Délamerikai Magyarság, 1938. április-június (10. évfolyam, 1264-1299. szám)
1938-04-02 / 1264. szám
Fejedelmi ajándék az albán királyi párnak Budapest, március 25 (Repülőpostával érkezett tudósítás) A magyar kormány gyönyörű négyes lipicai fogatot küld nászajándékul Zogu albán királynak, aki Apponyi Geraldine grófnőt veszi feleségül. EGYESÜLETI ÉLET Részleges tisztújítás a Magyar Segélyegyletben Buenos Aires, március 31 Szerdán este tartotta meg évi rendes közgyűlését a Magyar Segélyegylet, amelyen — az alapszabályok értelmében — részleges tisztújítást eszközöltek. Ennek megejtése után a vezetőség a következő évre így alakult ki: Elnök: Fábián-Fraenkel György Alelnök: Ráth Gusztáv Főtitkár: Török Árpád Titkár: Radocsay Géza Pénztárnok: Spiró Sándor 2. pénztárnok: Kiss József Választmányi tagok: Brautigam Róbert, Benedict Gyula, Kalledey Béla, Kell Vilmos, báró Korányi István, Lakatos Ferenc. Ellenőrök: Castelli Zuárd és Schneller András. Pótellenőrök: Dr. Babinszky Iván és Dr. Schwartz Germán. A közgyűlésen szóba került az egykori “Ferenc József osztrák-magyar segélyegylet" részére adományozott 500 hektár föld sorsa s tekintettel az utóbbi hetek eseményeibe, elhatározták, hogy a kérdéses terület értékének megállapítása után annak végleges birtokbavételét fogják szorgalmazni. Fölmerült a közgyűlésen egy az egyesületi kereteket túllépő és az egész kolóniát egyformán érdeklő indítvány is. Az indítvány, amelyet Török Árpád főtitkár terjesztett elő és a közgyűlés — hosszas és beható vita után — egyhangúlag elfogadott, a következőként hangzott: A közgyűlés felhatalmazza a vezetőséget, hogy dolgozzon ki egy tervezetet egy kis méretű Kórház-Menhely felállítására, tegye meg a lehető legrövidebb időn belül a szükséges lépéseket, hogy egy ingyenes telket kapjon a Segélyegylet a fővárostól, indítson gyűjtést a fent említett célra, egyszóval tegyen meg minden lehetőt, hogy a magyar kolónia mielőbb egy kicsiny, de jól felszerelt Kórház-Menhellyel rendelkezhessen * A Kórház-menhely felállításának tervéhez alkalmilag részletesen fogunk szólni, de mindenesetre érdeklődéssel várjuk a Segélyegylet vezetőségének ebben az ügyben - remélhetőleg mielőbb — megteendő lépéseit. I — Egy kicsit. Igen... bedobtam, a hátsó ülésre. Vilmuskám, te csakugyan mindent tudsz — lebegte Ancsi csodálattal. — Tervedet helyeslem. Igazad van... A férfiak oly buták.. . Szegények.. . Fel kell őket világosítani. — Oh, a férfiak — egyszerre sóhajtották ezt a Koncsek nővérek. Fájdalmasan megelégedett arccal megálltak a függöny előtt.2. Mária megragadta a volánt, gázt adott, az Apponyi-tér sarkán lefékezett. A keménykalapos úr már várta.. A hátsó ülésen foglal helyet. Mária nem szereti, ha a férje mellette ül vezetés közben. Zümmögve fordul a kocsi, szalad már a Dunaparton. Mária éppen lassít, mikor a férfi nyerítve felnevet. — Min mulat? — Ma volt negyedszer a Zöldgolyó utcában. — Olyan kacagtató ez? — Nem. — Hát akkor? ■— Vannak magának haragosai, kedvesem? — Tudtommal senki. Miért kérdi? — Csak úgy — dünnyögi Tibor. — Sokat dolgozott? — Nem haltam bele; összesen öt betegnél voltam. — Úgy... igen... nekem kicsit fáj a fejem. Az agyamra ment ez az áruház építés. — Meg fogom vizsgálni, mérnök úr. — Ingyen, doktornéni? — Hajdunét is ingyen kezelem. Hálából... — Hajduné? — A varrónőm. Pontosabban a volt varrónőm. Nagyon olcsón dolgozott nekem, amikor ez, a kocsi még nem volt a miénk. Mikor még áruházépítések nem mentek az agyára, Tibor... — Persze... izé... ő lakik a Zöldgolyó utcában. Mária hangja ellágyul: — Hát bizony ő... ő varrja nekem a ruháimat, ő varrta ezt a piros ruhát... kicsit kopott... akkor volt itj, amikor mi, Tibor először találkoztunk... egy asszony, még ha doktornéni is, nehezen felejt el ilyesmit, drágám. — Mária, most rögtön álljon meg. Ijedten kap a fék felé az asszony, csikorogva megtorpan a kocsi, Tibor máris az asszony mellett ül, megragadja a kezét. — Mi baj? Mi történt? — ijedezik az asszony. — Szeretném megcsókolni, Mária, — szeretnék bocsánatot kérni... úgy szégyenlem magam. — De miért? — Mert én... én — dadog a