Debreceni Szemle, 1927 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1927 / 9. szám - Farkas Gyula: Jókai és Reviczky
520 Farkas Gyula, Jókai, és Reviczky, hanem új kifejezési lehetőségeket kell keresnie. Ezért írja még alig, 21 éves korában Komjáthynak : ,,Úgy látszik, közel állunk egy nagy háborúhoz. Nem a keleti háborút értem, de a szellem harcát a közvilág ellen, melynek előjeleit én már világosan látom , más szóval, a magyar költészetbe új hangot, új eszméket hoz be a fiatal nemzedék.“ Talán Schopenhauer hatásának lehet betudni, hogy a költészetben túlságosan nagyra becsülte a gondolati elemet. Saját kötészete is inkább elmélkedő költészet, mint tisztán líra. Alig alkotott egy-két dalt. Reális érzéke, mely Turgenyeven nevelődött, irtózott minden fantasztikumtól, melyet nem tartott költőinek. Innen van, hogy Jókait még egészen fiatal költő korában élvezhetetlennek találta. Jókai megítélésében persze erős hatással voltak rá Gyulai Pál Jókaikritikái. Barátaihoz írt leveleiben ismételten nyilatkozik Jókairól, így Korodának 1876-ben ezt írja : „Endrődi nekem épen azért tetszik, mert fantasztikus, csakhogy a fantasztikum nem épen magas költészet. Hisz akkor Jókai, Jules Verne, Sacher Masoch is nagy költők volnának. Már én csak valami magasabbra vágyódom a fantasztikumnál.“ Ugyanilyen általános megítélést tartalmaz Rudnyánszkyhoz írt levele : ,,Én nem tudom mit tart Jókairól, — olvasta-e Dickens, Hugo Victor regényeit, Cervantest, mert ha igen, akkor bizonyára ön is velem tart, hogy Jókai nichts weniger, mint nagy regényíró.“ (Denta, 1876 aug. 8.) Végül újra Korodának a következőket írja Dentáról, 1876 december 2-án : ,,A Petőfi-Társaságba engem be nem választanak. Endrődinél is csak azt veszem rossz néven, hogy azokkal az...... cimborái. A Jókai, Szigligeti-féle ephemer dicsőségű embereknek ez nagyon jó lehet.“ Reviczky e téren sem igen mutatkozott következetesnek, mert amikor a Petőfi-Társaság, melynek tudvalevőleg Jókai volt az elnöke, 1878-ban mégis beválasztja tagjai sorába, ezt a megválasztást örömmel fogadja és 1879-ben széket is foglal. Ugyancsak 1878-ban a Hon, melynek Jókai volt a szerkesztője, munkatársai sorába szerződteti. A Honnál töltött négy esztendő Reviczky életének legnyugalmasabb és anyagilag leggondtalanabb korszaka. A főszerkesztő és az újságíró-költő személyes viszonyáról semmiféle feljegyzésnek nem sikerült nyomára jutni. Reviczkynek egy későbbi nyilatkozatából azonban azt vehetjük ki, hogy vajmi keveset érintkeztek. Jókai aligha tartózkodhatott sokat a szerkesztőségben és nem sokat törődhetett a munkatársaival. Mikszáth is feljegyzi Jókai-életrajzában, hogy Jókai munkatársait nem is ismerte,, a szerkesztőségbe csak azért ment be, hogy cikkeit vagy regényfolytatását leadja és saját lapját sem olvasta. Reviczky azonban írta leghevesebb támadó kritikáit, ezekben azonban főszerkesztőjét természetszerűen megkímélte. Pedig különben semmiféle földi nagyságtól nem ijedt meg és így szigorúan és kissé egyoldalúan bírálta a félelmetes Gyulai Pál lírai költészetét, Greguss Ágost Shakespeare-könyvét, Szász Károly művét a világirodalom eposzairól. Jókai ellen csak a fent idézett verset írta, melyből azonban 1 Denta, 1876 december 10. Nemz. Múz.