Csongrád Megyei Hírlap - Délvilág, 1990. március (47. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-10 / 59. szám
Politikai napilap 47/59, 1990. márc. 10., szombat, Ára: 510 Ft Csongrád Megyei Ruszt’episztolák „Csak forradalmár lehetek'' Szeged Városi Tanács V. B. művelődési osztálya Matusik Sándor Osztályvezető Úrnak! Az Önök által — a Szegedi Nemzeti Színház főrendezői posztjára meghirdetett pályázatra — 1990. január 12-én keltezett jelentkezésemet visszavonom, mert úgy érzem, hogy személyem az akadály a szegedi kibontakozásban és stabilizációban. Egy küzdelmes, de mindvégig konstruktív színházteremtő életpálya van mögöttem, amelyhez hű kell maradjak, még akkor, ha a körülmények a folytonos veszteseimet, és nem a győzelmeimet bizonyítják, mint ez a mostani „kezelhetetlen” vagy döntésképtelen három hónap — úgy tűnik, világosan illusztrálja. Nádasdy Kálmán — ha e név egyáltalán jelent még valamit a tanácsok által vezetett magyar színháztörténetben? — azt mondta egyszer: „ ... aki húszéves korában forradalmár, annak igaza van, aki ötvenéves korában is az, az őrült.” Én most 53 éves vagyok, tehát mindaddig őrült maradok, amíg valakinek eszébe nem jut, hogy éveim számából le kell vonni ez utóbbi 40 évet, így én akkor most 13 éves vagyok. Ha felelős eszmélésem idejét (1956) számolom, akkor 34 évet kell levonnom, és így most 19 éves vagyok. Tehát csakis forradalmár lehetek! „Nem tehetek másként ...” Célom, hogy segítsem a Szegedi Nemzeti Színházat a konstruktív kibontakozásban, s nem az, hogy ebben A Szeged Független Színpad, Ruszt József csapata — miután kilakoltatták, a színészlakásokból, dacára hogy ingyen járják a szegedi és Csongrád megyei iskolákat, tartanak nagy sikerű Antigone- és Rómeóelőadásokat — folytatja szabadságharcát. Pestre vonul, alapítványokat céloz meg. Mögötte a szakma elsöprő szimpátiája. Ennek jele, hogy a Világ című politikai hetilap most közli, kommentálja Ruszt József legutóbbi beadványát a szegedi tanácshoz. Mi ezeket kommentár nélkül vesszük át, hez mindenki hozzáfűzheti érdemi mondandóját. Már a november 4-i Délmagyarországban megjelent nyilatkozatomat megelőzően torz kép alakult ki rólam. Ennek egyik komponense a betegségem, amely kiszámíthatatlanná tette nemcsak eljövendő, lehetséges éveim számát, de teherbíró képességemet is. Nagy Lászlónak még operációm előtt tettem ígéretet, s operációm után — egy krízishelyzetben — kezdtem el Szegeden a munkát. Két okból nem vállalhattam az úgynevezett szegedi kineveztetésemet: betegségem miatt, amely két kritikus év eltelte után tervezhető felelősen néhány évre, a másik: Szeged nehéz város. (Ezt nemcsak e három hónap, hanem az egész Vászy-örökség is illusztrálja.) Nem vállalhattam tehát „harcot”, amelynek az esélyei— mint azt a mai helyzet is mutatja — kilátástalanok, megakadályozzam. Tekintettel arra, hogy a pályázati felhívás nyomán alternatív megoldások adódnak, felmentem magamat és Önöket egy művészi pálya sorsának elszámolási kötelezettsége alól. A pályázattól való visszalépésemet konstruktív gesztusnak szánom, és a csatolt helyzetképelemzéssel indoklom. Szeged, 1990. február 22. Ruszt József Ruszt József alábbi írását a szegedi napilap, a Délmagyarország főszerkesztője elutasította, egyrészt terjedelmi okok miatt, másrészt mert lapjában nem kívánta újraéleszteni a helyi színházi vitát. Szerkesztőségünk véleménye szerint azonban a vita, általában a vidéki színházak körüli polémiák, egyáltalán nem z zárultak le — lásd Kecskemét, Veszprém —, s mindaddig napirenden is maradnak, amíg a színházművészet szervezeti, gazdasági és művészi gondjai megnyugtatóan nem rendeződnek. Ruszt József írását nem lapunk Motiválta még e torz kép állásfoglalásaként közöljük, kialakulását az is, hogy 89 hanem tájékoztatásul, mely februárjában Csiszár Imre, I. a budapesti Nemzeti Színház új igazgatója eltanácsolt munkahelyemről, gondolván mondván: örülni fognak nekem Szegeden, ha azt én „teljes felelősséggel” felvállalom. Csiszár nem tudta, hogy beteg vagyok, és nem is érdekelte, hogynekem itt milyen harcot kell megvívnom, hogy ezt a „Szegedet” felvállalhassam. A kép világos: nincs alternatívám, bármilyen helyzet van is Szegeden, azt fel kell, hogy vállaljam. E krízishelyzet a magyarázata „nyugdíjkérelmemnek”, amely azt a minimális anyagi biztonságot jelentette volnaszámomra, hogy művészi ambícióm ne lehessen rossz alku és kompromisszum áldozata. Ki akartam térni a „harc” elől, amelybe végül is belekevertem magam. (S csak zárójelben jegyzem meg, hogy most január végén Pusztai Ferenc államtitkár sajnálattal és mély együttérzéssel közölte velem, hogy támogatásuk ellenére az árhivatal nem járult hozzá nyugdíjaztatásomhoz, mert még hét év „eredmény” leigazolatlan eddigi művészi pályámon.) Akkor még csak szóbeszédből ismertem Nikolényi István „összevonási” terveit, de abban az interjúban magam is ilyesmit céloztam meg ... Funkcionális struktúrát a színház egészében — a vállalati struktúra helyett. II. A november 4-ei inkriminált interjúban azért jelöl(Folytatás a 2. oldalon.) Békés—Kondoros térségében kisebb földrengés Az MTA földrengésvizsgáló obszervatóriumának műszerei március 8-án, csütörtökön este 21.23 órakor földrengést, jeleztek, amelynek középpontja Békés megyében volt,Békés és Kondoros körzetében. A Richter-skála szerint 2,7 erősségű rengést mértek a műszerek. A földmozgás fészkének környékén a lakosok is észleltek rázkódást de károkról egyelőre nem érkezett jelentés. * A békési földrengés a kisebbek közé tartozik. Magyarországon legutóbb 1989 januárjában Berbaltavár ■környékén , előfordult a Richter-skála szerinti 4-es erősségű földrengéssorozat, aminek következtében épületkárok keletkeztek. Előzőleg 1985. augusztus 15-én a Balaton térségében, Berhida környékén járt károkkal a Richter-skála alapján 5- ös erősségűnek mért földrengés. Egy emberöltőre visszatekintve pedig Magyarországon Dunaharasztinál volt a legnagyobb földrengés 1956. január 12- én, amikor az obszervatóriumi műszerek a Richterskála szerint 5,6 erősségű földmozgást jeleztek. Papdinak megéri az inga — Gáspár villa negrát — Budának sincs bundája? Mesélték, hogy vagyonuk pedig nincs A Parlament különbizottsága dr. Eke Károly vezetésével elszámoltatta vagyonával Pápai Józsefet is, aki tavaly mondott le a megyei tanácselnöki tisztségéről. Papdi jelenleg Budapesten, egy magyar—szovjet kereskedelmi kft.-nél dolgozik, húszezer forintos fizetésért. Albérletben lakik a fővárosban, és csak a hétvégeken jár haza szegedi otthonába. A nagy port felkavart téglabotrány egyik szereplőjétől a honatyák elsősorban azt kérdezték, miért mondott le pozíciójáról? — Saját kezdeményezésemre hagytam ott a tanácselnöki széket. Nem panamáztam, korrupcióban nem vettem részt, sőt a lányom lakásépítéséhez sem igényeltem olyan pénzeket, támogatást, ami esetleg, mint állampolgárt megillette volna. Abban segítettem, hogy az olcsóbb, kísérleti téglához jusson. Megjegyzem, ezt a téglát rajtam kívül még háromszáz ember vásárolta a megyében. Az olcsó falazóanyag mindössze egy százalékkal csökkentette az építkezés önköltségét. Úgy érzem, engem alaptalanul támadtak. — Nem értjük, hogy az alaptalan támadásokra miért a lemondással válaszolt? — firtatta a kényes kérdést dr. Eke Károly. — Olyan sajtóhadjárat indult ellenem, hogy képtelen voltam a védekezésre. Ha nem mondok le, a szekatúra nem fejeződik be. Különben is, nem akartam tanácselnök lenni, nem éreztem jól magamat az elnöki székben. Jobban szerettem volna a gazdasági területen dolgozni. Épp ezért mindig is szándékomban volt, hogy (Folytatás a 3. oldalon.) Papdi úr, oda üljön... ! Egy ideig nem lehetett" rá panasz. Gyűjtötte, szűrte az információkat az ellenzéki pártokról, politikusokról. Január 5-én azonban funkcionális zavarok kezdtek jelentkezni. Előttem a BM Belső Biztonsági Szolgálat tevékenységét vizsgáló parlamenti bizottság jelentése. Berzenkedik állampolgári igazságérzetem. Nem tudom, kiket hallgattak le, a megnyugtatásunkra odavetett néhány ellenzéki politikusi név legfeljebb arra jó, hogy újra konstatáljuk, a pártállam reflexei még mindig működnek. Január elején 1400 doszsziét semmisítettek meg, ennyi személyi anyagot