Debreceni Szemle, 1927 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 9. szám - Farkas Gyula: Jókai és Reviczky

JÓKAI ÉS­zt. J­ókai és Reviczky viszonyáról mindössze annyit tud az irodalom­­történet, amennyit Reviczky életrajzírói, Koroda Pál és Paulovits István feljegyeztek róla. Jókai életrajzírói nem tesznek róla­ említést. Pedig irodalomtörténeti szempontból nem lehet érdektelen, hogy a kiegyezés után fellépő költői nemzedék egyik kiemelkedő alakja hogyan vélekedett a nagy magyar regényíróról. Paulovits leírja, hogy Reviczky 1878-ban a Jókai szerkesztette Hon munkatársa lett. Amikor 1882-ben a Hon és a Nemzet Jókai szerkesztése alatt egyesültek, Reviczkyt több más társával együtt elbocsátották a szerkesztőségből. Okul Paulovits azt hozza fel, hogy Reviczky gúnyverset írt Jókai ellen abból az alka­lomból, hogy Jókai Rudolf trónörökös előtt megalázkodva magát fakó poétának nevezte. Ez a vers valóban rendkívül erős és kíméletlen volt, mégis, azt hiszem, méltánytalan Jókait bosszúvággyal vádolni. Hiszen ha bosszú lett volna a célja, rögtön a vers megjelenésekor el­bocsáthatta volna Reviczkyt. Maga Reviczky sem fogta fel így a dolgot. Paulovits idézi egy beszélgetését Tóth Bélával rögtön az elbocsátás után. Reviczky dicsekedve említi, hogy háromhavi fizetését kapta végkielégítésül, míg a többi elbocsátott újságíró azt sem kapta. Ugyan­itt említi azt is, hogy a Honnak csak három vezércikkíróját tartották meg.­­ Reviczky később sem szűnt meg Jókait támadni, de ennek sem volt hosszú az oka, hanem Jókainak egyoldalú esztétikai meg­ítélése, mely Reviczkynél sokkal korábbi keletű, mint a t­óntól való elbocsáttatása. Reviczky a legnagyobb dicsvággyal indult neki az irodalmi pályának. Érte fel is áldozta nyugalmas jövőjét, egész életét. Úgy érezte, ezzel jogot szerzett magának az irodalom felett ítélkezni. Amint magá­val szemben is mindenkor igyekezett a legszigorúbb mértéket alkal­mazni, úgy nem kímélte meg barátait sem a legszigorúbb kritikától. A német irodalmon és esztétikán nevelődve, idegen mértékkel mérte a magyar irodalmat is, így ugyanabba a hibába esett, mint előtte jó félévszázaddal Kölcsey. A klasszikus magyar költők közül csak Arany Jánost becsülte igen nagyra, egyedül őt tartotta világirodalmi nagyság­nak. Petőfi költészetétől valószínűleg az epigonok vették el a kedvét, akik túlozták a nagy lírikus gyengéit és akiket már Gyulai is ostorozott. Reviczky arisztokratikus lelke irtózott mindentől, ami népies és nem szerette hangoztatni ,,minden patriotikus magyarsága mellett sem“ a hazafiságát. Ez szerezte meg neki a „kozmopolita költő“ vádját, melyre az Arany Jánosnak címzett költeményében felelt meg. Ez a vers tömören adja egész költői programmját. Reviczky teljes tudatá­ban volt annak, hogy az ő és kortársai költészete valami újat jelent a magyar irodalomban. Ezt az újat akarta is, mert érezte, hogy az új nemzedéknek nem lehet Petőfi és Arany utánzásában kimerülnie. 1.

Next