Délamerikai Magyarság, 1932. április-június (4. évfolyam, 270-346. szám)

1932-04-01 / 270. szám

1932. április hó 1 Délamerikai „Magyarság”3 m­b­­foc­giája #%Tfiaela Kassa Csehszlovákiában öt százalékkel fel­­emelték a dohánynemű­ek árát, a trafi­­kosok jutalékát pedig 10 százalékról 9 százalékra szállították. Az állam­kincstár jövedelmét ilyen módon éven­te 150 millió koronával akarják nö­velni. Munkács Ruszinszkó fővárosában, Munká­cson az országos kereszténysz­oci­a­l­ista párt a választások előtt népgyűlést tar­tott. A népgyűlésen, amely a Csillag­­szálló­ nagytem­ében folyt le, több ezer ember vett részt, úgy hogy a terem zsú­folásig megtelt. Jóllehet, a gyűlést a keresztényszocialista párt tartotta, azon mintegy ezer zsidó választópolgár is részt vett, hogy tüntessen a nagy nyomor ellen. A gyűlésen felszólalt Fog­­ry Ferenc volt szenátor, Vozáry Ala­dár, a magyar nemzeti párt ügyvezető elnöke, Kerekes István, majd Szüllő Géza nemzetgyűlési képviselő, a keresz­tényszocialista párt és a közös parla­­menti klub elnöke. Beszédének frene­tikus hatása volt, különösen annak a kitételének, hogy Munkács, ahol elő­ször jöttek be a magyarok, legyen az utolsó hely, ahonnan kimennek a ma­gyarok. E kivétel miatt mindazokat a lapokat, amelyek a népgyűlésről tu­dósítást hoztak, a Prágai Hírlapot, a Népet és több ruszinszkói lapot a cen­zúra elkobozta. : r. ¡¡ › Turkeve D. Nagy Rozália 2 éves Margit nevű kisleánya forró vízbe esett és olyan sú­lyos égési sebeket szenvedett, hogy né­hány órai szenvedés után meghalt. Szombathely Megrendítő öngyilkosság történt Szombathelyen, a nagyposta telefon­­fülkéjében. Borsos Károly mérnök fia­tal felesége, míg egy debreceni beszél­getésnek a kapcsolását, várta, revolve­rével a szájába lőtt. Az asszonyt, aki két h­ét óta volt férjnél, beszállították a közkórházba, ahol meghalt. döntenek nyomorba, háborúkat indí­tanak... Az egyikbe csalódik. Másik­nak szédül utána és akkor újra elfog­ja végtelen szomorúság, mert nem­­ az, akit keresett, másnál van az a csodálatos kincs. S jön, a többi, mert­­az ember örök vakságában azt hiszi, hogy minden zárt kapu mögött ott rejtőzködik a paradicsom és egyszer­­valahol mégis csak rányitja majd az ajtót... —F­o­rdulatos vagy — mosolygott Csűtri hitetlenül. De Sanyi a szavába vágott: — Hidd el, hidd el, ez nem komé­dia... Olyan boldogtalan vagyok! — sóhajtotta elfojtott hangon Csűtri ránézett, aztán hangosan föl­­kacagott. — Ebben a romantikus pózban még nem is láttalak... De elég. Már na­gyon belem­elegedtél a szerepedbe, —­­mintha megfeledkeztél volna arról, hogy tabu vagyok... Különben is a recepted nem valami új. Azt hiszen, ma már mindenki tisztában van vele, ha a sajnálkozás beleveszi magát a nő szívébe, akkor már a győzelemre is van egy kis kilátás. — De az igazat megvallva, többet vártam tőled. Csitriék háza elé értek . — Nem jössz föl ? — kérdezte az as­szony és kissé gúnyosan nézett a fiúra. Sanyi nem hagyta el az utolsó pózt. Mélán nézett a búcsúzó asszonyra, az­tán megcsókolta a kezét: — Nagy ,kár — mondta egy kicsit bizonytalan hanggal — hogy nemcsak tabu vagy, hanem --- okos is.... Argentína tiltakozik a dunai vámszövetség megalakítása ellen Egész külkereskedelmi programmját veszéllyel fenyegeti az új gazdasági csoportosulás Argentína könnyen elveszítheti európai agrár­piacait Buenos Aires, márc. 31 Az egész európai politika központjá­ban lévő dunai