Csongrád Megyei Hírlap, 1986. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-01 / 180. szám
Befejeződött a távolkeleti látogatás Mihail Gorbacsov visszautazott Moszkvába Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára csütörtökön befejezte a szovjet Távol-Keleten tett látogatását, és elindult vissza Moszkvába. Ezt megelőzően a habarovszki határterület pártszervezetének vezetői előtt nagyobb beszédet mondott. A főtitkár múlt pénteken indult útnak, s egyhetes körútján megfordult Vlagyivosztokban, Nahodkában, az Amur menti Komszomolszkban, végül Habarovszkban. Látogatása folytatása volt azoknak a belföldi látogatásoknak, amelyeket tavaly március, főtitkárrá választása óta folytat. Legközelebb Jakutföldre, Magadánba és Csukcsföldre is ellátogat. AESZ-csúcs Elítélő határozat Szerdán Addisz Abebában véget ért az Afrikai Egységszervezet (AESZ) 22. csúcsértekezlete. A kontinentális szervezet hétfőn megnyílt csúcsértekezlete két, az Amerikai Egyesült Államokat elítélő határozattal egészítette ki a múlt heti külügyminiszteri tanácskozás által előterjesztett s már ismertetett dokumentumokat. Az egyik határozat azért bírálja Washingtont, mert az UNITA ellenforradalmi szervezet nyílt katonai támogatásával beavatkozik a független Angola belügyeibe. A másik határozat a Líbia elleni amerikai bombázásokat ítéli el. Az afrikai állam- és kormányfők elhatározták, hogy a dél-afrikai fejleményeket figyelemmel követő bizottságot hoznak létre. A testület élén az össz-afrikai szervezet új elnöke, Denis Sassou-Nguesso, a Kongói Népi Köztársaság államfője áll, míg tagjai Nigéria, a frontországok csoportját alkotó Angola, Mozambik, Zambia, Zimbabwe, Tanzánia és Botswana, valamint Szenegál, Algéria, Etiópia és a Zöldfoki szigetek államfői, illetve a dél-afrikai felszabadítási mozgalmak vezetői lesznek. Aligha kétséges, hogy újabb vihar várható a baszkok lakta vidékeken mind Spanyolországban, mind Franciaországban. Madridban ugyanis a spanyol és a francia külügyminiszter megállapodott, hogy Párizs rövidesen újabb baszk terroristákat ad ki a szomszédország hatóságainak. 1984 őszén történt meg először, hogy Franciaország megvonta a politikai menedékjogot három ETA-terroristától, akiket aztán Madridba szállítottak, és átadtákőket a spanyol igazságszolgáltatásnak. Az eset nagy felzúdulást váltott ki a spanyol— francia határ mindkét oldalán — tüntetésekkel és bombákkal. Tudta mindenki, hogy milyen kockázattal jár, ha a francia hatóságok fellépnek a területükre menekült baszk terroristák ellen. Hiszen történelmi hagyomány Franciaországban, hogy a politikai menekülteket általában befogadják, s a baszk szélsőséges szervezet, az ETA emberei a fasiszta Franco-rendszer és baszk kockázat uralkodása idején mindig is a határon túl leltek menedékre. Csakhogy azóta Spanyolországban megteremtődött a demokrácia, az ETA azonban változatlan kegyetlenséggel folytatja hadjáratát a spanyol hatóságok és intézmények ellen. A francia vezetés hoszszú dilemma után végül is elhatározta magát 1984- ben. Tette ezt azért is, mert a franciaországi baszk vidékeken szintén elszaporodtak a terrorcselekmények. Párizs pontosan tudta, hogy a döntés nem lesz népszerű a baszkok körében, akiknek 300 ezres közössége sohasem okozott olyan gondokat a központi irányításnak, mint spanyolországi rokonaik Madridnak, viszont mindig is nagy szimpátiával tekintettek azok harcára. Ezt a szimpátiát sajnos még a terrorizmus megannyi szélsőséges megnyilvánulása sem tudta kiirtani. Spanyolországban az elmúlt években az ETA már olyan akciók sorát követte el, amelyeket semmilyen cél nem igazolhatott. Ezért szállt be Párizs a terrorizmus elleni közös küzdelembe, azóta határozottan erősödött a két kormányzat együttműködése. Franciaország intenzíven segítette déli szomszédját a Közös Piachoz csatlakozásban, és módszeresen csapott le a területére menekült ETA-terroristákra. Ennek a folyamatnak volt az állomása a mostani külügyminiszteri