Délmagyarország, 1912. május (3. évfolyam, 101-125. szám)
1912-05-01 / 101. szám
1912 május 1. UELMAGYARORSZAO 3 Ausztria és Magyarország légi flottája. — A hadvezetőség repülőgép-pályázata. — (Saját tudósítónktól.) ,A technika összes vívmányait elsősorban hadi célok szolgálatában értékesítik. Ezeknek a töreklvéseknek kronologikus történetében rendszerint három fázist különböztethetünk meg.A találmányok harcászati értékét eleinte többnyire túlbecsülik, azután ha az elért eredmények a túlzott várakozásokat nem ellégezik ki, rögtön bizonyos szkepszis támad, s csak ,a fejlődés harmadik korában érvényesül a józan belátás, amikor előre átgondolt terv szerint látnak a találmány gyakorlati alkalmazásához. Példa erre a repülőgép problémája. Az első sikerült szárnypróbálgatások után azt hitték, hogy a világ arculata egy szempillantás alatt megváltozik. Amint azonban egyik zuhanás a másikat követte, az emberiség kiábrándult fellengző állmaiból és csalódottan tért vissza a mindennapi munkaköréhez. A kijózanodás keserű volt, de használt is, mert mindinkább előtérbe nyomult a problémának szükségszerűen tudományos boncolgatása. Tanúsítják ezt az időközben nagy számmal létesített laboratóriumok. A hadvezetőségek pedig, nem hallgatva a túlzott hazafiaskodás oktalan követeléseire, óvakodva a sötétbe való ugrástól, csak lassan, eleinte inkább tapogatózva vonták működésük körébe a légi utazásra szolgáló eszközöket. E tekintetben épen maga a francia hadvezetőség járt előle s dacára az őt ért heves támadásoknak, a hadsereg részére nagyobb léghajó- és repülőgép-rendelésekbe csupán az utóbbi időkben bocsátkozik. Az intéző köröket erre három nyomós körülmény kényszerítette. Először is a hadgyakorlatokon s újabban az olasz-török háborúban szerzett elég kedvező tapasztalatok, másodszor az a törekvés, hogy Franciaország légi flottája mindenkor nagyobb legyen, mint a szomszédos államoké együttvéve s végül harmadszor a hazai repülőgépipart fenyegető veszedelem,tudniillik az aeroplán-exportnak hanyatlása, ennek következtében ,a további fejlesztéshez szükséges anyagi eszközök hiányában attól kellett tartani, hogy a gyártott repülőgépek minősége csökken. A többi hatalomnak, ha nem is tudott Franciaországgal lépést tartani, de őt a fegyverkezés új módjában okvetlenül követnie kellett. Az elmúlt évben, a hadi aviatika születési esztendejében a nagyobb államok légi flottája már igen tekintélyesre növekedett. A rendelkezésre álló és használható légi alkalmatosságok erőviszonyait tekintve, az egyes országok a következő sorrendet foglalják el:Franciaország ,Németország, Ausztria-Magyarország, Olaszország, Oroszország, Anglia és az Egyesült Államok. A vezető szerep kétségbevonhatatlanul a franciáké, míg a második helyet nagy erőfeszítések árán Németország csak az utóbbbi időben tudta tőlünk elragadni. A mai hadseregünk légi flottájának nagyságát és erejét csak akkor tudjuk értékelni, ha viszonylatba állítjuk a mienkénél erősebbekkel. Az alábbi számok adnak e tekintetben tiszta képet: A hadi szolgálatra alkalmas kormányozható léghajók száma Franciaországban 11, Németországban 15, Ausztria-Magyarországban 4. A hadi szolgálatra alkalmas repülőgépek száma Franciaországban 250, Németországban 150, Ausztria-Magyarországban 60. A kormányozható léghajók száma Németországban nagyobb, mint Franciaországban. A németek túlsúlyát ezen a téren növeli még az is, hogy amíg az előbbiek eme fajtájú légi járművei körülbelül hatvan kilométeres óránkénti sebességgel haladnak, addig a francia, kormányozható léghajók sebessége csak 45 kilométer