Debreczeni Ujság, 1931. szeptember (35. évfolyam, 195-219. szám)
1931-09-06 / 200. szám
1931 szeptember 6 DEBRECZENI UJSAG MMMMEMM Szerkeszti: MEISSNMI KáROLY, a Tiszántúli Mezőgazdasága Kamara titkára. A tömörített szakiskola a szövetkezet keretében ILO%%rA%lASX4.A Irta: lovag MANZ GYÖRGY 1912-ben láttam Angolországban először egy cserkészcsapatot. Akkor a dolog még egészen új volt, mi mint annak az alapgondolata is, hogy a gyermeket a gyakorlatiasságra, fele lősségtudásra, komoly munkára kell nevelni. Baden-Powel generális szelleme megértette akkor a nagy idők közeledtét, amelyek megkövetelték, hogy a társadalom az elpusztulandó és megrokkant férfi-generációt agyermeknemzedékkel pótolja. A világháború ezt a nagy gondolatot igazolta és a cserkész-intézmény megteremtette a nagykorúsított gyermek új típusát. Azóta a cserkészeti világfogalommá vált. Minden kulturország sietett a maga nemzeti életébe a maga ízlése szerint felkarolni. Külsőségeiben megmaradt némi egyöntetőség, de lényegében óriási különbségeket kell megállapítanunk, így például nálunk az intézmény tisztán városi jellegű, céljai inkább a testedzésre és sportfejlesztésre irányulnak. A falvakat — sajnos — kihagytuk, mintha ezzel is kifejezésre akartuk volna juttatni, hogy a vidék népének nagykárúsítása még nem időszerű. A leventék intézménye ezt a hiányt nem pótolja, annak céljai és irányai megint teljesen eltérők. Pedig éppen most megint nagy idők küszöbén állt:-.k egy új kíméletlen világbonyodalom készül, bár nem a hactéren ágyukkal és géppuskákkal. A nagy gazdasági világküzdelem megkezdődött és ebben szintén egy új gyermek-nemzedék van hivatva, a megrokkant, elpusztult gazdagenerációt alátámasztani és életre kelteni. A gazdaságilag megszervezett, fegyelmezett szakszerű termelőmunka az a fegyverünk amelyet mozgósítanunk kell. Egy új cserkész-intézmény a falvakon a modern mezőgazdasági szövetkezet keretében, egy ui modern iskolarendszerrel. Ennek az iskolának egész struktúrája egyszerű, logikus és gyakorlati, mint a cserkészet szelleme Baden-Powel elgondolásában, tanításainak színhelye a falusi gyakorlati gazdaság, tananyaga a mindennapi gazdálkodás, tanítója a falsi tanító és annak segédtanerői, a mezőgazdasági segédmunkásosztály, tanterve a szövetkezeti termelési és értékesítési program. Tandíj nincs, külön iskolaépülete nincs, iskolai felszerelése nincs. Az államnak egy fillérjébe sem kerül, a szövetkezet által befektetett csekély első összegek pedig dúsan kamatoznak és jövede,"~,"*nek A szövetkezeti központi vezetőség minden falu számára külön termelési és értékesítési programja mellett kidolgozza a megfelelő szakoktatási tantervet is, amelynek keresztülvitelével — egy megfelelő tiszteletdíj ellenében — a falusi tanítót bízza meg. A tanító megkapja a szükséges szakkönyveket, kiképzi magának a segédtanerőket a mezőgazdaságri segédmunkásosztály keretében, ezeknek oktató ténykedését ellenőrzi és az elméleti tanítást — esetleg a rádió és film segítségével — ma is vállalja. A szövetkezeti tagok kötelezik magukat, hogy gyermekeiket a szövetkezeti szakiskolába 6évig járatják az állami tankötelezettség befejezte után. Az ingyenes szakkimépzésben részesülő segédmunkások vállalják a gyermekek gyakorlati kiképzését és oktatását az egyes mezőgazdasági szakmunkákban, raktári és műhelyi feladatokban. A tanulók a mindennapi szövetkezeti munkaprogram szerint nyernek beosztást a különböző munkáscsoportokhoz, illetve a szövetkezeti fiók irodai helységeibe stb. A szakiskolának tantervében nagy szerepet játszik két modern intézmény: a mintatelep és a mezőgazdasági kísérletezés. A szövetkezeti központ által kidolgozott termelési programban helyet foglal ugyanis a termelés átszervezésének mindenkori mozzanata a kereskedelmi helyzet szerint. Ezt a programrészt a központ a termelési lehetőségek szerint az egyes községeknek külön-külön dolgozza ki és ezzel párhuzamosan a