Csongrád Megyei Hírlap - Délvilág, 1990. március (47. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-10 / 59. szám

Politikai napilap 47/59, 1990. márc. 10., szombat, Ára: 510 Ft Csongrád Megyei Ruszt’episztolák „Csak forradalmár lehetek'' Szeged Városi Tanács V. B. művelődési osztálya Matusik Sándor Osztályvezető Úrnak! Az Önök által — a Szege­di Nemzeti Színház főrende­zői posztjára meghirdetett pályázatra — 1990. január 12-én keltezett jelentkezé­semet visszavonom, mert úgy érzem, hogy személyem az akadály a szegedi kibon­takozásban és stabilizáció­ban. Egy küzdelmes, de mind­végig konstruktív színházte­remtő életpálya van mögöt­tem, amelyhez hű kell ma­radjak, még akkor­­, ha a körülmények a folytonos veszteseimet, és nem a győ­zelmeimet bizonyítják, mint ez a mostani „kezelhetetlen” vagy döntésképtelen három hónap — úgy tűnik, vilá­gosan illusztrálja. Nádasdy Kálmán — ha e név egyál­talán jelent még valamit a tanácsok által vezetett ma­gyar színháztörténetben? — azt mondta egyszer: „ ... aki húszéves korában forra­dalmár, annak igaza van, aki ötvenéves korában is az, az őrült.” Én most 53 éves vagyok, tehát mindaddig őrült ma­radok, amíg valakinek eszé­be nem jut, hogy éveim számából le kell vonni ez utóbbi 40 évet, így én ak­kor most 13 éves vagyok. Ha felelős eszmélésem ide­jét (1956) számolom, akkor 34 évet kell levonnom, és így most 19 éves vagyok. Tehát csakis forradalmár lehetek! „N­em tehetek más­ként ...” Célom, hogy segítsem a Szegedi Nemzeti Színházat a konstruktív kibontakozás­ban, s nem az, hogy ebben A Szeged Független Színpad, Ruszt József csapata — miután kilakoltatták, a színészlakásokból, dacára hogy ingyen járják a szegedi és Csongrád megyei is­kolákat, tartanak nagy sikerű Antigone- és Rómeó­­előadásokat — folytatja szabadságharcát. Pestre vonul, alapítványokat céloz meg. Mögötte a szakma elsöprő szimpátiája. Ennek jele, hogy a Világ című politikai hetilap most közli, kommentálja Ruszt József legutób­bi beadványát a szegedi tanácshoz. Mi ezeket kom­mentár nélkül vesszük át, hez mindenki hozzáfűzheti érdemi mondandóját. Már a november 4-i Dél­­magyarországban megjelent nyilatkozatomat megelőzően torz kép alakult ki rólam. Ennek egyik komponense a betegségem, amely kiszá­míthatatlanná tette nemcsak eljövendő, lehetséges éveim számát, de teherbíró képes­ségemet is. Nagy Lászlónak még operációm előtt tettem ígéretet, s operációm után — egy krízishelyzetben — kezdtem el Szegeden a munkát. Két okból nem vállalhat­tam az úgynevezett szegedi kineveztetésemet: betegsé­gem miatt, amely két kriti­kus év eltelte után tervez­hető felelősen néhány évre, a másik: Szeged nehéz vá­ros. (Ezt nemcsak e három hónap, hanem az egész Vá­­szy-örökség is illusztrálja.) Nem vállalhattam tehát „harcot”, amelynek az esé­lyei— mint azt a mai hely­zet is mutatja — kilátásta­lanok, megakadályozzam. Tekintet­tel arra, hogy a pályázati felhívás nyomán­­ alternatív megoldások adódnak, fel­mentem magamat és Önö­ket egy művészi pálya sor­sának elszámolási kötele­zettsége alól. A pályázattól való vissza­lépésemet konstruktív gesz­tusnak szánom, és a csa­tolt