Délamerikai Magyarság, 1962 (35. évfolyam, 4066-4113. szám)
1962-01-04 / 4066. szám
Sir Leslie Munro jelentése (FEO Sir Leslie Munro, ki a magyar ügyben az Egyesült Nemzetek külön megbízottja, benyújtotta az ENSZ Közgyűlésének Magyarországról szóló jelentését, melyet kivonatosan az alábbiakaban ismertetünk: “A Közgyűlési Határozat (1954 /XV/) 2. szakasza akkoriban megállapította, hogy “minden népnek joga van arra, hogy önrendelkezési jogával éljen”. A magyar ügy, mely most közel öt éve fekszik a Közgyűlés életalapjában véve nem más mint az önrendelkezési jog elnyomásának kérdése. Eredménytelen maradt a Közgyűlés alapvető határozatra, melyet a Közgyűlés a második, külön, sürgős ülésén hozott, s melynek alapján Magyarországon a ENSZ felügyelete alatt szabad választásokat kell tartani avégből hogy Magyarország nép" szabadon határozássá meg művei" kormányzat felállítását óharja hazájában.” Sir Leslie Munro jelentése részletezi, hogy a Közgyűlés milyen megfelelő okmányok birtokában van, melyek bizonyítják, hogy Maggyarországon ma is semmibe veszik az önrendelkezési jogot, valamint, hogy szovjet csapatok jelenléte és különböző megszorító intézkedések állandóan sértik ? Közgyűlés határozatát és szembehelyezkednek vele Sir Leslie Munro két előző jelentésére hivatkozik, amelyekben ezt a kérdő." hosszan kifejtette, majd így folytatta: “A magyarországi kérdés röviden így jellemezhető: az nem más mint a Szovjetunió fegyveres erőinek támadása Magyarország függetlensége ellen, valamint a magyar nén leo-Menübb emberi és szabadság jogainak állandó megsértése. A magyar ügy felveti azt a kérdést, hogy volt-e és van.» joga egy kis európai nemzetnek követelni, hogy idegen hatalom fegyverei vonuljanak ki országából, van.e módja meg. válaszerini kormányát hogy az idegen hatalom bábjait Leváltsa, volt.e és van.e joga, mint kis országnak de az Egyesült Nemzetek tagjainak, — semlegesnek maradni a nagyhatalmak közötti konfliktusban, s vaj. Jón jogában áll.e egy nagyhatalomnak bábkormányát rákényszeríteni, s végül az a nagyhatalom, megszegje az Alapokmányban vállalt azon kötelezettségét, hogy erőszakot nem alkalmaz, s állíthatja.e, hogy mindezek a cselekedetei jogtalanul keltik fel az Egyesült Nemzetek érdeklődését”. Továbbiakban a jelentés így szól: “Ezek a tények az egész világ előtt ismertek, és nem változtak meg 1956 óta. Az akkori helyzet ma is fennáll." A szovjet csapatok visszatérésével és Kádár november 4, 8, 11 és 12-i kijelentéseivel kapcsolatban Sir Leslie Munro hangsúlyozza, hogy: “A legfontosabb tény az, hogy az 1956.beli magyar kormány és a magyar nép akarata és megfeszített ellenszegülése ellenére beküldött szovjet csapatok még ma is magyar területen vannak. A magyar hatóságok azon állásfoglalása, hogy nem hajlandók a Szovjetuninióval csapataik gyors viszszavonulásáról tárgyalni, bizonyítja, hogy a jelenlegi magyar kormányzat idegen katonai hatalom támogatása nélkül képtelen hatalmon maradni.” A következő fejezetben Sir Leslie Munro részletezi a jogsértéseket, melyeket a magyar kormány 1956 óta elkövetett, hivatkozik előző jelentéseire, majd rátér a még mindig fogvatartott politikai foglyok kérdésére: “Semmi kétség afelől, hogy Magyarországon még ma is sokan vannak, kik nem nyerték vissza szabadságukat,” és megemlíti név szerint Bibó Istvánt, Kopácsi Sándort, Mérei Ferencet, Obersovszky Gyulát, Rácz Sándort, Kardos Lászlót, Kiszelyi Jánost, Litván Györgyöt Lőcse Pált, Márkus Istvánt és Tánczos Gábort. Azután felsorolja a magyar kormányzat mindazon ténykedését, “...melyek ellentétben vannak a forradalom követeléseivel, a szigorított norma bevezetését, a kollektivizálás erőszakos végrehajtását, mely Magyarország szántó, területének 93 százalékát bekebelezte, s melynek folyamán a Politbüró egyik tagjának, Nemes Dezsőnek bevallás szerint 700 személy ellen indítottak eljárást és? 230.at le is tartóztattak. Ez a kijelentés egyezik a kormányzat előző beismerésével, mely szerint “még ma is előfordul kényszer alkalmazása” és “hogy néha durva, vagy brutális hangot használtak” a kollektivizálási kampány során”. Az egyházellenes “erős ök'ü” atesta propagandáról szólva, Sir Leslie Munro megemlíti a közel ötven — főleg piarista és cisztercita rendi szerzetes és pap letartóztatását 1960-ban, — majd a papok 1961. márciusi tömegletartóztatásáról és a június 19-én kihirdetett ítéletekről szólva, név szerint felsorolja az elítélt papokat és az ítéleteket. (Barlay Ödön, Emődy László, Kölley György, Földy Endre, Dr. Gáldy Zoltán, Havass Géza, Hontvári