kísérleti programot is. A mintatelep ezek szerint nem is lehet valami külön célokat szolgáló, költségesen berendezett mintagazdaságféle, hanem egy magántulajdont képező gazdaság, ahol a gazda a termelés átszervezése érdekében arra vállalkozik, hogy bizonyos termelési üzemágakat felkarolásuk előtt kis méretekben kipróbáljon. Lehet ez az üzemág növénytermesztési vagy állattenyésztési jellegű, esetleg az értékesítés módozatainak megváltoztatására irányuló is. Eddig az ilyen üzemágaknak felkarolása rendesen nagy kockázattal járt és teljesen a gazdára lett bízva, aki gyakran nem is igen tudta, hogyan fogjon a dologhoz. Az eredmény megfelelő volt. Sok hasznos, modern eszme vallott ily módon kudarcot. Egy modern szövetkezet keretében a szövetkezeti központ megadta az iskolának a szükséges utasításokat és szakkönyveket, amely aztán a vállalkozó gazdának területén az üzemet legkisebb mértékben beállítja és gyakorlatilag kipróbálja mindaddig, ami" fejlődőképesnek bizonyul. A gazdát a termelés technikájában kioktatja és begyakorolja. Ennek ellenértékéül a gazda kötelezi magát, hogy ezen új üzemtelepet az iskolának tancélokra nyitva tartja. Eszerint magától értetődik, hogy az egyes községekben egg különféle természetű mintái miért fog létesülni, amelyeknek mindegyike az iskola taneszközévé válik. Az így létesült mintatelepeken felkarolt üzemágnak további kifejlesztésére szükséges kísérletezést az iskola megint kis mértékben ugyanazon a gazdaságon folytatja és így alátámasztja a tudományos szakmunkát. E tekintetben a szövetkezeti köz- pont adja meg a szükséges kísérleti program szerinti útbaigazításokat az iskolának. Az eddig létező mintagazdaságok és kísérleti állomások legnagyobb hibája az volt, hogy vajmi kevés gazdának nyílt alkalma, azokat látogatni és reális gyakorlati célokra igénybe venni, míg az új rendszer mellett nem csak az iskola és annak tanítványai, hanem az egész érdekelt gazdaközönség helyben részt vehet az instruktív munkálkodásban. De éppen az iskolának ilyenforma tevéknysége arra utal bennünket, hogy ne forgácsoljuk szét az iskolát a tanyai egységekre, hanem tömörítsük lehetőleg nagy zárt csoportokba az amerikai tömörített iskolák (consolidated scholl) mintájára. Erre szükséges, hogy minden köztében olyan rendszeres járatokat létesítsünk, amelyek a tanyákon lakó tanárokat mindennap az iskolába elszállítják és a tanítás után megint haza is viszik. Akik a szövetkezeti fiók tevékenységéről szóló cikkemet olvasták, tudják ennek módját. A korán reggel a tanyákra induló fuvar - vagy teherautó-járatok, amelyek a nyersanyagot és csomagoló-tartányokat viszik a tanyákra, legjobban szolgálhatnak erre a célra, hogy visszajövet a tanulókat szállítsák be. A tanyákról jövő fuvarok pedig viszszatértükkor hazavihetik a tanyára gyermekeiket.A másik intézmény, amel itt szükséges, a falusi gyermekotthon, ahol a szünidőben a tanulók *"Tv es ellátás mellett megfelelő felügyelet alatt állanak.. Aki a faintés tanyát ismeri, tudja, mily súlyos gond a gyermek azoknak a szülőknek, akik napközben munkára kénytelenek hangról eltávozni. A gyermekbalesetek statisztikája legjobban illusztrálja a gyermekotthonnak szükségességét és fontos- ságát. Ha pedig már berendezkedünk erre, fölöslegesnk tartom az elemi aagi Ba MiaM»— A rézmetszés művészete a debreceni református kollégiumban A rézmetsző diákok Irta ECSEDI ISTVÁN 18. Hűséges társa messze túlélte őt. 1809. nov.től 1814. dec. 15-ig gróf Dessewffy számtartója volt,, mikor is saját akaratából a gróf nagy sajnálatára, gr. Csáky Antalhoz szegődött, hol anyja értesíti őt mostoha apja haláláról és testamentumáról, szeretné látni, mielőtt meghalna.3 Midőn 1818-ban a birtok eladás folytán Török gr. kezére jutott, Pap József, bár nem józsunjából,4 Török hivatalnoka lesz és itt is marad, valószínűleg, élete végéig. A rézmetsző deákok hatása. Az a nagy kulturális és didaktikai mozgalom, mely a debreceni rézmetsző deákok közel másfél évtizedes munkásságát felöleli, térbn és időben, távolban és közelben nagy hatást idézett elő. A rézmetszők ismerősei és barátai, akikkel a mindennapi életben a coetusban és a coetuson kívül érintkeztek, lehetetlen, hogy csodálva ne tisztelték volna a kiváló 1 Pap József levele gr. Dessewffy Józsefhez 1814. Kézirat a debr. koll. könyvt. 