Déli Hírlap, 1982. november (14. évfolyam, 258-283. szám)
1982-11-18 / 273. szám
A munka sok, a haszna kevés Gyerekek a múzeumban Sokáig úgy tudtuk (s jól tudtuk), hogy a múzeum komoly és szent hely, ahol tilipapucsot húz az ember a lábára, ahol ,,mindent a szemnek, semmit a kéznek”. Újabb időkben változott a szemlélet is, a gyakorlat is. A múzeum szélesre tárta kapuit. Zsibongó gyerekek lepik el olykor a termeket, szabnak, varrnak, gyúrnak, énekelnek, táncolnak, játszanak. Két meggondolás vezette a szakembereket, amikor szakítottak a komolyabbkomorabb hagyományokkal. Az egyik praktikusan pedagógiai: kisded korban kell „beszoktatni” a gyereket a múzeumba, hogy felnőtté válva is gyakori látogatója maradjon. A másik, talán elvibb meggondolás az volt, hogy a múlt felhalmozott (eszmei) kincsei csak akkor értékelhetők igazán, ha testközelbe kerülnek, ha a gyerekek is belekóstolnak a tárgyak készítésébe, megmutatják nekik dédanyáink szokásait, táncait, játékait stb. Igen, de mi történt ezzel a valóban tiszteletre méltó kezdeményezéssel is? Az, ami minden mással, már-már túlburjánzós, kicsit elfedi, el is vonja az erőket más munkától. Márpedig a múzeumra — s köztük a Herman Ottó Múzeumra is — talán soha nem szakadt ennyi feladat, mint mostanában. Nem véletlenül emeltem ki éppen ezt a kérdéskört, mert e körül alakult ki a legélénkebb eszmecsere is a minap a Hazafias Népfront megyei közművelődési munkabizottságának ülésén. Dr. Szabadfalvy József, a múzeum igazgatója példákkal illusztrálva ismertette a magyar múzeumok történetét, a Herman Ottó Múzeum és a megyei múzeumi szervezet tevékenységét. Talán nem érdektelen (már csak „bizalomerősítő” momentumként is) felidézni a miskolci kezdeteket. Nagyon lelkes és művelt polgárok éltek a múlt század végén városunkban (bizony sok mindenben követhetnénk a példájukat!), akik létrehozták a Borsod—Miskolci Közművelődési Egyesületet. Ez a lelkes társaság (a vezetője sokáig egy MÁV-tisztviselő volt) amellett, hogy virágzó zeneéletet, pezsgő irodalmi életet teremtett, fontosnak tartotta a múlt értékeinek a feltárását, megőrzését is. 1884-ben vetődött fel a múzeum alapításának gondolata, s 1899-ben — nyilván a milleneumi kiállításokon, rendezvényeken is fellelkesülve — meg is alakult. 1902- ben rendezik meg az első kiállítást, támogatják az oklevelek, iparművészeti, céhtörténeti tárgyak, festmények gyűjtését. Mindmáig — mondhatnék —, de nem lenne pontos (noha a polgárok lelkesedésére ma is szükség lenne), mert 1949-ben államosították a múzeumokat is, s azóta a gyűjtés, tárolás, feldolgozás, kiállítás az állam, illetve a szakemberek feladata lett. Időközben valamilyen ok miatt megszakadt a kapcsolat a város polgárai és a múzeum között. Pedig nagyon szép nevet választottak száz éve elődeink, s nemes volt az eszme is, a tartalma is, amely azt az egyesületet mozgatta. A múzeumnak tehát van hagyománya, amelyre hivatkozhat, építhet. Teszi is a maga eszközeivel. Hangversenyeket rendez, fogadja a gyerekeket, szocialista brigádokat. Tartanak előadásokat is — mondotta dr. Szabadfalvy József —, de ezek érdektelenségbe fulladtak. Szívesen fogadják a gyerekeket, de azt elvárják, hogy ne az órát „elbliccelni” menjenek oda. Az épület és a tárgy