megbeszélés, amelynek persze ismét a terrorizmus elleni harc állt a középpontjában, hiszen erre maga az ETA adott okot júliusi, példátlanul brutális merényleteivel. Madrid most a jelek szerint súlyos lépésekre készül az ETA terroristái ellen, s ehhez szüksége van a francia hatóságok fokozottabb segítségére is. AVAR KÁROLY 2 Konzultáció az ENSZ-közgyűlés előtt A szocialista országok külügyminisztériumainak vezető képviselői az ENSZ-közgyűlés 41. ülésszakára való felkészülés jegyében július 29—31. között konzultációt tartottak Budapesten. A konstruktív légkörű megbeszélésen részt vett a Belorusz Szovjet Szocialista Köztársaság, a Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Kubai Köztársaság, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Mongol Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Román Szocialista Köztársaság, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság, a Vietnami Szocialista Köztársaság, valamint a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának küldöttsége. A magyar delegációt Horn Gyula külügyminisztériumi államtitkár vezette. A konzultáció résztvevői kifejezték reményüket, hogy az ENSZ-közgyűlés 41. ülésszaka hozzájárul a világszervezet korunk fő problémái megoldásában betöltött szerepének és tekintélyének növeléséhez — ezzel is előmozdítva a béke és a nemzetközi biztonság ügyét. A küldöttségek vezetőit fogadta Várkonyi Péter külügyminiszter. Lázár György fogadta Wolfgang Rauchfusst Lázár György, a Minisztertanács elnöke csütörtökön a Parlamentben fogadta Wolfgang Rauchfusst, a Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsának elnökhelyettesét, a magyar S NDK gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési bizottság társelnökét, aki hazánkban töltötte szabadságát. A szívélyes légkörű,baráti eszmecserén részt vett Marjai József miniszterelnök-helyettes, a bizottság magyar társelnöke. Marjai József és Wolfgang Rauchfuss találkozójukon áttekintették a kétoldalú gazdasági és műszaki-tudományos együttműködés időszerű kérdéseit, az 1986. évi külkereskedelmi forgalom alakulását, a soron levő teendőket. Magyar—lengyel gazdasági megbeszélések Marjai József miniszterelnök-helyettes meghívására csütörtökön Budapesten megbeszéléseket folytatott Wladyslaw Gwiazda, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsának elnökhelyettese, Lengyelország állandó KGST-képviselője. Marjai József és Wladyslaw Gwiazda tájékoztatták egymást az országaikban folyó gazdasági építőmunka soron levő feladatairól, áttekintették a magyar—lengyel gazdasági együttműködés időszerű kérdéseit. Véleménycserét folytattak a KGST tudományos-műszaki komplex programja megvalósításának helyzetéről, a KGST együttműködés tökéletesítésére irányuló teendőkről, nemzetközi gazdasági és pénzügyi kérdésekről. A lengyel miniszterelnökhelyettest fogadta Lázár György, a Minisztertanács elnöke. Wladyslaw Gwiazda találkozott Veress Péter külkereskedelmi miniszterrel is. Iraki katonai akciók Az iraki légierő csütörtökön támadást intézett egy iráni ipari város ellen. Az akció következtében 15 munkás életét vesztette — közölte a teheráni rádió és az iráni hírügynökség. A Teherántól több mint háromszáz kilométerre délre fekvő Darud város elleni légitámadásnak számos polgári sebesültje is van. Egy bagdadi katonai közlemény szerint az iraki légierő két iráni cementgyárat támadott a városban. Teheráni összesítések szerint az elmúlt kilenc nap alatt mintegy száz polgári személy halt meg Iránban az iraki katonai akciók következtében. Irak arról számolt be csütörtökön, hogy az iráni tüzérség immár harmadik napja lövi Bászra iraki város lakónegyedeit. Arról is beszámoltak, hogy az iraki repülőgépek Irán északkeleti részén lebombáztak egy vasúti hidat. Afgán-pakisztáni tárgyalások Genfben csütörtökön megkezdődött az afgán—pakisztáni közvetett tárgyalások 8. fordulója. A megbeszéléseken — amelyek célja az Afganisztán körül kialakult helyzet rendezése — afgán részről Sah Mohammed Doszt külügyminiszter, pakisztáni részről Jakub Han külügyminiszter vezeti a küldöttségeket. A két delegáció között Diego Cordovez ENSZ-főtitkár-helyettes közvetít. Pakisztán azért nem hajlandó közvetlen tárgyalásokra, mert nem ismeri el a kabuli kormányt. A mostani fordulóra három nappal azután kerül sor, hogy Mihail Gorbacsov Vlagyivosztokban bejelentette: hat, Afganisztánban állomásozó szovjet ezredet kivonnak az országból. E lépést Cordovez „pozitív fejleménynek” minősítette ! Pakisztáni részről viszont egyelőre hűvösen fogadták a javaslatot Legutóbb afgán részről javasolták a szovjet egységeknek a megállapodástól számított négy éven belüli távozását, míg a pakisztáni fél négy hónapos határidőt kíván szabni. Ezzel szemben már korábban megállapodás született a négypontos rendezési terv három pontjáról: a Pakisztánba és Iránba menekült afgánok hazatéréséről, a béke kölcsönös garantálásáról, valamint arról, hogy Pakisztán felhagy az afgán ellenforradalmárok támogatásával. Mindezek érvénybe lépését Iszlámábád a csapatkivonás feltételéhez köti. Kormányalakítás Thaiföldön Négy nappal a parlamenti választások után a thaiföldi kormánykoalíciót alkotó négy párt megegyezett abban, hogy újra Prem Tinszulanand tábornok legyen az ország miniszterelnöke. Premet a választásokon győztes Demokrata Párt jelölte. A jelölést még el kell fogadnia a Nemzetgyűlésnek, majd Bhumibol Aduljadedzs királynak. Az uralkodót Prem szilárd támogatójának tartják bangkoki megfigyelők. A 65 éves Prem, aki korábban a hadsereg főparancsnoka volt, 1980 óta tölti be a kormányfői tisztséget. Lusakai találkozóé az első bejelentett kapcsolatfelvétel Az Egyesült Államok felvette a kapcsolatot a dél-afrikai apartheid rendszer megdöntéséért fegyveres harcot folytató Afrikai Nemzeti Kongresszussal. Paul Hare, az Egyesült Államok zambiai nagykövete szerdán találkozott az ANC végrehajtó bizottságának három tagjával a pretoriai rezsim által törvényen kívül helyezett szervezet lusakai székhelyén. A nagykövetség szóvivőjének közlése szerint a 90 perces megbeszélés a washingtoni kormány „első, bejelentett kapcsolatfelvétele” ezen a szinten az ANC-kal. A hírt megerősítő washingtoni külügyminisztérium fogalmazása szerint az ANC-kal folytatott párbeszéd magasabb szintre való emelése azt a washingtoni törekvést szolgálja, hogy „előmozdítsa a tárgyalásokat a dél-afrikai békés rendezésben érdekelt felek között”. Az ANC szóvivőjének tájékoztatása szerint a megbeszélésen Reagan elnök „konstruktív elkötelezettségnek” nevezett dél-afrikai politikájáról és a Pretoria elleni kötelező érvényű szankciókról volt szó. Az ANC elutasítja Reagan elnöknek a pretoriai rezsimmel szoros kapcsolatokat ápoló politikáját, és a washingtoni kormánytól szankciókat sürget az apartheid felszámolásának meggyorsítására. Helsinki Nem önáltatás Vajon csak önáltatás, vagy valóban igaz a mondás, hogy Helsinki él? Csak jelszó-e, amelyet hamis remények táplálnak, vagy politikailag helytálló megállapítás? Ez utóbbi felel meg a valóságnak. De hogy mi se essünk az indokolás nélküli jelszavak hangoztatásának a hibájába, okoljuk meg a fenti állítást: miért érvényes máig is az a részletes — politikai, gazdasági, kulturális, emberi kapcsolatokat szabályozó — vastag okmány, amelyet harminchárom európai és a két észak-amerikai állam legmagasabb rangú vezetői írtak alá jó egy évtizeddel ezelőtt. S miért lenne kívánatos a további hasznosítása. Nézzünk körül ma a nemzetközi terepen a tanácskozások sikeressége szempontjából. Vagy zsákutcába jutott, vagy kínos-keservesen húzódó, megállapodást nem, vagy alig hozó üléseket látunk. Az 1975-ös helsinki záróokmány aláírása azonban azt bizonyítja, hogy ez nem eleve elrendelt valami, nem a nemzetközi ellentétek elkerülhetetlen velejárója. Meg lehet egyezni, mégpedig nemcsak valamely részletben, hanem a világkapcsolatok átfogó, békésen együttműködő rendszerét illetően is. Helsinki tehát