vámszövetség kérdése, az elsősorban érdekelt dunai államo­­kon kívül, sőt azokkal egyenlő mérték­ben Argentínát is érdekli. Érdekli mégpedig abból a szempontból, hogy a tervezett vámszövetséggel milyen szer­ződési viszonyba lépnek azok az euró­pai államok, amelyekkel ezidőszerint Argentínának vannak különböző ke­reskedelmi szerződései. S Argentíná­nak az érdeklődése annál érthetőbb, ha figyelembe vesszük, hogy a dunai államok legnagyobb részben szintén ag­rár­termelők és így az európai nagy­hatalmak által részükre juttatott gaz­dasági előnyök maguk után vonják Argentina agrártermékeinek az euró­pai piacokról való visszaszorítását. Mint emlékezetes, hónapokkal ezelőtt , mikor Németország Magyarország­gal "a legtöbb előnyt biztosító” elv alapján akart kereskedelmi szerződést kötni és ebben német ipari cikkek­nek kedvező magyar vámtarifája elle­nében, nagyobb mennyiségű magyar gabona átvételére vállalt volna kötele­zettséget, Argentina erélyesen tiltako­zott és ennek következtében a szerző­dés akkor meg is hiúsult. A dunai vámszövetség meg még in­kább sérti Argentina érdekeit, mert itt az a veszély fenyegeti, hogy mindezek­ben az országokban, melyek a dunai vámszövetség tervét támogatják, neve­zetesen Franciaországban, Angliában, Olaszországban és Németországban el­veszti piacait annál is inkább, mert a dunai agrárállamok, elsősorban Ma­gyarország és Románia, képesek ezek­nek az államoknak gabonaszükségle­tét fedezni. Éppen ezért Argentína élénk figye­lemmel kíséri az európai eseményeket és a kellő pillanatban nem fogja el­mulasztani, hogy tiltakozó szavát ne hallassa, sőt ha erre szükség mutat­koznék, vámretorziókkal is ne éljen Magyar mérnök levele az ostromlott Sanghajél Ismeretlen érdekességek a kínai-japán hadszíntérről Pécs, március hó. Ha esztendővel ezelőtt Pécsről Sang­hajba vándorolt ki Bavarczy Kálmán mérnök, aki­­most érdekes levelet írt pécsi hozzátartozóinak a japán-kínai háborúról. A magyar mérnök leveléből az aláb­bi részleteket közöljük: “Ki hitte volna? Sétáltunk az ru­hákon, bámultuk a kirakatokat, ol­vastuk az európai lapokat, idegenek jöttek-mentek, kínai bulik szaladgál­­tak, sárga gyerekek bicikliztek, sütött a nap, csend volt, néke volt... Azután hirtelen, egyik napról a másikra meg­­dördü­ltek az ágyuk az idegenek el­tűntek, a kulik ott feküdtek riskásájuk mellett — holtan... Sanghajnak van egy kínai negyede, melynek neve a “Kelet kulcsa”. Itt van a legtöbb kínai és itt folynak a legádázabb küzdelmek. Nincs nap, a­melyiken legalább száz-százötven ha­lott ne heverne ezekben a c uccokban, ahol minden házban halottat siratnak. Rendes munkáról most itt szó sem le­het.­A japánokhoz nem mehettem,­­ mert azok európait nem vesznek ma­guk közé, csupán a hadművelethez értő fehér embert tűrik meg íj maguk mellett. A kínaii azonban örömmel lát­ja a fehér embert. Ezek a szegény em­berek nem látják, hogy miért harcol­nak. Különböző vidékekről összeszedik őket az agitátorok, akik mindenütt va­lami rémmesét találnak ki.” A levél következő része rávilágít ar­ra a kérdésre, hogy a 400 milliós kínai faj fölött miért van előnyben a ki­sebb számú japán nép. “Titokban tudok csak olvasni euró­pai lapokat, amelyek csodálkozva ál­lapítják meg, hogy a japán vezet kar mennyire fölényben van a kínaiak fö­lött. Olyan nagyon azért nincsenek fölényben. Csak annyiban, hogy a ja­­pánoknak tökéletes, modern a fegyver­zetük. Azt mondják­, hogy Oroszország segíti őket. Tényleg, olyan modern bombavetőjük van, hogy egymaga a gép automatikusan dobja le a bombák gépfegyverük a legtökéletesebb gyárt­mány, amelytől legjobban fél a katona — Kínának nincsenek repülőgépei,­­ alig van gépfegyvere, de van páncélos modern autója, szakképzett tüzérsége és félelmetes tankja. A kínai tüzérek között sok a teher ember, akik óriási fizetést kapnak.