Heti Délkelet, 1996. január-június (3. évfolyam, 1-25. szám)

1996-01-14 / 1. szám

Gondolatok !Duray Miklós Tótkomlóson - A helyi szociallisták tiltakoznak” című cikk nyomám Tisztelt Szerkesztőség! Bizonyára elkerülte N. G. úr figyel­mét az a mellékes körülmény, hogy Du­­ray Miklós 1995. december 15-én nem járt Tótkomlóson és ezért sem 18 órai kezdettel, sem máskor nem tartott la­kossági fórumot. Az Önök munkatársa is azok közé az újságírók közé tartozik, akik kósza hírek, bizonytalan értesülé­sek alapján készítenek „élménybeszámo­lókat”. Természetesen ezt meg lehet ten­ni, ez az Önök kompetenciája, de a hite­lesség, az igazság az egészen más dolog. Tisztelt újságjuk munkatársának szán­déka egyértelmű: megpróbálni felhasz­nálni minden lehetőséget arra, hogy tá­madást intézzen a tótkomlósi szocialis­ták ellen még akkor is, ha ehhez nem volt a szocialistáknak semmi köze. Magyarországon épül lassan a de­mokrácia. Itt sok mindent meg lehet tenni, meg lehet minden további nélkül ismerkedni a kisebbségek életével is. Ezt megteheti Duray Miklós is a törvé­nyes keretek között bármelyik párt vagy társadalmi szervezet vendégeként. Ő ilyen szándékkal nem fordult senkihez. A Tótkomlósi Szlovák Kisebbségi Önkormányzat hatalmas erőfeszítése­ket tesz azért, hogy a lassan eltűnő nemzetiségünkből legalább valamit őrizzen meg. A komlósi szlovák nemzetiség mai helyzete jórészt az elmúlt ötven év törté­nelmének eredménye. Az azt megelőző időszak gyakran durva nemzetiségelle­nessége nem tudott olyan maradandó ká­ros hatással lenni a komlósi szlovákság létére, mint az elmúlt fél évszázad. Nem­zetiségként nem éreztük magunkat el­nyomva, a végeredményért elsősorban magunkat okolhatjuk. Ezt az eredményt azok a szülők okozták, akik nem tanítot­ták meg gyermekeiket saját nyelvükre, mert lebecsülték azt, illetve akik nem él­tek az anyanyelvi oktatás lehetőségével. A nemzetiségi lét gyökerei sérültek meg. Azt, hogy ezek lassú gyógyulása megin­dul-e, hogy regenerálódnak-e, csak a jövő fogja eldönteni. Tény viszont, hogy gyer­mekeink jelentős része alig beszél szülei, nagyszülei nyelvén. Ehhez nagyrészt hozzájárult a nálunk több mint harminc éve bevezetett „alternatív” oktatás is. Ha lehet valamit sorsunkból okulni, azok főleg a negatív tapasztalatok. Az utóbbi években egyre jobban ki­teljesedő demokratizmus szinte újra­élesztette nemzetiségünket is. Ez biza­lommal tölt el bennünket. Önkormány­zatunk erőfeszítéseket tesz azért is, hogy a nemzetek, nemzetiségek közötti együttélés minél harmonikusabb le­gyen. Ilyen célkitűzésekért mindenkivel hajlandók vagyunk együttműködni! Talán N. G. is közelebb jutott volna a dolgok megértéséhez, ha a tényekről és nem egyoldalúan tudósít. Tótkomlós, 1995. december 27. Dr. Antal Mihály a Tótkomlósi Szlovák Kisebbségi Önkormányzat elnöke Duray nem járt Tótkomlóson Amennyiben dr. Antal Mihály, a Tót­komlósi Szlovák Kisebbségi Önkormány­zat elnöke sértve érzi magát 1995. decem­ber 24-én megjelent írásom kapcsán, úgy ezúton kérek elnézést tőle és az olvasóktól. Bár hozzá kell tennem, hogy a „beha­­rangozónak”­­ s nem tudósításnak, mint ahogy Antal doktor fogalmaz - szánt cikk­ben név szerint nem