helyzetképelemzéssel indoklom. Szeged, 1990. február 22. Ruszt József Ruszt József alábbi írá­sát a szegedi napilap, a Délmagyarország főszerkesz­tője elutasította, egyrészt terjedelmi okok miatt, más­részt mert lapjában nem kívánta újraéleszteni a he­lyi színházi vitát. Szerkesz­tőségünk véleménye szerint azonban a vita, általában a vidéki színházak körüli po­lémiák, egyáltalán nem z zá­­rultak le — lásd Kecskemét, Veszprém —, s mindaddig napirenden is maradnak, amíg a színházművészet szervezeti, gazdasági és mű­vészi gondjai megnyugtató­an nem rendeződnek. Ruszt József írását nem lapunk Motiválta még e torz kép állásfoglalásaként közöljük, kialakulását az is, hogy 89 hanem tájékoztatásul, mely­ februárjában Csiszár Imre, I. a budapesti Nemzeti Szín­ház új igazgatója eltanácsolt munkahelyemről, gondol­ván­ mondván: örülni fog­nak nekem Szegeden, ha azt én „teljes felelősséggel” fel­vállalom. Csiszár nem tud­ta, hogy beteg vagyok, és nem is érdekelte, hogy­­ne­kem itt milyen harcot kell megvívnom, hogy ezt a „Sze­gedet” felvállalhassam. A kép világos: nincs al­ternatívám, bármilyen hely­zet van is Szegeden, azt fel kell, hogy vállaljam. E krízishelyzet a magya­rázata „nyugdíjkérelmem­nek”, amely azt a minimá­lis anyagi biztonságot je­lentette volna­­számomra, hogy művészi ambícióm ne lehessen rossz alku és komp­romisszum áldozata. Ki akartam térni a „harc” elől, amelybe végül is belekever­tem magam. (S csak záró­jelben jegyzem meg, hogy most január végén Pusztai Ferenc államtitkár sajnálat­tal és mély együttérzéssel közölte velem, hogy támo­gatásuk ellenére az árhiva­tal nem járult hozzá nyug­díjaztatásomhoz, mert még hét év „eredmény” leigazo­­latlan eddigi művészi pályá­mon.) Akkor még csak szóbe­szédből ismertem Nikolényi István „összevonási” terveit, de abban az interjúban ma­gam is ilyesmit céloztam meg ... Funkcionális struk­túrát a színház egészében — a vállalati struktúra he­lyett. II. A november 4-ei inkrimi­nált interjúban azért jelöl­(Folytatás a 2. oldalon.) Békés—Kondoros térségében kisebb földrengés Az MTA földrengésvizs­gáló obszervatóriumának műszerei március 8-án, csü­törtökön este 21.23 órakor földrengést, jeleztek, amely­nek középpontja Békés megyében volt,­­Békés és Kondoros körzetében. A Richter-skála szerint 2,7 erősségű rengést mértek a műszerek. A földmozgás fészkének környékén a la­kosok is észleltek rázkó­dást de károkról egyelőre nem érkezett jelentés. * A békési földrengés a ki­sebbek közé tartozik. Ma­gyarországon legutóbb 1989 januárjában Berbaltavár ■környékén , előfordult a Richter-skála szerinti 4-es erősségű földrengéssorozat, aminek következtében épü­letkárok keletkeztek. Előző­leg 1985. augusztus 15-én a Balaton térségében, Berhi­­da környékén járt károkkal a Richter-skála alapján 5- ös erősségűnek mért föld­rengés. Egy emberöltőre visszatekintve pedig Ma­gyarországon Dunaharasz­­tinál volt a legnagyobb földrengés 1956. január 12- én, amikor az obszervató­riumi műszerek a Richter­­skála szerint 5,6 erősségű földmozgást jeleztek. Papdinak megéri az inga — Gáspár villa negrát — Budának sincs bundája? Mesélték, hogy vagyonuk pedig nincs A Parlament különbizott­sága dr. Eke Károly vezeté­sével elszámoltatta vagyoná­val Pápai Józsefet is, aki tavaly mondott le a megyei tanácselnöki tisztségéről. Papdi jelenleg Budapesten, egy magyar—szovjet keres­kedelmi kft.