Debreceni Szemle, 1943 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1943 / 2. szám - DEBRECEN ÉS AZ ALFÖLD

Debrecen és az Alföld. 47 vagy. Tisztességes magyar családi neved van, tehát ezen névhez méltólag légy szorgalmas, szerény, engedelmes és figyelmes.“ Mariska a gölnicbányai egy évre szóló kirándulás után az óvónői képesítést is megszerezte. Bár Miskolcra, roko­nához írt levelében­ így emlékezik Mariska leányára : „Mariska leányom tizenhat éves, az ifjúság rózsás jelenében fürdik. Nevelése be van fejezve, már a főzőkanál s­­askanyújtó művészetében gyakorolja magát.“ Mariskát azonban vágyai vezet­ték, így az apa Peres Sándor óvónőképzőintézeti igazgatóhoz levelet írt ; ettől 1893 május 2-án ilyen válasz érkezett : .. .hiszi, hogy Mariska húgom (Draskóczy révén, kinek Peres nevelt fia volt, rokonság állott fenn, innen a családias meg­szólítás) kevés ismételgetéssel derekasan megállja majd a helyét a vizsgán. Előbb Eötvös K. Lajos kir. tanfelügyelő megengedte Kállay Mariskának, hogy abban az óvodában hospitáljon, amelyikben dajkaképző is van. Nemcsak a nagyvilág külső arca változott meg a múlt század hatvanas évei óta, hanem tanítórendünkön is történt változás. A tankerületi főigazgató­ságokról levált a népiskola és külön vármegyei tankerületeket szerveztek. Eötvös József miniszter ezek élére jobbára jelesebb tanítókat állított ki r. tan­­felügyelőül. A tanítóképzésben is az a változás történt, hogy a főiskolán és teo­lógián történő tanítóképzést felváltotta az újonnan szervezett tanítóképzőt. Kállay István jeles pedagógiai felkészültségét a sárospataki teológián szerezte Erdélyi János bölcseleti professzor oldalán. Kállay egykori szeretett professzora emlékét A hervadás fölött c. versében örökítette meg, költeménye a „Fővárosi Lapok“-ban jelent meg (1868). Majd az 1913. évi XIV. tc. alapján iskolafelügyelők váltak ki sorainkból, állomáshelyük megtartása mellett. Tisztük volt a népiskola IV. és VI. oszt. sikeres elvégzéséről az országgyűlési képviselőválasztásra jogosító igazoló bizo­nyítvány kiállítása, mely állampolgársági igazoló okmányul is szolgált. A nagy nemzeti összeomlás követelte ki a városi, a vármegyei népművelési bizottságokat : e bizottságok — nagy munkabírást és finom pedagógiai fel­­készültséget tükröző — titkári tisztségeit a tanítók sorából töltik be. Újabban pedig a körzeti szakfelügyelőségek jelentik népoktatási tanító­rendünk megbecsülését. Még egypár ecsetvonás Kállay István jellemzéséhez. Révész Imre püspök úr Zsigó Károly gyakorlóiskolai tanítót (negyedik a sorban) beválasztása és eskütételekor így üdvözölte : „abban az iskolában, amelynek megadatott, hogy hat és féltizeddel ezelőtt kormányzó urunk zsenge lelkét ápolhatta a magyar hazaszeretetre, ebben az iskolában tanítónak lenni dicsőség. Kormányzó urunk legutóbbi találkozásunk alkalmával is említést tett jó Kállay bácsiról, egykori tanítójáról. Végezze hivatását azzal a hittel, hogy talán az ön keze alá is adódik oly zsenge emberplánta, kiből felnőve, a magyar jövőnek harcosa és építője lesz“.2 Erdős Károly, Bacsó Jenő egyetemi professzor, Pekár Gyula író és államtitkár is Kállay tanítványa volt. Erdős Károly egyszer panasszal fordult Kállay bácsihoz : nem találja padjában a könyvestáskáját. És Kállay, mint jó apa, nem gyulladt haragra, nem rendelt el felforgató keresést. Ennyit mondott : „Menj fiam haza, otthon megtalálod !“ A kis Erdős hazament és taneszközeit otthon megtalálta. Kállay meg volt győződve növendékei rendszeretetéről és becsületességéről. Hajdú István hírlapi cikkben újította fel Kállay iránt az emlékezés hálahang­ját. Ő is növendéke volt. Kállay egyike volt az elhanyagolt oktatásügy úttörő munkásainak. A nem­zeti nevelésnek nemcsak a gyakorlatban volt kitűnő harcosa, hanem az iro­dalomban is, ennek tanügyi, társadalmi, szépirodalmi ágát egyaránt szolgálta negyven éven át. Kétheti súlyos szenvedés után ragadta el működési teréről a halál 1897 január 1-én. Némi humorral jegyezte fel : a Csapó­ utca elején lévő gyógyszertár orvosságkészletét elfogyasztotta, „kiélte“. Még örülhetett az Árpádnak szentelt millenáris esztendő megérkeztének. Debrecen társadalma nagy részvéttel kísérte utolsó útján az örök pihenés helyére. Neje, Móricz Cecília, Ferenc fia, ennek neje, Huznicson Mári és gyermekeik, valamint Mária leánya fájlal­ » 1890. Iv. 7. , 1940. XI. 27.

Next