Heti Délkelet, 2000. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
2000-01-06 / 1. szám
Négy megyei képviselő a Pallag-bizottságban Négy Békés megyei képviselő került be abba a parlamenti vizsgálóbizottságba, amelynek feladata: feltárni az esetleges korrupciós ügyeket az olajügyek és a szervezett bűnözés között. Az elnök Pallag László kisgazda képviselő lett, a tagok közé pedig rajta kívül megválasztották Vígh Ilonát (Fidesz), Tóth Károlyt és Vastagh Pált (mindkettő MSZP). Az Országgyűlés tavalyi utolsó ülésnapján (december 21-én) megválasztotta azt a parlamenti vizsgálóbizottságot, amelynek felállítását Pallag László képviselő kezdeményezte az Országházban 1999 novemberének első napjaiban. Ennek pontos neve: az olajügyek és a szervezett bűnözés közötti esetleges korrupciós ügyek feltárására létrehozott vizsgálóbizottság. Amint arról lapunk is írt, Pallag László kivételes és sürgős tárgyalást kérve nyújtotta be erről szóló határozati javaslatát a Tisztelt Házban. Azért tette ezt, mert szerinte ha nem ebben az eljárási formában tárgyalják a témát, akkor a vizsgálóbizottság munkáját el lehet lehetetleníteni és el lehet nyújtani. Arra is hivatkozott, hogy az állampolgárok körében nagy az érdeklődés: vajon sikerül-e felszámolni a szervezett bűnözést, az összefonódásokat és a feketegazdaságot. Az országgyűlés méltányolta a kérést, és hozzájárult a kivételes és sürgős tárgyalási formához. November végén, este tíz órakor a Parlament tartózkodás és ellenszavazat nélkül megszavazta a vizsgálóbizottság megalakítását. Pallag László felszólalásában hangsúlyozta: vissza kell menni az időben egészen 1991-ig, és meg kell vizsgálni, hogyan kerülhetett az ország gazdasága és közállapota ilyen súlyos helyzetbe. Utalt arra is, hogy a károkozó fizesse meg a kárt, azt be kell rajta hajtani, és ha kell, vagyonelkobzást kell alkalmazni az elkerülhetetlen börtönítéletek mellett. Hozzátette: az összefonódások átszövik az egész országot. A kiindulási pontok megvannak, a feketegazdaság mozgása kontrollálható, és úgy kell elvágni annak szálait, hogy az megbénuljon, majd megszűnjön. A tavalyi utolsó ülésnapon, december 21-én az utolsó napirendi pont éppen a vizsgálóbizottság tisztségviselőinek és tagjainak a megválasztása volt. Áder János házelnök (Fidesz) azt indítványozta, hogy a bizottság elnöke Pallag László legyen, alelnöke pedig Juhász Ferenc (MSZP). Ezt a javaslatot a Parlament 302 igen szavazattal, 3 nem és 3 tartózkodás ellenében elfogadta. Ennek értelmében az elnökön és az alelnökön kívül kilenc további tagja van a bizottságnak, ebből három Békés megyei. A parlamenti erőviszonyokat figyelembe véve a Fidesz és az MSZP 3-3, a kisgazdák kettő, az SZDSZ, a MIÉP és az MDF 1-1 tagot delegálhatott. Békés megyét Pallag Lászlón kívül Vígh Ilona (Fidesz, Szeghalom), Tóth Károly és Vastagh Pál (mindkettő MSZP, Békés megyei lista) képviseli. A további tagok: Juhász Ferenc, Pancza István (Kisgazdapárt), Dorkota Lajos és Glattfelder Béla (mindkettő Fidesz), Kóródi Mária (SZDSZ), Balogh László (MDF), Lentner Csaba (MIÉP). (szil) Polgári hetilap. Megjelenik: Békés, Csongrád és Bács-Kiskun megyében. Felelős szerkesztő: Gubucz Katalin. Munkatársak: dr. Dányi László, Fehér József, Gál Edit, Nédó Géza, Such Tamás, Zsiák Éva. Szerkesztőség: 5600 Békéscsaba, Kinizsi u. 13. Lem. 104-105., 113. Pf.: 291. Tel.: 66/327-766. Fax.: 66/327-742. Telefon/fax: 66/441-574. Tel.: 66/447-329. Hirdetési szakelőadók: Leszkó Pál, Szente István (Békéscsaba, Szigligeti u. 6.tel.: 66/321-455, fax: 66/441-108). Kiadja: Körösmenti PÉHÁ Lapkiadó Kft. Nyomtatja: Hungária-Info Kft., Békéscsaba, Kétegyházi út 18. Tel.: 66/445-412. HU-ISSN 1219-8293 rI n кis HETI DÉLKELET Iricso Nem hajtanak, csak terelgetnek Ne egyest írjon, hanem kettest - jön a figyelmeztetés. Hiába, még szokatlan, hogy a dátum írásakor mind a négy számjegy megváltozott néhány napja, nem csak az utolsó. Ilyen is csak ezerévenként van... A kétezredik évtől az ember hajlamos olyasmit