említettük, mégis örömmel tölt el, hogy reagált írásunkra, így ugyanis minden kétségünket eloszlat­ta. Duray Miklóst, a szlovák Együttélési Mozgalom elnökét mégis szívesen fogad­ták volna Tótkomlóson. Lapunk kará­csonyi számát dupla terjedelemben adtuk ki, s ezért a lapzártát a szokásosnál ko­rábbi időpontban határoztuk meg, így - sajnálatos módon - a már leadott „tudósí­tás” is megjelent. A szóban forgó cikkben azonban ar­ról is említést tettünk - ami egyébiránt tótkomlósi forrásból származik -, hogy a helyi szocialisták provokációnak minősítették Duray látogatását, ami a politikus betegsége miatt valóban elma­radt. Sajnálatos, hogy erre - minden más mellett - Antal doktor egy mondatban sem tért ki, amit mi szívesen fogadtunk volna. Mindezektől függetlenül a példás szlovák-magyar együttélés Tótkomlóson is üdvözítő, kívánom, hogy a jövőben is ilyen maradjon! Amennyiben Duray Miklós mégiscsak Tótkomlósra látogat, szerény személyem lesz az, aki objektív tudósítást ad az ese­ményről, a demokrácia jegyében. Maradok tisztelettel: Nédó Géza Seres Sándor Bokrosodunk Bokrosodunk kérem, bokrosodunk. Ennek csalhatatlan jele, hogy jó ideje teli van az ország (meg a nép hócipője) Bokrossal. Szilveszter éjjelén is hallhattunk róla eleget. Először Verebes Pityu (Mágus II.) tollából, a szép mosolyú Kern And­ris (aki mindent tud?) előadta a szegény pénzügyér panaszait. Mert a Lajost min­denki csak bántja. Ráfogták, hogy maffiavezér, bankrabló, szatír. Berángatta öz­vegy Bátorka Ottónét egy sötét kapualjba és megerőszakolta. Később eltiltotta a gyestől és a családi pótléktól. Pedig milyen aranyos gyerek ez a Lali! A hivatalá­ban mindenki rajong érte. Nem lép rá a felmosott padlóra, a takarítónőt messziről elkerüli. Nem úgy, mint Rabár úr az előző kormányból. Az a jámbor keresztény nem ismert se Istent, se embert. Gázolt előre a vizes padlón, még a felmosóvödröt is feldöntötte. Bokros ateista és pragmatista. A titkárnőjének is csupán levelet dik­tál, hiába várja a szerencsétlen, hogy egyszer a szívét is kiönti neki. Hiába, a La­jos nagyon szeret diktálni. Igaz, a szorongatástól sem idegenkedik, de a szőke tit­kárnőjét valamiért kíméli. Mániákusan szeret porszívózni és vezetni. Az Opel Cor­­sáját mindig egyenesben tartja, a kormányt azonban néha félrehúzza, nehogy el­gázolja a baloldalon repdeső SZDSZ-eseket. Szóval, tapintatos pasas ez a Bokros Lajos. És következetes. A már említett Magyar Televízióban a Szózat eléneklése nélkül búcsúztatták az óévet. Ennyi baki megbocsátható a médiahősöknek. Nemsokára megjelent a képernyőn Árpi bácsi. Hozott magával rengeteg meszet, ecsetet és rózsaszínűre festette az eget. Siránko­zott egy kicsit, aztán büszkén kijelentette: a gazdaság nem omlott össze, él, sőt minden jel szerint izmosodik. Bizony, már látszanak az eredmények. A baloldali kormány jóvoltából - hosszú évek késlekedése után - sikerült megfékeznünk e gaz­daságilag máris egy vesztes háborúval felérő folyamatot. Az oktatást, a kultúrát, az egészségügyet, a családok létét veszélyeztető, károsító Bokros-gyógyszer élet­mentőnek bizonyult - mondotta a legnépszerűbb. A bokor nő, az ágai egyre vasta­gabbak. Meredeken csökkent