férfi — meg kellett volna csókoljam magát sokkal hamarább, nem most... már az Apponyi-tér után... Mária, én olyan boldog vagyok... — Ne legyen önző... én is. — Ugye, kis szívem, minket irigyelnek? — Kicsoda ? S miért ? Mérnök úr, — kezdem elhinni, hogy csakugyan beteg. — Valaki irigyel... Mindenki. — Megérdemeljük. — Különösen maga. Drágám. Ne menjünk még haza, csavarogjunk egy kicsit. Igaza van. Engem megmérgeztek: ez a romantikus felsővilágítás, a csillagok, a szépsége... az, hogy magát irigyelni lehet... rágalmazni. Például miránk azt lehet fogni, hogy mi ifjú szerelmesek vagyunk. Zavartan, kisfiús arccal átadta feleségének a cédulát. — Olvassa csak el. Itt találtam az ülésen. 3. Kacagva egyezett be másnap Mária a közös “kirándulásba”. Együtt robogtak el, most a férfi vezetett. Megálltak a kopott ház előtt. — Szóval ez az a skatulya. Itt lakik az ismeretlen ellenség — vigyorgott Tibor. — Csak menjen fel a betegéhez, én itt maradok. Hátha szerencsém lesz.. . szeretném személyesen átvenni a második levelet. ------ "—'! A kapu becsapódott Mária mögött. — Tibor kutatva nézett fel a homályos ablaksorra. Kétszer megnyomta a villanykürt gombját. Az egyik földszinti ablak mögött félrehúzódott a függöny. Két szürke arc jelent meg az ablak barna keretében, két lárvaszerű arc. A ráncosabb arc félemetes mosolyra torzult, rávihogott Tiborra. Először megborzongott — ezek lennének? — gondolta. Aztán kitört belőle a nevetés. Kinyitotta a kocsi ajtaját, hogy jobban láthassa őket, a lárvák minden mozdulatát élénk figyelemmel kísérték. Tibor kérdően a kapu felé mutatott, komorrá merevített ábrázattal. A két szürke arc egyszerre bólintott. S most, Tibor váratlanul csókokat intett feléjük. A függöny összecsapódott, eltűnt a két viaszos arc, mint egy látomás. Dermedten meredtek egymásra a Koncsek nővérek. — Hiába minden jószándék — pityergett Ancsika — hagyjuk a hülye férfiakat a vesztükbe... A földön a rojtos függöny alatt elhullott legyek hevernek; ők a Koncseklányok áldozatai. Pedig egy ujjal sem nyúltak hozzájuk. Kirágalmazták őket az életből. Az emberek néha ellenállnak. .. r 1938. április hó 2 ''Délamerikai Magyarság EGY BARÁTI ÜZENET! Legjobb árfolyam a családjának szánt pénz átutalásoknál Legnagyobb biztonság a takarék számlára elhelyezett betétnél Legolcsóbb árak hajó menet-, vagy hívójegyeknél, bármely hajó vonalra (kabinnal) Ezeket az előnyöket nyújtja ennek a BANCO HOLANDES UNIDO SUCURSAL BUENOS AIRES MAGYAR OSZTÁLYA Főintézet: Brc. Mitre 234 Városi fiók: Corrientes 1900 A csehek most már meg akarják adni a kisebbségek nyelvhasználati jogát Prága, március 3 A cseh kormány csütörtökön rendeletet adott ki a magyar nyelv jogainak biztosításáról a Felvidéken és Kárpátalján. E rendelet értelmében mindazon helységekben, amelynek lakossága legalább ötven százalékban magyar, továbbá a magyar többségű járásokban a vasút és a posta bevezeti a kétnyelvűséget. A vasútállomások és megállóhelyek feliratait, amelyek eddig kizárólag cseh nyelvűek voltak, ezentúl magyar és tót nyelven készítik. A vasúti menetjegyek, az állomásépületekben kifüggesztendő hirdetmények, a vasúti kocsik figyelmeztető táblái stb. mindkét nyelven készülnek majd. A postaügyi minisztérium a pozsonyi és kassai postaigazgatóság területén szintén két nyelven készíti majd az összes nyomtatványokat, sőt a postai bélyegzőket, nyomtatványokat és űrlapokat is. A magyarnyelvű ügyfelekkel való érintkezés céljából a vasúti és postaügyi minisztérium elrendeli, hogy azoknak a vasúti és postai alkalmazottaknak, akik magyart vidéken teljesítenek szolgálatot, meg kell tanulniuk a magyar nyelvet. Egyelőre természetesen még meg kell várni, hogy ennek a rendeletnek a gyakorlati végrehajtása milyen lesz, mert minden attól függ, hogy milyen statisztikai adatok alapján állapítják meg az egyes helységek vagy járások magyar többségét. Prága, március 3 A kisebbségi törvény végrehajtása során a kormány most elhatározta, hogy a törvény rendelkezéseit kiterjeszti a felvidéki és kárpátaljai magyarlakta területeken működő vasúti és postai hatóságok nyelvhasználatára is.