is elvárni, amit más esztendőkben nem. Pedig ez a január is csak úgy indult, mint évtizedek óta mindig: áremelésekkel. (Ez a szilveszter utáni, újévi kijózanító.) A dolgon az sem javít sokat, hogy ahol lehetett, a kormány csak hat százaléknyi pénzromlást engedélyezett. (Németh Miklós időszakában 15, majd 17 százalék volt az infláció, majd az antalli 35-ös csúcs után következett a horni - pontosabban bokrosi-éra majdnem 30 százaléka...) Az igazság viszont az, hogy a csökkenő pénzromlási trend senkit nem vigasztal különösebben, hát még ha a bevételek sem növekednek az elvárható mértékben... Márpedig nem fognak. Pontosabban: nem mindenkinél. Lehetne most az újévi hangulatban optimista várakozásokat előrevetíteni, de bizony ez nem lenne egyéb, mint ábrándok kergetése. Az ország egyharmada továbbra is szerény körülmények között fog élni (és örülhet, ha nem csúszik lejjebb), egyharmada tovább stagnál (de legalább nem romlik az életszínvonala nagyobb mértékben). A többiek, akik megkapaszkodtak ilyen-olyan módon az elmúlt évtizedben, elmondhatják majd, hogy többet fogyaszthatnak. Ki többet, ki kevesebbet. Az embert persze az izgatja, és én miért nem? Miért csak mindig mások juthatnak előrébb? A válasz sokrétű és összetett, ennek taglalása helyett csak egy mozaikkockát veszek elő. A Magyar Köztársaság jelenlegi elnöke, aki még augusztusig töltheti be pozícióját, megszólalt karácsonykor. Azt mondotta, hogy vesztébe rohan az a politika, amely türelmetlenségében karikát akar fűzni a társadalom orrába, hogy maga után húzza. Ez hiábavaló igyekezet, mert a társadalom könnyen megbokrosodik, ha rángatják a kötelet, és nem arra megy, amerre hajtanák, hiszen élőlény, és indulatai is vannak. Ez eddig nyilvánvaló és világos, a lényeg azonban csak ezután következik. Konkrétan: a társadalmat csak terelgetni lehet, szelíden, és azon a csapáson, amelyen egyébként is megindult. Nos, ez a kulcsmondat. Ez történik velünk 1990 óta. Nem hajtanak minket, á, dehogy. Az már túl feltűnő lenne. Csak terelgetnek. Szelíden és óvatosan. És ezzel sikerül azt elérni, hogy arra menjünk, amerre a haladási irány már ki van jelölve. Mindegy, hogy az irány jó-e vagy rossz, arra kell menni. Mi meg, örvendezve azon, hogy már nem hajtanak minket (mint 1948-tól 1989-ig), szépen mendegélünk a kijelölt úton. Elvégre már csak szelíd terelgetésben van részünk 1990 óta. És tulajdonképpen észre sem vesszük, hogy csak a módszer változott, az irány nem. Merre vezet ez az irány? Ezzel kapcsolatban a kormányfő mondott egy érdekes dolgot. A személyi jövedelemadó körülbelül kilencszázmilliárdot hoz ebben az évben is a magyar államnak (ezt körülbelül négymillió honfitársunk adja össze minden évben). Ezt az összeget azonban nem arra fordítja az állam, amire kellene. A kijelölt irány nem ez. Hanem az, hogy ezt a pénzt összenyalábolja, és átnyújtja a mi hitelezőinknek. Ezekkel a milliárdokkal törlesztjük a felvett kölcsönök tőketartozását és a kamatokat; ez ebben az évben is több mint nyolcszázmilliárd forint. És ezt nem lehet megkerülni vagy megváltoztatni. Nem. Ez így megy évtizedek óta. Ha nem lennének hiteleink (vagy jóval csekélyebb mértékűek), ezt a pénzt másra is felhasználhatnánk. Nem kellene örökké panaszkodni arra, hogy erre sem jut, meg arra sem. A költségvetést sem kellene örökké hiánnyal tervezni. A nyugdíjasok is csak ötvenmilliárdot kértek vissza a tavalyi nyugdíjemeléskor. Ehelyett marad a kilátástalanság. Az adósságtörlesztés. A stagnáló vagy csökkenő életnívó. Sokaknak. Még mindig feltűnően sokaknak. Ez az a csapás tehát, amelyre rá vagyunk állítva. (Sokunknak ez igazi csapás, a szó eredeti értelmében.) Ezt jelölték ki nekünk valamikor a hetvenes-nyolcvanas években, és azóta nincs olyan hatalom, amely erről le szeretne (és le is tudna) térni. Orbán Viktor is csak annyit mondott, hogy reményei szerint előbb-utóbb kinőjük az adósságainkat. A baj csak az, hogy úgy néz ki: nem előbb, hanem utóbb... Szilasi Mihály МВ [UNK]В [UNK]И [UNK] 3