körül ingadozik. Ezért is igyekszik Franciaország inkább repülőgép flottáját fejleszteni, mert bízik abban, hogy háború esetén aeroplánjaival a németek kormányozható léghajóit hamarosan harcképtelenné teheti s azután az övéivel minden veszedelem nélkül léphet aukcióba. A mi négy léghajónk, úgymint a Parseval, a Lehaudy, a Körting és a Stagle Mann Sharth-félék minőségileg a franciák és németeké között állanak. A repülőgépek számára vonatkozó adataink azt az állapotot tüntetik fel, amelyet ennek az évnek a végével az egyes szóban forgó hadvezetőségek el szeretnének érni. A tényleges állomány adatai ellenőrizhetetlenek, de körülbelül olyan arányban állanak egymáshoz, mint a fenti táblázatban foglalt számok. Ezekből látható, hogy a monarchiánknak ugyancsak meg kell magát erőltetnie, ha nem akar lassankint a harmadik helyről is leszorulni. Mivel pedig anyagi eszközök hiányában ezt aligha akadályozhatja meg, — hiszen az oroszoknak máris nyolc kormányozó ható léghajójuk és legalább 25 repülőgépük van — minden igyekvés odairányul, hogy légi flottájának legalább kvalitása legyen elsőrendű és kifogástalan. E célból lehetőleg csupán a legjobban bevált belföldi konstrukciókat szerzi meg, mivel pedig még ezeket sem találta a múlt évi kaposvári és komáromi hadgyakorlatokon eléggé megfelelőknek, most március 31-iki lejárattal pályázatot hirdetett s kilátásba helyezte, hogy azokat, amelyek e feltételeknek megfelelnek, megveszi, sőt az építőknél nagyobb rendelést is foganatosít. A pályázatnak itt nem részletezhető rendkívül szigorú, a tavalyi rheimsi hadrepülőgépverseny propozícióinál nehezebb kikötései, továbbá a nevezési zárlat korai lejárta a monarchiában, de különösen a hazai aviatikusaink körében nagy megütközést keltett. Ugyanis a mi repülőgép-konstrütőreink nem részesülvén semmiféle támogatásban, abban bizakodik, hogy olyan gépet építhetnek, amellyel a súlyos feltételeknek mégis csak eleget tehetnek s igy legalább a hadvezetőség fogja a kvóta arányában megrendeléseivel őket segélyezni. Ebbéli reményüktől megfosztva, érthető keserűség fogta el szivüket, mert a rendelkezésre álló anyagi eszközökből teljesen kifogyva, talán az egy Székelyt és esetleg Horváthot kivéve, túlnyomó nagy részük kénytelen lesz az aviatikával teljesen felhagyni. Ennélfogva e sorok írója szóvá tette az egész ügyet a hadvezetőségnek ezidő szerint Bécsben időző magasrangú vezetője előtt, aki is a következő igen érdekes nyilatkozatot tette: Önöknél odahaza hiányzik sok tekintetben az üzleti szellem, a vállalkozási kedv. Kockáztatni nem mernek semmit. Csak biztos dolgokra utaznak, az ilyenek körül azonban a protekciónak olyan tülekedése folyik, hogy az szinte szédítő. Más országokban a technika legújabb vívmányait, pusztán egy későbbi haszon reményében, nagy konzorciumok igyekeznek kiaknázni s ezzel azután nemcsak maguknak használnak, mert eleve biztosítanak minden előjogot, hanem gyakran még a legcsekélyebb értékű találmány tökéletesítését is annyira ,előmozdítják,hogy ez hamarosan nemzetgazdasági tényezővé válik. Itt van például épen a repülés problémája. Alig hogy 100—200 méter hosszú pálya átrepülésének híre a kulturnemzetek között elterjedt, egyik iparvállalat a másik után alakult meg s ma Francia-, Németországban, Ausztriában és Angliában az emberek ezreit és ezreit juttatják biztos kenyérkeresethez, maguk pedig évenkint tekintélyes osztalékban részesítik részvényeseiket. A repülőgép-gyáros háziiparilag nem űzhető. Magyarországon az aviatikára már többet költöttek, mint Ausztriában, de minden terv nélkül, rendszertelenül