Debreceni Szemle, 1943 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1943 / 2. szám - DEBRECEN ÉS AZ ALFÖLD

46 Debrecen és az Alföld. Nagybányán egyházmegyei tanítógyűlésre értekezleti munkát kértek Kállaytól. Küldött: Pestalozzi Henrik nevelési és oktatási elveinek méltatása. A címet változtathatják így is : Emlékezés Pestalozzi tanügyi működésére, vagy : Az el nem avuló tanügyi elvek kapcsolatban Pestalozzival. Ez utóbbi címen hangzott el Kállay értekezése a nagybányai tanítógyűlésen. És Kállay írta Peleskey Dánielhez : az általad kilátásba helyezett dohány­félének nem örülök s ne is teljesítsd (1889), hanem legnagyobb ajándéknak tartom, ha rokonbaráti jóindulatodban továbbra is megtartasz. Levelei tele vannak bölcseleti elemekkel és a gyakorlati életre vonatkozó intelmekkel. Lássunk a sok közül egy példát. Költő László harminckét éves fia gyógyszerészeti diplomát szerzett , állás nélkül van, tanítóképzőintézetbe szeretne menni, tanácsot kér. Válasz : „Oly képzettséggel és tapasztaltsággal, minővel Laci fiad bír, nem a mi szegény tanítói pályánkra való.“ A kereskedelmi akadémiát ajánlja. „Bank, kereskedelem, posta szerte jövedelmezőbbek a refor­mátus néptanítói koldus mankónál. Ki találta ki számodra ezt a mi sovány, dísztelen néptanítói foglalkozásunkat?“­ Szabó Lőrinc apai lelkész Kálmán nevű fiát a nyomdászati iparban óhajtotta elhelyezni. Kállay tájékoztatja a szülőt : Kutasi Imre nyomda- és kőmetsző-tulajdonos ötszáz­ért fizetés mellett két évre felvállalná a fiút. Frics József városi nyomdafőnök most tanulót nem vesz fel. Hívja a lelkészt Kálmán fiával személyes bemutatkozásra : „Bocsáss meg, hogy családi ügyedbe ily vakmerően, de első ifjúságunkban gyökeredző törölhetetlen barátság alapján avatkozom.“ Halogatást nem ismerve válaszolt­ a lelkipásztor levelére. E válaszadások eléggé mérlegelendők. Hogy a pedagógus Kállay barátai családi köréből nem akart tanítót nevelni. Mélyen fekvő okai lehettek ennek. Úgy vélem, a tanítóképzés szellemében talált idegenítő okokra. A tanítóképző Értesítvényében elméletileg hangoztatták : „A népiskola feladatát a jól képzett, művelt, jellemes és önképző tanítók oldhatják meg. A tanítók állását anyagilag és társadalmilag emelni kell, hogy az az ifjúság előtt keresett életpálya, kedvelt hivatás legyen.“ Ott, ahol a tanítói pálya érdemét így tudják becsülni, nem becsülték, nem tisztelték meg a tanítóképzésben lényeges szerepet betöltő gya­korlóiskolai tanítót. (Wlassics, a nagy miniszter tanárnak címeztette.) A tanító­képzői Értesítvény szerint a tanári kar tagjai voltak (1887—88. adat) egy igaz­gató-tanár ; két rendes tanár ; egy segédtanár ; egy ideiglenes tanár ; két magán­tanár. A gyakorlóiskolai tanár nincs a testületben! Kállayt, a főiskolai képzettséggel bíró pedagógus Kállayt kissé bánthatta a kicsinyítő minősítés. Nem a „tanár“ címen a hangsúly, hanem azon, hogy nem tagja a tanítóképző tanártestületének. Negyvennyolc előtt a „tanító“ cím volt használatban még az egyetemen is. Brassai Sámuel, a kolozsvári unitárius collégium történettanítója ; Fejér György, a pesti universitáson kir. oktató ; Kulcsár István, az ékesszállásnak egykori tanítója ; Kövy Sándor, a hazai törvények tanítója ; Szilágyi Ferenc, a kolozs­vári reformátum collegiumban a literatúrának közönséges tanítója. A király oktató, tanítói székekre nevezte ki a tudós férfiakat. Kállay, mint családapa, nagy gondot fordított Ferenc és Mária gyermekei neveltetésére. Első hitvese Török Erzsébet, a második Móricz Cecília volt. Anna és Lajos gyermekei járványos betegség áldozatai lettek. 1883 szeptember elején az édesanya Máriát német szóra, cseregyermekként Gölnicbányára vitte, dr. Lö­­venbein Samu városi főorvos családjához, innen Oszkár, a főorvos fia, Debrecenbe jött a Kállay-családba és a református főiskolai gimnázium VII. o. tanulója lett. Kállay teológiát végzett Ferenc fiát ő maga kísérte fel Pestre. Kiváló hangja képesítette a zeneakadémia hallgatójává, hol három évet töltött. Innen német impresszárió csoportjával Oroszországba került. Majd tizenhat tagból álló csapa­tával bejárta Oroszország nagyobb városait. Mariska leányához írt levelében­ intette: „Levélírási képességedről akkor kell letenned a vizsgát, mikor nekem minden támogatás nélkül az első német levelet írod. Az önálló munkásság sok­kal többet ér, ha gyengébb is, mint a másokénak magadévá tétele. Magyar leány 1 1888. VII. 18. ? 1887. X. 8­3 1883. IX. 16.

Next