Déli Hírlap, 1982. november (14. évfolyam, 258-283. szám)
1982-11-18 / 273. szám
Kerítésen innen és túl Enyém, tied... miénk (Folytatás az 1. oldalról) A társadalmi tulajdon védelmének fogalomköre nagyon széles sávot ölel föl. A tegnapi eszmecsere felszólalói nem fukarkodtak a példákkal. Szabó József, az ÉMÁSZ párttitkára elmondotta, hogy az utóbbi két és fél évben az áramtolvajoktól kétmillió forintnyi utólagos villanyszámlát kasszíroztak be. Ám gyanítható, hogy a fel nem derített esetek nyomán keletkező társadalmi kár (mert ez nemcsak a vállalatnak jelent bevételkiesést) ennek többszöröse. Rongálódnak az utcai lámpák csúzli, kődarab, s persze a virtus miatt is. Rózsa Kálmán tanácselnök azt panaszolta föl, hogy a köztéri szobrokat megcsonkítják, a parkokat tönkreteszik, az utcákat szeméttel árasztják el a „fegyelmezetlen” állampolgárok. Milliókba kerül a város tisztántartása, s ez akár önkritika is lehet — tavaly 88 személyt ítéltek mindössze 16 ezer forintnyi kártérítésre rongálás címén. Koszti Lajos igazgató a kohászat néhány közkeletű gondjáról szólt... A diósgyőri nagyüzemben feltűnt, hogy túlságosan sok a haszontalanul heverő tűzálló anyag. Egy-egy ilyen tégla ára darabonként húsztól száz forintig terjed. Számba vették a kallódó készleteket. Papíron ezeket valaki felvette, számlázta, felhasználta, s újólag számlázta. Kiderült, hogy a maradék illetlenül sok. Sokat rendeltek? Túlbecsülték a selejtet? Nagyvonalúan intézték az elszámolást? Gazdája, felelőse nem akadt a feleslegnek, s ez a tény éppúgy kimeríti a társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett vétséget, mint az, ha valaki az otthoni hasznosítás reményében a gyárkerítés túlsó oldalára hajítja a villanyfúrót ... Persze, apróbb tárgyak is eszközei lehetnek a társadalmi tulajdon megkárosításának. A pártbizottság székházában elhangzott eszmecserén többen szóvá tették, hogy alkalmi és bosszantó bolti hiányok „ösztönözhetik” az embereket arra, hogy a közöshöz nyúljanak. Volt idő, amikor nem lehetett Miskolcon hatos csavart kapni. Mit csinál ilyenkor a tisztességben megőszült dolgozó? Vagy vár, vagy pedig — nem lehet rá más szó — lop!... Mátyás Lajos, a Miskolci Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat igazgatója éppen ezért szólt arról, hogy a kiegyensúlyozott ellátás, a jó áruforgalmi munka csökkentheti a csábítás lehetőségeit. Az emberek többsége még filléres holmikért sem viszi vásárra a bőrét, ha azokhoz legálisan hozzájuthat. A képlet hasonló, bár az érték más, az építőanyagoknál. Erről Molnár Lajos, a BÁÉV párttitkára beszélt. Nem titok, hogy a mostani, szigorú intézkedések bevezetése előtt, ha úgy tetszik, bizonyos hiánygazdálkodás közepette, a vállalat raktárából indokolatlanul fölös mennyiségben fogyott a Hilti-szögbelövőhöz szükséges lőszer, s a felhasználás többféle lehetőségét kínáló ragasztó... Az idézett példák sem ölelik föl a témát, hiszen egy, a lépcsőházi linóleumba beletaposott cigarettavég éppúgy irritálhatja az állampolgárt, mint az a hír, amely valamely vállalat több millió forintos tisztességtelen hasznáról szól. Az enyémtied fogalma többé-kevésbé már tisztázódott. Egy öltözői lopás nagyobb hullámokat kavar, mint a gyár gépén, a gyár eszközeivel, munkaidőben