komolysága is megkövetelné, hogy a pedagógusok felkészüljenek, felkészítsék a gyerekeket is. Szerény javaslattal zárom dolgozatomat. Miskolcon, amely lényegében a „vasból él”, nincs szobra, méltó utcája a gyárunkat alapító Fazolának. Nem neveztek el róla iskolát sem. Milyen szép lenne, ha a leendő szakmunkásaink (lakatosok, öntők, kovácsok) minden évben Fazola Henrik és Frigyes emlékére versenyt rendeznének, amelyen nemcsak szaktudásukról adnának számot („remeket” készítenének), de gyár- és városismeretükről is Akkor talán nem lenne akkora gond, hogy a Ráday Mihály tévéműsorában bemutatott szép mestermunkákat is, meg-, kijavítsa valaki. A múlt így érne a mába, válna éltető és továbbépíthető hagyománnyá. (horpácsi) A játék és a tanulás, helyesebben a játszva tanulás mindig tetszik a gyerekeknek. Rajztanáruk vezetésével időnként felkeresik a múzeumot, ahol nemcsak témákat kínálnak, de „mintákat” is a szakemberek. (Kiss József felvétele) Könyvtárosok tisztújítása A Magyar Könyvtárosok Egyesületének Borsod megyei területi szervezete tegnap vezetőségválasztó közgyűlést tartott. A régi vezetőség beszámolt az elmúlt négyévi munkáról, megválasztották az újat, valamint azokat a küldötteket, akik december 15-én, az országos közgyűlésen a megye és Miskolc könyvtárosait képviselik. Az egyesület megyei szervezete a következő négy esztendőben is Hernádi Istvánnénak, a városi könyvtár igazgatójának vezetésével tevékenykedik. Továbbképzéseket, vándorgyűléseket szerveznek, igyekeznek biztosítani a hazai és külföldi szakemberek gyakori találkozását. Segítik a kezdőket, a tanfolyamokra járó, vizsgákra készülő fiatalokat, a különféle típusú könyvtárak közötti kapcsolattartást, a szakmai feltöltődést. / aafwm Mfc GEEjj CSÜTÖRTÖK Kossuth rádió: 12.00: Déli Krónika. — 12.30: Ki nyer ma! — 12.45: Filmtükörkép. — 13.00: A magyar népdal hete. — 13.24: Lemezmúzeum. — 14.16: Bruno Prevedi operafelvételeiből. 14.34: „Akkor hát, szerdán nálam, öt felé”. — 15.00: Hírek. — 15.05: Kovács Apollónia cigánydalokat énekel. — 15.28: Képek és jelképek. — 16.00: Szobotka Tibor: A vetőkártya főhadnagya. — 16.10: Csajkovszkij-zongoraművek. — 16.29: A magyar népdal hete. — 17.00: Hírek. — 17.05: Olvastam valahol ... — 17.25: Filmzene. — 17.38: Délutáni Rádiószínház. — 18.15: Hol volt, hol nem volt... — 18.30: Esti Magazin. — 19.15: A Deller-énekegyüttes énekel. — 19.40: A’ Szombathelyi Szimfonikus Zenekar hangversenye. — Kb. 20.20— 20.40: A lombikok világában. — Kb. 21.20: Verbunkos muzsika. — 21.40: Egy műszer karrierje. — 22.00: Hírek. — 22.20: Tíz perc külpolitika. — 22.30: Leonie Rysanek operaáriákat énekel. — 22.49: Mit ér a nevem? — 22.59: Kamarazene. — 24.00: Hírek. — 0.10: Németh Zoltán lájicdalaiból. Petőfi rádió: 12.30: Hírek. Útközben. — 12.35: A magyar népdal hete. — 13.00: Kapcsoljuk a szolnoki stúdiót. — 13.30: Muzsikáló természet. — 13.35: Sebestyén András: Távoli tájak dailai. — 14.00: Szórakoztató antikvárium. — 16.00: Schlegel és Coleridge. — 16.30: Hírek. Útközben. — 16.35: Idősebbek hullámhosszán. — 17.30: Tanakodó. — 18.30: Hírek. Útközben. 19.35: Hétvégi panoráma. — 19.55: Slágerlista. — 20.30: Hírek. — 20.35: Színészdal. — 21.51: Magnóról magnóra. — 22.39: Operettmúzeum. — 23.00: Hírek. — 23.20: A tegnap slágereiből. — 24.00: Hírek. 