Csongrád Megyei Hírlap - Délvilág, 1990. március (47. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-10 / 59. szám

A Magyar­­országi Zöld Párt egyéni választókerületben induló jelöltje A Szegeden működő fel­sőoktatási intézmények ve­zetői szükségesnek látják te­vékenységüknek az eddigi­nél hatékonyabb és szerve­sebb összehangolását Indo­kolja ezt mindenekelőtt az egészségtelen működési szét­tagoltság, melynek hátrá­nyai számos területen kiüt­köztek. — írja az a nyilatko­zat, melyet szerkesztősé­günknek is megküldtek. A sikeresebb együttműködés érdekében a József Attila Tudományegyetem rektora, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola főigazgatója, a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Élelmiszeripari Fő­iskolai Karának főigazgató­ja, a Liszt Ferenc Zenemű­vészeti Főiskola Szegedi Ta­gozatának főigazgatója, a Szegedi Hittudományi Főis­kola rektora, valamint a Szent-Györgyi Albert Or­vostudományi Egyetem rek­tora Szegedi Felsőoktatási Tanács létrehozását hatá­rozta el. E testület legfonto­sabb céljának a különböző oktatási (köztük továbbkép­zési, felvételi stb.) felada­tok, valamint a szervezési, fejlesztési és művelődési teendők jobb összehangolá­sát, az ezekkel kapcsolatos kérdésekben egységes felső­­oktatási állásfoglalás kiala­kítását, hosszabb távon pe­dig a fejlett európai felsőok­tatási intézményhálózathoz való felzárkózás előmozdí­tását tekintik. Felsőoktatási tanács alakult Szegeden 2 Dr. Tóth László (2. sz. vk.) 1. Dr. Ábrahám László (­ sz. vk.), 2. Dr. Tóth László (2. sz. vk.), 3. Tóth István. 33 éves va­gyok. 1982 óta élek Szege­den, 9 éve dolgozom a Sze­ged Móra Ferenc Múzeum­­ban. Makó és környékét munkám révén is jól isme­rem. A másságot minden területen és szinten el kell fogadnunk, fogadtatnunk. 4. Dr. Pálinkó János, 48 éves, jogtanácsos, nős, csa­ládos vagyok, három gyer­mekünk van. Mindszenten élek, a vidéki Magyarorszá­got képviselem. A fiatalok jövőjének ,biztonságáért, a keresztény kultúráért, jog­­államiságért vállalom a képviseletet. 5. Dr. Horváth György (5. sz. vk.), 6. Petrusán György. 52 éves, 1963 óta lakik és dol­gozik Szegeden. Mint főiskol 1943-ban születtem a Szat­­már megyei Olcsva község­ben. Állatorvos vagyok, húsz éve Pusztamérges, Öttömös és Ásotthalom térségében. Politikai pártnak soha nem voltam tagja. Választókerü­letem Szegeden, a Széche­nyi téren kezdődik, és a megye szélén, Pusztamérge­sen végződik. Hetvenezer ember sokszínű, változatos életmóddal, de ugyanazon gonddal: nehezülnek meg­élhetési körülményeik. Az önök segítségével minden erőmmel azért küzdenék, hogy legyen a munkának ér­téke és értelme, a mező­­gazdaságnak becsülete; le­gyen biztonság a politiká­ban, és a több szektorú gaz­daságban, közbiztonság a polgári életben; s legyen demokrácia, melyben az ál­lampolgárt meghallgatják, és nem lehallgatják. 39 éves vagyok, mezőgaz­dasági, gyógyszerész és mar­ketingvégzettséggel rendel­kezem. 13 év óta dolgozom a Vetőmag Vállalat Kutató Központjában Szentesen, a fejlesztés, jövőépítés elkö­telezett híve vagyok. Csa­lád-, nagycsalád párti va­gyok, ahol az édesanya mel­lett fontos szerepe van a nagyszülőknek is. A gazda­ságban az ipar, a környe­zetvédelem és az oktatás súlyos állapotán szükséges elsőként változtatni. A föld­nek értékét és igazi tulaj­donosokat kell adni. A kép­viselőséget szolgálatnak te­kintem, mint pártonkívülit, nem köt semmilyen párt­eszme, a választókörzet min­den lakosát egységesen, megbékélést hirdetve sze­retném képviselni. Dr. Horváth György (5. szí­rk.) Dr. Ábrahám László (1. sz. vk.) A Hazafias Választási Koalíció egyéni választókerületekben induló | * • |/#a lof.i • kepviselojeloltjei 47 éves, családos, szegedi ügyvéd vagyok. Pártonkívü­­li voltam, s valószínű, le­szek. Meggyőződésem szerint a képviselő mindenekelőtt választópolgárai érdekét képviselje, s ne a pártesz­méket. Tisztelem az emberi tudást, műveltséget és fel­­készültséget, igénylem an­nak elismerését. Őrködnünk kell azon, hogy társadalmi életünkben az esélyegyenlő­ség, az igazságosság és a törvényesség, az emberies­ség érvényesüljön. Vallom, hogy életünk