Déli Hírlap, 1971. december (3. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-31 / 308. szám
Miskolc, 1972 Tegnap délelőtt sajtótájékoztatót tartott Flach Antal, a Művészeti és Propaganda Iroda vezetője, aki ismertette városunk következő évi kulturális programját. A miskolciak már január első hetében kezükbe vehetik azt a reprezentatív kiállítású kiadványt, melyet tulajdonképpen 1972-es műsorkalauznak is nevezhetünk. A sajtótájékoztatón ezt a programot „lapozta fel" előttünk Flach Antal. A kiadvány rendkívül logikus szerkezeti tagoltsággal vall a következő év kulturális programjáról. Az első fejezetet az évfordulóknak szentelték a szerkesztők. A különböző politikai és társadalmi ünnepségeken kívül megemlékeznek Dózsa születsének és Janus Pannonius halálának 500. és Déryné halálának századik évfordulójáról is. Közli a kiadvány a 150. éves jubileumára készülő miskolci Nemzeti Színház 1972-es műsortervét, a Galéria tíz, a Képtár kilenc tárlatának, továbbá a Szőnyiterem és a Libresszó kiállításának programját. Tudósítót elvárhatunk az ünnepi miyvhétről, a nyári zenei estékről és a XIII. miskolci filmfesztiválról. Természetesen helyet kap a programterben valamennyi művelődési ház műsorterve is, a diósgyőri vár rendezvényei, a Napjaink című folyóirat tízéves jubileumának eseményei, és a Herman Ottó Múzeum jelentősebb kiállításai. Ismerteti a műsorfüzet az új esztendő miskolci kiadványait, a Miskolci Szimfonikusok programját és ír az országos táncbajnokságról is, melyet ugyancsak városunkban rendeznek meg. Hírt kapunk arról is, hogy immár 75 esztendős a miskolci villamosvasút. A reprezentatív kiadványt Balla Demeter képei díszítik; a neves fotóművész városunk képzőművészeti alkotásait mutatja be. Hazai körképeimmel Friedrich Károly tart előadást január 5-én délután öt órai kezdettel a TIT Kazinczy Ferenc klubjában. Ez a szabadegyetem 1972. évi legelső programja. ,.Edes a fia/anak enneke/ele ' Egy oskolás könyv jubileumára „Magyar Gyermekeknek magyarul írtam, nem idegen nyelven, mellyet nem értenek. Sőt vallyha már valaha fel-állíttatnának a’ mi Nemzetünkben is a’ Magyar Oskolák, amellyekben a’ szükséges dolgokra magyar nyelven taníttatnának elsőben gyermekeink!” — idézi Kása László a decemberi Köznevelés hasábjain Losontzi Hányoki Istvánnak a ,,Kegyes Olvasóhoz” írt előszavát a Hármas Kis Tükörből. A magyar tankönyvirodalom hatásában és népszerűségében páratlan darabja 200 éves; 1771-ben Pozsonyban látott napvilágot. S valóban tükre a korabeli „Magyar Ország "-nak , és „Erdély ’-nek. Az anyanyelvi oktatás mellett a honszeretetre és a honismeretre való nevelés a célja. Hiszen a címlapon is olvasható a Liviustól vett jelmondat: ..Édes a’ hazának emlékezete”. ..El tudta érni, hogy a tanuló valóban magáénak érezze a földet és a történelmet, amelyről tanult. Elhelyezi a hazát a világban és Európában, majd megismertet méreteivel, hegyeivel, folyóvizeivel, természeti adottságaival és népeivel" — vélekedik Kósa László az említett cikkben. Hiszen a polihisztor, tanár tankönyvéből egy évszázadon át nemzedékek szerezték be alapvető ismereteiket. Hatása Arany Jánosra, Kazinczyra közismert. Csokonai, Kölcsey, Berzsenyi, Erdélyi János, Jókai, Petőfi, Tompa, Madách, Kossuth, a reformkor nagy nemzedéke. írók, tudósok és politikusok a Hármas Kis Tükörből szerezték alapvető ismereteiket. ★ Ma már egyenesen megdöbbentő, hogy egy tankönyv — még ha egy tudós polihisztoré is — 100 éven át az elemi iskolai oktatás alapvetése volt. S elgondolkodtató, hogy a szinte évenként egymást váltó tankönyvek a megjelenésük pillanatában ■ elavulttá válik. Ódon szagú a friss nyomdafesleu. így tréfál meg az információözön Az igazi követelmény a mindig újabb s újabb. Ezért az alsó-, közép- és felsőoktatásban végrehajtott reform szinte megszületése pillanatában történelmi anakronizmus és jogosnak tűnik dr. Szabolcs Ottó kérdése a Magyar Nemzet december 30-i számában: „Szeretik-e a mai fiatalok a történelmet!” S bár tulajdonképpen kedvező választ ad a kérdésre, az mégis szkeptikusan hangzik, mert ő is megfogalmazza, hogy a jelenleginél sokkal szélesebb és mélyebb társadalmi műveltséget, s fokozott társadalmi aktivitásra való készséget kell adnia az iskolának. A jövő diákoktlo olvasmánya, a korszerű tankönyv, csupán önállóságra, kényszerítő útmutató, amely a könyvespolcon tanít eligazodni: a futurológusok tudományos imponderábiliái között ugyanúgy, mint az emberiség történelmének évezredeiben. És akkor frissen marad emlékezetünkben a Hármas Kis Tükör évszázados tudománya is. (simányi) Kétszer 24 (és még néhány vidám) fi.