2 Dessewfy levele Pap Józsefhez 1814. Kézirat a debr. koll. könyvt. 8 özv. Czike Péterné Sulyok Judith levele fiához Pap Józsefhez 1817. U. o. 4 Pap József levele gr. Csáky A.-hoz 1818. U. o. 5 Gr. Csáky levele Pap Józsefhez 1819. Kézirat U. o. Géresi K. debr. tanker. főig. az 1860-as években még találkozott vele Szinyérváralján, mestereket, kiknek jeles alkotásait mindennap kezükön forogtak és akikre a kiváló tanárok később is büszkén hivatkoztak. Mégis sajnálatos, hogy a deákok közül követőkre többé nem találtak. Még talán az egyetlen Királyi Károlyt kivéve, aki Kerekes Ferenc .,Értekezés és Kitérések. Debrecen 1836." c. könyvéhez mellékletül egy 22X26 cm. rézlapra a kettős betűjű mássalhangzót és ahoz példákat is irt, a kivésését azonban már Lenhardt eszközölte Pesten, több rézmetsző deákot, de még csak rajzolót sem ismerünk. A kollégium kebelében működő rajztanárok vették át e nemes művészetet, mint a rajzolás és metszés hivatott férfiai. Hatásuk nagy volt a kollégium falain kívül is. Az ő atlaszaik forogtak közkézen nemcsak a debreceni kollégium partikuláris iskoláiban, hanem e hazának legtöbb magyar iskolájában is. Minthogy ez atlaszok jóság, kiállítás tekintetében bátran megállották helyüket a külföldi avas importokkal szemben s mi több, a nemzet nyelvén szóltak. Szentgyörgyi könyvét sem méltatta eléggé egyetlen irodalomtörténet sem. Noha ez Pethe „Természet Históriájáénak (1815.) felette áll azért, mert magyar földön született, első magyar rendszeres illusztrációkkal ellátott mű, amelyhez magyar, debreceni deákok készítették az állatképeket, míg a Petheében Rieder Bécsben. Hogy Pethe precízebb alkotást hozott létre, az Blumenbach újabb és jobb kiadásának tulajdonítható. Hatásuk eljut nemcsak a Kárpátok bércei közé, hanem még Rómába is. Az ő kezük műve után alkotja meg Ferenczy István az ő halhatatlan remekét Csokonai mellszobrában- Ferenczy „a költőt személyesen nem ismerte, valószínűleg sohasem látta; teljesen John kisméretű, meglehetősen durva, élettelen metszetére volt utalva“ — írja Meller Simon.„ Hát John ismerte Csokonait, hogy arcképét olyan sikerülten — hiszen ez az igazi és nem a Ferenczyé — rézbe véste? Bizonyára nem. Hanem ő valami mást tartott szeme előtt, amelyet Ferenczy kiváló életírója nem vett figyelembe. Ez a valami pedig az az arckép volt, amelyet Erőss János debreceni rézmetsző deák, főleg rajzoló, Csokonai barátja, ki tehát a költőt személyesen ismerte, oly megszólalásig híven lerajzolta, hogy mindenki, aki az arcképet látta, Márton József szerint, örömmel eltelve kiáltott fel: „Ez az! Ő ez!" Ezt az arcképet az életrajzi adatokkal együtt pedig Gál László, a Csokonai tanítványa juttatta el Mártonhoz, aki rézbe vésette, és „Csokonai V. Mihály név. poétái munkái. Pécs 1816.“ kiadását diszitette vele. Ezután a „kupferstück“ után készítette Ferenczy Csokonai mellszobrát márványból oly elragadó szép kidolgozással, hogy méltán, minden nizelgés nélkül írhatta neki Kazinczy: „aki Csokonait ismerte, azt a kövön fel nem lelheti, mert rézbe vésett képe, mely után az Úr dolgozott, hozzá ugyan nem hasonlit. De a plasztika műveiben nem hasonlítás, hanem nemesítés kívántatik.“3 Hogy pedig a mellszobor fején koszorú van, holott az arcképen nincs, annak tulajdonítható, hogy Ferenczy a Vaticánban a római istenek és imperatorok 1 E réztábla megvan a kollégium nagy könyvtárában. 2 Meller Simon: Ferenczy István (Magy. Tört. Életrajz.) Bpest, 1905. 73. 3 Márton József: Csokonai Vitéz Mihály nevei, de etikai munkái. Becs, 1816. I. Előszó* 25