alapja, fel­­emelkedésünk záloga az ér­telmes munka, melynek tár­sadalmi tartó- és megtartó­pillére a család és a pol­gárok önszerveződő közös­ségei. megyei és országos listás képviselőjelöltek­ ­al oktató, a szellemi mű-­­veltség kiteljesedéséért, az igazi értékek érvényre jut­tatásáért dolgozik. Hazánk és a környező országok har­monikus együttműködéséért harcol. Z. Sára Endréné. A Rösz­kei Általános Iskola tanára, megyei környezetvédelmi szaktanácsadó vagyok. Fon­tosnak tartom, hogy az ok­tatás,­ nevelés méltó társa­dalmi rangját kapja vissza. Gyermekeink tanulják meg, hogyan élhetnek har­móniában a természettel és embertársaikkal. 8. Kerek Attila, 44 éves, nős, három gyermek apja. Tanár-népművelő. Eddigi életét a közösségért, a csa­­­ládok szolgálatába állítva élte. Céljául tűzi ki a csa­lád boldog jövőjének meg­teremtését. ’ 9. Fráter György 49 éves, a közéletben több, mint 20 érs­e, többek között a Haza­fias Népfrontmozgalomban dolgozik. Kisiparos volt 5 évig, ezt követően 10 évig Kiosz-titkár. Jelenleg a Sző­­regi Virág- és Dísznövény­­fész elnöke. 10. Dr. Simády Béla. Mű­szaki egyetemi doktor 1974- től. 1980-ban Állami Díjat kapott. 1971-től az Alsó-Ti­­sza Vidéki Környezetvédel­mi és Vízügyi Igazgatóság vezetője. Tagja a Magyar Olimpiai Bizottságnak. Olyan társadalomnak a hí­ve, amelynek a munka az alapja. 11. Dr. Bátyai Jenő. 1933- b­an született Dunapatajon. Okleveles vegyész, élelmi­szer-szakmérnök. A Csong­­rád Megyei Zöldért Válla­latnál minőségügyi igazgató. Az MTESZ megyei szerve­zetének társelnöke. Harcos szószólója a magyar műsza­ki-tudományos haladásnak. 12. Donáth Miklós. 40 éves, nőtlen,, szegedi lakos. A Hazafias Népfront Szeged városi Elnökségének megbí­zott titkára. Másoddiplo­másként esti tagozaton a JATE III. éves joghallgató­ja.* A Hazafias Választási Koalíció országos listáján is induló Csongrád megyeiek: dr. Ábrahám László, Leh­mann István és Petrusán György. 35 éves vagyok, a makói belvárosi templomban dol­gozom kántorkarnagyként. A Zöld Párt nem tör a ha­talomra, hisz az erőszak­­mentesség a legfőbb elve, a szociális, egészségügyi, ter­mészetvédelmi szemponto­kat tartja legfontosabbnak. Szót emelek az idősek szo­ciális és anyagi helyzetének javításáért, a gyermekes családok és fiatalok alapve­tő életkörülményeinek meg­teremtéséért, az oktatás mi­előbbi reformjáért, melyben újra kapjon helyet a vallá­sos­ erkölcsi nevelés. Ezért szorgalmazom a­­körzetben az egyházi iskolák létrehozását. A környező termőföldek ál­lapotának javításáért, a me­zőgazdasági termelés ösz­tönzőbbé tételéért, az érté­kesítésben, felvásárlásban a termelőket megalázó mo­nopolhelyzet megszüntetésé­ért fogok küzdeni. (Folytatás az 1. oldalról.)­tem magam a „direktori székbe”, s azért ítéltem a három, lényegi funkciót be­töltő mostani vezetőt alkal­matlannak, mert már az el­múlt évad „üzemmeneté­ben” olyan dilettáns zava­rok mutatkoztak, amelyek nemcsak a jövőt illetően (ami már ma van!), hanem a strukturális múltat illető­en is megkérdőjelezik alkal­masságukat. Ami az elmúlt három hó­napban történt, ezt világo­san igazolja. Mi — a kivál­tak, a „felelőtlen fiatalok” — voltunk a terroristák, és minket akartak több ízben „felrobbantani”, pedig mi ingyenes Antigoné- és Ró­­meó-előadásokat tartottunk a város ifjúságának, s ta­lán nem eredménytelenül. Mi bénítottuk meg a színház működését, akik va­lóban felmondtunk a szín­háznak (ragaszkodván dek­larált és szavazással regiszt­rálható igazságunkhoz), de felajánlottuk, hogy e kény­szerű átmenetben tovább játsszuk a repertoárt. A di­rekció ezt nem fogadta el, „munkavédelmi” indokokra hivatkozva ... Valójában úgy gondolta, kezelni tudja a válságot. Több színház vendégjátékáról tárgyalt, felkérte Sík Ferencet a vál­ság kezelésére. És semmi sem történt. Se vendégjá­ték, se Sík Ferenc! A helyzetért a morális fe­lelősséget még mindig mi viseljük, mert a tanács ra­gaszkodott egy formális helyzet formális megoldásá­hoz. A főrendezői pályázat kiírásával védte a megtá­madott struktúrát és annak vezetőit, tűrte, engedte, hogy morálisan szétzilálódjék és működésképtelenné váljék a színház, s