tüntettek el. A Katonai Ügyészség már csupán négy (!) élő iratköteget talált. És a jegyzőkönyvek? Netalán a belbiztonsági memória nem rögzített semmit a nevekből? Kételkedni talán szabad?! És az a bizonyos fül vajon vidéken, mondjuk Szegeden, ugyan kiket, hallgatott le? A jelentés azt sugallja, spongyát rá. Túl azon, hogy nyilvánvaló a szőnyeg alá söprés, az ilyesfajta tisztázatlanságok nem használnák a bizalmát, reményét vesztett országnak. A vizsgálódó parlamenti bizottság elnöke felajánlotta a T. Háznak, elejétől végéig felolvassa a jelentést. A honatyák erre nem tartottak igényt. Ugyan miért? A jelenlevők egy része találva érezte volna magát? Nem a jelentésben szerepelt, hanem Tamás Gáspár Miklós képviselő sorolta fel, hogy tudomása szerint kik kaptak a bizalmas anyagokból. Bánffy György ezek után csak azt kérdezte meg, a képviselőtársa említette vezetők közül többen miért nem tudtak a lehallgatásokról ? — Én összesen hét jelentést kaptam — mondta az érintettek közül az egyik. „A BM-től kapott információkat átvettük, de azokat felhasználás nélkül vissza is küldtük” — nyilatkozta másik. Jósolni sem akarunk — megteszi ezt a Magyar Közvéleménykutató Intézet —, de a történtek feltehetőleg módosítják majd a szóban forgó politikusok népszerűségi listáját. Az úgynevezett rokonszenvpontszámok széthúzzák a mezőnyt, mert, ugye, az a fül, illetve ez a fül már képes nemcsak nyilatkozatokból, de talán még hangsúlyokból is érteni. A fül Négy évre kinevezték Vajdovich a szentesi kórház igazgatója Szentesen a kórház-rendelőintézet igazgató főorvosi állása a nyugdíjazás miatt még az elmúlt esztendő végén megüresedett Az erre kiírt pályázatot a tanács végrehajtó bizottsága — a bíráló testület javaslatát is figyelembe véve — határozatilag eredménytelennek nyilvánította. Ugyanakkor döntött abban, hogy új pályázatot nem ír ki, mivel az igazgatói állás kinevezett osztályvezető főorvossal — dr. Vajdovich István személyéről van szó — pályázat nélkül is betölthető. A kórház vezetésének folyamatossága érdekében az eddigi igazgatóhelyettest Vajdovich Istvánt bízták meg — 1900. március 31-éig — az igazgató főorvosi teendők ellátásával. Ennek előtte kikérték a Szociális és Egészségügyi Minisztérium, valamint a Csongrád Megyei Tanács Vb egészségügyi osztályának szakvéleményét. Ebből következően javasolták, hogy pár hónap múltán írjanak ki újabb pályázatot az igazgatói állás végleges betöltésére, illetve a jelenlegi ideiglenes állapot megszüntetésére.A vonatkozó jogszabályra is tekintettel és a bizonytalan átmeneti helyzet megoldására a szentesi tanács elnöke kikérte a kórház-rendelőintézet főorvosainak véleményét is. Ez a testület egyhangúlag Vajdovich István kinevezése mellett nyilvánított véleményt. A szentesi tanács végrehajtó bizottságának a napokban tartott ülésén — az ismertetett előzmények után — 1990. április 1-jei hatál-lyal és 4 éves időtartamra megbízták Vajdovich Istvánt a kórház-rendelőintézet vezetésével. A továbbá napirendek között megtárgyalták a legközelebbi tanácsülés elé terjesztendő beszámolókat, javaslatokat és jelentéseket. Megállapították, hogy például a szolgáltatások egyes városrészekben visszaestek, továbbá a merev szabályozás miatt eddig még nem sikerült megoldani a hiányszakmákban jelentkező utánpótlási kérdéseket. Az anyagiak függvényében most még csak odáig lehet eljutni, hogy burkolata legyen a város központjában kijelölt új piactérnek vagyis a régi és már lebontott tejüzem helyén és környékén. Szorgalmazzák, hogy az érdekelt vállalatok vegyék át teljes mértékben ez üzemi óvodákat és ehhez megkapják a költségvetési támogatást. A gazdálkodási gondokat az is enyhítené, ha egy-két iskolát visszavenne tulajdonába az egyház. Hozzájárultak ahhoz, hogy Sípos Imre, a városgondnokság vezetője, mint magánember és feltehetőleg, mint eljövendő vállalkozó négyzetméterenként 700 forintért telket vásároljon a Horváth Mihály utcában és ott vendéglátói, idegenforgalmi egység jöjjön létre a korábbi elképzelések szerint A legközelebbi tanácsülés március 22-én, csütörtökön lesz 14 órai kezdettel. SZ. R.