­­ Kína távoli részeiben még alig tudnak a harcokról. De vannak olyan tarto­mányok, amelyeknek csak az a cél­­juk hogy illően készülődjenek fel az indulásra. Ezekben a tartományokban a legkisebb emberek éltek eddig, akik­nek csak az volt az életcéljuk, hogy a körmük minél hosszabb legyen. És most? A legnagyobb áldozatot hozzák, amikor levágják sokszor félméteres körmüket, hogy kezükbe puskát fog­hassanak és ember­­öljenek... A ja­pánoknak is vannak “önfeláldozó” em­bereik, közöttük leginkább az asszo­nyok az önfeláldozók. A japán ember nagyon szereti a feleségét, aki azért, hogy az urának ne legyen miért ha­za vágyakoznia, s hősiesen szolgálja a hazát, harakirit követ el.... — A kínaiak között egyre jobban pusztít a halál. Sűrű a járványos betegség. A széles országutakon a harcok alatt me­nekülés folyik, és is lecsapó bombák épúgy kaszabolják a katonákat, mint a kétségbeesetten menekülő öreg em­bereket, őrjöngő asszonyokat és ártat­lan gyermekeket...” Íme, pár mozaik a japán-kínai hal­­­seintérről. Leszállítják az argentínai képviselők fizetését Nagy vita a leszállítás aránya felett Buenos Aires, március 31. A képviselőház által designált pénz­ügyi bizottság szerda délután föotórás tanácskozást tartott, melyen a korona­h­iány pénzügyi javaslatai kerültek megvitatás alá. Az egész állami admi­nisztráció költségvetésének tárgyalása folyamán felmerült a gondolat, hogy az általános költség és fizetés mérsék­lések a képviselők tiszteletdíjaira is vonatkozzanak és Albarracin képviselő konkrét javaslatot is terjesztett elő a képviselői tiszteletdíjak leszállítására vonatkozóan. A javaslatot közel két órás vita kö­vette, melynek folyamán a szocialisták a mérséklés mellett, m­íg a jobboldali képviselők a javaslat ellen érveltek. Végeredményben már annyira közeled­tek egymáshoz a különböző vélemé­nyek képviselői, hogy a vitás­ pont már csak az maradt, 1200 vagy 1300 peso legyen e a jövőben a képviselők tiszteletdíja. A szocialisták ugyanis azt javasol­ták, hogy 1932 évre­ is az 1928 évben megállapított tiszteletdíjak kerüljenek kifizetésre míg a jobboldaliak a­­már felemelt 1929-es évi tiszteletdíjak meg­állapításáért kardoskodtak. Miután végleg nem tudott megállapodni a bi­zottság úgy határoztak, hogy az ügyet a Kamara legközelebbi ülései egyikén a plénum elé viszik. Magyarországon leszállították az állami színházak szubvencióját Az új költségvetés 25 százalékos mérséklést határoz meg Budapest, március 31. A most készülő költségvetés az álla­mi színházak subven­cióját 25 százalék­kal csökkenti, mely által úgy a Nemze­ti Színház mint az Operaház jövő prog­ramja teljes átszervezésre kényszerül. Az állami szubvenció csSkkentésé­■ nek következményeként valószínűleg­­ a színházak igazgatósági kénytelenek­­ lesznek a művészek fizetéseit is mér­sékelni, melynek ismét az egyetemes magyar művészet látja kárát, ameny­­nyiben bizonyos, hogy számos művész fogja így az országot elhagyni. ✓ZÖ8MÉKET SZEKERES­­nél 7oö cerrito 7öö Legelőnyösebben

Next