Debreceni Szemle, 2005 (13. évfolyam - Új folyam, 1-4. szám)
2005 / 1. szám - CSOKONAI EMLÉKEZETE - Fakata Csaba: Óra, jóra - avagy adalékok egy Csokonai idézet rímpárhoz
78 Fekete Csaba Jelen vagyon az az óra (Nominativus) Hogy dolga forduljon jóra (Cum praepositione). Az ilyenek azért szépek, hogy ritkábbak és többnyire váratlanok [...]”. Az eltérő szófajú jó rímek utolsó példájában főnevet és rágós névszót (ezt nevezi elöljárósnak) állított párhuzamba, nem főnevet és igekötős igét (jórafordul). Nem is kitalált, maga költötte rímpéldát mondott. Csokonainak ez a példája a 18. század végén még széltében ismert sorpár, az ötödik bűnbánati zsoltárból való. Akkoriban középiskolai szintű tanulmányokat végző diákok általában fejből megtanulták az istentiszteleten naponta énekelt zsoltárkönyvet. Szenes Molnár Hallgasd meg, Uram, kérésem kezdetű 102. magyar zsoltárából a hetedik strófa záró sorpárját ezért közönségesen ismert szemléltető példának tekinthette mesterük. Csokonai csurgói diákjai közül aligha lehetett olyan, aki ne tudta volna és ne énekelte volna templomban és temetőben (a strófa megelőző néhány sorát - az összefüggés miatt -, valamint az egész hetedik strófát idézem a korabeli énekeskönyvből eredeti helyesírással). Az én időm im elmúlik, [...] De te megmaradsz örökké, És az te emlékezeted Mind örökké meg-tart híred. Azért kelj fel, óh ÚRISTEN! Haragod ne gerjedezzen; Sión Városát szánd meg, És néki kegyelmezz meg: Mert már lm ’ az idő el-jött, És a ’ melly már sokat késett: Jelen vagyon az az óra, Hogy delga forduljon jóra. A gyönyörű változással jellemzett mintarímpár alább föltáruló ismertségét, tartós fennmaradását e zsoltár begyökerezése, századok óta tartó huzamos használata magában elég jól magyarázhatná. A zsoltár rangját egykor az is emelte, hogy a Szilvás-Újfalvi Imre szerkesztette, 1598-tól 1920 tájáig megjelent halottaskönyve 3 Uo. 407-412. 419-420. sor (29-30. lap). 4 In exequiis defunctorum. Halot(t) temetéskorra való énekek... Kiadásait a debreceni nyomda számadásaiban halottaskönyv néven említették, ugyanígy utalt rá az 1948-as énekeskönyv forrásjegyzékében, valamint tanulmányaiban Csomasz Tóth Kálmán.