a fizetési mérlegünk, ugyanúgy a költségvetés hiá­nya. Teli van a zsebünk a privatizációs bevétellel, annyi a pénzünk, hogy nem tud­juk elkölteni, a mezőgazdaság is feltápászkodik, nő az export és a termelékenység. Hallgattam a jóságos bácsikát és azt hittem, hogy elvarázsolták, vagy még nincs vége a kabarénak. Jókat hahotáztam, de nemsokára elszégyelltem magam. A tün­dén államelnök megsimogatta a fejünket: rendesek vagytok, gyerekek. Türelme­sek, szívósak, bölcsek, ötletesek. A családapák és édesanyák a föld alól is előterem­tették a betérő falatot. I love, Lajos! Később Pető Iván is megdicsérte a türelmes népet. Jól van, drágáim, ezt vártam tőletek! Mi tudtuk, hogy bátrak vagytok, ezért is tettünk lóvá benneteket, mert mi merünk tenni értetek. Úgy ám, Bokrosodunk szépen. Január elsején Horn Gyula is megszólalt a rádióban. A mindenre elszánt riporter feltette a nem mindennapi kérdést: mit főznek otthon ebédre? A kor­mányfő a megszokott határozottsággal és keménységgel válaszolt: töltött káposz­tát. Nem kell mindig kaviár. Különben minden rendben van. Hogy 30 százalékos az infláció, csökkennek a reálbérek, emelkednek az adók, a közlekedési, a víz- és csatornadíjak, a gyógyszerek, néhol már 60 forint egy liter tej? Ez csak átmeneti állapot. A szocialista kapitalizmus tüneti betegsége. Értsük meg végre: bokroso­dunk. Másnap már Győr körül legyeskedett a Gyula. A még kormányt sem alakított osztrák kancellár oldalán átvágta a nemzeti színű szalagot. Átadom az új község­­be..., akarom mondani az új autópályát, lépkedett a két nagy ember a vörös szőnyeg mellett Európába. Csak ez a Krausz Tomi evett új Tomi mosóport. Balról előzi a baloldalt. Azt mondja: le Bokros Lajossal! Csák Máté elvtársak sem kelle­nek az MSZP-be. Vesszenek a burzsujok! Nem kellenek multimilliárdosok a párt­ba. Elprivatizálta a megyei pártlapokat, kombinátorkodik állítólag a gyulai hús körül és még ki tudja, hol. Most már mehet, alelnökösködjön a Bokros mellett. A tömörülés szorosan felsorakozott az előadó és Balogh professzor mellett. Kijelen­tették: a maffiátoké összefonódott a politikával, mi több, az MSZP politikusaival. (Jaj!) A hírek szerint, amelyet se nem cáfoltak és nem is erősítettek meg, az Inter­­nacionálé helyett az Idefigyelj Lajos, a g-húr kicsit magas, rossz a fülhallásod már... kezdetű műdalt énekelték a tanácskozás befejezésekor. Azt beszélik, hogy Bokros el is ment egy jó nevű magánklinikára, ahol kimosták a hallójáratait, mert nem hitt a fülének. Azóta is azt hajtogatja: Bokros új évet kívánok! Heti Délkelet: Független polgári hetilap. Szerkeszti: a szerkesztőbizottság. Munkatársak: Fehér József, Ferencz Rezső, Gál Edit, Nédó Géza, Seres Sándor, dr. Serédi Salát János, Such Tamás, Zsiák Éva. Szerkesztőség: 5600 Békéscsaba, Derkovits sor 2. IV. emelet (Ifjúsági Ház) Telefon/fax: 66/325-211, 16-os mellék. Hirdetési szakelőadók: Leszkó Pál, Szente István (Tel.: 66/321-455 Fax: 66/441-108). Ofszet előkészítés: PP Design Rigler Attila, Telefon/fax: 66/449-917. Kiadja és nyomtatja: Hungária-Info Kft, Békéscsaba, Kétegyházi út 18. Tel.: 66/445-412. HU-ISSN 1215-7538 A címlapon Such Tamás felvétele HETI DÉLKELET 3

Next