3. műsor: 12.45: A Martens rézfúvósegyüttes játszik. — 13.00: Hírek. — 13.07: Fiatal magyar énekesek és együttesek felvételeiből. — 14.00: A magyar népdal hete. — 14.20: Fiataloknak! — 15.10: Mendelssohn: Szentivánéji álom. — 16.00: Zenei lexikon. — 16.20: Hang-játék. — 16.50: Pillanatkép. — 16.55: Popzene sztereóban. — 18.00: Mozart-felvételek. — 18.25: 2000 felé. — 19.00: Hírek. — 19.05: Iskolarádió. — 19.35: Vlagyiszilav Pjavko operafelvételeiből. — 20.00: Kilátó. — 20.45: Az Omega együttes összes felvétele. — 21.37: Romantikus mesterművek. — 22.16: Napjaink zenéje. — 23.30: Hírek. Miskolci rádió. 17.00: Hírek, időjárás, műsorismertetés. — 17.05: A Tiszától a Dunáig. Északmagyarországi képeslap. (A tartalomból : Szécsény — a történelem városa?!) — Az egri Vörös Rák históriája — Humorfórum.) Szerkesztő: Antal Magda. — 18.00: Észak-magyarországi Krónika. (Gyöngyös felszabadulásának 38. évfordulóján — Befejeződtek az őszi munkák a szirmabesenyői Bükkalja Tsz-ben.) — 18.25—18.30: Lap- és műsorelőzetes. Televízió. 1. műsor: 16.20: Hírek. — 16.25: Slágerhírlap. — 17.10: Pedagógusok fóruma. — 17.55: Telesport. — 18.20: A kamasz Kamaz. — 19.10: Idősebbek is elkezdhetik.. . — 19.15: Esti mese.— 19.30: Tv-híradó. — 20.00: „És melyikünk nem az?...” — 20.50: Panoráma. — 21.40: „Úgy, ahogy volt és . . — 22.40: Tvhíradó 3. Televízió, 2. műsor: 18.45: Sorstársak. — 19.05: Unser Bildschirm — A mi képernyőnk.. — 19.30: Tv-híradó. — 20.00: Falusi esték. — 21.00: Tv-híradó 2. — 21.25: A csornai kékfestő. — 21.35: A szegedi „madzagvasút”. Kiállítások: József Attila Könyvtár (12—17): Murányi Zsuzsa és Murányi István könyvtervei. — Mini Galéria (10—14) : Lenkey Zoltán rajzai. — Miskolci Galéria (10—18): Pető János grafikái. ev- Perczel Erzsébet textilmunkái. — Fotógaléria (10—20): Tárcás Béla kiállítása. — Vasas Galéria (10—14): Szakszervezeti s amatőr iparművészek kiállítása. — Herman Ottó Múzeum (10— 18) : Ember és munka. — A magyarországi feketekerámia. — A természet három országa. — Ásványok, növények, állatok Észak- Magyarorszeágról. — Borsod vármegye levéltárának kincsei. — Miskolci Képtár (10—18): Két évszázad magyar festészete. — Herman Ottó-emlékház (10—18): Herman Ottó élete és munkássága. — A Bükk hegység élővilága. Játékszín (7) : Mindenkit megnyúzunk. Filmszínházak: Béke (14): A kis darázs (színes francia, 14 éven felülieknek!); (hn6. 8): Gengszterek sofőrje (mb. színes angol, 14 éven felülieknek. III. helyár!) — Béke kamaramozi (4) : Keoma (olasz, III. helyár) ; (6) : 25 millió fontos váltságdíj (színes angol, II. helyár!) — Kossuth (f3): Néhány interjú magánügyben (színes szovjet). (hn5): Ballagás (színes magyar). (7) : Guernica (színes, magyar, 16 éven felülieknek!) — Hevesy Iván Filmklub (15, 17): A vízimalom balladája (NSZK 14 éven felülieknek!) — Táncsics (15) : Tegnapelőtt (színes magyar). (17): Meztelenek és bolondok (mb. színes amerikai, 14 éven felülieknek. III. helyár!) — Táncsics Filmklub (6) : Tűzszekerek (mb. színes angol). — Szikra (hn4. 17) : Nürnberg 1946. (magyar). — Petőfi (15. 17): Az amatőr (mb. színes lengyel, 14 éven felülieknek!) — Fáklya (13. 5. 