Czuczor Gergely – Fogarasi János: A magyar nyelv szótára, 6. kötet
ZS - ZSIZSIKĚS - ZSIZSIKĚSĚDÉS - ZSIZSIKĚSĚDIK - ZSIZSKU - ZSOBRÁK, (1) - ZSOBRÁK, (2) - ZSOBRÁKBORIFŰ - ZSOBRÁKSÁG - ZSOBRÁKUL - ZSÓFI - ZSÓFIA - ZSOLCZA - ZSOLD - ZSOLDNAP - ZSOLDOS - ZSOLNA. (1) - ZSOLNA, (2) - ZSOLNÓFALU - ZSOLOZSMA
1271 ZSIZSIKÉS—ZSOBRÁKUL. ZSÓFI—ZSOLOSMA. 1272 töménymagokban, p. borsóban, lencsében nagy kárt , szoktak tenni. Van fehér, fekete és vörös zsizsik. Hangváltozattal: zsuzsok, zsiizsok, zsizsék, és zsisku, v. zsizsku, s gyökerért és rokon az élénk mozgásra, pesgésre vonatkozva izseg, pizseg, bizseg, nyüzsög szókhoz, mennyiben a zsizsik is elszaporodván csak ugy pizseg és nyüzsög. Egyezik gyökben a héber szósz (tinea),hellen ffrt, (Motte)szókkal: „Sunt,qui derivent a piß (szusz) exsultare" (Eichorn-Wincr). Miklosich ezt írja róla : „zizak serb. Wurzel ist zug in der Bedeutung summen, daher ursprünglich ein summendes Thier; mit derselben Wurzel hängt vielleicht zum. ziganie insectam zusammen, obwohl auch zivinb insectum bedeutet. ZSIZSIKÉS, (zsizsikés) mn. tt. zsizsikén t, v. —et, tb. —ek. Amiben zsizsikek teremnek, pizsegnek. Zsizsikes gabona, lencse, borsó. ZSIZSIKÉSÉDÉS, (zsizsik-és-éd-és) m. tt. zsizsikésédés-t, tb. —ek. harm. szr. —e. A gabonának romlandó állapota, midőn zsizsik esik bele. ZSIZSIKÉSÉDIK,(zsizsik-és-éd-ik) k.m.2 szsikésid-tem, --tél, —élt. Zsizsikcssé lesz, a zsizsik bele esik. Zsizsikcsedik a gabona, ha nedves helyen tartják, ha nem forgatják, nem szellőztetik. ZSIZSKU 1. ZSISKU és ZSIZSIK. ZSOBRÁK, (1), mn. és mn. tt. zsobrákot, harm. szr. —ja. Fösvény v. zsugori ember, ki alávaló módon, csalva stb. gyűjti vagyonát, s azt mintegy markában szorítva tartja, belőle se magára se másra nem költ. A zsobrák ember még azt is sajnálja, amit megeszik. (Km.). Néhutt: zsibrák, zsubrák, zsubri és sobrák. Régi iratokban előjön koldus értelemben. „Értetted szerelmes fiam én tőlem sokszor, hogy az Szered Gáspár engemet sebrákká tön annyira, hogy az sok adósságból ennyi örökségh után fel nem vehettem magamath, merth én tőlem . . . hamissan tolvajsággal másfél ezer forintára marhánkoth vetete el." Levél 1550-ből. (Szalay Ág. 400 m. 1. 68. 1.). Úgy látszik, hogy a szláv zsebrákból kölcsönöztetett,mely koldust jelent,mint föntebb sobrák is. „Zebrák mendieus ceehisch, dzebrati serbisch. (Miklosich.). De ez nem egészen ütvén össze a szokott mai jeletéssel; innen némely vélemény szerint sobrák v. zsobrák a sóvárg v. sóvárgó szónak változata volna. Ha ez áll , akkor kettős eredetű zsobrákot kellene föltennünk. ZSOBRÁK, (2) puszta Abaúj m. , helyr. Zsobrákra, —on, —ról. ZSOBRÁKBORIFÜ, Molnár Albertnél am. (kerti) koriándrom . (Éder kiadásában : sobrákkorifü nyomdahiba lesz.). Diószegi-Fazekasnál mint