«« Ünnepi U1 CL ajánlatunk Kezes háziállat vagy agresszív betolakodó? Mármint a tévé. Erről vitatkoznak mostanában a rádióújság hasábjain levesek, újságírók, pszichológusok. Mert hogy is vagyunk mi tulajdonképpen ezzel az elektromos jószággal? Itt van például a szilveszter. Megfőtt a kocsonya, már a hűtőben a pezsgő, várjuk a vendégeket , és várjuk legfőképpen a Televízió szilveszteri műsorát. Kutyafuttában bekapjuk a kocsonyát, pisszegve töltögetjük a pezsgőt, és közben bűvöljük a képernyőt Mindezt csak azért mondtam el, mert a mostani, rendhagyó műsorajánlatban azért sem a tévé, hanem a rádió szilveszteri műsoráról lesz szó. Marton Frigyest, a ma esti különleges szilveszteri közönségszolgálat és a Rádió Kabarészínháza BÜKK 1972. műsorának rendezőjét a csodával határos módon sikerült telefonhoz kapnunk. — A ma esti kabarészínház felvételei kedden befejeződtek. dobozban várják, amíg fél tíz lesz és adásra kerülnek. A különleges közönségszolgálatról annyit, hogy délután négytől fél tízig tart, s olyan kívánságot nehezen találhatnak ki ma este a hallgatók, amit ne tudnánk teljesíteni. Jobbra tőlem tíz gyártásvezető és 18 ügyelő, balra tíz riporter, mögöttem hat URH-s és két közvetítőkocsi, előttem Szepesi és Vitray, és körülöttünk annyi ezer méter magnószalag, amennyit akarunk, illetve a hallgatók akarnak. Fél hétkor Miskolcot kapcsoljuk, és ottani kívánságokat teljesítünk, akinek pedig garancián innen vagy túl elromlik a rádiója, az is bátran tárcsázhatja a 129-660-as és a 139-660-as telefonszámot, mert itt ül mellettem a radio ezermester javítóbrigádja. És persze a tévében is lesz azért szilveszteri műsor . .. Állítólag nem is akármilyen. Egy ifjú és igen lelkes kollégám fél délelőttöt szánt rá, hogy megszámolja, hányan szerepelnek ma este a képernyőn. Háromszáznál abbahagyta . . . És holnap — azoknak olvasóknak, hallgatóknak, nézőknek,akik éppen néma szilveszter fáradalmait pihenik — tudjuk ajánlani a Brontë-regényből készült filmsorozat, a romantikus Jane Eyre első részét, és a másik sorozat, a Mikszáthregényből írt Fekete város első adását. Utána Strausskoncertet sugároz a tévé Bécsből, vasárnap este pedig — a címe után könnyed, pikáns szórakozást ígérő — francia film következik: Én és a 40 éves férfiak. * S ezzel még mindig nincs vége a szilveszternek — a Gárdonyiban legalábbis. A hejőcsabai művelődési házban ugyanis pótszilvesztert tartanak vasárnap négytől este kilencig. Lesz pezsgő — az első vendégeknek, aztán lesz tánc, ki meddig bírja. Közben rendhagyó Disc Jockeyt rendeznek: a lemezlovas ezúttal nem legújabb, hanem régi, öt-tíz éves slágereket „dob fel", lejátsszák a Csinibabát, és újra felhangzik, hogy Csupa könny a szobám. BOLDOG ÚJ EVET! AFRIKAI JEGYZETEK (9) A pilóta és az orvos Jegyzeteim végére érve (de mennyi feldolgozandó téma maradt még a noteszomban és az emlékezetemben!) feltétlenül említést kell tennem IL—18-asunk pilótájáról és a delegációnk orvosáról. Valamennyien köszönettel tartozunk nekik, hiszen utazásunk 18 napja alatt elsősorban tőlük függött testünk épségben maradása — ami természetesen kedvezően befolyásolta „lelki épségünket" is. Nem nagyítom fel szerepüket, ha azt mondom: kezükben volt az életünk. — Lelkes Lajos főpilóta vezeti a gépet, ezért semmiféle aggodalomra nincsen okod — mondta még elutazásunk előtt egy budapesti főmérnök barátom, aki ifjabb korában sportrepülő volt, s most is alapos ismerője pilótáinknak. Az 54 esztendős zömök