Miklós, Dr. Ikvay László, Lénárd Ödön, Merény Gyula, Nobilis Gábor, Tabódy István.) Végül hozzáteszi: “Úgy tűnik, hogy a fent említett perrel kapcsolatban a cél az volt, hogy az Egyház ellenállását, mellyel a Magyarországra rákényszerített kormány politikai céljaival szembehelyezkedik megtörjék és hogy rávegyél a papságot a “béke papok’ szervezetéhez való csatlakozásra.” A jelentés megemlíti, hogy minden elnyomás ellenére a magyar nemzeti szellem változatlanul él, olyanyira jónak látták bizonyos téren hogy a jelenlegi hatóságot némi engedményeket tenni pl. az életszínvonalat megjavítani, bizonyos fokú szólás, és mozgásszabadságot engedélyezni, minek eredményeképpen egyeseknek módjában áll külföldi utazásokat is tenni. “Korlátozott számú amnesztiát is adtak és talán a lakosságot most kevésbé fenyegetik a titkosrendőrség sanyargatásai. De mind.?* csak elenyésző, szembeállítva mindazzal, mit előző jelentésem zárószavaiban kifejtettem :a magyar nép elnyomásával, s annak megakadályozásával, hogy szabadon választhassa meg kormányát." Végül Sir Leslie Munro felemlíti azirányú hiábavaló kísérleteit, hogy mint az ENSZ külön megbízottja a kérdés tanulmányozása végett Magyarországra mehessen, s idézi a második ilyen kísérlete alkalmává 1960. február 29-én a magyar hatóságoknak a Főtitkárhoz intézett közlését, mely szerint a magyar kérdés tárgyalása a Közgyűlés előtt jogtalan, és a magyar kérdés egyszerűen nem létezik. “Tehát csakis mind a Szovjetunió, mind a magyar hatóságok felelősek azért, hogy az ENSZ semmiféle eredményt nem tud elérni, hogy célt érjen olyan kérdéssel kapcsolatban, mely életbe vágó egy kis európai nemzet önrendelkezési jogának elnyerése végett. A Szovjetunió célja nem egyéb, mint megakadályozni, hogy az Egyesült Nemzetek elvei érvényesülhessenek és cselekedetei kiterjedhessenek egy olyan területre, mely felett a Szovjetunió uralkodik.” Zárszavaiban Sir Leslie Munro kijelenti, hogy az érdeklődés Magyarország elnyomatásával kapcsolatban csak nagyon keveset csökkent 1956 óta, melynek bizonyítéka “...az a nagyszámú beadvány, melyet ezzel az üggyel kapcsolatban kapok. Ezeket a beadványokat ez elmúlt hónapok folyamán sok országban körözték aláírás végett. Az aláírások nem ezer ,de milliószámra gyűltek A kérvényezők ismételte: felhívják a figyelmet a Közgyűlés Magyarországra vonatkozó határozatára és kérik, hogy a Közgyűlés szerezzen ennek érvényt. Az aláírók kérés® három fő pontból áll: 1.) A politikai foglyok azonnali szabadonbocsájtása. 2.) az idegen csapatok kivonása az országból, 3.1 szabad választások az Egyesült Nemzetek felügyelete mellett.” Befejezésül Sir Lsébe Munro megemlíti, hogy bár lehetetlen egyenként nyugtázznia a sok személyes beadványt, melyet neki a magyarországi üggyel kapcsolatban benyújtanak, de felhasználja a jelentés adta alkalmat, hogy ezeket is a Közgyűlés tudomására hozza. Kádárék tiltakoznak Munro jelentése ellen A Kádár rendszer nevében Mód Péter levelet intézett U Thant ENSZ főtitkárhoz, amelyben tiltakozott Sir Leslie Munronak a magyar ügyben készített jelenlentése ellen. A magyarországi kommunisták beadványa, amelyet az ENSZ tagállamaihoz is eljuttattak, arra hivatkozik, hogy a Munro jelentésnek “kizárólag hidegháborús céljai vannak” és azokat a vádakat ismétli meg, amelyeket ugyancsak hidegháborús célzattal Amerika is állandóan hangoztat. Kádárék beadványa felsorolja a szokásos frázisokat, hogy Sir Leslie Munro, illetőleg az Egyesült Államok “beavatkoznak Magyarország belügyibe”. A Mód Péter nevével jelzett dokumentum azzal felelt Munro megállapítására, amely szerint Magyarországon a magyar nép akarata nem érvényesülhet hogy Magyarországon az általános, egyenlő, közvetlen és titkos választójog van érvényben. Majd pedig a következő megállapítás található a legkomolyabb formában Kádárék beadványában: ‘a magyarországi választási rendszer demokratikusabb ,mint az Egyesült Államok választási rendszere”. Munro jelentése megbélyegezte a magyarországi rendszert az állandó egyházüldözés és vallásellenes hadjáratai miatt. Kádárék erre azzal válaszolnak, hogy azok ellen a papok ellen léptek fel, akik “kémkedtek”. PESTI DIVAT (FED) Egy november hó 29. budapesti rádióha szerint az “Öltözködési Tanács” ülést tartott, melyre hivatalosak voltak a könnyűipar, a helyiipar és OKISZ ruhaipari üzemek vezetői, valamint a kis- és nagykereskedelem szakemberei. Az ülésen megtárgyalták a jövő őszi és téli divatot s a határozatok alapján az egyes ruhaipari vállalatok most hozzákezdhetnek a minta,kollekciók elkészítéséhez.