végzett fusizás . .. Erről sokan tudnak, de kevesen szólnak. Ám a miénk fogalma még nem jelenti mindig és mindenkor az enyémnek azt a fogalmát, amely megőrzésre, megmentésre, gyarapításra ösztökél. És ez már nem rendőrségi ügy, nem is a bíróságra tartozik. A fejekben kellene rendet tenni, hogy rend legyen a raktárakban, a parkokban, a közös használatra szánt javak kezelésében is. B. I. Fórum az egészségügyről Autóbusszal jár a fogász Fizetés, lakás, munkakörülmények... A fiatalokat most és ma elsősorban ezek a témakörök érdeklik, s így nem véletlen, hogy az egészségügyben dolgozók is ezt feszegették tegnap azon a fórumon, amelyen részt vettek a megye és Miskolc egészségügyi intézményeinek vezetői. Két napon át tartott a Csanyikban, a megyei politikai képzési központban az egészségügyben dolgozó KISZ-titkárok, -vezetők II. megyei tanácskozása, s a zárónapon került sor arra az ankétra, amelyet mindenki nagy érdeklődéssel várt. Itt volt a megyei főorvos, több kórház igazgató-főorvosa, s a KISZ Miskolc városi Bizottságának első titkára is. Szó volt az ötnapos munkahétről, s ezzel kapcsolatban az orvosi ügyeleti rendszerről, a vasárnapi műszakokról. Miskolcon szombatonként már csak egy-két bölcsőde tart nyitva, s lassan ez is sok. Ugyanis több a gondozó, felügyelő, mint a gyerek. A kórházakban viszont éjjel és nappal, hétköznap és ünnepnap ugyanúgy kell a beteget ellátni. Orvosokból ma nincs hiány, ám sok orvos nem ott dolgozik, ahol elsősorban szükség lenne rá. Az aprófalvas területeket, főleg az encsi és az edelényi járást úgynevezett fogászbusz járja egyelőre kísérleti jelleggel, s csak a gyerekfogászat céljából. Ám, hogy ez az autóbusz rendszeresen meg tudjon jelenni a falvakban, ahhoz az kell, hogy legyen kellő számú fogász. A fiatalok viszont nem tolonganak erre a pályára, inkább nőgyógyászok, sebészek lesznek. Erről a buszról, azonban adódott egy másik ötlet: szintén a néhány tucat lelket számláló településekre a gyógyszert is hasonlóképpen szállítsák. Nagyon sok kérdés érkezett a nővérszállásokkal kapcsolatban. Nos, ebben az ötéves tervidőszakban több nővér elszállásolására nincs lehetőség, s ez főleg a tüdőkórházat érinti érzékenyen, hisz’ nekik egyáltalán nincs nővérotthonuk. Felmerült az a gondolat — országos szinten —, hogy egy Nagyfához hasonló alkoholelvonó intézetet kellene létrehozni a megyében. A helyszín adott. Csokvaomány, de nagyon sok mindent kell még tisztázni, hogy az intézmény üzemelhessen. >k Egy esztendőben 40 ezer szarvasmarhát és 400 ezer sertést dolgoznak fel a miskolci húskombinátban, s e számok alapján a hentesek keze alatt óránként 150—160 sertés „fordul meg”. A futószalagszerű munka mellett elengedhetetlen a munkavédelmi előírások betartása. A daraboló, feldolgozó soron minden munkásnak kötelező viselni a Lánckesztyűt. Nyugdíjastalálkozó Jól sikerült nyugdíjastalálkozót tartottak a Borsod- Abaúj-Zemplén megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalatnál. Szabó László igazgató köszöntötte az ünnepségen megjelent, mintegy 200 nyugdíjas dolgozót, és ismertette a vállalat ez évi gazdálkodását. Az Etűd Színpad műsora után pohárkészlettel ajándékozták meg a nyugdíjasokat. Élet a város peremén // Sok az elavult otthon • lirt és