férfiről a repülés miskolci szakemberei így nyilatkoztak: „Lajos bácsi neve talán az egész világ pilótaberkeiben fogalom. Ha más országok repülőterein megjelenik, külföldi társai olyan tisztelettel övezik, ahogy köztársasági elnököket szokás." Összesen csaknem 17 ezer kilométert megtéve, 29 óra 50 percen át repített bennünket az ő parancsnoklásával a gép, a fővárosokban hatszor szálltunk fel, illetve le. Ezenkívül a helyi gépekkel még nyolcszor-nyolcszor tettük meg ugyanezt Hogy úgy mondjam, csakhamar „szakértőivé" váltunk a repülés legizgalmasabb részének, a startnak és a landolásnak. S Lelkes Lajos úgy „vitte el” a beton kifutóról, vagy „tette le" rá az IL—18-ast, hogy ha nem nézünk ki az ablakokon, észre sem vettük volna. Gyakran álltam mögötte, a pilótafülke bejáratánál, s a lényéből, magatartásából áradó nyugalom legalább annyira lenyűgözött — miközben aggályaimat is eloszlatta —, mint a 8 ezer méter mélyen kitárulkozó táj. A Szahara felett megtudtuk, hogy hatalmas viharnak nézünk elébe. Kissé szorongva vártuk a „légiparádét”, becsatoltuk az ülésekre szerelt öveket is, ám semmi különös nem történt. A főpilóta ugyanis megfelelő időben a viharzóna fölé vezette a gépet, mert kitűnően tudja, miként kell kikerülni a légköri zavarokat. Már a földön többször láttam, amint együtt érkezett a repülőgép — rajta kívül — kilenctagú személyzetével, amibe beletartozott a három légi utaskísérő is. Úgy társalgótt beosztottjaival, mint apa a gyermekeivel, sejtetni engedvén’: e közvetlensége is közrejátszott abban, hogy a személyzet tagjai kifogástalanul együttműködtek a hosszú út alatt. Feltűnt az is, hogy a búcsúfogadásokon vagy nem jelent meg, vagy igen rövid ideig tartózkodott Lelkes Lajos. Társaitól tudom: a szálláshelyén már beleélte magát a másnapi utazás tennivalóiba, arra koncentrált. Nagyszerű, példásan nagyszerű ember... Akárcsak az orvos, dr. Nagy Gyula is. A nevét már az elutazásunk előtt tíz nappal ismertem. A trópusi betegségek elleni gyógyszereket küldött Budapestről, írásban szigorúan rám parancsolva, hogy mikor mennyit vegyek be belőlük. Már a Ferihegyi repülőtéren, s utána minden nap észrevettem," hogy az 50 éves, szemüveges, alacsony termetű férfi az orvos szemével fürkész bennünket, nem látszanak-e rajtunk valami betegség jelei. Állandóan érdeklődött hogy alétünk felől. S csak minket, újságírókat említve, volt velünk elég baja. Egyikünknek foggyökér-gyulladása volt, másikunk a rézágyba vágva a lábát, nyílt sebet ejtett rajta, ami tetanusz-injekciót igényelt, engem a tizenkettedik napon hőguta kerülgetett stb. — de a doktorunknak mindenre volt gyorsan ható gyógyszere. Amikor a guineai Lábéban néhány méterre tőlünk a katonák széttapostak egy mérges kígyót, dr. Nagy Gyula megnyugtatott bennünket, hogy megfelelően tárolva hozott magával kígyóméreg elleni szérumot is. Miután hazaérkeztünk — biztos, ami biztos —■, ismét küldött gyógyszert, amit még ma is szedek. A Kútvölgyi Központi Állami Kórház kandidátus főorvosa 1960-ban három hónapon át az ENSZ magyar missziójának az orvosa volt. 1966-tól másfél évig pedig Vietnamban az egyetemen előadásokat tartott a trópusi betegségekről. Mindezt az utolsó nap tudtam meg róla, mert szerény, mint minden olyan ember, aki a hivatásának él. Azt viszont már az első nap megtudtam, hogy — és most fogózkodjunk meg jól — Miskolcon született. Itt is érettségizett, s az egyetem elvégzése után a diósgyőri, vasgyári járványkórháznak volt a vezetője; 1946-tól él Budapesten. A mai naptól egy héten át valószínűleg a lillafüredi Palotaszállóban üdül, ott is szilveszterezik. Sajnálom, hogy nem találkozhatunk, mert én meg a fővárosban búcsúztatom azt, s köszöntöm az új esztendőt. Amikor felemelem majd a poharat, elsősorban azokra gondolok, akiket naivon szeretek, tisztelek. Közöttük lesz „Gyuszi doki” 's iMÜAH. ISTVÁN Arcok a szilveszteri műsorból Néhányan a szilveszteri tévéműsor többszáz fős szereplőgárdájából: 4c Váradi Héd 4c Bessenyei Ferenc * Talász Judit 4c Kállai Ferenc + 4c Ruttkai Éva % Psota Irén