bizonyíték, érv, hogy ami egyszer megtörtént, az másodszor is bekövetkezhet, s magában az okmányba foglaltak ismét uralkodóvá lehetnek a kelet-nyugati viszonyban. A "harmincöt magas rangú vezető azért ülhetett össze akkoriban olyan jelentős ünnepélyes alkalomra, mert előzőleg nyilvánvalóvá lett, hogy a két tábor között erőegyensúly van, a kétségtelenül meglevő problémák, ellentétek fegyveres megoldása lehetetlen, az erőszak csak katasztrófához vezethet. Ennek a logikai sornak a végén tehát csak ez állhatott: ha így van, akkor a másik változatot, a békés együttműködés útját kell választani. S ha ma vannak is olyan politikai erők, amelyek meg szeretnék változtatni ezt az erőegyensúlyt, és ebből politikaibefolyási, gazdasági, ideológiai hasznot húzni — tévedésük nyilvánvaló, a piros nyíl megint az egyetlen józan változat: „Helsinki” felé mutat. Ne felejtsük el azt se, hogy „Helsinki” nemcsak egyetlen nagy aláírási aktus volt, amelynek emlékét most őrizgetjük, hanem folyamat. A harmincöt aláíró kormány kisebb rangú küldöttei azóta sokszor összeültek már a záróokmány egy-egy fejezetéről, egy-egy témakörének teljesüléséről, s a további teendőkről tárgyalandó. Igaz, sok haladásról nem számolhatnak be. De ezek a mindig újra és újra összeülő szakértekezletek maguk is jelzik: a dokumentumba foglalt politikai, gazdasági, kulturális, emberi együttműködési problémák napirenden vannak, továbbfejlesztésüknek, megvalósításuknak újra és újra nekirugaszkodunk. Volt olyan nemzetközi mélypontidőszak — például a nyolcvanas évek elején —, amikor az egyetlen fórum, ahol Kelet és Nyugat képviselői egyáltalán asztalhoz ültek, egy-egy ilyen „Helsinki utáni” konferencia volt. Gondokkal terhelten szemléljük a nemzetközi állapotokat, de azért tudjuk és jó érzéssel számításba vesszük, hogy Európa még a nyolcvanas évek elejének lehűlési időszakában sem esett vissza a hidegháborús állapotba. Azok a kapcsolatok, amelyek a földrész államai között a hetvenes években — s Helsinki jegyében — kialakultak (gondoljunk a kereskedelmi csere fellendülésére, a turistaáradatra, a politikusok sűrű utazásaira) lényegében nem gyengültek. Egyetlen területen azonban — igaz, a rendkívül fontos katonai problémakörben — nem sikerült lépni, sőt a helyzet rosszabbodott. A záróokmány ugyan nem foglalkozik a fegyverkezés kérdéseivel, de ha a fegyverkezési hajsza a mai tempóban folytatódik, tönkremennek Helsinki gyümölcsei és távlatai is. Ezért lett ma a békés együttműködés fejlesztésének, megőrzésének kulcsa az atomfegyverek és a hagyományos eszközök felszámolása — mindenekelőtt pedig a szovjet—amerikai viszony megjavítása. S ha ma a fegyverkezés korlátozása áll is a követelmények első helyén, a példa, amelyet Helsinki a nemzetközi megállapodások lehetőségére nyújtott, nem halványul el. TATÁR IMRE Liszt Ferenccentenárium Emlékünnepség Bayreuthban Csütörtök délelőtt Bayreuth város temetőjében Liszt Ferenc halálának 100. évfordulója alkalmából három nemzet képviselői megkoszorúzták a nagy magyar zeneköltő sírját. Az Erlanger Strasse-i temetőben, a Liszt Ferenc nyugvóhelye fölé emelt sírkápolnában a Magyar Népköztársaság képviseletében Csehák Judit, a Minisztertanács elnökhelyettese helyezett el koszorút, Horváth István magyar nagykövet kíséretében. Ugyancsak megkoszorúzta a sírt Hans-Dietrich Genscher, az NSZK alkancellárja és külügyminisztere, valamint Theodor Kery, Ausztria burgenlandi tartományfőnöke. E tartományban van az egykori Doborján, a mai Raiding, ahol Liszt Ferenc 1811. október 22-én született. Koszorúzott még Hans Maier bajor oktatási és kulturális miniszter és Hans Walter Wild, bayreuthi főpolgármester. A bayreuthi Stadthalle nagy színháztermében délelőtt emlékünnepséget tartottak Liszt Ferenc halálának 100. évfordulója alkalmából. Ezen Hans Walter Wild főpolgármester köszöntötte az egybegyűlteket, majd Csehák Judit, Hans- Dietrich Genscher és Teodor Kery mondott beszédet. PÉNTEK. , 1986. AUGUSZTUS 1 .