Delejtű, 1858 (1. évfolyam, 1-26. szám)
1858-12-28 / 26. szám
Megjelenik a lap Timzsvárott minden kedden. Előfizetési díj akár helyben, akár postai szétküldéssel. Esés, évre .... 6 ft. pp. Fél évre...................3 ft. pp. A helybeli előfizetők a lap házhozhordásáért rendelést tehetnek a lap kiadó hivatalában. Szerkesztői iroda: belváros, bécsi utca 69. szám, elsőő ír A tudomány, anyagi érdekek és szépirodalom közlönye Kedd, december 28. 1858. 26. szám. Első évi folyam. Előfizethetni helyben a szerkesztőségnél, vagy a helybeli könyvkereskedésekben ; vidéken minden cs. kir. postahivatalnál a szerkesztőséghez utasítandó bérmentes levelekben. Hirdetések minden közhasználatban lévő nyelven fölvétetnek. A beigtatásért minden három hasábos egyes sorért 40. krajcárnyi dij számitatik. Kiadó hivatal: belváros, kegyesrendiek utcája 89. szám Heil Adolf könyvvonalazó intézetében Szapáry Péter. Mindenek előtt bocsánatot kell kérnem a t. olvasótól, hogy e férfiú életírásához oly kevés adattal járulhatok. E nemzetség ős helye Szapár helysége, mely Veszprém megye cseszneki (most zirci) járásában, Csesznektől kissé délkeletre fekszik, a török dúlások miatt elpusztulván, a mostani családi muraszombati (Vas megyében) levéltár a XVI. és XVII. századról még csak elő sem hozza ez ősi fészket. A levéltárban ugyan lehet a XIV. századtól kezdve becses eredeti okiratokat találni, de azok nagyobbára a később a XVII. században szerzett jószágokkal együtt jutottak a család birtokába, de a család régibb történetére nézve mit sem találunk a XV. század utolsó két évéig, mert amint egy oklevél mondja, a török pusztítások miatt ősi családi irataikat mind elvesztették. Első, kit a nagy családi levéltár előmutatni bir. Szapáry Imre, Veszprém megye nemesek bírája 1498 és 1499-ik években. Ebből kitűnik, hogy már ekkor e nemzetség Veszprém megye első rendű nemes családaihoz tartozott. Neje volt Deregdi Piroska. Egyetlen fia György Aszonfalvai Annát vevén nőül, evvel mint e nemzetség utolsó ivadékával nyerte az Aszonfai, Borkai, Csák-Némai Győr megyei, továbbá Börcsházi, Kökeházi, Bánki, Nyeszkenyei, Pervatréti Veszprém megyei javakat, s evvel tette le újra a nemzetség jövőjének talpkövét, melyet a török berontás egy időre meggátolt. György fia István Kürtösi N. ... nejével megszaporitá a családot, hagyván hátra két fiút, Endrét és Mihályt, s három leányt Euphrosinát, Borbálát és Zsuzsánnát. A két figyermek egyike Endre, Győr megye alispánja volt 1638—1643-ig, ezután pedig pozsonyi királyi kamarai tanácsos volt haláláig 1646-ig. Neje volt Csat Anna , Csat Simon győri polgár és Dallos Erzsébet leánya. Ettől öt gyermeke, három fi : Miklós, Péter és Mihály, s két leánya: Katalin és Judit maradt. Szapáry Péter hol született, bizonyosan állítani nem lehet. Annyi bizonyos, hogy szülei Győrött laktak, s csak 1643-ban költöztek Pozsonyba. Mivel örseik 1010-től fogva említtetik az okiratokban, folt tehetjük, hogy ekkor lett nagykorúvá, igy odavetőleg az 1626-ik évet tehetjük születése évéül, a maikor is atyja nemesek bírája lévén Győr megyében, Győrben a megye székhelyén, bátorságos helyen lakott, a megye két déli járása — hol birtokai felé kiültek — török hódoltság alatt lévén. Pétert egyébként báró Mednyánszky Alajos egy regéjéből ') és Birchpfeiffer Karolina egy színdarabjából esmerjiik, lássuk a történet mit jegyzett fel róla, s mi maradt meg tisztán az emlitettem költészeti munkákból. A győri és hozzá tartozó végházak parancsnoka , generális kapitánya éppen Mansfeld Fülöp volt akkor, mikor ő serdülő korában volt, ki alatt ő mint önkénytes katonáskodott s a törökkeli öszszecsapások alkalmával két ízben igen nehéz sebet is kapott, azért saját, részint atyja érdemei jutalmául III. Ferdinánd királytól 1650-ik évben Ág- Szent-Péter és Újfalu (máskép Novaj, hajdan Besenyő), Fejér-Ercsi és Perkáta Pest megyei népes és elhagyott helységeket adományul nyerte. 2) Hihető, hogy e helységek lakosi a földesúri adót megadni nem bírván, Szapáry Péter és fivérei az Ercsi és Rác-Szent Péteriektől (Ág-Szent - Péter) marháikat elhajtatták, mit megtudván a budai basa, 1652-ik év május 17-én fenyegetődzve ir a komáromi alvárparancsnoknak, hogy a Szapáry urak az Ercsi és Rác-Szent-Péteri lakosok elhajtott marháit visszaállítsák. E levél, melyet a komáromi alvárparancsnok közölhetett a Szapáryakkal, megvan a család levéltárában. 3) E tett által magára vonta a budai basa haragját, s öt év múlva el is jött az idő, a mikor boszút állhatott rajta. Történt ugyanis az 1657-ik év június 28-án, hogy a csákvári csatában 4 a törököktől elfogatván, rabságra a budai várba vitetett, hol 2 év és 10 hónapig szenvedett kemény fogságban. Hogy vele szántattak, azt bajos volna bebizonyítani, valamint azt is, miszerint Buda visza *) *) Elbeszélések, regék s legendák a magyar előkorból. Németből báró Mednyánszky Alajos után szabadon fordították Nyitske Alajos és Szebényi Pál. Pesten 1832. a 125. 1. a „Nagylelkű hoszuállás“ cim alatt. — 2) Mura-Szombati ősi levéltárban, az X. Csomag 1 és 18 száma alatti oklevelek — 3) X. Csom. 23. szám alatt. — 4) Regni Hungáriáé.... Statuum et Ordinum seu Nobilium famii. Stem. Posoni 1807. 369. 1.