Czuczor Gergely – Fogarasi János: A magyar nyelv szótára, 6. kötet
ZS - ZSITVA-GYARMATH - ZSITVATŐ - ZSITVA-ÚJFALU - ZSIV - ZSIVAJ - ZSIVAJGÁS - ZSIVAJGÓ - ZSIVAJOG - ZSIVAJOGÁS - ZSIVÁNY - ZSIVÁNYBARLANG - ZSIVÁNYFÉSZĚK - ZSIVÁNYHAD - ZSIVÁNYKODÁS - ZSIVÁNYKODIK - ZSIVÁNYNYELV - ZSIVÁNYSÁG - ZSIVÁNYUL - ZSIVÍT - ZSIZS - ZSIZSĚG - ZSIZSĚGÉS - ZSIZSÉK - ZSIZSEKSZER - ZSIZSĚRĚG - ZSIZSĚRGÉS - ZSIZSI - ZSÍZSIK
1269 ZSITVA-GYARMATH—ZSIVÁNYKODIK. ZSIVÁNYKODIK — ZSÍZSIK. 1270 roki Béke, mely a magyar Törvénytárba is be van igtatva. ZSITVA-GYARMATH, falu Bars m.; helyr. —Gyarmath-on, —ra, — ról. ZSITVATÓ, puszta Komárom m. ; helyr. Zsitvatő-re, —n, —ről. ZSITVA-ÚJFALU, falu Bars m.; helyr. — Újfaluba, —ban, —ból. ZSIV, zsivaj, zsivajog stb. szók gyöke. Egyezik zsib gyökkel. L. ZSIB,(1). ZSIVAJ, (zsivaj) m. tt. zsivaj-t, tb. —ok. Beszélő, nevetkerező, lármázó, versenygő több embernek kevert, homályos hangja, tompa moraja. „S távolról haj ! már hallható, S közelítni gyanítható A töröknek robajja, Vért zsomjazó zsibajja. Kisfaludy S. (Dobozi Mihály és hitvese). ZSIVAJGÁS, (zsivajogás) m. tt. zsivajgás-t, tb. —ok. harm. szt. —a. Több egyszerre beszélőnek, versenygőnek zavaros szózata; zsibongás. V. ö. ZSIB. (1) . és ZSIBONGÁS. ZSIVAJGÓ,(zsivaj og-ó) mn. tt. zsivajgót. Akik zsivajognak , zsibongva beszélnek, versenygenek. Zsivajgó nép, gyermekcsoport. ZSIVAJOG, (zsivaj og) gyak. önh. m. zsivajog-tam, —tál, v. zsivajg-ottam, —ottál, —ott, hb. — ni, v. zsivajgani, zsivajgni. Zavaros, egymás szavába vágó hangon kiáltoz, zsibong. ZSIVAJOGÁS 1. ZSIVAJGÁS. ZSIVÁNY, mn. és mn. tt. zsivány t, tb. —ok, harm. szr. —a. v. —ja. Pusztákon, erdőkben tanyázni, s kalandozni szokott útonálló, rabló ; máskép : bojnyik v. bujnyik.N. ö. HARAMIA. Szélesb és valamivel szelídebb ért: gonosz, csaló, ravasz, huzavona, furfangos. Nagy zsivány e kelme. Zsivány uzsorás. Engem ugyan rászedett a zsivány. Mennyiben a zsiványok pusztákon s erdei magányokban szoknak bujdokolni, innen valószínű, hogy a zsivány név a pusztát jelentő sivány, sivatag szókkal egy eredetű, s tulajdonkép pusztait, pusztai bujdosót jelent. Képeztetésre hasonlók hozzá : hitvány, mokány, silány, sovány, szökevény stb. ZSIVÁNYBARLANG, (zsivány-barlang) esz. m. Pusztai vagy erdei barlang, illetőleg rejtekhely, melyben zsiványok tanyáznak. Széleskért. akármely ház, melyben az egy czimboraságba tartozó tolvajok, rablók bujósdi menhelyet kapnak. ZSIVÁNYFÉSZÉK, (zsivány-fészék) ész.m. 1) 1. ZSIVÁNYBARLANG. 