világosabb színű palaszürke alapon fehér márványszemcsékkel, a sötétebb színű piros alapon ugyancsak fehér színű csiszolt márványszemcsékkel. Gyártanak majd tízszer húsz centiméteres burkolólapokat is, ezzel megkönnyítik a burkolók munkáját a padlószegélyek készítésénél. (Fotó: Pintér József). Vásárhelyi kiadás 1984. OKTÓBER 1., CSÜTÖRTÖK Barátsági napok Odesszában Lelkes hangulat és gyűlés A résztvevők levelet küldtek Konsztantyin Csernyenkónak és Kádár Jánosnak Az odesszai zenés színház impozáns épületének előcsarnokában két dátum, az 1944-es, az 1984-es foglalja keretbe azt a fotódokumentációs kiállítást, amely Csongrád megye négy évtizedes fejlődését mutatja be a szovjet testvérváros tíz- és tízezreinek. Az 1944-es a felszabadító harcok ideje, a szocialista építés rajtköve, az 1984-es dátum pedig a történelmi négy évtizedre emlékeztet, a fejlődés ívét rajzolja meg, a mérlegkészítés jegyében készült. A honnan kérdésre megsárgult fotók válaszolnak, emlékeztetve az 1914 nyarán Szegedet ért bombázásokra, a szovjet csapatok hősi offenzívájára, a harcosok Tisza-parti pihenőjére, az ideiglenes kormány szegedi bemutatására, az 1945. május elsejei felvonulás reményteli harcaira. A hová kérdésre gazdag anyag válaszol. Csongrád megye négy évtizede dinamikus fejlődését reprezentálják a képek , felépült a híd, megindultak az üzemek, a friss léghuzatban új életet kezdett népünk. A legdinamikusabb negyedszázad a legutóbbi. A mezőgazdaság szocialista átszervezése és felvirágzása jellemzi, átalakult az ipari struktúra, nagyszerű eredményeket értünk el az oktatás, a tudomány, a kultúra és a művészetek terén. E fejlődés sokszínűségét, harmonikus egységét mutatják be a fényképek. Külön fejezet érzékelteti a két testvérmegye több évtizedes kapcsolatait, emlékeztetve a közös politikai demonstrációkra, rendezvényekre, a barátkozás pillanataira. A tárlatot, mely hű keresztmetszetet nyújt népünk szorgalmas munkájáról és szocialista építésünk eredményeiről. Török József, a szegedi városi pártbizottság első titkára nyitotta meg. Az ünnepi tárlatnyitást követően lelkes hangulatú barátsági nagygyűlést tartottak a Csongrád megyei delegáció tagjainak és több ezer odesszai részvételével. A. I. Butenko, az odesszai területi tanács végrehajtó bizottságának első elnökhelyettese nyitotta meg az ünnepi gyűlést, majd A. P. Nocsovkin, az Ukrán Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja, az odeszszai területi pártbizottság első titkára lépett a szónoki emelvényre. Beszéde bevezetőjében kiemelte, hogy a Csongrád megyei napok odesszai rendezvénysorozata az igazi internacionalista ünnep, melyben összekapcsolódik két történelmi dátum, a szovjet nép felszabadulása, és Magyarország felszabadításának 40. évfordulója. Szólt arról, hogy a két nép barátsága forradalmi harcok füzében kezdődött, forrásainál ott találjuk Lenint és Kun Bélát, a sok ezer magyar internacionalistát. Bár a Tanácsköztársaság megbukott, a szabadság szeretetét a kommunisták megőrizték szívükben. Óhajuk és harcuk 1944 őszén kezdett valóra válni, amikor a Vörös Hadsereg elérte a magyar határt, elsőként szabadította fel Szegedet és Csongrád megyét. A szovjet nép jól tudja — hangsúlyozta a szónok —, hogy a magyar nép nem felejti a véráldozatokat, hogy ez a harc nem volt hiábavaló. A szovjet embereket őszinte örömmel tölti el a magyar nép megannyi munkasikere, figyelemmel kísérik a szocialista építés eredményeit. Szólt Szeged és Odessza testvérkapcsolatairól is, amelyek az elmúlt évtizedben kiszélesedtek, elmélyültek, és értelmi kapcsolatokká váltak. Az odeszszai munkások sikereiben benne rejlik sok Csongrád (Folytatás a 2. oldalon.) Csonsradetpései környezetvédelmi napok Is zaj- és rezgésártalom ellen Egy évvel ezelőtt tartottak a környezetvédelem illetékesei szakmai megbe■ szélést, amelyen arról volt szó, hogy a környezeti ártalmak között egyre inkább jelentős tényező a zaj. Akkor jelezték, hogy készülnek a zaj- és rezgésvédelmi jogszabályok. Tegnap délelőtt a Csongrád megyei környezetvédelmi napok eseménysorozatának újabb rendezvényén Szegeden, a Technika Házában, Gelányi Nándor, az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal Dél-alföldi Felügyelőségének munkatársa arról számolt be, hogy a tavaly említett jogszabályok azóta érvényesek, kötelező előírásokká váltak. Az idén, január elsején hatályba lépett rendeletben többek között előírják, hogy a településeken belül különböző típusú zónákat különböztetnek meg, amelyekre más-más zaj- és rezgésvédelmi előírások szabják meg, mit lehet, mit nem, így például a területrendezési elveknek megfelelően kijelölhetnek csendes övezeteket, fokozottan védett területeket, zajgátló védőterületeket. Előírják, hogy az új létesítményeknél már az építés megkezdése előtt, a tervezési szakaszában figyelembe kell venni az adott helyre és objektumra vonatkozó követelményeket. Ezzel függ össze, hogy a környezetvédelmi hatóság meghatározhatja a zajkibocsátási határértékeket , amelyekről kötelességük az építésben érdekelteknek tájékozódni. Olyannyira fontos lesz a zajvédelem, hogy nem csupán a tervezőknek, hanem a kivitelezőknek is be kell szerezniük a határértékre vonatkozó információkat, és persze igazodniuk is kell hozzá. Nem mindegy, hova és hogyan építenek lakott területen például egy új gyárat. Intézkedik a rendelet a már meglévő, működő létesítmények zajvédelmi kötelezettségeiről is. Minden rendelet persze annyit ér, amennyit betartanak belőle, s hogy az előírtak betartásának nagyobb nyomatékot adjanak, bírságolási lehetőségei is lesznek a hatóságnak ... Ezekről a kérdésekről volt szó azon a tegnapi rendezvényen, amelyet Józsa Gusztáv akusztikus tervező nyitott meg és az említetten kívül a zajvédelmi vizsgá,latok módszereiről és a zaj- és rezgésvédelemmel kapcsolatos területrendezési elvekről hangzott el beszámoló. . .