7): A Pogány Madonna (színes magyar, II. hely ár!) — Tokaj vendéglátóház (18) : Vámmentes házasság (színes magyar, 14 éven felülieknek!) — Pereces (6): Szenvedünk a kamaszkortól (mb. csehszlovák). — Hámor (16) : A fekete tyúk (mb. szovjet). PÉNTEK Kossuth rádió, 8.00: Hírek. — 8.20: Mai kulturális programok.* — 8.27: Akumunktúra és biotechnológia. — 8.37: Az MRT énekkarának operafelvételeiből. — 9.03: Vár egy új világ ... — 9.33: Száll az ének. — 10.00: Hírek. + 10.05: Zenélő dominó. — 10.35: Marasztalnálak májusom. — 10.40: Vörös Sári nótákat énekel. — 11.05: A magyar művelődés századai. Petőfi rádió: 8.00: Hírek. — 8.05: Szalmás Piroska dalaiból. — 8.20: Tíz perc külpolitika. — 8.30: Hírek. — 8.35: Slágermúzeum. — 9.21: Intermikrofon. — 9.41: Nevelődés a nevelésre. — 10.00: Zenedélelőtt. Patriotizmusra nevel 4 sajtó, mint történeti forrás Szakmai napot rendeztek a miskolci II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtárban a helyismereti forrásfeltárás kérdéseiről. A zsúfolásig megtöltött nagyteremben dr. Környfei Lászlóné, a könyvtár igazgatója üdvözölte az egybegyűlteket, majd elsőnek dr. Tóvári Judit, a megyei könyvtár helyismereti gyűjteményének vezetője tartott előadást „A sajtó, mint történeti forrás” címmel. A magvas, frappáns fordulatokban bővelkedő előadást hozzászólások követték. Második előadóként dr. Csorba Csaba igazgató ismertette a megyei levéltár munkáját. Ha a hazaszeretet magva a lokálpatriotizmus (ebbből fejlődhet ki), akkor ennek a lokálpatriotizmusnak alapja a szülőhely, lakóhely minél jobb megismerése, és ennek a helyismeretnek a megszerzésére a sajtó, elsősorban a helyi sajtó a legjobb forrás. Ebből az alapgondolatból kiindulva ismertette dr. Tóvári Judit a miskolci sajtó történetét az 1842-ben megjelentetett Miskolci Értesítővel kezdve. Ez elsősorban hirdetési közlöny volt, Lichtenstein József és Ullmann Ferenc, két üzletember alapította. Ezek a hirdetések azonban már önmagukban képet adtak az akkori Miskolcról, üzleti életéről, utcáiról, ahol a hirdetők üzletei álltak, sőt átvitt értelemben a kapitalizmus kialakulásáról is szólnak. Később a lapok már piaci árfolyamokat közöltek, ismertették a legnagyobb adófizetők, a virilisták névsorát, majd a gazdasági megosztottságnak megfelelően kialakuló politikai pártok szócsövei lettek. Politika és üzlet fonódott össze a lapok cikkeiben, tudósításaiban, hirdetéseiben, vagyis elénk tárják az akkori Miskolc életét, társadalmi megmozdulásait, sőt később a szellemi világát, színházi életét is. Tóvári Judit megállapítása, miszerint a sajtó az elsődleges forrás, amely segít, hogy elkezdhessük a kiválasztott téma levéltári kutatását, hogy aztán a sajtóban publikálhassuk eredményeinket, szinte hídként vezetett át dr. Csorba Csaba „Történeti források feltárása a megye levéltáraiban” című fejtegetéséhez. A levéltári kutatást nehezíti, hogy az anyag egy része határainkon túl van, az újságokat könnyebb egy helyre terelni. Külön nehézség a levéltári anyag nyelvezetének és írásmódjának megfejtése, főleg ha régi anyagról van szó. A levéltár ennek érdekében kiadványokkal könnyíti az ismeretek megszerzését. Történeti témák feldolgozása, történeti helyiségnévtári kiadványok egyaránt segítik a nehezebben olvasható levéltári anyagok