csatorna • Sürgető teendők, szűkös lehetőségek • Zsúfolt negyedek Körülbelül 50 ezer ember él azokban a városrészekben, amelyeket összefoglaló néven peremterületeknek nevezünk. Az ő lakás- és életkörülményeik álltak a középpontjában annak a felmérésnek, mely támpontul szolgálhat a városi tanácsnak, amikor kidolgozza a negyedek távlati fejlesztési koncepcióját. (Természetesen az általános rendezési tervvel összhangban.) A cikksorozat tegnap megjelent első részében hangsúlyoztuk: hosszú távra szóló program ez, évtizedek is eltelhetnek, amíg — például az infrastrukturális ellátottságot tekintve — egységes város lesz Miskolc. A mai Miskolc közigazgatási határain belül 1950-ig mintegy 10 önálló település élte életét. Az egyesítés önmagában nem oldotta meg, sőt az időközben végrehajtott fejlesztések sem szüntették meg az eltéréseket az egykori falvak és a belváros között. Különösen nagy a különbség — például a lakások komfortját, s a kereskedelmi ellátottságot tekintve — az új lakónegyedek és mondjuk Szirma, Görömböly, vagy a Martintelep között. De a hajdani falvak, kertes családi házak is lényegesen több kényelmet nyújtanak, mint azoknak a városrészeknek az otthonai, melyek a történelmi Miskolc peremén helyezkedtek el. Az utóbbiak jócskán lemaradtak a fejlődésben, lakosságuk elöregedett, vagy olyanokkal töltődött fel, akik anyagi helyzetüket, életvitelüket tekintve a társadalomnak is a perifériájára szorultak. (Gondoljanak csak a Békeszállóra és a Szonditelepre!) Természetesen e negyedekben is élnek rendes, becsületes munkáscsaládok, ám ettől a fentebb megfogalmazott általánosítás még megállja a helyét. Mindezek alapján több kategóriába sorolták a vizsgálandó peremterületeket. Az ipari típust jellemezve hangsúlyozták, hogy Miskolcon olyan klasszikusan ipari negyed nem található, mint például Csepel, ám a diósgyőri nagyüzemek közvetlen környékét, a hajdani vasgyári kolóniát vagy az üzemektől délre húzódó városrészeket (Tatárdomb, Nyírjes, Komlóstető, Gorkijtelep, Vargahegy) ide lehet sorolni. A külvárosias típus legtisztább formája a Martintelep felszabadulás előtt épült része. Kertvárosi típusú Szirma, Görömböly vagy például a Feszty Árpád utca környéke. A falusias típushoz illeszthető Szirma és Görömböly régi településmagja. A vegyes üdülő- és lakóterület legtipikusabb formája Tapolca. összesen valamivel több mint 15 és fél ezer lakás található a szóban forgó területeken. Ha a száz lakásra jutó lakosok számát vesszük alapul (323 fő) csak kismértékű eltérés mutatkozik a városi átlaghoz viszonyítva (317 fő), ám például a Szondi-telepen 417 ember zsúfolódik össze 100 lakásban. Igen vegyes képet mutat a lakások műszaki állapota, összetétele, komfortja, s a közművesítettség foka is jóval alacsonyabb a városi átlagnál. Nagy gond, hogy e városrészekben található a szociális követelményeknek meg nem felelő lakások 73 százaléka, azaz ezer otthon. (Egyik-másik Szondi-telepi lakást tulajdonképpen nem is lehet már otthonnak nevezni !) Emellett sok a rossz állagú, elavult épület, például az Özugrón, a diósgyőri vár környékén és a Komlóstetőn. A legfontosabb teendő tehát a közműhálózat kiépítése, az elavult lakások, lakónegyedek rehabilitációja. (Folytatjuk) (bekcs) ^ A HCM tövében