-nél dolgozik, húszezer forintos fizetésért. Albérletben lakik a fővá­rosban, és csak a hétvége­ken jár haza szegedi ott­honába. A nagy port felka­vart téglabotrány egyik sze­replőjétől a honatyák első­sorban azt kérdezték, miért mondott le pozíciójáról? — Saját kezdeményezé­semre hagytam ott a tanács­­elnöki széket. Nem pana­­máztam, korrupcióban nem vettem részt, sőt a lányom lakásépítéséhez sem igényel­tem olyan pénzeket, támo­gatást, ami esetleg, mint ál­lampolgárt megillette vol­na. Abban segítettem, hogy az olcsóbb, kísérleti téglához jusson. Megjegyzem, ezt a téglát rajtam kívül még há­romszáz ember vásárolta a megyében. Az olcsó falazó­anyag mindössze egy száza­lékkal csökkentette az épít­kezés önköltségét. Úgy ér­zem, engem alaptalanul tá­madtak. — Nem értjük, hogy az alaptalan támadásokra mi­ért a lemondással vála­szolt? — firtatta a kényes kérdést dr. Eke Károly. — Olyan sajtóhadjárat in­dult ellenem, hogy képtelen voltam a védekezésre. Ha nem mondok le, a szekatúra nem fejeződik be. Különben is, nem akartam tanácsel­nök lenni, nem éreztem jól magamat az elnöki székben. Jobban szerettem volna a gazdasági területen dolgoz­ni. Épp ezért mindig is szándékomban volt, hogy (Folytatás a 3. oldalon.) Papdi úr, oda üljön... ! Egy ideig nem lehetett­­" rá panasz. Gyűjtötte, szűrte az információkat az ellenzéki pártokról, politi­kusokról. Január 5-én azonban funkcionális za­varok kezdtek jelentkezni. Előttem a BM Belső Biz­tonsági Szolgálat tevé­kenységét vizsgáló parla­menti bizottság jelentése. Berzenkedik állampolgá­ri igazságérzetem. Nem tu­dom, kiket hallgattak le, a megnyugtatásunkra oda­vetett néhány ellenzéki po­litikusi név legfeljebb ar­ra jó, hogy újra konstatál­juk, a pártállam reflexei még mindig működnek. Január elején 1400 dosz­­sziét semmisítettek meg, ennyi személyi anyagot tüntettek el. A Katonai Ügyészség már csupán négy (!) élő iratköteget ta­lált. És a jegyzőkönyvek? Netalán a belbiztonsági memória nem rögzített semmit a nevekből? Kétel­kedni talán szabad?! És az a bizonyos fül vajon vi­déken, mondjuk Szegeden, ugyan kiket, hallgatott le? A jelentés azt sugallja, spongyát rá. Túl azon, hogy nyilvánvaló a sző­nyeg alá söprés, az ilyes­fajta tisztázatlanságok nem használnák a bizalmát, re­ményét vesztett országnak. A vizsgálódó parlamenti bizottság elnöke felaján­lotta a T. Háznak, elejétől végéig felolvassa a jelen­tést. A honatyák erre nem tartottak igényt. Ugyan miért? A jelenlevők egy része találva érezte volna magát? Nem a jelentésben szerepelt, hanem Tamás Gáspár Miklós képviselő sorolta fel, hogy tudomá­sa szerint kik kaptak a bizalmas anyagokból. Bán­­ffy György ezek után csak azt kérdezte meg, a kép­viselőtársa említette veze­tők közül többen miért nem tudtak a lehallgatá­sokról ? — Én összesen hét jelen­tést kaptam — mondta az érintettek közül az egyik. „A BM-től kapott