a tényleges fele­­lősségrevonás helyett mora­lizált — „egy irányító szerv” —, mert képtelen a múltért felelősséget vállalni, így te­hát alkalmatlan a jövőt meghatározó döntés megho­zatalára is. III. Mélységesen megdöbben­tett Gregor József lemondá­sa — s ez egyik oka pályá­zatom visszavonásának is —, és emberileg, művészileg osztom Pál Tamás aggodal­mait, hiszen Gregor kilépé­sével rá hárul a szegedi opera sorsának felelőssége is, amely egészen addig, míg egy intendatúrában egy új funkcionális struktúra létre nem jön — addig az opera felelős a prózáért, és a próza felelős az operáért. Nem is beszélve a balett­­együttesről, amely jóval fe­­lelősebb barátságot kapott eddig is a prózától, mind a mai napig, mint a még min­dig nem működő „vállalati” konglomerációtól. Az elmér­gesedett helyzetben alkal­matlannak érzem magam Pál Tamással egy adandó vitában arra, hogy az évi 80-90 operaelőadást miként üzemelteti, s milyen önkölt­séggel és létszámmal a nagyszínházban — szemben a prózai tagozat évi 200 elő­adásával, létszámával, ön­költségével és „vendégei­vel”. IV. Mindezt valóban csak egy új funkcionális struktúra, az intendatúra lesz képes megoldani. S ebben én „ön­jelölt próféta" (Gregor meg­fogalmazása) nem kívánok lenni. Elemzendő eredmény a színház egészének működési csődje, morálisan manipu­lált zűrzavara, és a Függet­len Színpad szegedi jelenlé­te. Vállalja végre valaki az elemzés nehéz munkáját és azt követően a döntést. Az intendatúrát a tanácsnak­­kell eldöntenie, s egy új „meghívásos” pályázat­tál (ebben van a személyes ir­­cú tanácsi vezetés felelőssé­ge) kell eldönteni, hogy mi­lyen vezetői team irányítsa a jövő felé a színházat. A bányákat nem azért zárják be mostanság, mert munkanélküliséget kívánnak „termelni”, hanem azért, mert a bányászok, adott fel­tételek mellett nem képe­sek, világpiaci önköltséggel, értékes szenet termelni. Egy színház nem 380 munkahely, hanem egy-két tucat okos személyiség gyü­lekezete és­­ kb. 300 mun­kahely.­Ki szavaz és mire? És miért? Ritka kivételtől eltekintve a dolgozók a munkahelyükre és nem a munkájukra szavaznak. S hogy a munka mit ér? Azt a jövőbe látó felelős veze­tőknek kell eldönteniük. A „színházi szociális háló” olyasmi, mint ahogy azt Jó­zsef Attila aposztrofálja: „ ... vergődik benn a múlt síkos hala”. V. Döntsék el az intendatú­rát. Nincsenek vezetői am­bícióim. Dolgozni akarok. Akik most velem tartanak — vagy tán inkább én tar­tok velük —, minden bi­zonnyal vállalnak egy új struktúrát, amelyben érzik művészi és személyes sza­badságukat, nem függetle­nül a „közigény” szolgála­tától ugyan, de függetlenül annak nyomasztó determi­nációjától. Ha a tanács dön­tése nyomán kialakítható Szegeden égi­ új, távlatokat nyitó struktúra, visszaszer­ződünk tagnak, ha hívnak, de csak függetlenül minden, el nem fogadható kompro­misszumtól. Személyes am­bícióim: nevelni, tanítani, megújítani a magyar nyelv és beszéd közegében a szín­házi játéktechnikát. Tehát rendelni, és nem „koncep­ciókat gyártani" az éppen érvényesített és kinevezett „hivatalos kritikának”. Ennyit akartam november 4-én, és akkor még nem is sejtettem, hogy mennyire igazam van. Mindaz, ami itt három hónap alatt történt, minden igazamban csak megerősí­tett, s még azt is vállalom, hogy a falragaszok szerint „megrontom az ifjúságot”, mint azt annak idején Athénben Szókratész tette. Nem én vagyok e hasonlat­tal nagyképű, hanem a pél­da nagy. örülnék, ha Gregor Jó­zsef hinne nekem, ha Pál Tamás — akinek „pálcáját” mélységesen tisztelem — el­fogadna egy plurális színhá­zi koncepciót, ha Nikolényi István hitét nem zavarná meg — ultimátumként — e döntésem, s örülnék, ha Szegednek olyan tanácsa lenne, amely önbizalomban, felelősségvállalásban nem szorulna rossz tanácsadók­ra. Mind a fentiektől függet­lenül, a Független Színpad, az irányításommal, tovább működik. Egyszóval: nem kívánok egy rossz pályázatban egyet­len kollégámmal sem verse­nyezni, de boldogan leszek hajlandó részt venni — tag­ként vagy vezetőként — egy új szegedi színház létreho­zásában. Rüszt-episztolák Busa Tamás (7. sz. vk.) SZOMBAT, 1990. MÁRCIUS 10.

Next