és kapkodva. Volt meeting, egy milliós deficittel, volt egy részvénytársaságunk, amely másfélszázezer korona elköltése után anélkül, hogy csak valami eredményt mutathatott volna ki, felszámolt. Se szeri, se száma azoknak a dilettáns aviatikusoknak, akik saját vagyonkájukat szinte elpocsékolták. Ha azt a tenger pénzt,amely önöknél így elaprózva elúszott, összerakták volna s egy nagy életképes vállalatot létesítenek, elsőrendű felszereléssel és megfelelő repülőtérrel s pilótaiskolával, s akkor önök ma szinte vezető szerepet játszhatnának. Most is hallani, hogy 10.000—15.000 koronákkal akarnak néhány helyütt repülőgép-gyárat létesíteni. Ugyan mire való ez? Hát még mindig nem tértek észre? Ezek az összegek is elúsznak majd s magyar aviatika megint csak nem lesz. Amikor azután nem boldogulnak, akkor bennünket támadnak. Pedig legyenek meggyőződve, hogy a mi hadvezetőségünk nem politizál. A repülőgépeket nem származásuk szerint osztályozza, hanem felelősségének és kötelezettségeinek teljes tudatában a minőséget veszi figyelembe. Indokolatlan rémlátásnak minősíthetem azt az alaptalan vádat is, amellyel nekünk Ausztria irányában részrehajlást tulajdonít a mostani hadi repülőgép-verseny alkalmából. A terminust egyszerűen azért tűztük ki ilyen koránra, mer időt akartunk nyerni, a hölgy nádgya^ káraitokig. Ha belföldi gyártmány a feltételeknek megfelel, akkor a megrendelendő gépeket addigra el kell készíteniök. ha nem felel meg, akkor francia aeroplánokat vásárolunk, de rossz gépet nem veszünk. Bonyodalom egy végrendelet körül. — Érdekes tárgyalás a szegedi járásbíróságon. — (Saját tudósítónktól.) A múlt év januárjában elhunyt egy ismert szegedi uriasszony, özvegy Gárgyán Mártánmé, leánynevén Remess Irma. Gazdag asszony hírében állott. Legendás hírek keringtek a gazdagságáról. A Szegeden ritka számban élő milliomosok közé számították. Nagy volt tehát a meglepetés a vígrem tet fölbontása után, amikor kiderült, hogy az özvegy vagyona mindössze két-háromszázezer koronára rúg. A Széchenyi téri emeletes házát százhetvenezer koronáért vette, annak ma kétszázezer korona lehet az értéke. Azonkívül volt szőlője és meglehetősen csekély értékű értékpapírja. A legnagyobb meglepetés azonban akkor érte az elhunyt rokonságát, amikor kihirdették a vagyon örökösét. Gyermeke nem volt, így hát négy nőtestvére számított a vagyonira. Az özvegy azonban csak egyik nőtestvérét, Remess Margitot nevezte meg egyetlen örökösének. Remess Margit Mihálovits Dezső szegedi százados-hadbíró neje. A végrendeletet Jedlicska Béla dr közjegyző készítette, a végrendeletet aláírták Jászlai Géza címzetes püspök és Gyuritza Sándor dr. A mellőzött örökösök megtámadták a végrendeletet. Azt állítják, hogy a végrendelet nem fedi az elhunyt özvegy akaratát, sőt hamis a végrendelet. A végrendelet, valamint az elhunytnak egy szerződésre írt aláírásának fényképmásolatát fölküldték Tiirczai Viktor budapesti tanár, hites .Írásszakértőnek, akinek az a véleménye, hogy a végrendelkező aláírás népi valódi aláírás. Íme az Írásszakértő véleménye: A mai napon nekem bemutatott, Szegeden, 1911 január 6-án kiállított és Jedlicska Béla dr királyi közjegyző által láttamozott végrendeleten levő „Remes Irma“ végrendelkező aláírással felvett fényképmásolatot megvizsgáltam, összehasonlítva ezt a Szegeden, 1910. év május 10-én kelt adásvevési szerződés alján írt „Özvegy Gárgyán Mártonné Remess Irma“ aláírásról felvett fényképmásolattal, következőkben terjesztem elő véleményemet: — „A végrendeletben levő kérdéses Remess Irma névaláírás már az első megtekin-