2) Oly helység,vagy vidék, erdőség v. pusztaság, hol sok zsivány, tolvaj, rabló tartózkodik, hol a zsiványság apáról fiúra száll. ZSIVÁNYHAD, (zsivány-kad) ész. fn. Zsiványok csoportja ; különösen valamely család, melynek tagjai zsiványok, zsiványkodásból élnek. ZSIVÁNYKODÁS , (zsivány-kodás) fn. tt. zsiványkodás-t, tb. —ok. harm. szr. —a. Zsivány életmód gyakorlása; rablóskodás, haramiáskodás. V. ö. ZSIVÁNYKODIK. ZSIVÁNYKODIK, (zsivány-kodik) k. m. zsiványkod-tam, —tál, —ott. Zsivány életmódot űz ; utonállással, rablással foglalkodik; tolvajkodik, haramiáskodik ZSIVÁNYNYELV, (zsivány-nyelv). 1. TOLVAJNYELV. ZSIVÁNYSÁG, (zsiványság) mn. tt. zsiványságot, harm. szr. —a. Élet- vagy keresetmód, melyet a zsiványok, mint olyak gyakorolnak; útonállás, rablás, fosztogatás, tolvajság. Zsiványt v. zsiványkodást bélyegző tett. ZSIVÁNYUL, (zsiványul) id. Zsiványok módjára, rabolva, fosztogatva ZSIVÍT; ZSIVÍTÁS, 1. SIVÍT; SIVÍTÁS. ZSIZS, természeti hang mely különösen a forrásban levő zsirnak vagy más nedvnek, olvadéknak, továbbá a nyirkos fa égésének ilyetén hangját utánozza, máskép : izs, bizs, pizs, sis, honnan e rokon jelentésű származékok : zsizseg, zsizsérég, izség, bizség, izsér'eg, bizsérég, pizség, pizs rég. V. ö. ZSIZSIK. ZSIZSÉG, (zsizség) gyak. önh. m. zsizség-tem, — tél, —ett. Zsizs-fél e hangokat hallatva forr, vagy ég. Zsizseg a tűzön olvasztott zsír, vaj, háj. Zsizsegve ég a nyirkos fa. V. ö. ZSIZS. ZSIZSÉGÉS, (zsizségés) fn. tt. zsizségés-t, tb. —ek, harm. szr. —e. Holmi égő forrásban levő folyadéknak, vagy tűzre tett nyirkos fának zsizsféle folytonos hangja, zsizsergése, sisergése. ZSIZSÉK, (zsizsék) fn. tt. zsizsék-et, harm. szr. —je. Kemenesali szó . 1. ZSIZSIK. ZSIZSEKSZER,falu Szala m. , helyr. —szer-re, —én, —ről. ZSIZSÉREG, (zsizs-ér-ég) gyakor. önh. m. zsizsérég-tem, —tél, zsizsérg-ért. Erősebben hallatszó zsizsér hangot adva forrong, vagy ég. Zsizsereg a zsír a serpenyőben. ZSIZSÉRGÉS, (zsizs-ér-ég-és) m. tt. zsizsérgés-t, tb. —ék, harm. szr. —e. A tűztől forró folyadéknak, vagy égő nyirkos fának zsizser-féle hangzása ; bizsergés, sisergés. ZSIZSI, (zsizsi v. zsi zse) iker. m. tt. zsizsi-t,tb.—k. Igy nevezik dajkanyelven, vagyis gyermekbeszédben a tüzet. Ne bántsd fiam, zsizsi, megéget. A zsizseregve égő tűznek természeti hangját utánozza s egyike azon szavainknak, melyek gyermeknyelven szoktak előfordúlni, milyenek : tütő, ital, víz; papa, pép, étel; bibi, seb, fájás ; csecse, szép ; kaka, csúnya, rosz ; cziczi, csecs ; pipi, tyúk, csibe ; gag, lúd; czoczo, ló, gyagya, madárfaj , s több más. Sínai kuan-khua nyelven zsi napot, mint tüzelő testet jelent. Sá t, süt szók eleme is egyezik a zsigyökkel. ZSIZSIK, ZSIZSIK, (zsizsik) m. tt. zsizsik-ét, harm. szr. •—je. Pilleférgek faja, melyek a magtárakban tenyészni, és a gabonában s hüvelyesre-