infor­mációkat átvettük, de azo­kat felhasználás nélkül vissza is küldtük” — nyi­latkozta másik. J­ósolni sem akarunk — megteszi ezt a Ma­gyar Közvéleménykutató Intézet —, de a történtek feltehetőleg módosítják majd a szóban forgó po­litikusok népszerűségi lis­táját. Az úgynevezett ro­­konszenvpontszámok szét­húzzák a mezőnyt, mert, ugye, az a fül, illetve ez a fül már képes nemcsak nyilatkozatokból, de talán még hangsúlyokból is ér­teni. A fül Négy évre kinevezték Vajdovich a szentesi kórház igazgatója Szentesen a kórház-rende­lőintézet igazgató főorvosi állása a nyugdíjazás miatt még az elmúlt esztendő vé­gén megüresedett Az erre kiírt pályázatot a tanács végrehajtó bizottsága — a bíráló testület javaslatát is figyelembe véve — határo­­zatilag eredménytelennek nyilvánította. Ugyanakkor döntött abban, hogy új pá­lyázatot nem ír ki, mivel az igazgatói állás kinevezett osztályvezető főorvossal — dr. Vajdovich István sze­mélyéről van szó — pályá­zat nélkül is betölthető. A kórház vezetésének folya­matossága érdekében az eddigi igazgatóhelyettest Vajdovich Istvánt bízták meg — 1900. március 31-éig — az igazgató főorvosi teen­dők ellátásával. Ennek előt­te kikérték a Szociális és Egészségügyi Minisztérium, valamint a Csongrád Me­gyei Tanács Vb egészségügyi osztályának szakvélemé­nyét. Ebből következően ja­vasolták, hogy pár hónap múltán írjanak ki újabb pá­lyázatot az igazgatói állás végleges betöltésére, illetve a jelenlegi ideiglenes álla­pot megszüntetésére.­­A vonatkozó jogszabály­ra is tekintettel és a bi­zonytalan átmeneti helyzet megoldására a szentesi ta­nács elnöke kikérte a kór­ház-rendelőintézet főorvo­sainak véleményét is. Ez a testület egyhangúlag Vajdo­vich István kinevezése mel­lett nyilvánított véleményt. A szentesi tanács végre­hajtó bizottságának a na­pokban tartott ülésén — az ismertetett előzmények után — 1990. április 1-jei hatál­-­lyal és 4 éves időtartamra megbízták Vajdovich Ist­vánt a kórház-rendelőintézet vezetésével. A továbbá na­pirendek között megtárgyal­ták a legközelebbi tanács­ülés elé terjesztendő beszá­molókat, javaslatokat és jelentéseket. Megállapítot­ták, hogy például a szolgál­tatások egyes városrészek­ben visszaestek, továbbá a merev szabályozás miatt eddig még nem sikerült megoldani a hiányszakmák­ban jelentkező utánpótlási kérdéseket. Az anyagiak függvényében most még csak odáig lehet eljutni, hogy burkolata le­gyen a város központjában kijelölt új piactérnek vagy­is a régi és már lebontott tejüzem helyén és környé­kén. Szorgalmazzák, hogy az érdekelt vállalatok ve­gyék át teljes mértékben ez üzemi óvodákat és ehhez megkapják a költségvetési támogatást. A gazdálkodási gondokat az is enyhítené, ha egy-két iskolát vissza­venne tulajdonába az egy­ház. Hozzájárultak ahhoz, hogy Sípos Imre, a város­gondnokság vezetője, mint magánember és feltehetőleg, mint eljövendő vállalkozó négyzetméterenként 700 fo­rintért telket vásároljon a Horváth Mihály utcában és ott vendéglátói, idegenfor­galmi egység jöjjön létre a korábbi elképzelések szerint A legközelebbi tanácsülés március 22-én, csütörtökön lesz 14 órai kezdettel. SZ. R.

Next