Hejőcsaba (Kiss József felvétele) Szépítés nélkül A családot nem lehet pótolni (Folytatás az 1. oldalról) Már írtunk róla: megalakult a rendőrség „R” csoportja, s aktív munkájuknak köszönhetően, csökkent az utcákon lézengő, csavargó fiatalok száma. A rendőrségre azonban a gyermek- és ifjúságvédelmi munkának csak egy része tartozik, a többi a nevelőintézetekben,otthonokban, iskolákban dolgozó pedagógusokra, s a gyámügyi szakemberekre hárul. A megyénkben működő gyermek- és ifjúságvédő intézet sok gonddal küszködik. Egyre több az olyan gyermek, akit zárt vagy félzárt intézetbe kellene elhelyezni, ilyen azonban nincs a megyei hálózatban. Meglehetősen nehéz körülmények között dolgoznak a pedagógusok: az elkövetkezendő években végre talán megépülhet az intézet új épülete. Nem könnyíti meg az sem a munkát, hogy a jogszabályok között sok a „hézag”, hosszadalmas, bürokratikus eljárások következnek ott, ahol gyorsan kellene intézkedni. A nevelőintézetekből kikerülő gyerekek sorsát nehéz irányítani, hiszen kevés munkahely akad, ahol be akarják és be is tudják fogadni őket. Közismert, hogy a demográfiai hullám miatt nagy a zsúfoltság az általános iskolákban, s ez — miként az egyik igazgató fogalmazott — sokszor egyet jelent azzal, hogy a gyerekek védelmében csak „tüneti kezelésre” van mód. Igaz, hogy az iskolák tanári kara, s a rendőrség között jó a kapcsolat, de sem a rendőri szervezetnek, sem a pedagógusoknak nem jut, juthat arra energiája, hogy helyettesítsék a hiányzó családi hátteret. Már most tapasztalható némi változás a gyermek- és ifjúságvédelmi munkában — hangzott el a tanácskozáson —, elég, ha csak a rendőrség utóbbi időben hozott intézkedéseire, hatékonynak bizonyuló lépéseire gondolunk. Az is sokak előtt ismert, hogy a gyermek- és ifjúságvédelemmel párt, és állami vezetésünk is behatóan foglalkozott Kétségtelenül nem szívderítőek az összegyűjtött adatok és tények, de a helyzet pontos, szépítésektől mentes feltérképezése az első és elengedhetetlen lépés ahhoz, hogy a kedvezőtlen tendenciákat előbb megállapítani, majd visszafordítani sikerüljön KISS I,ÁSZLO isitől a hőszabályzó alnátlan A Győri kapuban bizonyára sokan emlékeznek még arra a karácsony délelőttre, amikor csaknem fél napig megszűnt a távfűtés. Csaknem egy délelőtt kellett ahhoz, hogy a szerelők rájöjjenek: valaki heccből, vagányságból, vagy éppen rosszindulatból elcsavarta az egyik aknában a vezetékcsapot. Sajnos, hasonló esetek megismétlődésére más területeken is számíthatunk. A közelmúltban hallottuk, hogy a csőlakók az otthonról elkóborolt fiatalok nagy előszeretettel keresnek menedéket az avas-déli hőszabályzó aknákban. Hiába zárják, lakatolják le ezeket a szobánál is nagyobb alapterületű aknákat: a Borsod TÁVHŐ szerelői időnként torzonborz alakokkal találják magukat szemben az akna mélyén. Ezekben a föld alatti létesítményekben több olyan berendezés és csap található, amelyekkel több ezer lakás távfűtését szabályozzák, illetve biztosítják. * A meleg bunkerek hívatlan látogatói egy csapkerék elmozdításával akár több ezer lakás fűtését, melegvíz-ellátását béníthatják meg egy időre Ezért a Borsod TÁVHÖ illetékesei remélik, hogy a rendőrség gyakrabban fogja ellenőrizni ezeket a búvóhelyeket. (sz. i.j )