népszerűsítését. (máté) Illyés István és Kovács Otília, a szobrászművész és a téglagyári munkáslány szerepében. Mit tehet az egyén a béke védelmében, amikor olyan mennyiségű tömegpusztító fegyver halmozódott fel a világban, mely pillanatok alatt képes megsemmisíteni Földünket? Ez a kérdés izgatja Kósa Ferenc rendezőt — ő a film forgatókönyvírója is —, ez foglalkoztatja Bihari Margit téglagyári munkásnőt, Varga Márton szobrászművészt — sokunkat. A szobrászművész hatalmas domborművet farag egy elhagyott kőbányában, a hegy oldalára. Erről egy tévériport tudósít — a riportert Rózsa György alakítja, parodisztikusan ábrázolva a figurát —, e riport hatására keresi meg a lány a művészt. Találkozásuk következménye: Bihari Margit elhatározza, hogy mint annak idején a szobrász, ő is megnézi Picasso Guernicáját. A háború és béke nagy kérdései mellett magánéleti gondok is nyomasztják a lányt. Barátja miatta hagyta el családját, lakást tart fenn Margitnak. Ez a bizonyos barát az első pillanattól fogva rendkívül ellenszenves fickó, nagy hangú, nagy hatalmú — kapcsolatai révén mindent el tud intézni —, nem csoda, egy Fradi-rekvizítumokkal felcicomázott kocsma főnöke. Az nem derül ki a filmből, mi vonzót talál a lányban — akit feleségül szeretne venni —, az még kevésbé, hogy Margit mi szeretnivalót lát a férfiban. Homlokegyenest ellentétes véleményük van a világméretű fegyverkezésről, a lány a szobrászban lel megfelelő szellemi partnerra. A szerelmi háromszög tehát a világháború lehetőségének rémségébe ágyazódik. Kása Ferenc — úgy tűnik —, a szobrász szájába adja saját gondolatait az egyén és a fegyverkezés viszonyáról: mindenki végezze becsületesen a dolgát, legyen az téglagyári munkáslány, vagy saját szakállára dolgozó (vul Guernica , gáris szóhasználattal élve) megszállott művész. A kocsmáros szerint, hamarosan olyan méretűvé válik a fegyvertömeg, hogy a lehetséges katasztrófa réme elriasztja majd azokat, akik világháborút szeretnének kirobbantani. Az alakok, kapcsolataik, találkozásaik, párbeszédeik olyan hamisak, olyan kimódoltak, hogy hiába a rendező jó szándéka, a forgatókönyv sutaságai ellen semmit sem tehetett. Egyetlen igaz pillanat sincs a filmben, azt sem hisszük el, amit látunk, hát még amit hallunk! Kósa Ferenc maga mondatja ki a szobrásszal, hogy elege van a lejáratott, frázisokká gyökeresedett, szólamokká merevedett igékből, ugyanakkor ő az, aki képtelen e körből kilépni. A szobrász remeteszerű szent ember, hogy miből él, nem tudni, hiszen tavasztól télig kint dolgozik a hegyen, munkáját senki nem fizeti. A lány maga a sugárzó tisztaság, de egy minden hájjal megkent hájpacnival tartatja ki magát. Ez a bizonyos pacni felfoghatatlan módon tart ki a lány mellett, és bedől egy olyan gyermeteg hazugságnak, amelyre csak egy ilyen, szerelemtől elvakult — amúgy ravasz, dörzsölt — ostoba férfi képes. A frankfurti — kínosan hosszú sztereotípiákból építkező — jelenetek szereplői jól beleillenek ezeknek az „egydimenziós” figuráknak a sorába. A két főszereplő amatőr: Kovács Otília és Illyés István, a harmadik (a kocsmáros) Szilágyi Tibor, aki mit sem tud megmutatni képességeiből, játéka negatív iskolapélda. Koltai Lajos sok szép képe sem menti meg a filmet. (szabados)