népies szó így van írva : sobrabori; máskép szintén népiesen : kalandrán, czigánypetrezselyem. ZSOBRÁKSÁG, (zsobrákság) m. tt. zsobrákságot, harm. szr. —a. Piszkos, kuporgató, zsugorgató fösvénység. ZSOBRÁKUL, (zsobrákul) Zsobrák módon , fösvényen, zsugorilag. ZSÓFI, I. ZSÓFIA, ZSÓFIA, női kn. tt. Zsófiát; kicsiezve : Zsófi tt. Zsófit. Hellén-latinul sophia, am. bölcseség. ZSOLCZA, ALSÓ—, FELSŐ—, falukBorsod m., helyr. Zsolczára, —n. —ról. ZSOLD, fn. tt. zsoldot, harm. szr. —ja. Szélesért. díj, bér, melyet valakinek az általa tett szolgálatért fizetnek ; továbbá valamely tittért vett jutalom, avagy büntetés. „A bűnnek zsoldja a halál." (Sz. Pál. Rom. VI. 23. Káldi.). Szorosbért. azon határozott díj, melyet a hadi szolgálattevő személyeknek, vagyis katonáknak adni szokás. Kijár a zsoldja. Fölemelni, leszállítani, pontosan fizetni, elhúzni a katonáik zsoldját. Atv. szolgálat. Idegen hatalom zsoldjába állani. Idegen eredetű szó; olaszul: soldo, francz. solde, spany. sueldo, németül Sold stb. Eredetije a latin sotvo-tól: solutio. ZSOLDNAP, (zsold-nap) ősz. f. Határozott nap, melyen a katonák járandósági zsoldját fizetik. ZSOLDOS, (zsoldos) mn. tt. zsoldos-t, v. —at, tb. —ak. Aki zsoldot húz, akinek zsoldot fizetnek, zsoldért, bérért szolgáló. Zsoldos hadak, seregek. Mint önálló mn. jelent ily fizetéses, vagyis dijért szolgáló személyt, s ekkor többese vok. Zsoldosokat toborzani, fogadni. Zsoldosokat vezetni az ellenségre. Gúnyos értelemben aki fizetésért nem helyeselhető tettre vagy tettekre is kész és képes. ZSOLNA. (1) m. tt. zsolnát. 1) Kúszó rendi harkályfaj. (Grün speeht.) L. KÜLLŐ, (1.) alatt. „A zsolna is ha férget fog magának, Féltékenyen körülnéz s azt hiszi, hogy a világon ez legjobb falat." Madách Imre, (Az Ember Tragoediája). E madárnak sárgazöld tollai vannak, s innen valószínű, hogy a magyar zöld vagy tót zeleni szókkal egy eredetü. ZSOLNA, (2) mezőváros Trencsén vármegyében ; erdélyi falu Besztercze vidékében, helyr. Zsolnára, —n. —ról. ZSOLNÓFALU, falu Nyitra m., helyr. —faluba, — ban, —ból. ZSOLOZSMA, m. tt. zsolozsmát. Régies szó. Máskép : solosma, solozsma, szolosma, szolozsma. Zahourek és Dankovszky szerént eléjön a szláv nyelvben is, de se Mikloschich se Jancsovics nem említi, Jancsovicsnál csak mint magyar szó van meg, ,ária' értelmezéssel. Mint ,solosma' szónál megérintettük, eredetije a hellen-latin celeusma (xibverna ,Zuruf, Ermunterung, Geheisz, Befehl, Gebot, Rost szótára) Páriz-Pápainál: felkiáltás, üvöltéssel valamire kiáltás, indítás. Fabri Thesaurusában pedig a következő foglaltatik : „Celeusma, clamor nautarum, quo se hortabantur facientes opus ad remos, Schiffgeschrei ... 2) (másodszor) Christianis pro celeusmate hymni et psalmi fuerunt, quos saepe repetitis vo-